Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-08-07 / 32. szám

11-lk Oldal Verhnvayali Lapja 1941 Augusztus 7. A TOLEDOI .VERHOVAY GYERMEKEK VIZSGÁJA Nagyon kevés hely akad az országban, ahol oly szépen zárult volna le nyári magyar iskolánk, mint éppen Toledo, Ohioban. A gyermekek ör­vendetes haladást tettek a magyar nyelvben, a Verho­­vay kis kátét nagyszerűen betanulták és többen pár­beszéd alakjában elmondot­ták. Az ünnepély végeztével pedig Eördögh Elemér, pá­pai prelátus elismerő és kö­­szöríő beszédet mondott a Verhovay Segély Egylet szép támogatásáért. A gyönyörű program megérdemli, hogy közzétegyük, mert az kerü­leti szervezőnk jelentése sze­rint pontosan úgy zajlott le, amint az össze van állitva. A vizsga julius 25-ikén volt. A Szent István Hitközség­ben a Verhovay Segély Egy­let által fenntartott nyári magyar iskola PROGRAMJA 1. üdvözlő. Fábos Sylvia. 2. Árpád büszke sarja. Sza­valja Imre Elemér. 3. Álomlátás — Álmos és a Hét Vezér. Történelmi ismer­tetés. Előadják: Álmos — Ju­hász Gyula. Előd — Fábos Imre. Kund — Perlaky La­jos. Und — Gáli József. Tass — Szemán József. Huba •— Kerekes Gyula. Töhötöm — Kristóf Károly. Árpád fő­vezér trombitása — Imre Gá­bor. Voltak, Almos kísérője — Tóth István. A vezérek fegyverhordozói: Biró Imre, Rákay János, Imre Elemér, Gulyás Ferenc, Jakab Imre, Vonchala Rudolf, Molnár Ri­chard, Hollósi János, Mandli Béla, Vámos József, Jones Walter, Langerman Tiva­dar, Jakab András, Karcsák Ferenc, Pompos Gyula. Fe­jedelmi apródik: Horváth Ist­ván, Lesko József, Torda Ri­chard, Horváth Béla, Hor­­nyák Imre, Kertész András, Veres Elemér, Vámos Ferenc, Szemán József, Plummer Gerry. 4. Tavaszra várunk. Ének­lik az összes gyermekek. 5. Magyarország Ősi Föld­jét... Szavalja Biró Imre. 6. Karcsi, a Minta Diák — Az Értesítő, kacagtató kis színdarab. Személyek: Papa — Tóth István. Mama — Gulyás Erzsébet. Diák — Rá­kay János. Szobaleány — Bauer Jolán. 7. Szegény Drága Magyar­­ország. Éneklik az összes gyermekek. 8. Magyar Címer. Krono­­viter Márta, Bauer Jolán, Gottfried Teréz, Kerekes Jo­lán. 9. Megyünk Nemsokára. Pompos Arlene, Okos Hona, Hastyik Mária, Vaskó Mária, Tulák Mária. 10. Dalos Gyermek. Elő­adja Virág Doris Ann. 11. Köszönetnyilvánítás a Verhovay Segély Egylet tisz­tikarának. Kristóf Mária. 12. A Verhovay Segély Egylet Ismertetése. Előad­ják: Hornyák Imre, Veres Elemér, Gulyás Ferenc, Von­chala József, Lenkai Margit, Kristóf Károly, Bauer Jolán, Pompos Arlene, Molnár Ri­chard, Horváth István, Tóth Margit, Langerman Tivadar, Fábos Anna, Pompos Vir­ginia, Gottfied Teréz, Gott­fried Anna, Toka Margit, Tóth Erzsébet, Füzessy Má­ria, Szenei Mária, Toka Má­ria, Hastyik. Erzsébet, Fábos Sylvia, Hastyik Mária, Bo­wers Roberta, Füzessy Er­zsébet, Borai Mária, Tulák Mária, Kerekes Jolán, Vaskó Mária, Goosik Margit, Mand­li Patricia, Vonchala Ru­dolf, Kronoviter Márta. 13. Szomorúan szól a ma­gyar nóta. Éneklik az összes gyermekek. 14. Magyarok keserve. Elő­adják: Tóth Irén, Kiss Má­ria, Christian Ilona. 15. Mi lesz velünk. Párbe­széd: Szenei Mária, Pompos Virginia. 16. Boldogasszony Anyánk. Eelhivái! Arra a szívességre kérem azoknak a fiókoknak titká­rait, amelyekből katonai szolgálatra bevonult vagy bevo­nultak fiatal tagtársaink, hogy írják meg azoknak jelen­legi cimét. Akár megmaradtak tagjaink sorába, akár be­váltották kötvényüket, szeretnénk egyesületünk nevében őket egy kis emlékeztető ajándékkal megkeresni. Ez a kérésünk a szülőknek vagy a hozzátartozóknak is szól, azzal a kibővítéssel, hogy amennyiben gyermekük vagy rokonuk az Egyesült Államok hadseregében vagy haditengerészetében szolgálatot teljesit s egyesületünk­nek tagja vagy tagja volt — tudassák ezeknek a cimét a fiók titkárával, aki bizonyára örvend majd annak, hegy azt részünkre továbbíthatja. Kérésünk megújítása után maradok, tagtársi tisztelettel DARAGÓ JÓZSEF, kpi elnök. Gocsik Margit, Tóth Zsu­­zsánna, Nagy Lilian, Vámos Mária, Zörgő Hona, Borai Mária. 17. Magyar Zsoltár. Sza­valja Lenkay Róza. 18. Álom. Irrendenta kis színdarab. Szereplők: Hun­gária — Maroda Teréz. Jó­ság tündére — Bence Ma­riid. Jósleány — Pocs Lujza. Diák — Jakab András. Szé­kely — Imre Gábor. 19. Hiszek Egy Istenben. Éneklik az összes gyermekek. 20. Záró szavalat. Biró Imre. 21. Isten Áldd Meg a Ma­gyart ... Magyar Himnusz. Éneklik az összes gyerme­kek és a tisztelt közönség. 22. Amerikai Himnusz. Éneklik az összes gyermekek és a tisztelt közönség.---------:o:--------­THROOP, PA. 42-ik fiók Ezúton hozzuk tagtár­saink tudomására, hogy a 42-ik fiók úgy felnőtt, mint gyermek osztályának kezelé­sével Árvay András tagtár­sunk bízatott meg. Minden levél tehát a kö­vetkező címre küldendő: Mr. Andrew Arvay, 906 Center Street, Throop, Pa. 112 ÖZVEGY MENYASSZONYOK sál sajdul föl a földi hiúságok keserű hiábavalósága. Éj volt, mély, süket éjszaka, árnyék borította a multat, árnyék mögött rejtőzött a jövő, — a tétova, fé­lelmetes órában megbánás és bu rohanta meg. — Ne sirj, ne búslakodj, — szorította magához nagy erővel Zsuzsánnát. — elmegyünk, itthagyjuk Erdélyor­­szágot, — szakadt ki kebléből a bujdosó kiáltás. Zsuzsánna érezte, hogy öleli, hallotta, hogy szólt, de nem tudott fölujjongani az öröm megváltó kiáltásával. — A mi utunk kettévált, — mondta vigasztalan lemondással. — Kegyelmedet várja a húga, engemet vár a bátyám. j Zsigmondban már kigyult a láng és följebb szállt. — Mária Krisztierna nem húgom. Báthory Boldi­zsár nem bátyád! — tiltakozott heves viharzással. — Az én mátkám te vagy és a te urad én. vagyok. Zsuzsánna ajkáról úgy röppent el, mint a lélek suttogása: — Álom! • — Miért álom? — Magad mondtad annak idején. — Ne beszélj a múltról. A múlt meghalt és vele sírba szállt a nyomorult szív minden akarása. Elme­gyünk, elrejtjük magunkat a világ elől. A messzi kies vidék, amely majd fátylat borit keserű ábrándjainkra, a mi országunk már vár ránk, Zsuzsánna! Zsuzsánna föltekintett, kisimította haját a homlokán. — Már megint lázban beszélsz? Zsigmond tagadólag rázta a fejét. — Nem. Nem beszélek lázban. Felelj, jössz-e velem? Zsuzsánna Zsigmondnak az ajkát nézte. Szemében egyszerre kigyulladt a régi sejtelmes fény. — Hova? — Ahova viszlek. Messzi innen. — Hova? — Oppelnbe. — Hol vagyon az & hely? ÖZVEGY MENYASSZONYOK 109 A sötét szobából, a lobogó fáklyafényen keresztül nézett le Zsuzsánnára. Zsuzsánna föllebbentette arcáról a fátylat és halkan fölszólt Zsigmondnak: — Én vagyok. Az egyik fáklya nagyot lobbant, fölülről leszállt a hang: — Látlak ... Ebben a pillanatban Lázár megjelent a kapuboltban. Sietve jött, lihegett, amikor megállt Zsuzsánna előtt. — Jöjj később... Erdélyország királya éjfélre vár. IX. Zsigmond a régi épületnek emeleti részén ütötte föl szállását. Két napja múlt, hogy bevette magát Ko­lozsvárra és ezalatt a két nap alatt minden órában mást határozott. Gesztiék és azok a főurak, akik a minden­áron való háborút akarták, ez alatt a két nap alatt, állandóan a sarkában voltak, erősítették, biztatták és cselekvésre sarkalták. A jó hírek, amik Rudolphus csá­szártól Hava.salföldről meg Moldváról érkeztek, csak tü­zelték a főurak nyugtalanságát. Ajkai hadnagy, aki Bécsből érkezett, azzal a hírrel jött, hogy Rudolphus császár harmincezer embert máris útnak indított, hogy Zsigmond megkezdje a török ellen a háborút. — Elég gondot ád nekik most a tatár, — buzgól­­kodott Geszti, aki meg bizonyos híreket vett arról, hogy a szultán ázsiai hada súlyos vereséget szenvedett a föl­kelő tatároktól. Zsigmond reszkető lélekkel szívta magába a főurak forró biztatását. Láz szállotta meg, megnyílt előtte a láthatár. — Sztambulig szabad az ut! — diadalmaskodott lázálmában.' De percet perc, órát óra követett s amikor rádöb­bent, hogy álmai megváltásának, Erdélyország és Ma­gyarország fölszabadításának birodalomra kiterjedő ki-T

Next

/
Oldalképek
Tartalom