Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-28 / 4. szám

8-ik Oldal TITKÁRVÁLTOZÁS ESETÉRE 1943 január 28 figyelmeztetjük a leköszönő titkárokat, hogy a rájuk bí­zott összes nyomtatványo­kat kötelesek átadni az újon­nan választott titkárnak. Megtörténik, hogy a régi titkár erről a kötelességéről akarva, nem akarva, megfe­ledkezik és az uj titkár kénytelen uj nyomtatványo­kat kérni a központi hivatal­tól. A nyomtatványok pénz­be k-'rülnek s az elküldésük is költséges, úgy. hogy az a titkár, aki a nyomtatvá­nyait nem adja át az uj tit­kárnak. megkárosítja az egyesületet és egyúttal hát­ráltatja a fiók életét is, mert megakadályozza az üj tit­kárt abban, hogy munkáját teljes buzgalommal elkezd­hesse Az egyesület nyom­tatványaival úgysem ér sem­mit az, aki nem hivatalos megbízottja a fióknak, úgy, hogy igazán fölösleges azo­kat visszatartani. Kérjük azokat a titkárokat, akik át­adják a helyüket egy újon­nan megválasztott titkár­nak. hogy ne csak a helyü­ket adják át, hanem a nyom­tatványaikat és hivatalos leveleiket is, mert ezek az egyesületnek és a fióknak, nem pedig a titkár szemé­lyének tulajdonai. DAYTON, OHIO 447-ik fiók Felkérem fiókunk tagjait, hogy a február 7-én meg­tartandó gyűlésen minél na­gyobb számban jelenjenek meg, mert ez alkalommal terjesztjük a fiók tagsága elé az évi számadást. A gyűlés tárgysorozatán szere­pel az a kérdés is, hogy a 447-ik fiók tovább müköd­­jön-e közös bizottságban, va­lamint más fontos kérdések. Kérjük tehát a tagságot, hogy február 7-én délután 2 órakor jelenjen meg a ren­des gyülésteremben. Egy kis harapnivalóról és hüsitpkről gondoskodunk. Tagtársi tisztelettel Czeiszperger József, ügykezelő, (1627 Mack, Avenue, Dayton, Ohio) --------------v-------------­INDIANA HÁRBOR, IND. 229-ik fiók Fiókunk január 9-én fon­tos gyűlést tartott melynek határozatairól ezúton érte­sítjük azokat a tagtársa­kat, akik nem jelentek meg. Titkárunk, Horváth Gábor, bejelentette, hogy a Bethlen Otthonnak, a Szent Erzsé­bet árvaháznak, valamint a tuberkulózis kórháznak szánt adományokat eljut­tatta rendeltetési helyükre. Soltész elnök bejelenti, hogy a fiók által megszavazott $50.00-t az Ambulance alapra rendeltetési helyére eljuttatta, A fiók tagsága a War Departmental kapott levél hatása alatt War Bondok megvételére lépéseket indí­tott. A fiók az eddigi tisz­tikart választotta meg újra, mert a tagság úgy érezte, hogy a fiók vezetése megbíz­ható, munkás kezekben van s a tisztikar meghajolva a közbizalomnak a megtisztelő megbízatást elfogadta. Kér­jük a tagságót, hogy a gyű­léseket nagyobb buzgalom­mal látogassák ebben az évben. Tagtársi tisztelettel HORVÁTH GÁBOR, titkár. Verhovayak Lapja BE 100% WITH YOUR HELYREIGAZÍTÁS A Verhovay Journal egyik előző számában, a “Home­stead Merry-Go-Round” ro­vatban “Membership Stand­ing” cim alatt az a hir je­lent meg, hogy az 59-ik fiók, Scalp Level, Pa. gyermekosz­tályának taglétszáma, szep­temberi zárlattal 35 taggal csökkent. Tudomásul kívánjuk adni, hogy ennek a magyarázata a következő: 34 tag át lett helyezve az 520-ik fiókhoz, egy tag pedig törölve lett. A fenti helyreigazítás a Verhovay Journal 1942 de­cember 31-iki számában, an­gol nyelven megjelent. Az 59-ik fiók gyűlésének hatá­rozata folytán azonban azt a Verhovayak Lapjában is közöljük — magyarul. AZ ÉLELMISZER ÁRAK nemcsak nálunk emelked­tek. Mexikóban 41 száza­lékkal emelkedtek az élelmi­szer árak az elmúlt évben. Mexikó fővárosában a mun­kásság nagy tiltakozó gyű­léseket tartott az egyre fo­kozódó drágaság ellen, de nem sok eredménnyel. Az árak mennek felfelé....--------v-------­AZ A 9 BILLIÓ DOLLÁR melyről december végén irtunk lapunkban, mint a Victory Fund mozgalom cél­járól, nemcsak, hogy be­folyt a nemzet lelkes áldozat készségéből a kincstárba, hanem még meg is tetőző­­dött. Kilenc billió helyett tizenegy billió dollár értékű Victory Bondot vett a nem­zet lelkes polgársága. A FIÓKOK FIGYELMÉBE! Több fióktól érkezett be érdeklődés a központi hivatalhoz arra vonatkozólag, hogy ha a fiók ügykeze­lőt választ, szükséges-e elnök, ellenőr és számvizs­gáló bizottság választása? Hogy a fiókoknál tisztában legyenek az alap­szabály idevonatkozó rendelkezésével, szükségesnek látjuk jelezni, hogy elnök, ellenőr és számvizsgáló bi­zottság akkor is választandó, ha a fiók ügykezelőt választ, mert az ügykezelő csupán a titkár és pénz­tárnok teendőit végezheti, valamint a beteg tagok el­lenőrzését láthatja el. KÖZPONTI HIVATAL 10 A SZAKADÉK Az asszony fáradt arcából két fáradt szem vetett egy csüggedt pillantást a lelkészre. “Jónapot, tisztele­­tes ur.” “Beszéltem a férjével” — folytatta a beszélgetést a pap. “Láttam” — felelte az asszony mozdulatlanul. “Szép adományt adott az egyházra a Mr. Szabó” — próbálta a szót tovább fűzni nagy ügybuzgalommal a lelkész. “Adott?” — felelte az asszony s ezzel az egy szóval, ahogy kimondta, mintha arcul ütötte volna a lelkészt. Tiszteletes Fehér Kálmán elpirult. Érezte, hogy ez az ember a családjától vette el, amit könnyelmű nagy­lelkűséggel odaadott az egyháznak. Érezte, hogy az asz­­szony vádolja őt azért, hogy eszköze lett ennek az üres, költséges hencegésnek, igen rosszul érezte magát, de másra terelte a szót. “Szép gyermekei vannak, Mrs. Szabó.” “Gyerekek,” — felelte rá érzéstelenül, mozdulatla­nul az asszony, Akár fadarabokról beszéltek volna. A ' lelkész érezte, hogy nem boldogul vele. Igaza volt Tó­várinak. De hát még egy kísérletet kell tenni. “Kár, hogy nem küldi el őket a vasárnapi iskolába, meg az ifjúsági egyesületbe.” Az asszony nem felelt. Néma maradt, akár csak a fia. A lelkész most már úgy izzadt kínjában, mint egy zsákhordó: “ígérje meg, hogy elküldi őket?” — könyörgött utolsó erejének latbavetésével. “Majd elküldöm” — felelte az assszony kőarccal — és a pap tudta, hogy Mrs. Szabó fütyül széles e világon mindenre. Felállt: “No Isten áldja, mulasson jól...” Az asszony ránézett. Másodszor. Néma szemeiben gúny villámlott. Aztán csendesen felelt: “Isten áldja.” Lassan besötétedett. A söntés mellett hangosabb lett a szó és a táncpadlón lelkesebben dobogtak a tán-A SZAKADÉK 11 colok. Ott lent az ital és itt fent a szerelem kettős orgiát ünnepeltek. A lelkész szétnézett. Szeretett volna menekülni. Érezte hogy ez már nem egyházi mu­latság. Itt felszabadult az emberekben minden, ami ördögi. Egyszerre hangos kiáltozás hallatszott a söntés fe­lől. Odasietett. Tóváriba ütközött. “Mi történt?” Tóvári legyintett' “Semmi. A rendőr összeesett.” A lelkész megrémült. “Csak nem bántotta valaki.” “Dehogy bántotta — nevetett Tóvári — leitta ma- • gát a disznó, hiszen neki ingyen volt. Most viszik haza.” A lelkész elszörnyedt. “Ne izgassa magát, tiszte­letes ur — intett Tóvári nyugodtan — ez már igy szo­kott lenni.” Fehér Kálmán tiszteletest ez nem nyugtatta meg. ügy érezte, hogy neki innen menekülnie kell. Itt pap­nak nincs keresni valója. A sötétben sikerült kilopkod­nia a kijáraton és megkönnyebbülten indult el a villa­nyoshoz vezető utón. Megszökött. Maga mögött hagy­ta a cigányzenét, az orditásba fulladt nótaszót, padon­­ülő öregasszonyok árva nyomorúságát, ittas férfiak lel­kesedését és összeforrt fiatalok lázas táncát. Egy hétre rá megjelent az egyházi lapban a be­számoló a piknikről. Benne volt hogy a főzőasszonyok •kik voltak és mennyit dolgoztak. Benne voltak a csa­posok és jegyárusítók és az összes fáradozók nevei. Ben­ne volt az is, hogy egy bizonyos Szabó Pál “Isten dicső­­• ségére” húsz dollárt ajándékozott. De nem volt benne, hogy egy rendőr részegen összeesett s úgy vitték haza. Az se volt benne, hogy Szabó Pál részegen adta oda a 20 dollárt és másnap egy pennyre se emlékezett. És az se volt benne, hogy egy tizennégy éves fiú milyen égő kínnal szégyelte az apját. És az se volt benne, hogy milyen megkövesedett arcú, megjegesedett szivü java­­korbeli asszonyok ülnek a piknik táncterem padjain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom