Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-06-24 / 25. szám

10-ík oldal

1943 junius 24

Verhovayak Lapju

Társadalom - Biztosítás

Jobban ismerjük ezen a néven: “Social Security.” Értjük alatta azt az áldásos intézményt, mely 1937- ben lépett életbe. Millió és millió munkás ember a Social Security törvényben látja biztosítottnak öreg korát.

Kétségtelen, hogy ennél áldásosabb társadalmi törvényt Amerikában még nem hoztak. Ez' a törvény kevés kivétellel kiterjed az Egyesült Államok egész lakosságára és minden egyes polgárnak biztosit valamilyen megélhetést öreg korára s ugyanakkor biztosit valamilyen jövedelmet az özvegyének is, ha korán elhalna.

A legtöbb ember nincsen egészen tisztában a Social Security törvény rendelkezéseivel és azt hiszi, hogy ezek a rendelkezések teljesen kielégítők és úgy az elöregedett munkásnak, mint a korán elhalt munkás özvegyének megfelelő megélhetést biztosítanak. Abban a tudatban, hogy most már mögöttük áll, mint valami nagy védőbástya a Social Security intézmény, elutasítanak maguktól minden további gondolatot az öreg korról és a hátramaradottakról való gondoskodás irányában. Úgy érzik, hogy a munkabért tartalmazó borítékon megjelölt néhány cent levonás fejében úgy az öregségük, mint az özvegyük és árvájuk sorsa biztosítva van.

i Ez a gondolat téves és az Egyesült Államok kormányának sohasem volt az a szándéka, hogy ezt a gondolatot táplálja. A Social Security törvény rendelkezései nem adnak megélhetést az öreg korra és nem gondoskodnak az özvegyekről és árvákról, hanem mindennek csak az alapját vetik meg. A lényeg ez: a Social Security törvény intézkedései révén ma mar minden ember számára meg valósítható lehetőség az, hogy úgy öreg koráról, mint korábban bekövetkező elhalálozása esetén özvegyéről és árváiról MEGFELELŐ módon gondoskodjon. A Social Security törvény nélkül ez nem lett volna lehetséges, mert annyi életbiztosítást senki sem tud vásárolni, hogy az neki is, meg a családjának is minden tekintetben teljes védelmet és megélhetést tudjon biztosítani. De mióta a Social Security törvény életbe lépett, azóta ez lehetségessé vált, mert a SOCIAL SECURITY ÉS AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS EGYÜTT megfelelő létalapot nyújt *jgy a* öreg embernek, mint A fiatal ember özvegyének

és árváinak. Sem a Social Security magában, sem az életbiztosítás magában nem képes ezt megtenni, CSAK A KETTŐ EGYÜTT.

A Social Security törvény elsősorban nagyon hézagos. Hézagos abban a tekintetben, hogy az aggkori nyugdíj megkezdését a 65-ik élet évre teszi. Statisztikai kimutatások szerint az átlagos, egészséges 40 éves ember 29—30 életévre számíthat még. Ha azt vesszük, hogy általában a jobb módban élők tovább élnek, akkor a munkásság körében ez az arány nyilván kissé romlik. Nyugodtan mond hatjuk, hogy igen sokan kidőlnek, még mielőtt elérték volna a nyugdíj kezdés korát, a 65-ik évet, és igen sokan rövidesen azután, hogy megkezdték élvezni az aggkori nyugdijat, meg fognak halni. A Social Security ban biztosított aggkori nyug díjért azért kell oly keveset fizetni, mert a számítások szerint az átlag-ember nem sokat fog belőle kapni.

Ez a 65-ik életévhez való kötöttség azért is hátrányos, mert bizony nem minden ember fog a 65-ik életévéig dolgozni. Ha a múlt depressziókra visszagondolunk, akkor bizony azt látjuk, hogy Amerikában, ha nincs háború, már az 50 éves ember is öregnek számit, de a 60-ik életéven túl igazán már csak annak adnak munkát, aki hosszú éveken át egy helyen jól dolgozott és igy rászolgált arra, hogy reá különös tekintettel legyenek. Az amerikai élet figyelembe vételével azt lehet mondani, hogy a Social Security kedvezményeinek a 60-ik életévnél kellene kezdődni, ha nem még annál is öt évvel korábban.

így azonban bizonyos hogy a legtöbb munkás ember életében lesz egy időszak, attól az időtől fogva, mikor munkája és keresete elmarad, addig az ideig, amig az aggkori kedvezmények megkezdődnek, melyben a kenyérkeresőnek nem lesz semmi keresete. Ez az időszak egyeseknél talán csak

1—2 év lesz, másoknál Öt év és bizony sokan lesznek, a kiknél még ennél is több.

Ezt a kereset nélküli időt van hivatva áthidalni a biztosítás. Most,' amikor a munkásember biztosítottnak látja öreg korát, gondoskodnia kell arról a korról, melyben öregedni fog. És a Social Security kedvezményeinek figyelembevételével igen sok munkásembernek kellene arra az elhatározásra jutnia, hogy “60 esztendős korban kifizetésre kerülő” u. n. “Endowment” kötvényt vegyen — még ahhoz hozzá, ami már meg van és aminek arra kell szolgálnia, hogy az elhalálozásával járó költségeket kifizessék belőle.

Tovább megyünk. A Social Security törvény rendelkezéseivel a legtöbben nincsenek tisztában és mikor megérkezik az első nyugdij-csekk, akkor keserű csalódást éreznek, mert a csekk nem akkora, mint várták. Mindenki kiszámíthatja azt, hogy mennyit fog kapni.

A Social Security rendelkezések alapján mindenki havonta megkapja átlagos havi keresetének 10%át, azonfelül havi $15.00-t még hozzá és ráadásul ennek az igy létrejövő összegnek anynyi százalékát, ahány esztendeig dolgozott az illető 1937 óta. Ne felejtsük el, hogy az átlagos számításba belemegy az az idő is, mikor nem volt kereset. Ha valaki heti $50.00-t keres fél évig és heti $20.00 a másik fél éven át, akkor az átlagos heti keresete $35.00 volt. Ha pedig tiz héten át keresett heti 100 dollárt és 40 héten át semmit, akkor az átlagos keresete $19.23 volt csak. Ha tehát ma valaki “nagy pénzeket” keres, az nem jelenti azt, hogy az átlagos jövedelme magas lesz, mert a mai magas kereset átlagát le fogják rontani azok az évek, mikor a kereset alacsony.

Ha tehát valaki havonta átlag 200 dollárt keresett és 1937 óta 20 éven át volt a Social Securityban és akkor éli el a nyugdij-kort, akkor a következő kedvezményt fogja kapni: $15.00, ehhez a havi átlagos kereset tiz százaléka, ami $20.00, ami összesen $35.00. Ehhez még ennek az összegnek 20%-a, (annyi százalék, ahány év 1937 óta) ami $7.00, tehát összesen $42.00. Ez lesz az aggkori nyugdíj. Ez nem kevés, de nem is sok. Semmi esetre sem annyi, hogy. abból gond nélkül lehessen megélni I Már pedig nem nagyon sokan vannak, akiknek az átlagos havi jövedelme meg fogja haladni a kétszáz dollárt. Az aggkori nyugdijat tehát valamivel ki kell egészíteni s ezt a célt szolgálja az öreg korban kifizetésre kerülő eléréses biztosítás.

A másik fogyatékossága a Social Security törvény rendelkezéseinek az özvegyekről való gondoskodás korlátozása. A fent részletezett nyugdíjnak az özvegy 75%-át kapja, vagyis $42.00 alapnyugdij után $31.50-t és

minden árva 50 %-ot, vagyis $21.00-t. Ez elég szép pénz" csak egy baj van vele. Mihelyst a gyermek eléri a

16-ik életévét, vagy ha tovább is jár iskolába, akkor a 18-ik életévét, akkor megszűnik nemcsak az árva dij, hanem az özvegyi dij is! Vagyis, ha egy fiatal apa meghal, az asszony kap nyugdijat mig a gyermeke el nem éri a 16-ik vagy 18-ik évét és attól fogva a 65-ik évéig az özvegy egy árva centre nem számíthat. Már pedig valószínű, hogy mire a gyermeke 18 éves lesz, ő már nem lesz férjhezmenendő korban s igy annak az özvegynek élete legnehezebb időszakában teljesen elhagyatva kell magáról gondoskodni.

Ha a férje hagyott rá biztosításban megfelelő Ősz szeget, akkor az özvegy azt be tudta fektetni, vagy félre tudta tenni és mire elérkezik az az idő, mikor megszűnik a Social Security kedvezmény, akkor a férje jóvoltából van mihez nyúlnia addig az ideig, mikor ismét elkezdődik a Social Security aggkori biztosítási kedvezménye.

Látjuk tehát, hogy a Social Security nagyszerű dolog, de csak az alapját veti meg annak az öregségről és családról gondoskodó tervnek, melynek teljes kiépítéséhez csak az életbiztosítás ad módot. Ezt meg is érti a legtöbb ember s ezért van az, hogy a Social Security törvény életbeléptetése óta TÖBB BIZTOSÍTÁST ADTAK EL a biztositó intézmények, mint azelőtt. Ez pedig azért van, mert az ország lakossága látja, hogy

most már módjában van biztosítások segítségével egy minden eshetőségre kiterjedő általános tervet kidolgozni, melyben a kenyérkeresők és családfők úgy magukról, mint családjukról most már kielégítő és megnyugtató módon tudnak gondoskodni.-----------,-------v------------------NEM A SZÁJÁBÓL KERÜLT KI.

Egy finnyás vendég a napokban betért egy vendéglőbe ebédelni, de a hushiány következtében a pincér csak marhanyelvet tudott neki kínálni.

“Marhanyelvet én nem eszem — jelentette ki a finnyás vendég, — általában semmit sem eszem meg, ami egy állat szájából kerül ki.”

“Akkor talán hozzak tojás-rántottát — felelte a pincér — az nem az állat szájából került ki.”--------------v-------------NEM KELLETT SEGÍTSÉG

Egy atyafi tanúnak van beidézve a bírósághoz egy gyilkossági ügyben. A biró vallatja:

— Hát maga csakugyan látta, mikor a vádlott agyon ütötte az anyósát?

— Láttam biz’ én! — mondja önérzetesen a tanú.

— És hogy lehet az, hogy nem ment a segítségére?

— Hát kérem, — feleli a tanú szégyenkezve — én akartam neki segíteni, de mikor láttam, hogy egyedül is agyon tudja verni, nem tartottam szükségesnek a beavatkozást.