Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-02-11 / 6. szám
1. 8-ik Oldal DEARBORN, MICH.- 1943 február 11 Meghűltem (A szerkesztőség megjegyzése: Rendszerint nem közlünk ennyire terjedelmes hireket, a lap korlátozottsága miatt le kell azokat röiditenünk. Lukács Jolánka titkárnő jelentésével azonban kivételt teszünk és pedig a következő okból. Rengeteg fióktitkár jelentései állandóan tele vannak panasszal és szemrehányással. Meggyőződésünk, hogy a szemrehányás, a panasz, a zúgolódás még sohasem ébresztett fel alvó tagságot. Az ellenkezőjének több hatása van, mint azt Lukács Jolán titkárnő végtelenül kedves és lelkes jelentéséből látjuk.) Minden fióktitkár életében el-eljön az az idő, mikor büszkeség dagasztja szivét és ország-világ előtt ki akarja jelenteni, hogy neki van a legkülömb fiókja az egész egyesületben. Ez az idő érkezett el most e fiók titkárához, aki hét évi szolgálat után a nyolcadikba lép az idén, örömmel, mert érzi, hogy tagtársaink szolgálatára lehet. Igaz, hogy egy kis ideig mintha aludtak volna a dolgok. A fiukat elvitte a hadsereg, a férfiak és a nők a demokrácia detroiti arzenáljában dolgoznak s igy nem mutatkozhatott valami nagy érdeklődés, nagyobbszabásu társadalmi események iránt. Azonban ugyanakkor azt az érdekes jelenséget figyelhettük meg, hogy a tagság valahogy közelébb húzódik egymáshoz. S bár a tagtársaink szerteszéjjel szórva laknak s nincs se gazolin, sem autógummi, mégis egyre erősebben jelentkezik az a szellem, mely a tagságot egybeforrasztja. Talán azt érezzük, hogy ki tudja, mikor lehetünk mindnyájan együtt? Ki tudja, hogy ezt a fiút, vagy azt a leányt mikor fogja elszólitani a kötelesség mindnyájunk megvédésére? S igy, amikor együtt vagyunk, akkor ki akarjuk élvezni együttlétünket. Különösen az utóbbi időben mutatkozott meg az egymás iránti érdeklődés fokozódása. Az Újévet fiókunk tagjai egy régi-divatu szánkázással kezdik meg (ha ugyan nem fog esni az eső, már pedig fogadni merek, hogy úgy lesz!) s ha a szánkázásnak sikere lesz, akkor meg fogjuk ismételni. 429-IK FIÓK____ Februárban rendes havi kártyaesténket tartjuk meg, ami rendszerint közénk hozza azokat a tagtársakat is, akik külömben nem nagyon vesznek részt az egyesületi életben. Nagyszabású összejöveteleket egyáltalán nem lehet tartani már a háború tartamára, de a tevékeny tagok egy kis csoportja hetenként találkozik. És ha a i Detroit folyón működő Coast Guard nem tiltja meg, akkor később csónakázni is fogunk. Végül mindenkor megmarad számunkra a kuglizás élvezete. Nem kis rábeszélés után a férfiak végre belátták, hogy ha már igy is, úgy is kugliznak, akkor azzal az erővel már a Verhovay 249-ik fiók zászlaja alatt is kuglizhatnak. S igy az a reménységem, hogy a következő kuglizó évadra több kuglizó csapatunk is lesz, ha csak persze a munkaidő és a sorozó bizottság bele nem szólnak a reményeinkbe. Lehetséges, hogy kevert csapatokat tudnánk az Allen Park Recreation kuglizójára kivinni azon a pár autón, ami rendelkezésünkre áll. Alighanem a 429-ik fióknak saját Verhovay Ligája lesz, már pedig mi távolról sem vagyunk akkora fiók, mint a jó öreg 96-ik arra Chicago felé... Meg kell állapitanunk, hogy fiókunk elevenen pezsgő életét azoknak a tagtársaknak köszönheti, akik oly végtelen érdeklődéssel és odaadással vesznek részt a munkában. Nem úgy van az nálunk, hogy egy-két tag kezébe veszi a dolgokat és akkor mindenkin és mindenen keresztül gázolva keresztül viszi a maga akaratát. A munka nálunk meg van osztva, mindenkire esik belőle rész és mindenki örömmel végzi el a magáét. Itt van például Mrs. Horváth Anna, Mrs. Tóth Sámuel és Mrs. Horváth Mária, akik a mi 5-ik esztendei bankettünket rendezték; Horváth Miklós tervezi a hajókirándulásainkat, Gallovich Mária Raffee Mary segitségével színházi estét tervezett, Greenwald József kocsonyavacsorát rendezett, Koy Ethel egy éjjeli mulató kirándulást vezetett, Zaker Helén igen sikeres strandpikniket rendezett, Kuritár Mária kezelte a múlt tavaszi sikeres versenyutazásunk pénzügyeit és egyéb ügyeit, Verhovay ah Lapja Fisher János, Genevieve és Mária rendezték a gyűléseket követő kártyapartikat és sorsolásokat és Horváth Mária találta ki a szánkó és széna-kirándulásokat. Bár tagjaink nagyobb része a fiatalok közül kerül ki, idősebbek is vannak s ezeknek szórakoztatásáról is kell gondoskodni. így rendeztünk halvacsorát, pikniket, karácsonyi ünnepélyt s mindezekben a vállalkozásokban tagtársaink mindnyájan együtt munkálkodtak. Végül itt van minden fióktitkár legfontosabb munkája: a havidijak beszedése és fiók gazdasági ügyeinek közmegelégedésre való vezetése. S e tekintetben a fiók minden tagjának a leghálásabb köszönetemet fejezem ki azért a nagyszerű együttműködésért, melyben részesítettek. Különösen elismerésemet fejezem ki tagtársaimnak a havidijak pontos befizetéséért. A fiók tagjainak a hátraléka majdnem semmi. Csak 8 tag tartozik 2 havi dijjal s néhánnyal több egy havival. Alighanem elérjük hamarosan azt, hogy egyetlen tagtársunk sem lesz hátralékban. S ez a gazolin adagolás idején következett be, mikor fiókunknak már kollektora sem volt. Kérem , kedves tagtársaim további szives együttműködését. Dearborn déli részén lakó tagtársaink legyenek szívesek havidijaikat Mrs. Horváth Mária (2441 Holly St., Dearborn) tagtársnál befizetni. Mrs. Horváth defense munkában van elfoglalva, de délután 4-kor végez s utána mindenkor szívesen fogad el havidijakat. A Verhovay Otthon gondnoka Mr. Keller ugyancsak fel van jogosítva arra, hogy a havidijakat elfogadja s aki Delray-be megy, az ott is megfizetheti a havidiját s igy megtakarít a titkárnak egy utat. A többi tagtársaink pedig szíveskedjenek felhívni VInewood 1-8779-et, vagy pedig küldjék el havidijaikat Lukács Jolán titkárnak 2522 Carson St., Detroit, Mich. Még egyszer köszönetét mondok minden tagtársamnak a világ legkedvesebb fióktagságáért, amellyel titkár valaha dolgozott! Tagtársi tisztelettel Lukács Jolán titkárnő.-----------V----------AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN meglévő kisebb és nagyobb vagyonok 87%-a életbiztosításból lett: csak 13%-a keletkezett takarék és tőkebefektetés utján. Az Egyesült Államok lakosságának 94%-a minden évben egyszer kijelentheti, hogy “meghűltem”. A lakosság 60%-a évente háromszor és 23%-a évente négyszer jelenti ki ugyanezt a tényállást. Egy-egy ilyen “meghűltem” átlag három napi időveszteséget jelent s ennek következtében körülbelül $15.00 veszteséget képvisel leülésenként. Nyilván ma, mikor a munkaerőre nagy szükség van, a hülések következtében. elvesztett munkanapok tekintélyesen hátráltatják a háborús termelést is s igy a meghűlés nemzeti veszedelem, mely az összes megbetegedések között a legelső helyen áll elterjedettség tekintetében. Bármilyen egyszerű dolognak látszik is a hülés, a tudósok még mindég nincsenek vele tisztában. Bármiben is nyilvánul meg a “hülés”, legyen az folyvást csepegő orr vagy köhögés, lázas vagy lázmentes állapot, az orvosok még mindég nincsenek egészen tisztában a baj okaival. Annyit azonban már megállapítanak, hogy a hülést nem a hideg okozza. Bizonyítja ezt az a tény, hogy az eszkimók nem prüszkölnek. Hülést leginkább akkor kapnak az emberek, ha túlfűtött, fülledt szobákban kimelegedve kilépnek a hidegbe kellő védelem nélkül. Annyit is megállapítottak az orvosok, hogy a hülést “virus”-ok okozzák. Ezzel aztán körülbelül vége is a mai tudománynak. Már arról, hogy mik és milyenek ezek a vírusok, még nem sokat tudnak. Annyi bizonyos, hogy a vírusokat a levegő szállítja. Egy-egy tüsszentés legalább 12 lábnyi távolságra löveli ki a baj vírusait m á s o dpercenként 150 lábnyi sebességgel. A tüsszentő ember tehát géppuskával szórja maga körül a betegség csiráit, melyekkel még az utca túlsó oldalán ballagó embertársát is eltalálja. Ezt tudva a tudomány most azon dolgozik, hogy a levegőt fertőtlenítse, ami természetesen csak zárt helyen, irodában, gyárban s üzletekben lehetséges. Alighanem az ibolyántúli sugarakat ontó lámpák használata fogja e tekintetben a legjobb szolgálatokat tenni. Hasonlóképen jó eredményeket várnak szobafecskandezők használatától. Egyre kevesebbet várnak azonban azoktól a meglehetősen elterjedt injekcióktól, melyek állítólag megszabadítják az embert a hülésre való hajlamosságától. Alighanem csak a pénzétől szabadítják meg. Egyes tudósok uj nyomokon indulnak el. így pl. Dr. Baker, a Rockefeller intézet tudósa a macskákat fogja gyanúba, mint a hülés és a “flu” terjesztőit. Mindaddig, mig mindent kisütnek a hülésről, legjobb “vigyázni”.. Első szabály az, hogy ne fütsük túl a lakásunkat. (No ez nem lesz nehéz a New Yorkiaknak!) Ha 65—68 fokos szobában fázunk, ne fütsünk be jobban, hanem inkább vegyünk fel még egy ruhadarabot. A túlfűtött szobában az orr nyálkahártyái megduzzadnak és ha kimegyünk, hirtelen összehuzódnak s a hirtelen változás következtében az orr véredényei könynyebben felszedik a levegőben úszkáló vírusokat. 2.) Mozogjunk sokat, főleg a szabadban való gyors sétákat ajánlják az orvosok. 3.) Pihanjünk sokat, ne fárasszuk ki magunkat túlságosan. 4.) Együnk oly táplálékot, ami a szervezetet megerősíti a hülés vírusai elleni harcában: tejet, vajat, zöldséget és tojást. 5.) Tartsuk magunkat távol meghűlt egyénektől.---------------v-------------FÁJDALMATLAN SZÜLÉS Az orvostudomány mérföldes léptekkel halad előre. Egyik legújabb felfedezése egy eljárás, melynek segitségével a fiatal anyák megszülhetik gyermeküket minden fájdalom nélkül, de teljes öntudatnál. Tehát nem altatásról van szó és nem arról, hogy az anyát úgy elhódítják, hogy nem érez semmit. Egy “metycaine”-nek nevezett orvosságot oltanak be a páciens gerincének alsó csúcsába. Ezt az injekciót minden 30- 40 percben megismétlik. Az injekció teljesen elveszi a fájdalmat, ugyanakkor azon ban a legkisebb befolyása sincs a szülés lefolyására és sem az anyának, sem a gyermeknek nem árt. Az uj eljárást 1942 januárjában fedezték fel, azóta 19 nagy kórházban és klinikában próbálták ki és a közegészségügyi hivatal ezenkívül is közel 500 esetben alkalmazta. Minden esetben meg voltak elégedve az eljárással, mely a szülést is megrövidítette. Az uj eljárás nem is költséges: egy-egy páciensnek mindössze $3.00-ba kerül.
