Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-06 / 18. szám
1943 május 6. 9-ik oldal CLEVELAND, 0. 361-ik fiók A Cleveland, O.-i 361-ik Női Fiók 1943 MÁJUS 9-ÉN, VASÁRNAP ESTE 6 órai kezdettel megünnepli az ANYÁK NAPJÁT, nagyszabású műsor és azt követő játék-este keretében, a Verhovay Otthonban, 8637 Buckeye Road-on, melyre szeretettel hívjuk az összes clevelandi Verhovay fiókokat, de különösen a 14-ik fiók tagságát, mert e fiók társadalmi clubjának tagjai nagy mértékben járulnak hozzá ez este programjához. Külömben az estély jövedelmének felét a Verhovay Otthon javára fordítjuk. így tehát a 14-ik fiók tagjainak minden oka meg van arra, hogy eljöjjenek erre az estére. * Minden édesanyának értékes ajándékot adunk. Belépti jegy ára 50 cent, melyért finom uzsonnával szolgálunk. Vendégfogadók ezen az estén a következők: Gáspár Józsefné, Fodor József né, Orosz Zsigmondné, Lackó Istvánná, Merk Istvánná, Kondás Andrásné, Szabó Istvánné, Verovec Ferencné, Kocsis Andrásné, Stashel Mártonná, Máté Béláné, Mrs. Mary Knill, Vészi Lászlóné, Domokos Józsefné, Kádár Zsigmondné, Kolozsváry Kálmánná, Demcsák Péterné, Ocverák Györgyné, Csolnik Györgyné, Phan Józsefné, Szabó Béláné, Huszti Istvánná, Gál Imréné, Kushner Ella, Nápoly Józsefné, Nyitrai Jánosné, Cseh Lajosné, Balogh Béláné, Csák Ferencné, Sebesi Józsefné, Gönci Pálné, Robinson Edwardné, Krecs Ferencné, Bucki Imréné, Shenk Ernőné, Misek Béláné, Shille Mariska, Gerlack Józsefné, Kancki Károlyné, Mező Jánosné, Yeddy Ferencné, Cincár Gyula, Paszkan Pálné, Krabacz Lajosné, Pálinkás Imréné, Balogh István és neje, Szaly Józsefné, Papp Györgyné, Szabó Lajosné, Éva Istvánná, Fodor Pálné, Mrs. Mary Timko, Horváth Sándorné. Aki vendégfogadónak óhajt jelentkezni, szíveskedjen felhívni az ünnepély rendezői egyikét: Mrs. Marton Stashel, LO 4315; Kádár Zsigmondné, GA 4562. Tagtársi tisztelettel PHAN JÁNOSNÉ, elnöknő, VÉSZI LÁSZLÓNÉ, titkárnő Vegyen Háborús Kötvényt PUNXSUTAWNEY, PA. 143-ik fiók Verhovayak Lapja Értesítem a tagtársakat, hogy fiókunk 1943 május 9-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel fontos gyűlést fog tartani a titkár házánál. E gyűlés alkalmával a tagságnak oly ügyekben kell határozatokat hoznia, melyek fontosságánál fogva kívánatos, hogy a tagság minél nagyobb számban legyen képviselve. Kérem azért a tagtársakat, hogy ez alkalommal jöjjenek el erre a gyűlésre. Tagtársi tisztelettel: A TITKÁR. --------------v—-----------MONA, W. VA. 348-ik fiók Május 16-án, vasárnap délután 2 órakor a titkár lakásán tartjuk meg rendes havi gyűlésünket. E gyűlés tárgya a kerületi delegátus megválasztása és más fontos ügyek. Kérem a tagtársakat, hogy teljes számban jelenjenek meg ezen a gyűlésen. Tagtársi tisztelettel: KOVÁCS JÓZSEF, ügykezelő. ÁPOLÓNŐKET KERES A VÖRÖS KERESZT Május 9-én kezdődik a Vörös Kereszt ápolónőket toborzó hete Amerikának még ebben az évben 65,000 ápolónőre van szüksége. A hadseregben és a tengerészeiben jelenleg 35,000 ápolónő szolgál, de a rohamosan növekvő haderők számára ez távolról sem elégséges. Havonta 3000 ápolónő csatlakozik a hadsereghez, de még sokkal nagyobb számú önkéntes ápolónői seregre van szükségünk ahhoz, hogy katonáink megfelelő ápolását biztosítsuk. A hadbavonuló ápolónők távozásával lényegesen megcsappan az itthoni szükségletek ellátására megmaradt ápolónők száma. Annyira megcsappant, hogy a Vörös Kereszt országos mozgalmat indit segéd-ápolónők toborzására és betanítására. Országszerte megkezdik a mozgalmat ápolónők toborzására. Úgy hadi szolgálatra, mint itthoni szolgálatra kiképzést nyernek azok, akik jelentkeznek. Minden nő, aki 17 és 35 év között van, középiskoláját jó eredménnyel végezte és egészséges, jelentkezhet. Nemzetünk és hadseregünk egészségét veszedelem fenyegeti, ha nem kapunk elég ápolónőt. S azért felhívjuk a Verhovay tábor fiatal női tagjait, hogy jól fontolják meg, hogy nem vállalkozhatnak-e ezen a téren a nemzet és a haza szolgálatára?! A haza hiv. Sokan vannak, akik szeretnének többet tenni a győzelemért, mint amit eddig tehettek. íme itt van egy nagyszerű terület, melyen a legszebb emberbaráti munkával szolgálhatjuk a győzelmet. Reméljük, hogy sok Verhovay női tagtársunk fog csatlakozni az ápolónők egyre növekvő seregéhez. A Verhovay Segély Egylet tagjai mindenben kiveszik részüket a győzelemért vívott harcban! Itt se maradjunk el. örömmel töltene el, ha az egyes fiókokból értesítenének azokról, akik ápolónői szolgálatra jelentkeztek és kiképzésüket megkezdték! 62 A SZAKADÉK Két hónap múlva találkozott vele megint, öt óra tájban arra vezette az útja, ahol Evelyn White leánykorában dolgozott. Akkor lépett ki az ajtón. Épp egy autó húzott a járda mellé. Nem Packard volt, csak Ford. A férje ült a kormánykeréknél. Tóvári Jenő nem állhatta meg, hogy ne üdvözölje, “Hogy van a fiatal asszony?” “Köszönöm jól” — mosolygott elfogulatlanul az asszony. “Csak nem dolgozik most is?” — kérdezte Tóvári Jenő ártatlanul. “De igen... — mosolygott Evelyn — mindég nagyon szerettem ezt a munkát... ”. Azzal beszállt az autóba. Jenő gúnyos fölénnyel intett a férjnek. Szegény. Még ő szállítja haza az asszonyt. Szereti a munkát? Hát még a munkaadóját! Boldogan ment tovább. Hogy áldhatja ő az Istent, hogy ez a leány nem vitte bele egy végzetes ostobaságba. Hogy téved az ember az érzéseiben! Utolsó egyetemi napjaiban még egyszer találkozott vele. Még pedig az egyetemen. “Evelyn! — lépett eléje meglepetten — hát maga mit csinál itt?” “Egy tánc-kurzusra járok.” “Nem is tudtam, hogy itt azt is tanítanak?” “De igen, van itt egy test-kultur tanfolyam, ahol magasabb táncmüvészetet is tanítanak.” “óh értem, — felelte Jenő — és minek az magának?” “Mindég szerettem táncolni.” “Csak nem akar pályát cserélni?” “óh nem, csak szórakozásból.” “Hát a kedves férje hogy van?” — érdeklődött Tóvári Jenő. Kis csend után felelt az asszony: ‘Nem élek vele. Most megint otthon vagyok.” Ez meglepte Jenőt. A SZAKADÉK 63 “De hát miért nem?” “óh — felelt kedvetlenül Evelyn — nagyon nehéz volt vele kijönni.” “Lám, lám — felelt epésen Jenő — mégis csak rettenetesek ezek a férfiak, ugy-e?” Ez egyszer még talán Evelyn is elpirult. Hamar elköszönt és továbblibegett. Jenő utána nézett. És megint az apja szava jutott az eszébe: “Nem esik messze az alma a fájától.” V. FEJEZET. A BALESET. A tiszteletes ur épp Tóváriéktól lépett ki, mikor beleütközött a munkából hazatérő Szabó Pálba. “Jó napot, Mr. Szabó!” — köszöntött rá a lelkész. “Jó napot, tiszteletes ur” — fogadta el Mr. Szabó a feléje nyújtott kezet. “Hogy van mindég?” — kérdezte a lelkész. “Csak megvagyunk” — felelte Mr. Szabó és illendően hozzátette: “Hát a tiszteletes ur, hogy van?” “óh, hát köszönöm, én is megvagyok valahogy” — felelte a lelkész. “A munkából jön most?” ‘v “Munkából” — felelte Mr. Szabó. “Milyen munkán van most?” — érdeklődött a lelkész. “Hát milyenen volnék — felelte lekicsinylőén Szabó Pál — WPA-n vagyok én is. De hát tessék már egy kicsit bejönni hozzánk is, tiszteletes ur.” A lelkész engedett a hívásnak és beléptek a konyhába. Az asszony épp mosogatott. Vannak asszonyok, akiket mindég mosogatásban talál az ember. “Jó napot, Mrs. Szabó” — köszöntött rá a lelkész.
