Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-05-20 / 20. szám

1943 május 20 Verhovayák Lapja S0-ik oldal Nagyszabású Jubileum Chicago magyarságának kettős ünnepe lesz. - A 342-ik fiók jubileuma, a fiók elnökének kitüntetése. A KUGLIZÓ CSAPATOK FIGYELMÉBE A magyar egyletek az Amerikába kivándorolt ma­gyarságnak maradandó érté­kű alkotásai, melyek össze­forrasztották egy táborba az ideszakadt magyarságot és annak munkáját, életerejét egy közös vállalkozásban egyesítették, melyben a leg­nemesebb emberi érzés, a testvérszeretet érzése való­sult meg. Sok van ezek kö­zött az egyesületek között, mely már túlélte alapitóit és igy alapitó tagjainak mara­dandó emlékévé vált. Ezek között az egyesületek között a legrégibb immár a 60-ik évfordulójához közelit. Ez az egyesület a mienk, a Verho­­vay Segély Egylet. A közel 60 esztendős édes­anyának sok fia és lánya van: a Verhovay fiókokban. Ezek között egyike a legfia­­talab baknak a Chicago, West Sidei 342-ik fiók, mely eb­ben az évben, és pedig május 29-én, szombaton este 7 órai kezdettel fogja megünnepel­ni 15 éves jubileumát a Mc Ennery Hallban, mely a 4039 West Madison Str. alatt van. Fiókunk 15-ik születésnapi ünnepére el fog jönni a Verhovay központ és az igazgatóság képviseleté­ben Kelemen P. János igaz­gató. Ez a jubileum több okból nevezetes. Elsősorban azért nevezetes, mert annak ala­pítója nemcsak megalapí­totta a fiókot, hanem annak megalakulásától kezdve a mai napig, 15 esztendőn át, megszakítás nélkül elnöke is volt. Tizenöt esztendő nagy idő egy embernek az életé­ben, de kétszeresen nagy időnek számit az, ha azt va­laki mint egy egyesületi fiók elnöke tölti el. Azt a mun­kát, amit fiókunk alapitója és mindenkori elnöke LACH­­MAN ANTAL végzett, más nem tudta volna elvégezni. Pedig Lachman Antal rend­kívül elfoglalt ember. Első­sorban üzletember, s jól tud­juk, hogy az üzleti élet nem sok időt enged annak, aki abban munkálkodik, arra, hogy közéleti tevékenységet folytasson. Lachman Antal mégis szakított időt arra, hogy kilenc magyar egyesü­let tagja legyen s azonkívül pontosan megjelenjen az ál­tala alapított 342-ik fiók minden egyes gyűlésén és azt vezesse bölcs tanácsával, kitartó munkájával és ve­­zérségre termett egyéniségé­nek sokféle tehetségével. Nem csoda tehát, hogy a 342-ik fiók tagsága hálát érez iránta és ezen a jubi­leumi ünnepélyen szereteté­­nek és hálájának egy aján­dék átadásával akar mara­dandó kifejezést adni. De nemcsak a fiók hálás Lach­man Antalnak, hanem az egész Verhovay család, mert hiszen egyik uj sarját, az eleven életű 342-ik fiókot neki köszönheti. S ezért a Verhovay Központi Igazga­tóság is képviselteti magát ezen az ünnepélyen és pedig Kelemen P. János igazgató (Dayton, Ohio) személyében, aki a Verhovay Központi igazgatóság legnagyobb ki­tüntetését fogja átadni a ju­biláló elnöknek. Szeretettel kérjük azért egész Chicago és vidéke ma­gyarságát, hogy erre a nagy­szabású ünnepségre, melyet május 29-én tartunk meg, jöjjön el mindenki. Magyar szívvel és magyar vendég­­szeretettel várjuk a vendé­geket és Ígérjük, hogy jól fogják érezni magukat a 342-ik fiók tagságának meg­hitt körében. Ki tudja, hogy lesz-e még alkalmunk jó ide­ig ily ünnepélyt rendezni. Egyesületünk Igazgató­sága a háború szülte hely­zetre való tekintettel a Pittsburghba tervezett or­szágos Verhovay kuglizó verseny megtartását felfüg­gesztette, de ugyanakkor kimondotta, hogy minden kuglizó csapatnak, ha arra való jogosultságát az Igaz­gatóság sport bizottsága igazolja, a központi hivatal tiz-tiz dollárt utaljon ki. Értesítjük a fiókok tiszt­viselőit és a kuglizó csapa­tok vezetőit, hogy a 10 dol­lár jutalom kifizetésével kapcsolatban az Igazgató­ság sport bizottsága a kö­vetkező feltételeket állapí­totta meg: 1.) A jutalomért folya­modó csapatnak a helybeli A.B.C. képviselője által iga-Használjuk fel a találkozás­nak az egyre ritkább alkal­mait és találkozzunk a leg­nagyobb amerikai magyar testvérsegitő egyesület 15 éves fiókjának a testvéri sze­retet jegyében megrendezett jubileumán. Tagtársi tisztelettel Kovács István biz. elnök Sebestyén Mihály titkár zolni kell, hogy a csapat ál­taluk el lett ismerve, 2. ) hogy a csapat Ver­hovay Csapat név alatt ját­szott, 3. ) továbbá, hogy a sze­zon alatt legkevesebb 25 gé­met lejátszott. Ezenkívül be kell küldeni a játékosok névsorát is, je­lezve, hogy azok milyen számú fiókhoz tartoznak. SEHONNAI BITANG EMBER — KI MOST, HA KELL TENNI NEM MER! VEGYEN HADI KÖLCSÖNT! Kérjük azon kuglizó csa­patok vezetőségét, amelyek a fenti feltételeknek megfe­leltek, hogy szerezzék be a helybeli A.B.C. vezetőségé­től a szükséges írásbeli iga­zolványt és küldjék be a központi hivatalhoz, hogy a csapatnak járó jutalmat ki­utalhassuk. KÖZPONTI HIVATAL. 72 A SZAKADÉK magyar hétvezér duzzadó tettvágya. Tóvárit követte tekintetük az ajtóig s akkor meg­szólalt az egyik egyleti kiküldött: “Hát, szép is az, hogy ügyvédet csinált a fiából.” Madarász is megszólalt erre: “Hát jó annak, aki megteheti.” Mindenki ránézett erre és elmosolyodott. Hosszú szünet után nem is állhatta meg Turján Lajos, hogy ne feleljen neki vissza: “Hát ami azt illeti, maga éppen úgy megtehette volna.” Madarász zavartan pislogott, de aztán kivágta magát: “Tudja Mr. Turján, hogy az én fiaim nem mutattak arra hajlandóságot.” Sokáig nem szólt senki. Ketten-hárman összenéz­tek és elmosolyodtak a bajuszuk alatt. Mert hát de­hogy nem mutattak Madarász fiai hajlandóságot. Csak­hogy Madarász házában az nem számított, hogy ki mire mutatna hajlandóságot. Ott csak egy hajlithatatlan hajlandóság számított s az Madarászé volt. Az öreg őr­mester volt odahaza a csendőrségnél s valami komisz csendőrtermészet egész életére benne maradt. Család­ját is úgy kezelte, mint egy őrmester a regrutákat. Sokszor csak bámultak azon, hogy a fiai nem lázadtak még fel ellene. De azok alighanem örökölték az anyjuk lágy, csendes természetét, aki rábízta az urára mind­nyájuk élete irányítását. Hát hiszen, mi tűrés tagadás, nem bízta rossz ke­zekre. Madarász két sor házat szerzett, ő is dolgozott, a két fia is dolgozott és hozták haza_a “pedát” szorgal­masan. Mikor elérték a tizenhat évet s kijárták a tör­vényes iskolát, az apjuk kijelentette: “Eleget ettétek a kenyeremet, itt az ideje, hogy most már ti segítsetek nekünk.” Nem számított neki, hogy nem volt szükség arra a segítségre. Madarásznak jó munkája volt. Előmunkás <• ^ A SZAKADÉK___________________________________?? “Valami Lui van itt.” “Lui?” — ugrott fel a fiú. Szétnézett aztán hozzá­tette: “Küldje fel.” Az asszony lement. “Menjen fel”, — mondta a fiatalembernek. Tett-vett. A napi munka gépiességében megme­revedett agya mégis csak elkezdett dolgozni. Ki lehet ez a jól öltözött fiatalember? Ilyen drága kocsival? Aki csak igy Miki-Lui van a fiával... Nem értette a dolgot. De kisvártatva még jobban elcsodálkozott. Mert lejött Miki és az a Lui. És Miki ugyanolyan jól öltözött volt, mint az a fiú. ügy mentek ki, nagy sietve, mint két nagy ur. Mint akiknek igen fontos dolgaik van­nak. Beültek a kocsiba és elhajtottak. Az asszony a kocsi után ézett. Nem tudta, hogy mit gondoljon, de valami nehéz érzés kezdte gyötörni. A fiú csak másnap hajnalban tért vissza. Nem beszélt semmit. Aludt egyhuzamban huszonnégy óráig. Köz­ben hazajött Mr. Szabó. Az arca még elég rosszul né­zett ki, de külömben a régi volt. Még vagy három na­pig zsörtölődött otthon, aztán visszament a munkájába. De hát a betegsége alatti kereset elmaradt. Az asz­­szony már végkép kifogyott mindenből. Egy éjjel fennmaradt a konyhában azzal, hogy megvárja a fiút. Hajnali négy óra tájban megállt egy autó, közel a házhoz. Az asszony sötétben ült s úgy nézett ki az ablakon. Látta, hogy többen voltak a kocsiban és női hangokat is hallott. Aztán az autó visszaindult és az ő fia lassú léptekkel közeledett. Mikor belépett a kony­hába, az asszony meggyuj tóttá a villanyt. Ez várat­lanul érte a fiút, aki hirtelen előrántotta a revolverét és úgy állt meg az anyja előtt, ki ijedtében csak leros­kadt egy székre. A fiú dühösen eltette a fegyvert és ráriadt az anyjára: “Mit ijesztgeti itt az embert?” Az asszony csak nézett rá rémült szemekkel: “Fiam, miért van neked revolvered?” — kérdezte

Next

/
Oldalképek
Tartalom