Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-09-16 / 38. szám

1943 szeptember 16 Ilik «Wal A HAVIDIJ ELŐRE FIZETENDŐ, NEM VISSZAMENŐLEG. Még mindég sok tagtár­sunk van, aki ha három hó­napig nem fizetett, a negye­dik hónap közepén azt mondja, hogy őt jogtalanul törlik, mert ő csak három hónappal tartozik. Még mindég vannak, akik azt hiszik, hogy a júniusi havi­­dij junius végén és a jú­liusi havidij julius végén fizetendő. Biztositás előre fizetendő. A pennsylvaniai törvény ér­telmében egy kötvény csak akkor léphet érvénybe, ha arra legalább az első havi­dij be lett fizetve. Tehát az érvényesség a havidij be­fizetésének percétől számit. Akik ez ellen lázadoznak, igazságtalanok és az Egye­sületet okolják olyasmiért, amiért csak a saját hanyag ságukat okolhatják. Kérdezzük, hogy a lak­bért mikor szokás fizetni? A hónap elején, előre, vagy utólag? Vagy a vasúton, mikor kell fizetni? Ugy-e a vasúti pénztáros nem mondja az utasnak, hogy “nézd komám, ülj fel a vo­natra, nézd meg az utat s ha szerencsésen odaértél és tetszett az ut,” akkor légy szives, fizess?” Nem bi­zony. A vasúton is előre kell fizetni. A színházban sem lehet a darabot előbb megnézni s aztán fizetni, ha tetszett az előadás. Nem bizony. Előbb kell fizetni. A biztositás a legolcsób­ban adja a világ legdrágább cikkét: védelmet a család­nak, anyagi biztonságot. Az ilyen drága cikk ér annyit, hogy meg lehessen kívánni, hogy mindenki előre fizes­sen érte. A törvény rendel­kezése is csak ezt hang­súlyozza.---------------v-------------­AKÁR HISZI, AKAR NEM . . . a világ legöregebb házas­­társai magyarok voltak, Stradován laktak a Báná­ton, Temesvár mellett és ott is haltak meg, majd­nem egyazon napon, 1825- ben. A férfi Roven János, akkor 172 éves és a felesége, Sára, 164 esztendős volt. 116 éves fiuk, az ágyuk mel­lett volt halálos órájukban. Roven János 147 évig élt együtt a feleségével. Ak­koriban az idős házaspár nagy feltűnést keltett és a bécsi holland nagykövet meglátogatta őket és le is festette a két öreget együtt. A kép Northhumberland grófja bizományosának, Wil­liam Bosvillenek birtokában van s ugyancsak nála te­kinthető meg a két öreg házasságkötési oklevele is. ____________Verhovayak Lapja Riport a Verhovay Konvenció Első Napjairól 119 DELEGÁTUS vonult be szeptember 13-án, hétfőn reggel 9 órakor a Pktsburgh-i Fort Pitt Hotel gyüléstermének kitárt aj­tóin. És öt perccel később kezdetét vette a konvenció, mikor bevonult a Verhovay Segély Egylet Vezetősége: az Igazgatóság, az Ellenőrző Bizottság, a Központi Tisztikar, élükön Daragó Józseffel, a Verhovay Segély Egylet köz­ponti elnökével. A konvenció közönsége felállva hosszan tartó tapssal fejezte ki tiszteletét annak az elnöknek, aki egyhuzamban tizenkét éven át vezette a Verhovay Se­gély Egylet hajóját, miután már ezt a három terminust megelőző években kétszer is megválasztották az egyesület központi elnökének. DRÁMAI JELENETTEL kezdődött a konvenció. Daragó József, központi el­nök a hangszóró elé lépett és a mélységes csendben figyelő delegátusokhoz a következő szavakat intézte: “Eljöttem ide megmondani, hogy miért nem én le­szek az, aki a Verhovay Segély Egylet huszadik konven­cióját megnyitom. Ennek az oka az, hogy már a múlt szombaton beadtam a lemondásomat az igazgató­ságnak és az igazgatóság, mérlegelve lemondásom okait, engem a Központi Elnöki tisztség felelőssége alól felmen­tett. Hogy lemondásomhoz semmiféle félreértés ne fű­ződjék, eljöttem, hogy annak okait önök elé tárjam. “Az első ok ez: kenyerem javát megettem. Kell, hogy hátralévő időmet ésszerüleg töltsem el úgy, hogy az ezzel a hivatallal járó nagy felelősség ne terheljen tovább. “A második ok az, hogy nincs oly egészségem, hogy e hivatalt tovább is viselni tudjam. Megoperáltak és a2 egészségem most sem tökéletes azóta. Nem akarok te­hát a konvenció menetébe befolyni, mert nem akarok többé hivatalt vállalni. “A következő ok az a nyilt és alattomos háború, melyet ellenem indítottak és mellyel a harcot emberi méltóságom és egészségem kockáztatása nélkül felvenni nem tudom. “De a végső ok az, hogy egyesületünk tagsága szá­mában elértük az ötvenezres létszámot. Ennek a szám­nak eléréséről álmodtam mindég, ez volt a célom, ez volt a tervem, hogy ezt elérjem. S most, hogy elértük, bol­dogan mondom, hogy nem éltem hiába. “Elmegyek. Becsülettel szolgáltam, megtettem, végre­hajtottam, amit lehetett. Egyetlen kérésem most, ami­kor búcsúzom, már csak az, hogy a jó Isten áldja meg önöket.” MÉLY MEGINDÜLTSÁGGAL hallgatta a konvenció, a korának terhét most is fér­fias erővel hordozó elnök szavait. Felállva percekig tartó taps fejezte ki előtte a delegátusok hálás érzését, me­lyeknek először Szalay József alelnök adott kifejezést, aki meleg szavakkal köszönte meg Daragó József elnöknek mindazt, amit a Verhovay Segély Egylet nagyranövelése érdekében elkövetett. A konvenció nagy tapssal csatla­kozott az alelnök szavaihoz. Majd Brogley Ferenc igazgató szólt a második gene­ráció nevében. Rámutatott arra, hogy Daragó József mindég lelkes harcosa volt a fiatalság érdekéinek, mert tudta és látta, hogy a Verhovay Segély Egylet jövője a fiatalság kezében van. Végül Bencze János központi titkár mondott köszö­netét a központi tisztikar nevében Daragó Józsefnek, akit ezután a felálló delegátusok tapsa között Ári Béla, Verhovay alelnök kisért ki — a megindultság őszinte könnyeivel szemében . SZALAY JÓZSEF ALELNÖK megnyitó beszéde TISZTELT KONVENCIÓ!-Jó reggelt kívánok mindenkinek! Még azoknak is, akiknek nem volt kellemes az éjszakai nyugodalom! Tisztelt delegátus urak, kedves vendégek, sajtó képviselői! Elérkeztünk oda ismét, amikor az egyleti életben a Verhovay Segély Egylet 20-ik konvencióját életének 58-ik évében szokáshoz híven a fiókok kiküldöttei utján tartja azt meg. A mai konvenció nagyon is kívánatos akkor, ami­kor Egyesületünknek 12 év óta elnöke Daragó József, egészségi és öreg korára hivatkozva elnöki tisztségéről az utolsó pillanatban lemondott, és az én szerény személyem­nek jutott az a terhes munka, melyet a mai napokban el kell végezni. Nagy feladat, igen nagy feladat, különö­sen most, amikor az egész világ lángokban áll és nekünk mint amerikai polgároknak, fogadott hazánkkal köte­­'ességeink vannak, ugyan mi eddig is kivettük részünket tőlünk telhetőleg minden munkából, de meg kell két­szerezni, háromszorozni erőnket, hogy a fogadott hazánk minél előbb győzelmesen végezze be a háborút. Tudjuk, hogy győzni fogunk, tudjuk, hogy az Egye­sült Nemzetek összefogásából győzelem származik és a győzelem után nem feledkezik meg a názi banda által le­­igüzott, letiport szegény, de reményekben gazdag szülő­hazánkról, Magyarországról. Tisztelt delegátus uraim, ezen szavak elmondása után szeretettel ismét üdvözlöm önöket, Isten hozta önöket, s a 20-ik nagygyűlésünket megnyitottnak nyil­vánítom. Delegátus urak, mielőtt a nagygyűlés vezető elnökét megválasztanák, álljunk fel és énekeljük el a “My Country” amerikai himnuszt. Majd felkérte Nt. Papp János László, buffaloi evan­gélikus lelkész-delegátust, hogy a konvenciót imádság­gal nyissa meg és a konvenció felállva hódolt a Terem­tőnek, tőle kérve segítséget, bölcsességet és erőt, feladar tainak elvégzésére. A KONVENCIÓS TISZTVISELŐK megválasztása érthető izgalommal, de mégis gyors ütemben folyt le. 11 órára már ez is elmúlt, annak jeléül, hogy ez a Verhovay konvenció gyorsan és ered­ményesen akarja elvégezni munkáját. A KONVENCIÓ ELNÖKE lett: Radványi Ferenc, a 11, B. kerület delegátusa, aki 38 szavazattal a legtöbbet kapta. A magyar fiókok részéről a konvenció alelnöki tisztségét a delegátusok arra az ősz férfira ruházták, aki a konvenció elnökének megválasztásában utána a leg­több szavazatot kapta: Kolozsvári Kálmánra, a régi, is­mert Verhovay harcosra, egyesületünk volt elnökére. Az angol osztályok részéről a konvenció alelnökének meg­választották a delegátusok Szabó Jánost, a McKeesport, Pa -i 395-ik fiók elnökét és delegátusát, akit értékes cik­keiről ismer a Verhovay tagságnak az angol lapot olvasó része. Két jegyzőt választott a konvenció, tekintettel arra, hogy állandó gyűlések folynak és egy embernek lehetet­len volna minden gyűlésen résztvenni és ugyanakkor meg is írni a gyűlések jegyzőkönyveit. Különösképen ezt a választást előzte meg a legtöbb vita, mely azonban nem a jelöltek személye körül forgott, hanem a körül, hogy ke/tőre vagy egyre szavazzanak-e a delegátusok. Néhány pe-’C alatt ez a kérdés is eldőlt és a konvenció két jegy­zője lett: Ikefalvi Dienes László szerkesztő delegátus és Nt. Papp János László buffaloi ev. lelkész-delegátus. RADVÁNYI FERENC, ELNÖK már a választások lefolyása alatt megmutatta, hogy gyorsan és erélyesen fogja vezetni a konvenciót. A válasz­tások, ügyesen, percek alatt folytak le. A vitás kérdések hamar elintéződtek. Látszott, hogy a delegátusok érzik a komoly idők felelősségét és nem fogják az időt hiába­való vitákkal elfecsérelni. Kolozsvári Kálmán, alelnök beköszöntőjében arra kérte a konvenciót, hogy higgadtan, figyelemmel és Komolyan tárgyaljon. Megígérte, hogy a maga részéről azon lesz, hogy ez a huszadik konvenció a legszebb és legigazságosabb rendben folyjon le. Szabó János, alelnök magyarul és angolul szólt a konvencióhoz. Egy határozati javaslatot nyújtott be, melyet a jegyzőkönyvben fogunk részletesen olvasni. Majd kérte a konvenciót, hogy a Verhovay Segély Egylet hősi halottai tiszteletére álljon fel. A megemlékezésnek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom