Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-08-12 / 33. szám
Verhovayak Lapja A MUNKA ÉltTÉKU - -f-lk oldal aek, s szépen kimásolta ezeket magyarul. így tehát a Mrs. Pap megérti a fia levelét s nem Kell odaadni másnak, hogy fordítsa le. A Mrs. Pap tud beszélni angolul annyit, amennyire a mindennapos életben szüksége van. De ő is, mint sok ezer magyar asszony, nem tanulta meg ezt a nyelvet annyira, hogy az írást is tökéletesen megértse. Más dolguk volt a magyar aszszonyoknak, semhogy felnőtt fejjel angolul irni-olvasni tanuljanak. Sokszor kenyeret is kellett keresni — mint a Mrs. Papnak is, aki özvegyasszony — s volt elég munka és gond a családdal, férjjel, gyerekkel. Mert gond és munka mindig van, de kétszeresen annyi jut ki az asszonyoknak, ha uj országban, uj életben keresik a boldogulást. S ugyanígy vannak a gyerekek is. ők is tudnak magyarul beszélni, ha azt is mondják néha, hogy: “tyukokom”, meg is értik a magyar szót, de már az irás nehezen megy. mert ahhoz bizony jó néhány esztendei iskoláztatásra és állandó gyakorlásra volna szükség. Tulajdonképen a Mrs. Pap ragyogó arcán láttam meg, hogy milyen áldás ez a tábori levelező. Virágos ut a harctérről a magyar anyák szivéig. Vigasztaló, biztató magyar szó a magyar anyáknak, szívből jövő szívhez szóló üzenet. Hogy mit jelent ez a tábori levelező, azt legjobban Mrs. Pap szavai fejezik ki: “Isten áldja meg, aki kitalálta” — mondja lelkesen és hálásan — “Isten áldja meg azt, aki lehetővé tette, hogy magyar levelet Írjon nekem a Gyuri.. A Verhovay Segély Egylet vezetősége igazán szó szerint veszi a címének középső szavát. Igazán és nemesen segíti tagságát, nemcsak biztosítással, hanem az élet minden gondjában-bajában. Nemcsak olyan mértékben, mint ahogy ezt alapszabályai előírják, hanem aszerint is, amint azt az emberi szivek diktálják a szükségben. Talán-talán egyszer majd ilyen egymást-segitő egyesület lesz az egész nagy világ. De amig oda elérünk, addig mindent el kellene követnünk, hogy még nagyobbra építsük ezt a kisvilágot, amely olyan nemesen teljesiti Isten legszebb parancsát: szeresd felebarátodat ... FÜLÖP ILONA. Amerika mindég a bőség hazája volt, de természetesen mégis voltak itt bőségesen elégedetlenek, akik azt állították, hogy sehol sincs az emberi munkaerő jobban kihasználva, mint Amerikában. Ehhez az érvhez ma még az áremelkedések miatti panasz is hozzájárul és sokan azt állítják, hogy hiába keres az amerikai ember többet, mint európai társa, az árak magassága miatt a helyzete anyagilag még sem kedvezőbb. Egy amerikai történész négy év előtti adatok alapján készített egy táblázatot arról, hogy a kenyérkeresők egy órás átlagos keresetükből mit vásárolhatnak a világ külömböző országaiban. Az árviszonyok hasonlósága miatt a táblázat ma is a valóságnak megfelelően tárja fel a helyzetet: Az amerikai kenyérkereső egy órás (átlagos) keresetéből vehetett hét és fél kenyeret, vagy másfél font vajat, vagy 112 cigarettát, vagy négy pár férfiharisnyát. Az angol kenyérkereső öt kenyeret, vagy % font vajat, vagy 21 cigarettát, vagy két pár férfiharisnyát vehetett. A francia kenyérkereső egy órás keresete öt kenyeret, vagy fél font vajat, vagy 40 cigarettát, vagy 1 pár harisnyát ért. A német dolgozó egy órás munkabére már csak két és fél kenyeret, vagy fél font vajat, vagy 30 cigarettát, vagy másfél pár harisnyát szerzett neki. A szovjet munkásnak egy órai bére 1 kenyeret, vagy egy-ötöd font vajat, vagy 16 cigarettát, vagy fél pár harisnyát biztosított neki. Az árak a világ összes országaiban felfelé mentek. A munkabér és annak vásárló értéke közötti viszony ugyanaz maradt mindenhol. S e szerint az amerikai kenyerkereső a nyolcszorosát keresi meg az orosz dolgozónak, háromszorosát a német kenyérkeresőnek, s majdnem kétszeresét annak, amit az angol dolgozó keines meg. Természetesen igaz, hogy az amerikai kenyérkereső helyzetét még mindég lehet javítani, emelni, de még jobban lehet a világ többi or1943 augusztus S szágaiban dolgozókét. Mi közben tehát egy még jobban jövedelmező életért harcolunk, ne felejtkezzünk el arról, hogy Amerika ma is többet ad a dolgozóinak, mint a világ bármely másik országa.-----------------—v------------------CLEVELAND, O. 45-ik fiók Felhívom a hadidijaikat csekkel fizető tagtársak figyelmét arra, hogy a bank minden csekk beváltásáért 3 centet számit. Kérem tehát, hogy e három centet a havidijhoz hozzáadni szíveskedjenek, mikor a havidijat csekken küldik el. Tagtársi tisztelettel BALOGH LAJOS, titkár. VICTORY I BUY Ül UNITED m STATES ff WAR h^/bonds AND IUI STAMPS 118 A SZAKADÉK A SZAKADÉK 119 “őrülök, hogy tetszik — felelte a lány megkönnyebülten, mert félt attól, hogy hátha nem sikerül az ő nagy mesterkedése — de látod, nem akartam egész életünket adósságra építeni. Oly sok barátnőm megtette és mindegyiknél csak bajt okozott. Egyiknek elvitték a bútorát, mire a felét kifizette; a másiknál annyi veszekedést okoztak az adósság miatti gondok, hogy a végén elváltak és a férj ott maradt a nagynehezen kifizetett bútorral.” “Okos kis párom vagy — felelte Jenő, de hogy tudtad ezt ennyiből előteremteni?” Az nem nagy dolog. Látod, szivem, sok lány azt hiszi, hogy a bútor, rádió, jégszekrény, lámpa az csak akkor finom és úri, ha drága. Van nekem egy barátnőm, a szomszédban lakik, gyerekkorom óta ismerem. Ez mikor meghallotta, hogy vásárolni fogok, átjött hozzám és telebeszélte a fejemet azzal, hogy ő tudná, hogy kell egy otthont berendezni. Kisült, hogy az egész tudománya abból áll, hogy mindenből a legdrágábbat kell venni.” “Hát eddig én is azt hittem — szólt közbe Jenő, hogy minél drágább valami, annál jobb.” “Nem úgy van, tanítvány — intette le a lány — hagyd beszélni a tanító nénit. Van nekem egy unokahugom, aki a tiz centesben dolgozott, s mikor férjhez ment egy szerelőhöz, igy rendezkedett be. Vett egy hálószobát négyszáz dollárért. A konyhája háromszáz dollár volt és csak a frigidaire volt külön kétszáz dollár. És igy tovább. A szőnyegek csak. a legjobbak, mindenből csak a legdrágább. Nem beszélek arról, hogy sohasem fizették ki és ráment a házassága erre a bolondságra. Hanem arról beszélek, hogy még csak nem is volt szép a berendezés. Lehetett rajta érezni azt a nagyzolni akarást; lehetett érezni, hogy Ízlés és okosság nélkül volt véve az egész. Az a lakás egy kiállítás volt és nem egy otthon. Hideg volt; semmihez sem lehetett hozzányúlni, és nem volt összhang benne. Én ezt a bútort úgy szedv tem össze; sok darabját innen-onnan. Ne félj, nem használt bútor. De ha az ember egy kis jó ízléssel és szerény igényekkel megy neki a dolognak, akkor lehet a legszebb otthont megteremteni.” Jenő megint csak megcsókolta a menyasszonyt: “Látod, neked még olyan jó tulajdonságaid is vannak, amelyekről nem is tudtam.” Azt például nem is tudtam, hogy szerény igényeid vannak.” “Hát megsúgom, hogy nincsenek, — felelte a leány félig tréfásan, félig komolyan. Szerények az igényeim talán abban, hogy nem hiszem, hogy a boldogsághoz a legdrágább és legcifrább holmi kell mindenből. Az ilyesmiben csak a műveletlen lélek találja örömét. És a gyárak tudják, hogy ilyen eltorzult Ízlésű vevő sok van és az ilyeneknek külön gyártják a drága, de ízléstelen holmit. Ilyesmiben tehát talán igénytelen vagyok. De nem vagyok szerény igényű abban, hogy azt várom, hogy a férjem nagyon és őszintén szeressen. Jenő, ez aa otthon és benne én mindég reád fogok várni, ez aa otthon a tied és benne én testestől-lelkestől a tiéd leszek; csak azt az egyet kérem tőled, hogy hűen, igazán és őszintén szeress. Nincsenek nagy igényeim másban; de ebben az egyben végtelen igényeim vannak, hogy szeress, nagyon szeress és csak engem szeress.” Jenő elfátyolosodott szemmel ölelte magáhaz menyasszonyát és megfogadta neki, magának és a jó Istennek, hogy úgy lesz. “Még többre becsüllek azért, hogy ezt kívánod, drága!” — mondta neki. Egy második eljegyzés volt ez valósággal, oly mélyen megrendítette a leánynak ez az ünnepélyes nagy drága kérése. Ahogy végigjárta a néhány szobás kis lakást, mindez eszébe jutott. És megtelt a lelke hálával azért, hogy az Isten úgy megajándékozta őt ezzel a leánnyal, aki testéyel-lelkével oly teljesen az ő párja lesz. i Aztán csomagolt és elindult a szüleiért s autón elindultak Clevelandba, az esküvőre. A vőlegény vezetett,
