Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-06 / 18. szám
I \ (Ver hoy ay Journal) 31 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 MÁJUS 6. NO. 18. SZÁM A háború névtelen hősei — Anyák napjára — A FÉLELEM rosszabb, mint a baj; az aggodalom kinzóbb, mint a bizonyosság; a gond terhesebb, mint a szegénység. A beteget jobban megkinozza az operációtól való félelem, mint maga az operáció. A bekövetkezhető nehézségek miatt 'érzett aggodalom jobban elgyötri az idegeket, mint maguk a nehézségek, ha egyszer bekövetkeztek. Egyszerű lélektani igazságok ezek. Ezért szokták az aggodalmaskodókat biztatni, hogy vessék el gondjaikat, mert ha egyszer be is következett az, amitől félnek, az távolról sem lesz oly borzalmas, mint amilyennek a \ félelem festette. Ezért nem mondják meg támadás előtt az utolsó percig a katonáknak, hogy támadnia kell. Mindenhol, ahol veszedelemre vagy fájdalomra készülnek az emberek, ott azon vannak, hogy megrövidítsék a várakozás idejét, mert az sokkal gyötrőbb, mint maga a veszedelem. ENNEK AZ IGAZSÁGNAK FÉNYÉBEN azt állítjuk, hogy a háborúnak nincsenek nagyobb hősei, mint az ÉDESANYÁK. Ők nincsenek benne fiaik veszedelmében, csak — ELKÉPZELIK AZT. ők nem tusakodnak a harctéren, csak ébi-en is — ÁLMODNAK RÓLA. Az ütközet hevében a katona elfelejti félelmét, de az édesanya, ki fiát harcban tudja, még hetekkel az ütközet után is reszket attól a félelemtől, mely éjjel-nappal gyötri a szivét. Bármilyen őszinte hazafias lelkesedés éljen is az édesanyák szivében, az a lelkesedés tele van idegőrlő félelemmel, aggodalommal, szüntelen szívdobogással. Bármily büszkén is nézzen egy édesanya egyenruhás fiára, szemének büszke ragyogását ellepi a feltörő könny, melynek felnyílt forrását semmi sem fogja elzárni, csak a béke. És azért e háborús esztendő “ANYÁK NAPJÁN” hódoljunk azoknak az édesanyáknak, akiknek fiai vagy férje e hazának katonája. Ennek a háborúnak minden kitüntetést megérdemlő névtelen hősei ők, összeszoritják a fogaikat és miközben a szivük vérzik, mosolyogva intenek búcsút útnak induló katonájuknak. Hősök ők, akik nem roppannak össze a hónapokig, évekig tartó szüntelen aggódás mérhetetlen terhe alatt. Hősök ők, akiknek szájából nem tör fel kétségbeesett sikoltás, amikor olvassák a híreket az afrikai, az oroszországi, a Csendes óceáni véres, kegyetlen harcokról. HITLER az idegek háborújával puhította meg a meghódításra kikészített népeket; az idegek ellen intézett szüntelen támadásokkal őrölte fel ellenállásra való képességüket. És ime ezek az édesanyák kiállják az idegek háborúját. Nem roppannak össze, ellenállásukat nem tudják felőrölni a hónapokon át tartó álmatlan éjszakák ők tovább is végzik munkájukat, takarítanak, főznek, mosnak, vasalnak és várják, várják, sokszor hónapszámra várják a hirt attól, aki életüket betöltötte egészen. KATONÁINK e háború véres összeütközéseinek hősei. De ezek a mi ASZSZONYAINK, ezek az ÉDES ANYÁK, ezek a katona-feleségek és katona-anyák, a háború itthoni frontjának bámulatos lelki erejű hősei, akikre ezen a napon rá kell fordulnia az egész nemzet hálájának. Hősök ők, mert az aggodalmas félelem szüntelen ostromát állják hónapszámra, évszámra és mégsem roppanok össze, mégsem törnek össze, hanem összeszoritott fogakkal, néma elszántsággal várják, hogy bekövetkezzen az amihogy bekövetkezzen az, amiben elfojthatatlan reménységgel reménykednek. E HŐSIESSÉGÉRT 1943 ANYÁK NAPJÁN ... MINDEN KATONA ANYÁNAK, .. .MINDEN KATONA FELESÉGNEK . . . TISZTELET ÉS HALA ADASSÉK! Lesz-e a Verhovay Portának kapufélfája mellé állítva Májusfa? Elmélázva állok meg ennél a kérdésnél s a feltevéseknek egész raja zsong gondolataimban, de biztos válaszadásra nem vagyok képes. E helyett egy erős vágyakozás érlelődik meg bennem, aminek folytán szinte követelő az a kívánság, hogy ott álljon az a Májusfa! Ott álljon a Verhovay Portának kapufélfája mellett s ország-világ előtt hirdesse a nyílegyenes fiatal csernek felpántlikázott lombozata, hogy hűségesen szeretők becsülik rajta keresztül azt a kedvesen szép eszmét, ami a portának gyöngye, ékessége. Akik azt a Májusfát keresni elindultak, azok elsőrangú emberek köztünk s aligha van helye teljesítésük sikere iránt az aggódásnak, mert hiszen jártasak ők abban az erdőben, amelyben kileveledzik a Verhovayak Májusfája. Fiókjaink elnökeire lett bízva ugyanis, hogy május havában a testvérsegitő eszmének követőket szerezzenek, ők lettek abba a legénysorba állitva, amelynek nem az a feladata, hogy a tavasznak apró virágait szedegessék kis bokrétákba, hanem hogy az élet miceliumától duzzadó, zöldlevelü májusfát állítsanak a mi portánk kapufélfájához. Állitsák azt oda a saját erejüknek bizonyítására, a testvérsegités gyönyörű elgondolásának tiszteletére. Nincs mit kételkednünk abban a hitben, ami bele van vetve a Verhovay fiókok elnökeinél feltételezett teljesítő képességnek erejébe és szentül hihető is, hogy áz ahhoz fűzött reménység nem marad meddő. De kedves Verhovay tagtársaim, ne legyünk túl elbizakodóak, sem túl követelők! Egy fecske nem csinál nyarat, akármilyen hatalmas terjedelmű a magányos fa, az még sem erdő. A Verhovay fiókoknak elnökei is lehetnek tekintélyben és tiszteletben Kiváló emberek, az árnyékuk azonban csak addig vetődik, ameddig magasságuk ér. Mint helyi viszonyokat jól ismerők, a Verhovay fiókok elnökei lehetnek egy tagszerzési mozdulatnak kiváló irányitói, vezetői, sőt lehetnek annak legserényebb munkásai is; nem lehet azonban őket magukra hagyva tőlük azt várni, hogy egyedül tegyék meg mindazt, ami a fiókok minden egyes tagjának is feladatát képezik. Azt hozza tehát magával a kötelességérzet, hogy Verhovay tagtársaimnak mindenike belekapcsolódjék május hónapban a tagszerzés munkájába. Elsősorban is meghallgassák tehát fiókjaik elnökeinek felszólítását s amerikai rendszer szerint előre meghatározott rendben keressék az azokkal való érintkezést, akiket a testvérsegités eszméjének s Egyesületünk tagjának megnyerni óhajtanak. A május hónapban elért tagszaporulat magassága emelkedik majd ki a közönséges történések közül, mint a kapufélhez támasztott zöldlombu Májusfának ritka jelensége s ebből lesz látható a fióknak elnökei iránt kifejezett tiszteleten kívül az is, hogy az évnek ezt a legszebb hónapját állandó tulajdonnak kisajátitják-e a fiókok elnökei maguk részére s hajlandók lesznek-e vállalni, hogy minden esztendőben Májusfa állítódik a Verhovay Portának kapufélfájához? Az aratást hozó augusztust már a múlt évben magukra telekelték a fiókok titkárai, mi akadályozhatná a-__L. Hl
