Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-08-19 / 34. szám
W-ik oldal 1943 augusztus 19 Verhovay ah Lapja btetosit:unk az egylet irányításában. 2. ) A kerület tiltakozik minden egyesítési mozgalom megkezdése ellen. A jövőben csak olyan egylettel tárgyaljon Egyesületünk vezetősége egyesülésről, amely kidolgoztatott tervvel kéri az egyesülést. 3. ) Indítványozzuk, hogy a szeptember havában tartandó nagygyűlésünk hat (6) napon belül befejeződjön 4. ) Mivel az 1942 december havában tartott tisztviselő választási gyűlésünkben nagygyűlés képviselőnek meg lett választva Habodász Gusztáv, pótképviselővé pedig Barkó János, természetes, hogy a szeptemberben tartandó nagygyűlésen Habodász Gusztáv képviseli a kerületet mint nagy gyűlési képviselő, az ő akadályoztatása esetén pedig Barkó János pótképyiselő Elnök köszönetét fejezi ki a tagoknak a gyűlésen való megjelenésükért és a gyűltst bezárja. K m f. HABODÁSZ GUSZTÁV, elnök, IFJ. BARKÓ JÁNOS, jegyző. JEGYZŐKÖNYV Felvétetett a Verhovay Segély Egylet East Chicago-i 26/C. kerületének, a 130- ik fióknak 1943 julius 11-én megtartott rendes gyűlésén. Elnök: Szászi Gábor, a gyűlést megnyitja s felkéri a jegyzőt, hogy foglalja el helyét és ezzel megkezdi a választás lefolytatását. Konvencióra' delegátusnak a kerületi gyűlés egyhangúlag megválasztja: Pállá Miklóst és pótdelegátusnak: Pállá Pétert. A kerület teljhatalmat szavazott meg nekik azzal, hogy munkájukat legjobb belátásuk szerint .úgy végezzék, hogy az úgy a 26 C. kerület, xüint a Verhovay Segély Egylet részére hasznos legyen. Kéri a kerület először is a konvenció megtartását, majd rátérnek az osztalék ügyére s kérik a konvenció elé terjeszteni az osztalék fizetés fontosságát, mert hiszen ma is azzal toborozzuk az uj tagokat, hogy egyesületünk három év múlva fizet osztalékot. Elhatároztatott, hogy a kerület kérje, hogy a 70 éven felüli tagoknak engedjék el a havidijaikat, ha azok már 1915-ben rendes fizető tagok voltak. A 26/C. kerület egyébként elfogadja amit az Igazgatóság és a főtisztviselők jónak látnak és azoknak indítványaihoz csatlakozik. A kerület javasolja, hogy két igazgató közül az legyen az alelnök, aki a legtöbb szavazatot kapja, mivel ezzel pénzt is takarítanánk meg. SZÁSZI GÁBOR, kér. elnök, PÁLLÁ MIKLÓS, kér. jegyző. JEGYZŐKÖNYV Felvétetett 1943 julius hó 11-én Columbus, Ohio-ban, a Verhovay Segély Egylet 22 ik kerületének rendes közgyűlésén. Jelen voltak: a 41-es fióktól Vass Gyula, a 186-os fióktól: Varga András, a 236-os fióktól: Szabó Ferenc és a 129-es fióktól: Tankovics Antal, Orosz Ferenc és Pál Istvánná; a 166- os fiók nem küldött delegátust. 9.15-kor az elnök megnyitja a gyűlést s mivel ő lemond, kéri a delegátusokat, hogy legelőször is uj tisztviselőket válasszanak. Vass Gyulát újból megválasztják elnöknek, jegyzőnek pedig: Pál Istvánnét. Következik a megbízó levelek átnézése. Ezután Vass Gyula panaszt emel fiókja ellen, melyet a kerület nem fogad el s Vass Gyulát elismeri mint a 41-es fiók rendes delegátusát. A régi jegyző halála miatt a jegyzőkönyvünk elveszett s igy nem bírtuk azt felolvasni. Ezek után megkezdődött az alapszabály módosításának a tárgyalása. 1-ső rész, 1. §. c) pontja, mai adj on a régi. Az egylet hivatalos nyelve a magyar és az angol. 37-ik §. betegsegély fizettessék az első naptól kezdve minden betegségre, ha az illető tag 7 napnál tovább beteg. A 37-ik §. 4. pontjához hozzá teendő, csonttörés esetén, szó után és operálás, születés, valamint olyan hosszas és súlyos betegségeknél, akiket nem látogat az orvos hetenként, de teljesen munkaképtelenek. Az osztalékot fizesse az egylet úgy mint szokta minden tagnak egyformán a 2%-ot, mert hiszen nemcsak az uj kötvények érik meg a két százalékot, hanem a régiek is. Az idős tagok rátája menjen vissza a 24-es rátára. Uj ajánlatok a következők: A betegsegély osztályához legyen a kórházi segély hozzá csatolva, úgy, hogy aa külön, vagy pedig akármelyik betegsegélyző osztályhoz hozzá vehető legyen. Ajánlja a kerület az igazgatóságnak a leszállítását 9 tagra. A Verhovay újság magazin formájában való megjelenését ajánlja a kerület. Az Endowment kötvények lejártakor a pénz letétbe helyeztethessék, amire a központ bizonyos kamatot fizessen. Szintén úgy lehessen az örökösnek a pénzt letétbe helyezni. Halál esetén legyen elégséges a halotti bizonyítvány és a kötvény. Minden nagy biztositó társulat megelégszik evvel, nálunk nagyon sok bajt támaszt a sok iratnak az előteremtése. Saját tapasztalatom mutatja, hogy emiatt tagot is vesztettünk. Hadbavonult fiaink viszszatértükkor automatikusan kapják vissza a betegsegélyt minden orvosi vizsga nélkül. ők nem okai annak, hogy el kellett nekik menni s nem tartjuk testvériesnek, hogy akik már előzőleg tagjai voltak a betegsegélyző osztálynak, saját hi-122 A SZAKADÉK rültc-k a dolgok. De ő tudta, hogy ez nem “szerencse”; oi ő szerencséjének Isten volt a neve. Hiszen meg voltak nekik is a megpróbáltatásaik. Az első gyerek szörnyű halála, amikor a kerékpárról leütötte egy teherautó.. az asszonyának hónapokig tartó betegsége... De hát nem keresztyén ember az, aki a szenvedést nem tudja elfogadni, csak a jót. Arra riadt, hogy a lelkész kijelentette: “Férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.” Úgy van, ezeket nem is fogja elválasztani soha senki. Mellette felzokogott a felesége. Tóvári rátette a kezét az asszony kezére, hogy megossza vele azt aa érzést, hogy most már ők igazán az “öregek” lettek; a fiatalok kirepültek a fészekből, hogy megépítsék a saját életük uj fészkét. Tóth Ferenc is hangosan hüppögött. Érdekes, hogy ez a két lélek milyen egyforma szívvel érzett. Tóthné csak ült és nézett a lányára. A könny csörgött le aa arcán, vizesre áztatta, de ő le nem vette a szemét a lányáról, mintha az utolsó órákban még annyit szeretné látni, amennyit csak lehet. Felzendült az orgona és megfordult a fiatal pár. Egymásra néztek és mind a kettő mélyen elpirult. Szemérmes rövid csókban ért össze az arcuk és akkor elindultak... Aznap este a Niagara vízeséssel szemben a kanadai parton, egy angol szálloda szobájában ott álltak aa ablakban és nézték a, kivilágított vízesést. A lány a vízesést nézte, a fiú a lányt. A vízesésről visszaverődő fény ezer színben játszatta előtte a leány arcát és minden egyes színárnyalatban egy uj vonal titka tárult fel a fiú kutató szeme előtt. És úgy érezte, hogy ez a látomás jövendő életük szimbóluma: akármilyen legyen Is az életükre szálló fény: a szenvedély vörös izzó tűdben, a hűség lágy kékjében, a jövendő várás üde zöldjében, a fájdalmak sötét, komor éjszerü sötétjeiben, minA SZAKADÉK 123 dég és mindenkor: ez a lány lesz neki a szépség, aa öröm, a boldogság, élete minden vágyódó álmának beteljesedése. Ezt a fülébe is súgta halkan, gyónó, vágyódó őszinteséggel s ekkor eltűnt az alakjuk az ablakból... Egy hét múlva érkeztek haza. Egy hét után, mely alatt megérezték, hogy szerelmük teli poharának alig egy cseppjét itták ki. Úgy hajtott haza Tóvári Jenő, hogy fiatal felesége hozzásimult és édes bolondságokat duruzsolt a fülébe. Megálltak egy percre Tóváriéknál. De Tóváriék ott fogták őket egy kis vacsorára, majd Tóvári megkérte Jenőt, hogy vigye el őt az “egyházhoz”, mivel az ő lakásukhoz úgy is útba ejtik azt. így hát elvitték aa apóst az egyházhoz. Mikor megálltak a terem ajtaja előtt el akartak búcsúzni, de Tóvári kérte őket, hogy jönnének be csak egy percre. Benyitottak és a sötét terem hirtelen kivilágosodott az elmaradhatatlan “Surprise, meglepetés!” kiáltással és szemben találták magukat a rokonok, barátok, ismerősök nagy seregével, akik összegyűltek, hogy itt is megünnepeljék Tóvári Jenő esküvőjét és hogy Isten hozott-at mondjanak a fiatal asszonynak. A kis menyecske kipirult örömében, ennyi barátság és jóakarat láttára és urához simulva köszönte meg mindenkinek a jó-kívánságokat, melyekkel elhalmozták őket. Terített asztal is várta őket és mikor leültek köréje, csend lett. Felállt tiszteletes Fehér Kálmán lelkész ur és mind feléje fordultak az arcok. “Kedves Jenő barátom — kezdte a lelkész — és kedves felesége! Szeretettel köszöntünk benneteket uj életetek kapujában. Szeretettel nyújtjuk ki kezünket Tóvári Jenőné felé és egy szívvel lélekkel mondjuk: A jó Isten hozta közénk. Ebben a gyülekezetben Tóvári Jenőnek igen sok barátja van és ez mind jó barátja az ő feleségének is. Szeretnénk, ha ebből a mi összejövetelünkből meg tudná érezni a mi őszinte szeretetünket és meg tudná érezni, hogyha el is ment hazulról, hogy a férjét kövesse, itt is otthont talált és lesznek, akik apja helyett apja, anyja helyett anyja és
