Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-15 / 15. szám
5-Ik Oldal 1043 április IS Bevétel és kiadás Az árak emelkednek és emelkednek a munkabérek Is. Vannak, akik azt állítják, hogy az árak többet emelkedtek, mint a munkabérek, mások szerint a fordítottja az igaz. Mindenki szeretne tisztán látni a dologban és az “Office of War Information” most ismét f elviiá gositással szolgál e kérdésben. A február haváról szóló hivatalos statisztikai kimutatások a következő helyzetképet adják: Az élelmiszer árak 1941 februárjától 1943 februárjáig 36.5%-al emelkedtek. A ruházati cikkek ára 25.4%al emelkedett. Fűtés, világítás ára 6.5%-al. Lakbérek ára 2.8%-al emelkedett. Bútorzat és felszerelések ára 23.4%-al ment fel. Egyéb dolgokban, mint közlekedési, orvosi s hasonló kiadásokban az árak 11.4%-al mentek feljebb. Az átlagos áremelkedés 19.9%-al. Ez az átlag természetesen nem egészen mérvadó, mert hiszen élelemre és ruhára a bevételek nagyobb része megy, mint más kiadásokra és az árak e téren emelkedtek a legmagasabbra. Érdekes, hogy a farmer családok átlagos indexe ezzel szemben sokkal magasabb, mert a farmer családok által használt cikkek átlagos költsége 53.2 %-al emelkedett s igy a farmerek megélhetése többel drágult, mint a városi családoké. A helyzet azonban egyáltalán nem fest elcsüggesztően, ha az áremelkedéseket összehasonlitjuk a béremelésekkel. Kitűnik ugyanis, hogy a jövedelmek sokkal nagyobb arányban emelkedtek, mint az árak. Mig 1941 február havában a nemzet bérjövedelme 6.9 billió dollár volt, addig ez év februárjában ugyanez az öszszeg 11.2 billió dollárt tett ki, vagyis az emelkedés 62.4%-os volt, A béremelkedés tehát az áremelkedéseknek közel kétszeresét tette ki. Az emelkedések aránya lényegesen a farmereknek kedvez. A farmerek jövedelme ugyanis 146%-al emelkedett, mig az ipari és más tereken dolgozók jövedelme 55%-al. Az Egyesült Államokban jelenleg 50,900.000 egyén dolgozik és 7,400.000 a munkanélküli. (1942 februárjában a munkanélküliek száma 4 millió volt.)---------------v--------------EAST CHICAGO, IND. 130-ik fiók Köszönetét mondunk a Chicago-i 342-ik fióknak, melynek kuglizó csapatával április 3-án mérkőzött fiókunk kuglizó csapata. Ebben a mérkőzésben a mi csapatunk lett a győztes. Mérkőzés után a 342-ik fiók vendégszerető kuglizócsapata és tagsága meghivott bennünket Lechman Antal elnökhöz, akinél Kardos Pista zenekarának közreműködése mellett a két fiók öregje és fiatalja a hajnali órákig mulatott együtt. E szives vendéglátásért hálás köszönetünket fejezzük ki. Tagtársi tisztelettel PÁLLÁ MIKLÓS, ügykezelő. Vegyen Háborús Kötvényt “RIGHT IN DER FUEHRER’S FACE!” Egy titkár levelére — Egy középnyugaton mü- zetjük a biztosítást, akkor mikor akarjuk fizetni? CHICAGO, ILL. 342-ik fiók A chicagói 342-ik fiók kuglizó csapata április 3-án mérkőzött az East Chicagói 130-ik fiók csapatával. A mérkőzés a 130-ik fiók csapatának fölényes győzelmével végződött. A mérkőzés után a csapat tagjai kellemes baráti estét töltöttek el, mely sokáig emlékezetünkben fog maradni. Fiókunk ■kuglizó csapata ezúton mond köszönetét a 130-ik fiók ügykezelőjének, Pállá Miklósnak és kuglizó csapatának látogatásáért. Tagtársi tisztelettel: SEBESTYÉN MIHÁLY, titkár.--------------v---------------PUNXSUTAWNEY, PA. 143-ik fiók Értesítem a tagtársakat, hogy. fiókunk 1943 május 9-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel fontos gyűlést fog tartani a titkár házánál. E gyűlés alkalmával a tagságnak oly ügyekben kell határozatokat hoznia, melyek fontosságánál fogva kívánatos, hogy a tagság minél nagyobb számban legyen képviselve. Kérem azért a tagtársakat, hogy ez alkalommal jöjjenek el erre a gyűlésre. Tagtársi tisztelettel: A TITKÁR. Verhovayak Lapja A LEGJOBB ÉS LEGBIZTOSABB BEFEKTETÉS A VILÁGON! VEGYEN HADI KÖLCSÖNT! GRANITE CITY, ILL. 187-ik fiók Fiókunk márciusi gyűlésén elhatározta, hogy 1943 május 2-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel bingó délutánt rendez a Granite City-i Magyar Házban, melynek tiszta jövedelmét a Vörös Kereszt javára fordítjuk. Tekintettel e fontos hazafias célra, kérjük tagtársainkat, hogy jöjjenek el minél nagyobb számban erre az öszszejövetelre, hogy annak eredményeként oly adományt nyújthassunk át a Vörös Keresztnek, melyre büszkék lehetünk. Ugyancsak kérjük azokat a vidéki tagtársakat, akik a nagy távolság miatt esetleg nem jöhetnek el, hogy legyenek szívesek legalább a. jegyet megvenni, melynek ára 40 játékért csak 35 cent, hogy igy pártolják ezt a nemes célt, mely által katonáinkat segítjük meg. Tagtársi tisztelettel KRISZTIÁN FERENC titkár. ködő, évek hosszú sora óta lelkes munkát végző derék titkárunk irt levelet a központi hivatalba, melynek sorai, nyilvánosságot érdemelnek. Többek között ezt írja: “Ebben az időben, mikor a nép a legtöbb pénzt keresi, a legnagyobb szégyen és hanyagság, ha nem fizeti a havidiját és két vagy három hónappal is hátralékban marad. Nagy pénzeket keresnek, de azt mondják, hogy sokat lefognak belőle és azért nem tudják fenntartani az egyesülettel kötött biztosításokat. Olyan is van, aki ki fog esni a tagok sorából. Bezzeg aztán, mikor baj van, akkor futnak fühöz-fához segítségért .. . De másra — minden-, re van!” Úgy bizony, kedves titkár tagtársunk, jól irja, hogy “másra mindenre van!” Az Egyesült Államok népe a múlt évben hatvan millió hordó sört ivott meg és a szesz árusításából az Egyesült Államok kincstára öszszesen másfél billió dollárt kapott csak adóban (!), tehát ennek az összegnek sokszorosát költötte el a lakosság italra egyedül. Ugyanakkor az Egyesült Államok lakossága 4 billió dollárt költött életbiztosításra. Tehát sokkal többet költött italra, mint öregségének józan ésszel való biztosítására. Minden embernek joga van a luxusra, az élvezetre, de csak akkor, ha már eleget tett arról a szükséges gondoskodásról, ami az életbiztosításban valósul meg. A mig van luxusra, addig nem hivatkozhatunk arra, hogy nincs elég pénz kötvényünk fenntartására. Tovább megyünk. Igaza van a titkár tagtársnak, mikor keserűen idézi azokat, akik a “levonásokat” emlegetik. Ismerünk munkás embert, aki keserűen beszéli fünek-fának, hogy neki 20 dollárt vonnak le egy-egy “pedára”, de elmulasztja megemlíteni azt is, hogy akkor egy-egy pedája csaknem 200 dollárt teszi ki s igy az, ami megmarad, még mindég ötször annyi, mint amennyit a depresszióban keresett. S ha az árak emelkedtek is, nem emelkedtek annyira, mint az ilyen jól fizető munkához jutott munkások keresete. Bizony úgy van, hogy a jólét sok embernek a fejébe száll s fukarrá teszi. Minél több van neki, annál jobban fél, hogy nem marad neki elég. Pedig ha most, ezekben az időkben nem fi-S ha már itt tartunk, megemlítjük azt is, hogy a napokban hallottunk egy gyászmagyarról, aki szerencsére nem tagja Egyesületünknek, s akit sem nem ismerünk, sem vele megismerkedni nem kívánunk. Mert ennek a “testvérnek” közel húszezer dollárt érő vagyona van, keres havi 400 dollárt és mindeddig öszszesen $37.50-et költött Hadikölcsönre. Az ilyen ember katonatestvéreink vérén hizlalja magát kövérre. Sokszor megírtuk és ismét megírjuk, hogy hazánk háborús programját akkor szolgáljuk legjobban, ha keresetünk elnélkülözhető részét Hadikölcsönbe és életbiztosításba fektetjük. Aki ehelyett pénzét luxusra költi, az bűnös az árak felhajtásában és katonáink elárulásában. Az önzés emberi dolog, de ha az emberi tisztességes természet korlátain túlnő, akkor már ólban lakó állat színvonalára huzza le az embert.-------------v------------UJ ESKÜVŐI SZOKÁSOK KELLENEK Indiana államban, South Bend városában az árszabályozó hatóságok kijelentették, hogy a jelen viszonyok között hazafiatlan tékozlás az esküvőről távozó párt rizzsel megdobálni s autójukhoz kannákat és cipőket kötni. A kannákat össze kell nyomni s átadni a kanna-szedőknek s a cipőkkel jobb lesz takarékoskodni, mert az adagolás ugyancsak megkurtitotta a cipővásárlási lehetőségeket.--------------v--------------MILYEN SZERENCSE Egy fekete gyerek rendkívül rosszul viselkedett aa iskolában. Mindent megpróbáltak vele, de bizony eredménytelenül. Végül is a tanítók elfáradtak és behívták a gyerek anyját. “A gyerek lop!” — jelene tette ki az egyik tanítónő. “Akárcsak az apja”, sóhajtott a fekete nő. “A gyerek hazudik!” —• folytatta a másik tanítónő. “Akárcsak az apja”, — sóhajtott ismét a mama. “A gyerek káromkodik!” — jelentette ki a harmadik tanítónő. “Akárcsak az apja”, — jelentette ki ismét a fekete nő és hozzátette nagy megkönnyebbüléssel — “milyen szerencse, hogy sohasem lettem a felesége!”
