Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-04-15 / 15. szám

5-Ik Oldal 1043 április IS Bevétel és kiadás Az árak emelkednek és emelkednek a munkabérek Is. Vannak, akik azt állít­ják, hogy az árak többet emelkedtek, mint a munka­bérek, mások szerint a for­dítottja az igaz. Mindenki szeretne tisztán látni a do­logban és az “Office of War Information” most ismét f elviiá gositással szolgál e kérdésben. A február havá­ról szóló hivatalos statisz­tikai kimutatások a követ­kező helyzetképet adják: Az élelmiszer árak 1941 februárjától 1943 február­jáig 36.5%-al emelkedtek. A ruházati cikkek ára 25.4%­­al emelkedett. Fűtés, vilá­gítás ára 6.5%-al. Lakbérek ára 2.8%-al emelkedett. Bú­torzat és felszerelések ára 23.4%-al ment fel. Egyéb dolgokban, mint közlekedési, orvosi s hasonló kiadások­ban az árak 11.4%-al men­tek feljebb. Az átlagos ár­emelkedés 19.9%-al. Ez az átlag természetesen nem egészen mérvadó, mert hi­szen élelemre és ruhára a bevételek nagyobb része megy, mint más kiadásokra és az árak e téren emelked­tek a legmagasabbra. Érdekes, hogy a farmer családok átlagos indexe ezzel szemben sokkal maga­sabb, mert a farmer csa­ládok által használt cikkek átlagos költsége 53.2 %-al emelkedett s igy a farmerek megélhetése többel drágult, mint a városi családoké. A helyzet azonban egy­általán nem fest elcsüggesz­­tően, ha az áremelkedéseket összehasonlitjuk a béremelé­sekkel. Kitűnik ugyanis, hogy a jövedelmek sokkal nagyobb arányban emelked­tek, mint az árak. Mig 1941 február havában a nemzet bérjövedelme 6.9 billió dol­lár volt, addig ez év feb­ruárjában ugyanez az ösz­­szeg 11.2 billió dollárt tett ki, vagyis az emelkedés 62.4%-os volt, A béremel­kedés tehát az áremelke­déseknek közel kétszeresét tette ki. Az emelkedések aránya lényegesen a far­mereknek kedvez. A far­merek jövedelme ugyanis 146%-al emelkedett, mig az ipari és más tereken dolgo­zók jövedelme 55%-al. Az Egyesült Államokban jelenleg 50,900.000 egyén dolgozik és 7,400.000 a mun­kanélküli. (1942 február­jában a munkanélküliek száma 4 millió volt.)---------------v--------------EAST CHICAGO, IND. 130-ik fiók Köszönetét mondunk a Chicago-i 342-ik fióknak, melynek kuglizó csapatával április 3-án mérkőzött fió­kunk kuglizó csapata. Ebben a mérkőzésben a mi csapa­tunk lett a győztes. Mér­kőzés után a 342-ik fiók vendégszerető kuglizócsapata és tagsága meghivott ben­nünket Lechman Antal el­nökhöz, akinél Kardos Pista zenekarának közreműködése mellett a két fiók öregje és fiatalja a hajnali órákig mulatott együtt. E szives vendéglátásért hálás köszö­­netünket fejezzük ki. Tagtársi tisztelettel PÁLLÁ MIKLÓS, ügykezelő. Vegyen Háborús Kötvényt “RIGHT IN DER FUEHRER’S FACE!” Egy titkár levelére — Egy középnyugaton mü- zetjük a biztosítást, akkor mikor akarjuk fizetni? CHICAGO, ILL. 342-ik fiók A chicagói 342-ik fiók kuglizó csapata április 3-án mérkőzött az East Chicagói 130-ik fiók csapatával. A mérkőzés a 130-ik fiók csa­patának fölényes győzelmé­vel végződött. A mérkőzés után a csapat tagjai kelle­mes baráti estét töltöttek el, mely sokáig emlékezetünk­ben fog maradni. Fiókunk ■kuglizó csapata ezúton mond köszönetét a 130-ik fiók ügykezelőjének, Pállá Miklósnak és kuglizó csapa­tának látogatásáért. Tagtársi tisztelettel: SEBESTYÉN MIHÁLY, titkár.--------------v---------------PUNXSUTAWNEY, PA. 143-ik fiók Értesítem a tagtársakat, hogy. fiókunk 1943 május 9-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel fontos gyűlést fog tartani a titkár házánál. E gyűlés alkalmával a tag­ságnak oly ügyekben kell határozatokat hoznia, me­lyek fontosságánál fogva kí­vánatos, hogy a tagság mi­nél nagyobb számban le­gyen képviselve. Kérem az­ért a tagtársakat, hogy ez alkalommal jöjjenek el erre a gyűlésre. Tagtársi tisztelettel: A TITKÁR. Verhovayak Lapja A LEGJOBB ÉS LEGBIZTOSABB BEFEKTETÉS A VILÁGON! VEGYEN HADI KÖLCSÖNT! GRANITE CITY, ILL. 187-ik fiók Fiókunk márciusi gyűlé­sén elhatározta, hogy 1943 május 2-án, vasárnap dél­után 2 órai kezdettel bingó délutánt rendez a Granite City-i Magyar Házban, mely­nek tiszta jövedelmét a Vö­rös Kereszt javára fordítjuk. Tekintettel e fontos hazafias célra, kérjük tagtársainkat, hogy jöjjenek el minél na­gyobb számban erre az ösz­­szejövetelre, hogy annak eredményeként oly ado­mányt nyújthassunk át a Vörös Keresztnek, melyre büszkék lehetünk. Ugyan­csak kérjük azokat a vidéki tagtársakat, akik a nagy tá­volság miatt esetleg nem jö­hetnek el, hogy legyenek szí­vesek legalább a. jegyet meg­venni, melynek ára 40 já­tékért csak 35 cent, hogy igy pártolják ezt a nemes célt, mely által katonáinkat segítjük meg. Tagtársi tisztelettel KRISZTIÁN FERENC titkár. ködő, évek hosszú sora óta lelkes munkát végző derék titkárunk irt levelet a köz­ponti hivatalba, melynek sorai, nyilvánosságot érde­melnek. Többek között ezt írja: “Ebben az időben, mikor a nép a legtöbb pénzt keresi, a legnagyobb szégyen és hanyagság, ha nem fizeti a havidiját és két vagy három hónappal is hátralékban marad. Nagy pénzeket ke­resnek, de azt mondják, hogy sokat lefognak belőle és azért nem tudják fenn­tartani az egyesülettel kö­tött biztosításokat. Olyan is van, aki ki fog esni a tagok sorából. Bezzeg az­tán, mikor baj van, akkor futnak fühöz-fához segítség­ért .. . De másra — minden-, re van!” Úgy bizony, kedves titkár tagtársunk, jól irja, hogy “másra mindenre van!” Az Egyesült Államok népe a múlt évben hatvan millió hordó sört ivott meg és a szesz árusításából az Egye­sült Államok kincstára ösz­­szesen másfél billió dollárt kapott csak adóban (!), te­hát ennek az összegnek sok­szorosát költötte el a lakos­ság italra egyedül. Ugyan­akkor az Egyesült Államok lakossága 4 billió dollárt költött életbiztosításra. Te­hát sokkal többet költött italra, mint öregségének jó­zan ésszel való biztosítására. Minden embernek joga van a luxusra, az élvezetre, de csak akkor, ha már eleget tett arról a szükséges gon­doskodásról, ami az életbiz­tosításban valósul meg. A mig van luxusra, addig nem hivatkozhatunk arra, hogy nincs elég pénz köt­vényünk fenntartására. Tovább megyünk. Igaza van a titkár tagtársnak, mikor keserűen idézi azo­kat, akik a “levonásokat” emlegetik. Ismerünk mun­kás embert, aki keserűen beszéli fünek-fának, hogy neki 20 dollárt vonnak le egy-egy “pedára”, de elmu­lasztja megemlíteni azt is, hogy akkor egy-egy pedája csaknem 200 dollárt teszi ki s igy az, ami megmarad, még mindég ötször annyi, mint amennyit a depresszió­ban keresett. S ha az árak emelkedtek is, nem emel­kedtek annyira, mint az ilyen jól fizető munkához jutott munkások keresete. Bizony úgy van, hogy a jó­lét sok embernek a fejébe száll s fukarrá teszi. Mi­nél több van neki, annál jobban fél, hogy nem marad neki elég. Pedig ha most, ezekben az időkben nem fi-S ha már itt tartunk, megemlítjük azt is, hogy a napokban hallottunk egy gyászmagyarról, aki szeren­csére nem tagja Egyesüle­tünknek, s akit sem nem ismerünk, sem vele megis­merkedni nem kívánunk. Mert ennek a “testvérnek” közel húszezer dollárt érő vagyona van, keres havi 400 dollárt és mindeddig ösz­­szesen $37.50-et költött Ha­­dikölcsönre. Az ilyen ember katonatestvéreink vérén hiz­lalja magát kövérre. Sokszor megírtuk és ismét megírjuk, hogy hazánk há­borús programját akkor szolgáljuk legjobban, ha ke­resetünk elnélkülözhető ré­szét Hadikölcsönbe és élet­­biztosításba fektetjük. Aki ehelyett pénzét luxusra köl­ti, az bűnös az árak fel­hajtásában és katonáink el­árulásában. Az önzés emberi dolog, de ha az emberi tisztességes természet korlátain túlnő, akkor már ólban lakó állat színvonalára huzza le az embert.-------------v------------­UJ ESKÜVŐI SZOKÁSOK KELLENEK Indiana államban, South Bend városában az árszabá­lyozó hatóságok kijelentet­ték, hogy a jelen viszonyok között hazafiatlan tékozlás az esküvőről távozó párt rizzsel megdobálni s autó­jukhoz kannákat és cipőket kötni. A kannákat össze kell nyomni s átadni a kan­na-szedőknek s a cipőkkel jobb lesz takarékoskodni, mert az adagolás ugyancsak megkurtitotta a cipővásár­lási lehetőségeket.--------------v--------------­MILYEN SZERENCSE Egy fekete gyerek rend­kívül rosszul viselkedett aa iskolában. Mindent megpró­báltak vele, de bizony ered­ménytelenül. Végül is a ta­nítók elfáradtak és behív­ták a gyerek anyját. “A gyerek lop!” — jelene tette ki az egyik tanítónő. “Akárcsak az apja”, só­hajtott a fekete nő. “A gyerek hazudik!” —• folytatta a másik tanítónő. “Akárcsak az apja”, — sóhajtott ismét a mama. “A gyerek káromkodik!” — jelentette ki a harmadik tanítónő. “Akárcsak az apja”, — je­lentette ki ismét a fekete nő és hozzátette nagy meg­könnyebbüléssel — “milyen szerencse, hogy sohasem let­tem a felesége!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom