Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-13 / 19. szám
1943 május 13 5-lk Oldal Verhovayák Lapja MONA, W. VA. 348-ik fiók Május 16-án, vasárnap délután 2 órakor a titkár lakásán tartjuk meg rendes havi gyűlésünket. E gyűlés tárgya a kerületi delegátus megválasztása és más fontos ügyek. Kérem a tagtársakat, hogy teljes számban jelenjenek meg ezen a gyűlésen. Tagtársi tisztelettel: KOVÁCS JÓZSEF, ügykezelő.--------------V-------------DETROIT, MICH. 443-ik fiók Tisztelettel értesítem fiókunk tagjait arról, hogy fiókunk májusi gyűlésén elhatározta, hogy a május 16-án, vasárnap, a “State Fair” terén megtartandó “I Am An American” napi ünnepélyen képviseltetni fogja magát. E határozat értelmében felkérem fiókunk minden egyes tagját, hogy ezen az ünnepen »jelenjen meg. Gyülekezés délután pontosan 1 órakor a •Verhovay Otthonban, ahonnét egy csoportban, együtt fogunk kivonulni e nagy ünnepségre. Tudomására hozom a tagtársaknak továbbá azt, hogy a Detroit és környékén működő Magyar Vörös Kereszt Bizottság május 30-án, vasárnap délután, egy 4 órakor kezdődő ünnepély keretében fogja átadni az Amerikai Vörös Keresztnek a városunkban és annak környékén lakó összmagyarság ajándékát. Ezt az ünnepséget a Szent Kereszt Római Katholikus Egyház iskola épülete előtti téren fogjuk megtartani és fiókunk ezen az ünnepélyen is képviselteti magát. Ezen az ünnepélyen kitüntetést kapnak mindazok a magyar anyák, akik egy, vagy több katonát adtak a hazának. Felkérem azért mindazokat a szülőket, a kiknek egy vagy több fiuk szolgál a hadseregben, hogy ezt akár személyesen, akár levélben, vagy telefonon közöljék velem, hogy a nyomdának elegendő időt adjunk arra, hogy az okleveleket elkészítse. Végül pedig felkérem fiókunknak mindazon tagjait, akik vérükkel óhajtanak katonáink életének megmentéséhez hozzájárulni, hogy ebbeli szándékukat is jelentsék be nálam. Címem: Joseph Szabó, Secretary, 8957 Dearborn Avenue. Telefon: VI. 2-8077. Kérem a tagtársakat, hogy ezekben a fontos hazafias tevékenységekben minél nagyobb számban vegyenek részt. Tagtársi tisztelettel: SZABÓ JÓZSEF, titkár.--------------v-------------A MÁSODIK HADIKÖLCSÖNKÖTVÉNY AKCIÓ SIKERE A kincstár áprilisi második hadikölcsönkötvény akciója a legnagyobb sikerrel végződött. A kitűzött 13 billik dollár helyett 16 billió dollár folyt be. Mivel a hadikiadások várakozás ellenére a tervezett 74 billió dollár helyett “csak” csekély 55 billió dollárra rúgnak, \ kincstár a már tervbe vett harmadik akciót alighanem szeptemberre halasztja el. Bár a végösszeg teljesen kielégítette kincstárunkat, mégis Morgenthau pénzügyminiszter nincs egészen meg elégedve az akció lefolyásával. Rámutat arra, hogy a kötvények legnagyobb részét nagy vállalatok* vették meg (a biztositó intézmények elől jártak ebben is!), de aránylag nagyon kevés kisember vette ki részét a mozgalomból. Ez azért is aggasztó, mert a lakosság kezében készpénzben és betétekben több, mint 68 billió dollár van, oly összeg, amelyhez hasonló nagyságúval még soha ennek az országnak, vagy bármely másik országnak a lakossága nem rendelkezett. Ez a hatalmas összeg nagy veszedelmet jelent az ország gazdasági helyzetére. Valamilyen módon ki kell azt vonni a forgalomból. Fénzügyi szakértők félnek attól, hogy ennek a szabad tőkének egy része részvényspekulációkra fog menni s azzal egy tipikus háborús részvénypiaci felfordulást idézne elő. Illetékes hatóságok épp azért már azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy bezárják a tőzsdét. Bizonyos azonban, hogyha ez nem is történik meg, a részvények osztalékát még jobban meg fogják adóztatni, hogy igy csökkentsék a részvények kelendőségét--------------v-----------— VESZÉLYES? “Hallom, hogy beteg a feleséged?” j “Bizony beteg.” “És veszélyes?” “Nem. Az én feleségem csak akkor veszélyes, amikor egészséges!” Buy War Bonds EMLÉKTÁBLA AVATÁS i _________ 1 Sharon, Pa., 26-ik fiók Fiókunk tagsága múlt év decemberében megtartott gyűlésünkön elhatározta, hogy katonai szolgálatot teljesítő tagtársaink névsorát egy díszes emléktáblán fogja megörökíteni. Az emléktábla elkészült s annak ünnepélyes felavatását május 30-án, Decoration Day ünnepén fogjuk megtartani este 7:30 órai kezdettel a Szakács György-féle teremben, 167 Budd Street, Sharon, Pa. Kérem a tisztelt tagtársakat, hogy erre a hazafias ünnepségre hozzák el barátaikat, jó ismerőseiket és tegyenek - meg mindent, hogy ez az ünnepség méltó legyen ahhoí az eszméhez, melynek tiszteletére rendezzük azt. Tagtársi tisztelettel KUTI TAMÁS, ügykezelő 66 • A SZAKADÉK guknak, hogy mit dolgozik az a fiú.” “Azt mondja, valami vendéglőben' dolgozik” — szólt erre az asszony. “Emlékszik rá Mr. Szabó — fordult a lelkész a férfihez — évekkel ezelőtt, hogy megígérte nekem, hogy a fiát elküldi az ifjúsági egyesületbe és konfirmációi iskolába?” “Emlékszem — bólogatott Mr. Szabó, pedig nem emlékezett — de hát hiába. Ezekkel a mai fiatalokkal nem lehet bírni. Amit mond nekik az ember, a falnak van mondva. Nem fogadnak szót. Küldtük mi, de nem ment.” “Először is nem küldeni kellett volna, hanem vele együtt menni. Akinek a szülője megveti az egyházat, az ne várja a gyermekétől, hogy az meg meghallgassa az egyház tanítását. Másodszor, ha igazán akarták volna, elment volna a fiú. De abból, ahogy neki mondták, maga az a fiú is érezhette, hogy maguknak se fontos az egész.” Mrs Szabó hátat fordított a lelkésznek és folytatta a végtelen mosogatást. Mr. Szabó szívta a pipáját és ellenségesen nézett maga elé. Senki se szereti, ha megmondják neki az igazat. A lelkész érezte, hogy nem tud itt elérni semmit. Felállt, elbúcsúzott. Szívesen elengedték. Kellemetlen vendég volt. Hiába akart ő jót. Ha a megromlott emberig lélek hozzáér valamihez, ami tisztább és jobb nála, mindjárt meglelik gyilkos gyűlölettel. így volt itt is. Mr. Szabót indulatba hozta a papi látogatás. A lelkész bevitte a házába azt a gondolkozást, melynek Mr. Szabó egész életében ellenállt. Most, hogy a lelkész kiment, az elhangzott szavak ottmaradtak a konyhában s úgy hatottak Mr. Szabóra, mint ördögre a tömjénfüst. Bosszús volt. Szidta a papot. “Jobb tenné, ha nem dugná bele az orrát abba, A SZAKADÉK 67 amihez semmi köze. Persze, ő is azt szeretné, hogy beálljak az egyházba azt tömjem őt a többi bolonddal együtt. Azért keresem a pénzt, hogy odaadjam neki, mi? Papzsák, mi sohse telik meg!” De azért a fülébe visszacsengtek az elhangzott szavak. Ez csak még jobban ingerelte, ő neki semmiféle pap nem fog parancsolni, ő tudja, mit csinál. Érezte, hogy tenni kellene valamit, hogy végkép legyőzze a konyhában uralkodó hangulatot. Meg kell fojtani az elhangzott szavakat. Elment. Már este volt. Bement egy közeli kocsmába és ott állt a bárnál fél éjszakán keresztül. Itta egyik pálinkát a másik után, egyik sört a másik után. Éjfél tájban felállt, hogy a mosdóba menjen. Egy ajtón kellett lemenni a pincébe, hosszú lépcsőn. Valahogy nem jól számította ki a lépcsőt. Hangos dübörgéssel gurult végig a lépcsőn és eszméletlenül terült el annak alján a cementen. A csapos rémülten rohant le s egy pár vendég követte. Felcipelték az öreget, akinek a szeme tökéletesen bedagadt, a koponyája vérzett és olyan volt, mint a halott. Felhívták a mentőket, jöttek is mindjárt a rendőrökkel együtt, akik mindent gondosan felírtak. Az öreget bevitték a kórházba. Éjfél után zörgettek a háza kapuján. Nagysokára került elő az asszony. Két rendőr állt előtte, akik sajnálattal értesítették, hogy a férje leesett a kocsmalépcsőn és a kórházban van. • I Az asszony faarccal megköszönte az értesítést és felment és visszafeküdt az ágyába. Minek menne be hozzá. Úgyse tud rajta segíteni. Csak másnap délután ment be a kórházba. Mikor a kórterembe ért, meglátta a lányát és a taljánt. Ott álltak az ágy mellett. Odament és megállt az ágy másik oldalán. Az öreg nem volt magánál. A feje be volt bugyolálva s alig lélegzett. Egyik se szólt semmit. Végre a lánya törte meg a csendet: “Rosszul van apa.”
