Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-13 / 19. szám
1943 május 13 7-lk Oldal Verhovayak Lapja ZSÁKBA MACSKA Gyerekkoromban sokszor vettem „zsákbamacskát”. Nem tudom már, hogy hány fillérért adták, nem is az a fontos benne. A fontos az az izgalom volt, ami eltöltötte gyerekszivünket, mikor átvettük a titokzatos csomagot, mely csudálatosán gazdag ígéreteket rejtett magában néhány fillérért. Mindig azt vártuk, hogy egyszer majd csak megkapjuk azt a csomagot, melyben valami oly kincs van, ami százszor többet ér, mint amenynyit adtunk érte. Persze mindig csalódás volt a vásár vége. Mert a zsákban nem volt más, csak egy kis pléh-lapát, valami rothadt cukorka, s egyéb gyalázatosságok, amelyeket azért árultak zsákban, mert nyíltan ugyan egy fél fillérért sem lehetett volna eladni senkinek. Ki is ábrándultunk a zsákbamacskából hamarosan, mert már gyerekésszel rájöttünk, hogy aki jó árut ad, az nem dugja el, hanem nyíltan megmutatja. A zsákbamacska vásárral nem járhatott jól senki, csak az, aki eladta. A megdöbbentő valóság azonban az, hogy az emberek nagy része még felnőtt korában sem szabadul meg a zsákbamacska vásárlás szenvedélyétől. Sehol a világon nem látni annyi zsákbamacskát vásárló embert, mint amerikai hazánkban. És nincs az üzleti és kereskedelmi világnak oly területe, melyen annyi zsákbamacskát árulnának, mint a biztosítás terén. Valami csodálatos dolog az, hogy menynyi pénzt el lehet kérni valamilyen papirdarabkáért, ha arra betűk vannak nyomtatva, melyek a világ legtitokzatosabb nyelvén ígérnek valamit, amit, ha igaz volna az ígéret, érthető nyelven is meg lehetne írni. És itt nemcsak az egyszerű tanulatlan emberről van szó. Az életbitositás és minden más biztosítás terén akkora naivitás, akkora ártatlan együgyüség uralkodik, hogy az egyenesen megdöbbentő. Nemrégiben volt szerencsénk egy rendkívül okos, müveit, egyetemet végzett családapával beszélgetni. Beszélgetésünk során életbiztosításra is került szó. S ekkor eldicsekedett vele az ur: “Tudod, van itt a hivatalban egy barátom, aki életbiztosítással is foglalkozik. Nála biztosítottam be a kisfiámat. Havi egy dollárt fizetek és 15 éves korában ezer dollárt fog kapni.” Megkértük, hogy legyen szives, mutassa meg a köt-I vényét. Vonakodott, mert a legtöbb ember fél attól, hogy valaki felvilágosítja a tévedéséről. De azzal az érvvel, hogy mi is szeretnénk ily biztosítást venni, rávettük, hogy elővegye a kis fia kötvényét. Cikornyás, de müveit ember számára mégis érthető, sőt félreérthetetlen nyelven a kötvény azt Ígérte, hogy a gyermeknek nem 15, hanem 35 éves korában fog fizetni s akkor sem ezer dollárt, hanem 500 dollárt. Megdöbbenve világosítottuk fel az urat tévedéséről, aki erre vállat vont s visszatette a kötvényét a fiókba ... Sokkal jobban bosszantotta, hogy rájöttünk a felületességére, semhogy arról lehetett volna beszélni, hogy vegyen ki egy becsületes, tisztességes kötvényt a Verhovay Segély Egyletben. Amerre csak járunk, százszámra találkozunk oly emberekkel, akik életbiztosítást kötnek úgy, hogy az ügynök elmagyarázza nekik a kötvényt, aláírják a kérvényt és fizetnek. Egy idő múlva az ügynök eljön, “gratulál” az illetőnek (pedig csak önmagának gratulál) s átadja a kötvényt, amit az illető soha el nem olvas, pedig csudálatos dolgokat fedezne fel. Felfedezné például, hogy az ügynök nagyon sok esetben nem azt a kötvényt magyarázta el, amit eladott, hanem azt, ami az ő társaságában a legkedvezőbb kötvény. Kedvenc trükkje a biztosítási ügynöknek az, hogy egy 20 évig fizetendő kötvényt úgy adnak el, mint egy 20 éves eléréses kötvényt. Szem és fültanui voltunk nem egy esetben annak, mikor az ügynök egy 20 éven át fizetendő, de csak halál esetén kifizetésre kerülő kötvényre azt állította, hogy az 20 év múlva a gazdájának meghozza a biztosítás teljes összegét. Az ügynök ugyanis úgy véli, hogy 20 év múlva ő már messze lesz és küzködjön a lázadó atyafival az utóda majd 20 év múlva, amikor megtudja, hogy ahhoz, hogy megkapja a kötvény összegét, neki fel is kellene kötnie magát. Már pedig akkor mit ér vele? Ily eset ezerszámra fordul elő. Ezek azok az esetek, mikor a macskát nem teszi zsákba a társaság, de a biztosított lustasága és felületessége miatt mégis zsákbamacskát kapott. Megvette a macskát s rögtön maga bele tette egy zsákba, mielőtt megnézte volna, hogy milyen. De maguk a biztositó társaságok is sokszor vétkesek abban, hogy zsákbamacskát árulnak. Vannak rettenetesen bonyolult nyelven megszerkesztett kötvények, melyeknél az ügyvédiesen bonyolult nyelvezet csak azt az egy célt szolgálja, hogy a biztosított belefáradjon a kötvény elolvasásába, még mielőtt megértette volna azt. Rengeteg atyánkfia van, aki aránylag olcsó pénzen vesz egy ötezer dolláros kötvényt, de mert nem értette meg a kötvény nyelvét, nem veszi észre, hogy azt az ötezret a családja csak akkor kapja meg, ha ő 60 éves kora előtt meghal. Hatvan éves kora után a kötvény értéke minden évben 20 százalékkal esik s 65 éves korában a kötvény teljesen megsemmisül. Olyan ötezerdolláros kötvény az ilyen, ami egy fabatkát sem ér, mert hiszen a leg' több ember mégis 65 éves kora után hal meg. Könnyű az olyan biztositó társaságnak, amelyiknek nem kell fizetni a kötvénytulajdonos 65.-ik életéve után! (Valahányszor azt a kifejezést halljuk, hogy “family special” — jól nézzük meg azt a kötvényt: igen sok esetben csak ennyit ér a biztosítás.) Jól értsük meg: a biztositó társaság nem csal. Feltételei le vannak Írva, csak kevés ember van, aki megérti. Külön fejezetet képez a zsákbamacska árulás természetrajzában a betegség és baleset biztosítás. Hát itt aztán olyan cifra kötvényekkel lehet találkozni, hogy igazán betötött szeme legyen annak, aki megvette. Az még semmi, ha a kötvény csak olyan balesetért fizet, ami a társaság saját államának területén belül éri a biztosítottat. Még arra van némi esélye az illetőnek. De az már egyenesen vicclapba való olvasmány, ahogy egyik-másik már igazán nem jóhiszemű társaság meghatározza, hogy mi a baleset. Valamelyik nyugati állam bíróságán most tárgyaltak egy pert, melyben az örökös perelte a biztositó társaságot azért, mert nem fizette ki a biztosítási (ftszeget a baleset következtében életét vesztett biztosított után. A tárgyaláson természetesen bemutatták a kötvényt, mely baleset alatt nem értett mást, csak azt az egy esetet, mikor a biztosítottat “szénnel fütött mozdony által vontatott személyszállító vonat egyik személyszállító kocsiján mint fizető utast, önhibáján kívül, kizárólag összeütközés következtében érte halálos baleset.” Az illető biztosítottnak nem fizetett a társaság, mert nem előírásos baleset érte. Nem, nem tégla esett a fejére, mert azért természetesen nem kellett volna fizetni. Nem is autón érte a baleset. Vonaton érte. Igenis, vasúti összeütközésben halt meg az ipse. Hát akkor mért nem fizetett a társaság? Két okból. Először is a vonatot nem szénnel fütött mozdony, hanem villanymozdony hajtotta. Másodszor pedig a mozdony nem vontatta, hanem tolta a kocsikat. Hát ez elég ok volt a “jóhiszemű” társaságnak arra, hogy ne fizessen s bíróság elé vigye az ügyét. Sajnos, az ügyben hozott döntésről ezideig nem tudunk. De tudjuk azt, hogy akármennyit Ítél meg a bíróság az örökösnek, abból az ügyvéd bőven részesedik. Úgy van az ezzel, mint a vasúti baleset áldozatának esete, akinek a bíróság ügyvédjének ügyessége révén ötezer dollár kártérítést Ítélt meg. Az ügyvéd számlája pedig szólt 5150 dollárról. De hát az ügyvédben volt annyi emberi jóság, hogy tiszta testvéri szeretetből “elengedte” a komának a 150 dollár különbséget. Igazán vigasztaló, ha az emberi jóság és tisztesség üy nemes példáival is találkozunk. Végül külön dicsfény jut azoknak a betegség-biztosítási kötvényeknek, melyek heti 20 dollárt fizetnek olcsó pénzért, de csak, ha az illető előbb harminc hétig egyfolytában ágyban volt s ezalatt a harminc hét alatt hetenkint háromszor orvosi kezelés alatt állt. Aki harminc hétig hetenkint háromszor orvosi kezelés alatt állva ágyban feküdt, annak mát nem kell betegsegély, csak — koporsó. Bizony ez igy van. Az újságok nap-nap után hoznak ezekhez hasonló történeteket s magunk is találkozunk ily esetekkel. És mégis — aa embereknek zsákbamacska kell. Mi, a Verhovay Segély Egyletben nem zsákbamacskát adunk, hanem egyszerű, érthető nyelven megfogalmazott, rövid, de velős biztosítást. Ha ezer dollárról szól, akkor az ezer dollár és nincs a végén semmiféle csalfa, ezer dollárt semmivé olvasztó hozzátoldás. Ha betegsegélyről van szó, akkor az betegsegély, nem pedig balzsamozási költség. S ha balesetre biztosítunk valakit, akkot az kap is valamit, ha baleset éri s baleset alatt balesetet értünk! Nem is bízzuk rá kötvényeinket lelkiismeretlen, csak bérért dolgozó ügynökökre, akik ma itt, holnap ott vannak — amilyenek mindenhol akadnak, bár nagyon sok természetesen a tisztességes, jóakaratu ügynök is, s nagyon sok a tisztességes, megbízható életbiztosító társaság is. De mi az egyesületben fiókokban dolgozunk, ahol mindenki tudja, hogy miről van szó, szer* vezőink közismert, közbecsü* lésnek örvendő férfiak, akiket ismer a magyar közönség s akikhez épp azért bt zalommal fordulhatnak is. Aki mégis jobb szereti a cifra nevű, sokat kevésért ígérd biztosítást, az még nem nőtl ki a gyerekcipőből: jobb szereti a zsákbamacskát! { FAMOUS CLOSE SHAVES By Barber Sol I I EFT, R/GHTJ a pigs bite SEVERED A TENDON ON HIS RIGHT ARM, FORCING MAESTRO JOHNNY LONG TO USE HIS LEFT HAND TO PLAY THE VI0UN. INSTEAD OF RETARDING THE YOUTH, IT WON HIM ACCLAIM.' BARBER SQL SAYS\ * SING AGAIN THE STAR Ay SPANGLED BANNER LIVE AGAIN THAT r* GLORIOUS DRAMABUY BONDS AND STAMPS CELL O’ FAME! IN afr.ca, A NAZI SPY'S BOOK CONTAINING VITAL DATA ON SHIP MOVEMENTS WAS SNARED IN TIME. THE SPY USED HIS CELL AND FREE-TALKING PRISON MATES AS A SOURCE/ /NSUUN TINSEL! pleas of A WOMAN ADDICT FOR DRUGS IN 1927 GAVE DR. MANFRED SAKEL HIS FIRST opportunity: to help the mentally UNBALANCED. A NEEDLE, CONTAINING INSULIN HELPED THOSE SO AFFLICTED.' Í
