Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-08-28 / 35. szám
1941 Augusztus ^Verhovay Labia 15-ik Oldal LIFE IN THE ROAR fyKANE I ” ^OW/^BOOT THESE FBESH Eúú-S«. " A RÁKBETEGSÉG GYÓGYÍTHATÓ! Ámbár az elhalálozást okozó betegség soraiban a rákbetegség az Egyesült Államokban a második helyet foglalja el, ha idejében felfedik és a gyógykezelést halogatás nélkül megkezdik, a rák gyógyiható. Az American Society for the Control of Cancer nem győzi eléggé figyelmeztetni a közönséget, — hogy mily fontossággal bir az időközönkénti orvosi vizsgálat, hogy a rákot idejében felfedezhessék. A legutóbbi tizenkét hónapban 4,000 nőt gyógyítottak ki mellrákból, ami pedik a rákbetegségek egyik leggyakoribb formája. De ugyanakkor azt sem szabad elnéznünk, hogy az emlitett periódusban 14,000 nő halt meg mellrákban és ami még szomorúbb, hogy ezek közül mintegy 9,000-et meg lehetett volna menteni az életnek, ha a betegséget idejében felismerték és kellőkép kezelték volna. Ezt mondják az orvosi szakkörök. A legtöbb nő — sajnos — nem tudja és nem hiszi, bogy beteg, mert a rák különös tulajdonsága, hogy a oeteg kezdetben nem érez, nem panaszkodik és nem hajlandó orvoshoz menni. Ezenközben a rák egy olyan stádiumba fejlődhet, amikor már nem lehet kikurálni. A mellrák esetében az első jel, gyakran egy kis daganat. Sokszor alig észrevehető, legfeljebb csak egy kis tapintással lehet megérezni. De ha valaki ilyesmit vesz észre, azonnal keresse fel orvosát. Lehet, hogy a daganat ártatlan dolog és nem rákos, de sokkal okosabb egy ilyen észrevételt az orvos figyelmébe ajánlani, mintsem elhanyagolni abban a tudatban, hogy nem rákos. A rákbetegségek gyógyításával foglalkozó orvosoknak feltűnt, hogy a mellrák esetek egyre szaporodnak. Húsz év alatt 35 százalékkal nőtt ezen betegek száma. Ezzel szemben a gyógyítás terén igen nagyot fejlődtünk és mind gyakoribb dolog, hogy a beteget — feltéve, hogy idejében kezdte a gyógykezelést — kigyógyitják. Napjainkban a rákot sebészi beavatkozással gyógykezelik, valamint X sugárral, vagy rádiummal, vagy ezek kombinációival. Húsz éven keresztül vezetett statisztika azt látszik igazolni, hogy a mellrák többnyire a 40 éven felüli nőket támadja. Az esetek 90 százaléka ebbe az évcsoportba, illetve korba sorozható. Az utóbbi időben gyakran jönnek a kórházba nők a harmincas évek körül, akik mellrákról panaszkodnak. Különös dolog, de úgy tűnik, hogy a gyermektelen asszonyok között gyakoribb a mellrák, mint anyák soraiban, akik gyermekeket szültek és szoptattak már. Férfiak közt egészen ritka a mellrák. Hogy mi okozza a mellrákot, még mindig nem tudjuk, de az bizonyos, hogy ha a nagyközönség szorosabb kooperációt nyújtana, sokkal több beteget lehetne megmenteni az egészségnek és az életnek, mert ha a mellrákot sikerül kezdetben felfedni, öt eset közül négyben biztosan kigyógyitják.--------------o-------------FÜSTÖL A KÉMÉNY A földesur kora reggel kilovagol. Csodálkozva látja, hogy egyik jó embere künn ül a ház előtt és ott reggelizik, pedig ugyancsak csipős a hajnali levegő. Megszólitja. — Mondd csak, miért reggelizel idekünn? Miért nem maradsz benn a házban? Hideg van már ilyenkor kora reggel, megfázol. — Nem mehetek be, kérem — hangzik a válasz, — benn füstöl a kémény___ Ejnye, gondolja a földesur, ezt meg kell nézni, szegény ember nem lehet állandóan kinn az udvaron, főz az aszszony, vagy ha az ősz is meg érkezik. Mi baja lehet annak a kéménynek? ... — Benyit az ajtón, de nyomban kiugrik, mert a sötétből különböző tárgyak röpülnek a fejéhez és egy női hang mérgesen szidja: — No, te lump, hát haza méltóztattál jönni? Ijedten vonul vissza a földesur a fogadtatás után, odamegy az emberhez, megveregeti a vállát s mosolyogva mondja: — Ne busulj, nálam is szokott néha füstölni a kémény. 124 ÖZVEGY MENYASSZONYOK tikénak, de nem nyitotta áruló szóra egyikük sem a száját. Kendy nem győzte vigasztalni társait: — Magába száll és meglássák kegyelmetek, kinyittatja a börtönünk ajtaját. A negyedik napon kora hajnalban, csakugyan megnyílt a deszkás ház ajtaja. De nem szabadulásra. Bocskay István állt meg a küszöbön. — Fölkészültek kegyelmedék a halálra? — szólt be az álmukból fölserkent főuraknak. A kérdésre szorongó hallgatás felelt. — Emitt van toll és papiros, — mutatott a háta mögött álló deákra Bocskay, — kinek mi Írni valója vagyon, írja meg. A vérpadot az éjjel már felállították a város piacán, szemben a fejedelem szállásával. Elhozatták a város pallosát és a darabont őrség körbeállotta a teret. A deszkás házból először Kendy Sándor és Iffju János lépett ki. Kendy Sándor kemény léptekkel tartott a vérpad felé. Amikor elérte, fölállott rá és Zsigmond felé fordult, aki szállásának ablakán állott. Néhány kiáltó, bus. szót mondott, szemére lobbantotta Zsigmondnak vérengző zsarnokságát, aztán az ég felé fordult: — Úristen, légy irgalmas, nékem szerelmes Fiadért! Aztán elfordult s amikor rálépett a vastag szőnyegre, amely teljesen beborította a vérpadot, lehajtá fejét. A szegedi cigányhóhér letörte kamukadolmányát a nyakáról. — Imádkozzék kegyelmed! Akkor lesújtott. Kendy után Iffju János következett. A hóhér egy csapással el nem vágván a nyakát, háromszor vágott a földön fetrengő nyomorultra és igy oltotta ki életét. Iffjut Kendy Gábor, Kendy Gábort Forró János, ezt Szentegyedy Gergely deák követte. Amikor az utolsó fő is lehullott, az ég megdördült, zuhogni kezdett az eső és elmosta a kiöntött vért. ÖZVEGY MENYASSZONYOK 121 Petri Kata letörölte könnyeit. — Még mindig a szivedben hordod? Zsuzsánna ajka megvonaglott. — Messze esett tőlem. Messzébb, mint a földi segedelem. Petri Kata elhallgatott. Sokáig nem szólt s ahogy följebb hágott szivében a vér, úgy forrósitotta át minden tagját a gerjedelem. Látta Marinát holtan, ő öltötte föl rá halotti ruháját, ő temettette el s halálos szerelme halálos gyűlöletté változott a halott árnyékában. Más hús, más vér, más szív volt, mint Zsuzsánna. Gyengébb, esendőbb, rabja az érzéseinek. A maga sorsát, gyalázatának a megbélyegzését tekintette Marini halálában. Amig szeretett, minden gyöngeségével Zsigmondot szolgálta s most, hogy gyűlölt, minden erejével ellene fordult. — Oh, hogy gyűlölöm! — szorította össze a kezét. Zsuzsánna fájdalmas emlékezéssel suttogta: — Valamikor szeretted. —■ Szeretted te is. — Az én szerelmem álom volt csupán. — Az én szerelmem keserű valóság. — Téged szeretett. — A kedvese voltam. — Én a mátkája. — Fordulj akkor hozzá. — Elzárta magát előlem. — Azóta nem beszéltél vele? — Nem beszéltem. — Nem is láttad? — Nem láttam. — Menj akkor, siess és keresd föl. — Nem bocsát többé maga elé. Petri Kata fölszisszent. Zsuzsánna a keblére ejtette a fejét. Amaz szólt: — Hitvány.
