Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-24 / 30. szám

1941 Julius 24. Il ik Oldal Verhnvaycik Lapja FAIRPORT HARBOR, O. 20-ik fiók Nyári iskolánk tanulói le­vizsgáztak julius hó 13-án és tiszteletünket fejezzük ki a tanító nővéreknek a jó tanításért. A záró ünnepély program­ja a következő volt: 1. A Verhovay Egylet tiszti­karának üdvözlése, melynek el­mondása közben szép csokrot nyújtott át az elnök urnák Ri­­nyo Eleanore, a gyermekek ne­vében. 2. Vendégek üdvözlése: Kish Shirley és Centnár Eleanora. 3. Szavalatok: “Van egy virág” szavalta: Sivák Cornelia; “Meg­érett a meggy”, szavalta: Rigó Dolores; “A lecke,” szavalta: Spi­­sók Ilonka; “Dalos madár az én szivem,” szavalta: Bartieh Sarolta; “Vitéz gyerek a kis Gyuszi,” sza­valta: Balogh István. 4. Énekszámok: Jaj de sokat áztam fáztam regruta koromban (népdal); Az én tyúkom meg­bódult, a fazékbe belebujt (isko­ladal). 5. 2, 3, 4 osztályok olvasása a 3-ik oldaltól a 34-ik oldalig. 6. Énekszámok: A Vargáék ab­lakja rózsával van kirakva; Már minálunk babám az jött a szo­kásba. (Népdalok.) 7. Szavalatok; “A szülőház,” szavalta: Lefelholc Lillian; “Nem­­zetíszin az én szivem,” szavalta: Petrusz Jani; “A Szózat,” sza­valta: Fedák Terézia; “A Hon­leány,” szavalta: Merchák Erzsé­bet; “Áldd meg Isten szép ha­zánkat,” szavalta: Béres Jimmy; “Lobogjon a magyar zászló,” sza­valta: Béres József. 8. Énekszámok: “Áll a hajó a tenger közepébe,” “Kifeküdtem én a magas tetőre.” (Népdalok.) 9. Szavalatok: “A haza,” sza­valta: Szabó Erzsébet; “Magyar zászló,” szavalta: Petrusz Judith; “Az én hazám,” szavalta: Mer­chák Gyula; “A honleány,” sza­valta: Balog Erzsébet; “Ismerek egy szép országot,” szavalta: Kázs­­mér Terézia; “Magyar vagyok magyar,” szavalta: Ondó Erzsé­bet; “Jajj a hátam odavan,” sza­valta: Mirch János;! “A jó iskolás dala,” Mirch Erzsébet; “Fogadás,” szavalta: Kázsmér István; “Há­­romszinü a nemzeti lobogó,” sza­valta: Gurály Erzsébet; “A kis szakácsnő,” szavalta: Merchák Marion; “Ica rica kis Katica,” szavalta: Palinsky Teresa; “A nyár,” szavalta: Wayner Dorothy. 10. Énekszám: Kifeküdtem én a magas tetőre ... (Népdal.) 11. Verhovay Kis Káté. 12. Magyar Írás a közönség előtt. 13. 4, 5, 6, 7 osztályosok olva­sása a 45-ik laptól 71-ig. 14. Búcsú az iskolától: Elszász Erzsébet. 15. Elnök ur (Kish István) buz­dító beszéde a gyermekekhez és a vendégekhez. Bezárólag Kish István el­nök ur felkérte a jelenvolta­kat, hogy akik még nem tag­jai a Verhovay Egyletnek, lépjenek be a Verhovay Tá­borba. És én, mint ügykezelője a 20-ik fióknak, felkérem a Fairport és vidéke magyar és más nemzetiségeket, hogy ők és gyerekeik legyenek az 55 éves Verhovay Egylet tag­jaivá, mert a Verhovay az, aki a bölcsőtől a sirig kiséri, segíti, biztosítja és tanítja a magyar nyelvre, a magyar betűre, a magyar nótára ta­nítói által az utóbbit ingye­nesen. A vizsgán résztvettünk, mint a 20-ik fiók tisztviselői: Kish István elnök, Palinszky Károly alelnök, Fedák János ellenőr és több Verhovay ta­gok és vendégek. 52 tanuló vizsgázott. Tisztelettel Id. Szűcs István, ügykezelő. ------------------O-----------------­KONZULI KERESTETÉS Az alant felsoroltak vagy azok hollétéről tudomással bírók fel­­kéretnek, hogy címüket vagy olyan egyénekét, kik a nevezet­tekről felvilágosítást adhatnak, sürgősen közölni szíveskedjék a clevelandi magyar királyi főkon­zulátus pittsburghi kiküldöttjével. Cim: 508 Magee Building, Pitts­burgh, Pennsylvania. Bencsik György, South Bethle­hem, Pa. Hloska Jakab, Nagykoszmály, Palmerton vagy Cleveland, O. Kiss Károly, Pasa, Bihar m. Hatte András és neje, Antal Margit, Veszprém megye, Canons­burg, Pa. Fülöp Antal, Los Angeles, Cal. Kozár János, Nagytoronya, Zemplén m. Torna Koleszár Gyula, kinek neje Lovranitz Teréz volt, Pe­­reszteg, Saltsburg, Pa. Liskány Mihály, . Nyíregyháza, Johnstown, Pa. Móricz Ilona, kinek szülei né­hai Móricz Gábor és Kovács Borbála, Eszeny, Ung megyei la­kosok voltak. Orosz György, Daisytown, Pa. Arris Erzsébet, Pittsburgh, Pa., vagy So. Brownsville, Pa. Pokol Károly, Záhony, New Brunswick, N. J. Simon István, Esztergenye, Zala megye, Freemansburg, Pa., vagy Bethlehem, Pa. És mindazokat, akik az alább közölt elhunytakat ismerték, vagy hozzátartozóikról tudomással bír­nak. Antal Anna, szül. Schwager Anna, aki Philadelphia, Pa.-ban elhunyt. Asztalos Ilona, férj. Fuszek Jó­­zsefné volt Felsőviznice, Bereg megyei születésű, akik őt vagy férjét ismerték vagy elhunytuk­­ról tudomással bírnak, jelentsék. Id. Bohács András, Zemplén megye, Bodrogszentesi születésű, meghalt South Bethlehem, Pa.­­ban. Aki hagyatékáról valamit tud, jelentse. Forrai András volt Hernád­­tihanyi illetőségű, állítólag Fre­­dericktown, Pa.-ban meghalt. Klein Ignác és neje meghaltak Philadelphia, Pa.-ban. Kurinka András szuhai illető­ségűnek hollétéről vagy elhuny­téról tudók jelentsék. Majher Jánosné szül. Köblös Erzsébet, itt újból férjezett Bőd­­nárné, 1913 *előtt Ungváron la­kott, akik otthon vagy itt ismer­ték, jelentsék. Itt állítólag North Braddock, Braddock és East Pitts­burgh, Pa.-ban lakott. Ondrecskó István volt Felső­­novaj községi illetőségű, állító­lag 1911—1912-ben Pittsburgh, Pa.-ban meghalt. Ropos Vendel, született 1913. szeptember 14-én Pittsburgh, Pa.­ban, Ropos Mihály és Gyécsek Szidónia róm. kath. szülőktől. Akik a családot ismerték, jelent­sék.------------------o----------------­ETNA, PA. 12-ik fiók Tisztelettel értesítem az össztagságot, hogy Petti Jó­zsef személyében uj titkár­­pénztárnokot választottunk, akinek a cime: 533 Stanton Ave., Millvale, Pa. Minden egyesületi ügyben szívesked­jenek tehát hozzáfordulni; a tagsági dijaknak kellő időben való beküldése igen kívána­tos volna, hogy az uj ügy­kezelőnek a munkáját ezáltal megkönnyitenénk. Tagtársi tisztelettel Tóth András.--------:o:--------­CAMPBELL, OHIO 321-ik fiók Tisztelettel értesítem tag­társaimat, hogy május hó­napban el lett határozva, xOgy junius, julius és augusz­tus hónapokban gyűléseket nem fogunk tartani, de a ha­vidijak beszedése meg fog történni a szokott helyen, vagyis a Magyar Otthonban, 118 Reed Ave., délután 1 órá­tól 3 óráig. Tagtársi tisztelettel STEPHEN RETÉCZI, titkár. 104 ÖZVEGY MENYASSZONYOK dalom, szemében nem virrasztóit sem reménykedés, sem aggodalom. Más, egészen más valami borongott a homlokán. — Megyek én is, megyek apámurammal Tordára, — mondta halk, de határozott hangon. Kendy nem szólt. Másnap hajnalban aztán kifor­dult a nehéz hintó az öreg kapubolt alól. Elől, a hat ló előtt Péterke léptetett cifra szerszá­mos paripáján. VIII. Torda alatt, keresztes mezőn, megült a rekkenő meleg a vakondtúrások felett. A tábori országgyűlés már harmadik napja hiába várta Báthory Zsigmondot. Követ követ után ment Gyu­lafehérvárra, de Zsigmond hajthatatlan maradt. Beteg, — üzente vissza a tanácsuraknak, határozzon az or­szággyűlés nélküle. Amikor az utolsó követ is megtért, Iffju azonnali határozást indítványozott. A rendek szándékosságát lát­ván Z-sigmond távolmaradásában, együtt tüzeltek Iffju urammal és még abban az órában kimondották, hogy az országgyűlés addig nem oszlik el, amig a fejedelem személyesen meg nem jelenik Tordán, ha pedig Gyula­­fehérvárt marad, nem jön, nem hajlandó újonnan meg­esküdni az alkotmányra és meg nem fogadja, hogy egy­szer és mindenkorra elhagyja a törökre való támadást, akkor az országgyűlés más fejedelmet rendel az országba. Kendy Sándor Erdélyt féltő nagy gondjának meg­érdemelt jutalmát látta a rendek határozatában. Boldo­gan sietett e hírrel Zsuzsánnához. — A saját hálójában szorítottuk meg, — diadal­maskodott felbuzdultam Zsuzsánna közömbösen fogadta az örömhírt, ö más gondolatban sokkal messzebb járt. Az alatt a három nap alatt, mialatt a rendek tanácskoztak, bőven volt ideje, hogy számot vessen a dolgok változásával. Neki nem ÖZVEGY MENYASSZONYOK 101. pétől. Zsigmond mindmáig nem irt, nem üzent neki, ebben a pillanatban, hogy miért hallgatott idáig Zsig­mond és hogy mit jelent számára és apjáék számára ■fenyegető magatartása. Most riadt rá csak igazában, egész borzadalmasságában most szakadt rá először, hogy Zsigmond nem pillanatnyi fölindulásában tagadta meg, hanem már előzőleg megfontolta és eltökélte, hogy föl­áldozza, végleg és megmásithatatlanul elhatározta ma­gában, hogy nem vele, hanem Mária Krisztierna főher­cegnővel lép házasságra. Nehéz vívódásában nem tudta, mitévő legyen. Ma­gát vigasztalja-e, magát áltassa-e továbbra is, vagy Bol­dizsárt csillapítsa. Hogy időt nyerjen, kikérdezte Mari­­nit, újból elmondatta vele mindazt, amit látott és hal­lott. Amikor a hadnagy apróra megismételt mindent és a saját fülével hallottakhoz hozzátette azt is, amit gondolt, Zsuzsánna a halálos csalódás szörnyű bizo­nyosságától megerősödve lépett oda Boldizsárhoz. — Csöndesüljön kegyelmed és fékezze indulattyát — mondta egyszerre visszanyerve régi méltóságát. — Az ország mi vagyunk, nem Geszti uramék. Torda nem a mi vesszőfutásunk lészen, hanem az őkegyelmékéé. Boldizsárban most már önmagát tépte a düh. — Erdéllyel számolsz csupán — dörgött Zsuzsán­­nára. — Számolj magaddal is. Meg a többivel. Apáddal. Velem. Hátra nézz, ne előre. Gyáva, korcs, orv szándék hátulról döf mindig. Zsuzsánna nem akarta tovább haszontalanul sza­porítani a szót. Marinihez fordult: — Apámuram majd megjutalmaz jó szolgálatodért — mondotta köszönetképpen, igy adván tudtára az olasz­nak, hogy eltávozhat. Boldizsár még sok mindent tudni akart volna, de Zsuzsánna ellenére nem akarta tovább faggatni a had­nagyot. Tetőtől-talpig végigmérte. — Uj folt, uj szakadásig kitart uj rongyon. Amig Zsigmond él, udvaromban maradsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom