Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-10 / 28. szám
B-Ik Oldal 1941 JULIUS 10 Verhovayak Lapja LITTLE JULIUS SNEEZER BT BAKER ZEROES OF SPORT By BILL ERWIN _1N, HIS FIRST CAR,THAT HENRY FORD MADE FOR HIM- HE WENT 60 MPHBAf>NI/ ClDfMD THE GREATEST SPEED DEMON OF YESTERDAY^ AUTO-RACING WORLD. ^ Through the tears OF ROARING MOTORS* FLANG -Qr* DOST, AND THE EVERLASTING * THRILL OF ZOOMING DOWM, THE STRAIGHT AWAY, BARNEY HAS BUILT A REPUTATION OF A SPEED DEMON OF THE TRACK STILLTHE UURE. OF THE TRACK HAS ITS HOLDON THE'OLD SPEEDSTER* WITH THE PERPETUAL CIGAR N THESIDE OF HIS FACE-94 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 95 széllyel is, amely a fejedelem sötétámyu tervei mögül leskelődött rájuk és az országra és ehhez szabták bölcs megfontolásukat. Kendy Sándor ismét a régi derűs és vidám ember volt. A győzelem, amit a tanács Gyulafehérvárott Zsigmondon vett, egyszerre visszaadta hajdani jókedvét. Bizakodása reménységgel töltött el mindeneket. Aki kipróbált hazafi megfordult a házban, aggodalmát, buját, kétkedését az első órában levetkőzte és másnap megerősödött szívvel süveglengetve mondott búcsút a vendégszerető úri hajléknak. Nevető beszédtől visszhangzott egész nap a poharasház, a konyhán izzadtak a szakácsok, az istállókban mohón abrakoltak a fáradt paripák, — boldog zaj hullámzott mindenütt, ki-ki örült a másik jókedvének és a közeledő meleg nyárnak. Legboldogabb azért mégis Báthory Boldizsár volt, aki főúri kíséretével már napok óta vendégeltette magát leendő apjaura házában, reggeltől estig szerelmes hódolással traktálva Zsuzsánnát. Napjában százszor is megszorította a kezét, de még mindig nem tudott betelni nagy boldogságával. Most is, hogy a vendégek elől kiszöktek a kertbe, egész leikével szerelmes szóra és édes beszédre szomjasan gyönyörködött Zsuzsánnában. — Vájjon mi gondolat rejtőzik homlokod mögött, amikor ilyen sokáig hallgatsz? — ostromolta gyendég kiváncsiskodással, hogy szóra bírja. Zsuzsánna mint mindig, most is a távolba nézett. A kedveskedő beszédre halvány mosoly suhant át ajkán. — Asszonyi gondolatok, asszonyi gondok — mondta halkan. — Annál kellemetesebbek. — Férfiember bohóságnak tartja valamennyit. — Honnan tudod? — Tudom. Asszonyanyám leánynak ringatott, apám uram ifjúnak nevelt. Boldizsár kapott a szón. — Akkor úgy bánt veled, ahogy legénnyel szokás. Zsuzsánna még mindig a messzeséget figyelte. — Nevetett, ha sírtam, elnémított, ha jókedvűnek látott. Boldizsár simogatni kezdte a kezét. — Én egyebet se teszek, ha bizalmadba fogadsz. Zsuzsánna csöndesen feléje fordította a fejét. — Arája vagyok kegyelmednek — mondta egyszerűen. — Mi bizalom több annál, hogy kegyelmedre bíztam sorsomat? Boldizsár szerelmes tekintettel csüggött rajta. — Ha szólsz. — Mit szóljak? — Mondd meg, mi jóra, mi szépre gondoltál az imént, — Mikor? — Amikor messzébb néztél, mint amennyire a szemeddel ellátsz. Zsuzsánna szivén halk hűvösség rezdült át. Imhol az első bűnért, amit elkövetett, máris itt a büntetés. Vétkezésért újabb vétkezés a büntetés. Hazudnia kell, ha hü akar maradni önmagához és nehéz fogadalmához. Vagy elárulhatja-e Boldizsárnak titkos gondolatát? Szólhat-e előtte lelke nehéz vívódásairól, gyötrelmes kétségeiről, nagy félelméről, hogy hite máris megrendült önmagában? Kérheti-e, hogy álljon mellé, fogja meg a kezét, erősítse és bátorítsa, hogy mindazt, amit tett, nem másért, egyedül apjauráért, meg Erdélyország nyugalmáért cselekedte? Hogy nem a csalódás, hanem a kötelesség tántorította el Zsigmondtól? Bevallhatja-e, hogy lelke kettéhasadt és az egyik rész nem-et kiált mindig még az ámenre is? Kitárhatja-e szivét, hogy nem az apja leánya, nem Boldizsár mátkája, nem trónra született királyi hajadon, hanem gyenge, tétova, tehetetlen gyermekleány, aki csupán önmagát ámítja, amikor éjjel-nappal azon bizonykodik, hogy soha, de soha nem szerette igaz szerelemmel Zsigmondot? Megkérdezheti-e, hogy felejteni könnyebb-e, vagy emlékezni, mert az ő
