Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-09-18 / 38. szám
(Verhovay Journal) 1941 SZEPTEMBER 18 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM NO. 38. SZÁM i A SAS KI II EP ÜLT AMIKOR a “sasfélékhez” értünk, temérdekbajszu öreg tanárunk becsengette a pedellust és szólt vala hozzá ilyeténképpen: — Penjacska uram, hozza be Tarquiniust! És a pedellus behozta az iskola büszkeségét, Tarquiniust, a ránkvénült fekete sast és a vasállványhoz láncolt “királyt” kitette a katedrára. A sas gőgösen végignézett rajtunk és öreg tanárunk elkezdte az előadást: — Tudományos neve: Aquilia clanga. Személyi neve: Tarquinius. Ezt a nevét ama római királytól örökölte, akinek — tudvalevőleg, — egy ilyen fekete sas jósolta meg a királyságát. A sasok fészeklakók, magas szírieken vagy kiválóan szálas és magányos fákon fészkelnek. Magasröptüek, éles szeműek, bátrak és félelmesen nagy erejűek. Aztán egykicsit megbökte nádpálcájával Tarquiniust, — “aki” erre ingerülten kapott a nádpálca után, — és Így folytatta előadását: — Ez a sas, mint mondám, fekete sas- (Talán éppen ezért sötétbarna szinü.) A mellén látható rozsdafoltok nagyon jellegzetesek. Leginkább Európa és Ázsia hegyes vidékein él. Vannak azonban mástéle sasok is. Például: a szirti sas, a királysas vagy parlagi sas. a csonttörő sas, a lármás sas, a réti sas, a halász sas és . . . a kétfejű sas, amelyik — mondta mosolyogva, — hazánkban is kitünően tenyészik. Kedvesen elnevettük magunkat, ahogy ez ilyenkor illik és hallgattuk tovább az előadást. — A sast, mint a bátorság és az erő kifejezőjét, Tarquinius idején, a királyi jelvények közé is felvették. De, később Poroszország, Oroszország, Spanyolország, Lengyelország, Ausztria és a francia köztársaság is címerébe vette eme Tarquinius képmását, mint a bátorság és erő hatalmának jelképét. Es a sas talán csak az amerikai Egyesült Államok nemzeti címerében jelent mást, mint félelmetes hatalmat. — Na, ki tudná megmondani, hogy mit jelent a sas az Egyesült Államok címerében? Mindenféléket mondtunk erre a kérdésre temérdekbajszu öreg tanárunknak, de ő csak rázta a fejét és rezgette temérdek bajuszát. — Nem, fiaim, nem találjátok el. A sas, az amerikai Egyesült Államok cimerében: a SZENT SZABADSÁGOT jelenti. És jelenti mindazt a szépet, a~mit a szabadság nyújt az embernek. A lelki emelkedettséget, emberi önérzetet, a tiszta légkört és az ilyen tisztaságban tenyésző nagyszerű emberi jogokat és javakat. És jelenti végül, mindezeknek a védelmét is. Akkor, természetesen, nem tudtam még, hogy hányszor fogok szembenézni, illő büszkeséggel, ezzel a sassal; hogy egykor az én emberi jogaimat is védelmezni fogja az Egyesült Államok cimerében, ahonnan, — mióta ismerem, — csak egyszer repült ki tengereken túlra és akkor, — mit tagadjam, — nagyon szomorúan néztem utána. Fájó érzések nehezedtek szivemre és lelkemben felvillant a rémület, hogy: mi lesz akkor, ha ez a Sas a Turullal találkozik? És a Sas most is kirepült. A tengerekre repült. Uj küldetésben. A szabadság fenséges eszméjével, az emberi jogok védelmében, a szabad nemzet népének lelki emelkedettségével. Fogadott hazám teljes címerével. Es bizony, bizony, most is szorongva nézek utána, hogy; mi lesz, ha a Turullal találkozik? Hát hogyne? Nincs egyebem, mint a Turul emléke és a kiröpitett Sasban való törhetetlen bizalmam és hitem. És olyan sötét a láthatár! Ki tudja, ráismer-e benne a Turul ERRE a sasra? És ráismer-e ez a Sas a szegény, megtépázott rokonában “árpádházi Turulmadárra”? A kereszténységet, a nyugati kultúrát védő, mindig szabadröptü ősi keselyűre? Mert volt úgy már, hogy nem ismertek egymásra, ' TARNÓCY ÁRPÁD. SZALÁNCZY JÁNOS IGAZGATÓNK LETT MEGVÁLASZTVA KÖZPONTI PÉNZTÁROSSÁ Szeptember 15-ikén volt Pittsburghban a központi pénztárnok-választás, mely alkalommal SZALÁNCZY JÁNOS, chicagói igazgatót választották meg társai, aki izigvérig Verhovay ember és valóban Verhovay érdemei emelték ama fontos pozícióba. Szalánczy 1888. március 19-ikén született Kemecsén, Szabolcs megyében, ahol a hentes mesterséget tanulta ki és mindenkor mintaképe volt a szorgalmas és becsületes magyar munkásembernek. 1907-ben telepedett le Chicagóban és 1913 március 29-én vette nőül a bájos Sziránka Erzsikét, aki Málczán, Zemplén megyében született. Szalánczyék Chicagóban egy gyönyörű lányt neveltek, Flórikát, aki elvégezte a magasabb iskolákat és a Federal Reserve Bank magyar hivatalnoknője lett, akit Erdei Albert vett nőül. Békés családi körben bontakoztak ki Szalánczy tehetségei, melyek őt később a chicagói magyarság elismert vezető emberévé predesztinálták. Mint festő mesterember 20 éven át dolgozott egy jóhirnevü chicagói cégnél s közben részt vett minden magyar mozgalomban. A Verhovay Segély Egylet 96-ik fiókjának már évek óta az elnöke s Chicagóban Florika leányával alkotta az első ifjúsági osztályt a Verhovayban. Szalánczy már az 1935-iki Verhovay konvenciónak a delegátusa és a 27-ik kerület jegyzője volt. 1935-ben igazgatósági póttagnak is be lett választva. Szalánczy ekkor már valóban brilliáns társadalmi munkát fejtett ki a Chicago South Sidei Egyházak és Egyletek szövetségében, hol a vigalmi bizottság agilis tagja és sok más magyar egylet bizalmi térfia volt. Verhovay téren a fiatalság szervezését egy percre sem hagyta abba. Bámulatos kitartással és szorgalommal szervezte meg a sportot s a chicagói Verhovayak pompás sportcsapatai mindenütt feltűnést keltettek és igen sok jutalmat, sok dijat nyertek. Az 1939-iki Verhovay konvenció Szalánczy Jánost választotta meg elnökévé s ezt a kitüntető bizalmat ő életének felejthetetlen emlékei közé iktatta. Ugyanezen konvención választották meg Szalánczyt a Verhovay delegátusok az Igazgatóság rendes tagjává is s mint ilyent érte most a legszebb kitüntetés: központi pénztárnoka lett a Verhovay Segély Egyletnek.
