Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-05-06 / 18. szám

I \ (Ver hoy ay Journal) 31 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 MÁJUS 6. NO. 18. SZÁM A háború névtelen hősei — Anyák napjára — A FÉLELEM rosszabb, mint a baj; az aggodalom kinzóbb, mint a bizonyos­ság; a gond terhesebb, mint a szegénység. A beteget job­ban megkinozza az operá­ciótól való félelem, mint ma­ga az operáció. A bekövet­kezhető nehézségek miatt 'érzett aggodalom jobban el­­gyötri az idegeket, mint maguk a nehézségek, ha egyszer bekövetkeztek. Egyszerű lélektani igazsá­gok ezek. Ezért szokták az aggodalmaskodókat biztatni, hogy vessék el gondjaikat, mert ha egyszer be is kö­vetkezett az, amitől félnek, az távolról sem lesz oly bor­zalmas, mint amilyennek a \ félelem festette. Ezért nem mondják meg támadás előtt az utolsó percig a katonák­nak, hogy támadnia kell. Mindenhol, ahol veszedelem­re vagy fájdalomra készül­nek az emberek, ott azon vannak, hogy megrövidítsék a várakozás idejét, mert az sokkal gyötrőbb, mint maga a veszedelem. ENNEK AZ IGAZSÁG­NAK FÉNYÉBEN azt állít­juk, hogy a háborúnak nin­csenek nagyobb hősei, mint az ÉDESANYÁK. Ők nin­csenek benne fiaik vesze­delmében, csak — ELKÉP­ZELIK AZT. ők nem tusa­­kodnak a harctéren, csak ébi-en is — ÁLMODNAK RÓLA. Az ütközet hevében a katona elfelejti félelmét, de az édesanya, ki fiát harc­ban tudja, még hetekkel az ütközet után is reszket attól a félelemtől, mely éjjel-nap­pal gyötri a szivét. Bármilyen őszinte haza­fias lelkesedés éljen is az édesanyák szivében, az a lelkesedés tele van ideg­őrlő félelemmel, aggodalom­mal, szüntelen szívdobogás­sal. Bármily büszkén is nézzen egy édesanya egyen­ruhás fiára, szemének büsz­ke ragyogását ellepi a fel­törő könny, melynek felnyílt forrását semmi sem fogja elzárni, csak a béke. És azért e háborús esz­tendő “ANYÁK NAPJÁN” hódoljunk azoknak az édes­anyáknak, akiknek fiai vagy férje e hazának kato­nája. Ennek a háborúnak minden kitüntetést megér­demlő névtelen hősei ők, összeszoritják a fogaikat és miközben a szivük vérzik, mosolyogva intenek búcsút útnak induló katonájuknak. Hősök ők, akik nem roppan­nak össze a hónapokig, évekig tartó szüntelen ag­gódás mérhetetlen terhe alatt. Hősök ők, akiknek szájából nem tör fel kétség­beesett sikoltás, amikor ol­vassák a híreket az afrikai, az oroszországi, a Csendes óceáni véres, kegyetlen har­cokról. HITLER az idegek hábo­rújával puhította meg a meghódításra kikészített né­peket; az idegek ellen inté­zett szüntelen támadásokkal őrölte fel ellenállásra való képességüket. És ime ezek az édesanyák kiállják az idegek háborúját. Nem rop­pannak össze, ellenállásu­kat nem tudják felőrölni a hónapokon át tartó álmat­lan éjszakák ők tovább is végzik munkájukat, takarí­tanak, főznek, mosnak, va­salnak és várják, várják, sokszor hónapszámra vár­ják a hirt attól, aki életüket betöltötte egészen. KATONÁINK e háború véres összeütközéseinek hő­sei. De ezek a mi ASZ­­SZONYAINK, ezek az ÉDES ANYÁK, ezek a katona-fele­ségek és katona-anyák, a háború itthoni frontjának bámulatos lelki erejű hősei, akikre ezen a napon rá kell fordulnia az egész nemzet hálájának. Hősök ők, mert az aggodalmas félelem szüntelen ostromát állják hónapszámra, évszámra és mégsem roppanok össze, mégsem törnek össze, ha­nem összeszoritott fogakkal, néma elszántsággal várják, hogy bekövetkezzen az ami­­hogy bekövetkezzen az, ami­ben elfojthatatlan remény­séggel reménykednek. E HŐSIESSÉGÉRT 1943 ANYÁK NAPJÁN ... MIN­DEN KATONA ANYÁNAK, .. .MINDEN KATONA FELE­SÉGNEK . . . TISZTELET ÉS HALA ADASSÉK! Lesz-e a Verhovay Portának kapu­félfája mellé állítva Májusfa? Elmélázva állok meg ennél a kérdésnél s a feltevé­seknek egész raja zsong gondolataimban, de biztos válasz­adásra nem vagyok képes. E helyett egy erős vágya­kozás érlelődik meg bennem, aminek folytán szinte köve­telő az a kívánság, hogy ott álljon az a Májusfa! Ott álljon a Verhovay Portának kapufélfája mellett s ország-világ előtt hirdesse a nyílegyenes fiatal csernek felpántlikázott lombozata, hogy hűségesen szeretők be­csülik rajta keresztül azt a kedvesen szép eszmét, ami a portának gyöngye, ékessége. Akik azt a Májusfát keresni elindultak, azok első­rangú emberek köztünk s aligha van helye teljesítésük sikere iránt az aggódásnak, mert hiszen jártasak ők ab­ban az erdőben, amelyben kileveledzik a Verhovayak Má­jusfája. Fiókjaink elnökeire lett bízva ugyanis, hogy május havában a testvérsegitő eszmének követőket szerezze­nek, ők lettek abba a legénysorba állitva, amelynek nem az a feladata, hogy a tavasznak apró virágait szedegessék kis bokrétákba, hanem hogy az élet miceliumától duz­zadó, zöldlevelü májusfát állítsanak a mi portánk kapu­félfájához. Állitsák azt oda a saját erejüknek bizonyí­tására, a testvérsegités gyönyörű elgondolásának tiszte­letére. Nincs mit kételkednünk abban a hitben, ami bele van vetve a Verhovay fiókok elnökeinél feltételezett tel­jesítő képességnek erejébe és szentül hihető is, hogy áz ahhoz fűzött reménység nem marad meddő. De kedves Verhovay tagtársaim, ne legyünk túl elbizakodóak, sem túl követelők! Egy fecske nem csinál nyarat, akármilyen hatalmas terjedelmű a magányos fa, az még sem erdő. A Verhovay fiókoknak elnökei is lehetnek tekintélyben és tiszteletben Kiváló emberek, az árnyékuk azonban csak addig vetődik, ameddig magasságuk ér. Mint helyi viszonyokat jól ismerők, a Verhovay fiókok elnökei lehetnek egy tagszerzési mozdulatnak ki­váló irányitói, vezetői, sőt lehetnek annak legserényebb munkásai is; nem lehet azonban őket magukra hagyva tőlük azt várni, hogy egyedül tegyék meg mindazt, ami a fiókok minden egyes tagjának is feladatát képezik. Azt hozza tehát magával a kötelességérzet, hogy Verhovay tagtársaimnak mindenike belekapcsolódjék május hónapban a tagszerzés munkájába. Elsősorban is meghallgassák tehát fiókjaik elnökei­nek felszólítását s amerikai rendszer szerint előre meg­határozott rendben keressék az azokkal való érintkezést, akiket a testvérsegités eszméjének s Egyesületünk tagjá­nak megnyerni óhajtanak. A május hónapban elért tagszaporulat magassága emelkedik majd ki a közönséges történések közül, mint a kapufélhez támasztott zöldlombu Májusfának ritka je­lensége s ebből lesz látható a fióknak elnökei iránt ki­fejezett tiszteleten kívül az is, hogy az évnek ezt a leg­szebb hónapját állandó tulajdonnak kisajátitják-e a fiókok elnökei maguk részére s hajlandók lesznek-e vál­lalni, hogy minden esztendőben Májusfa állítódik a Ver­hovay Portának kapufélfájához? Az aratást hozó augusztust már a múlt évben ma­gukra telekelték a fiókok titkárai, mi akadályozhatná a-__L. Hl

Next

/
Oldalképek
Tartalom