Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-09-11 / 37. szám

1941 Szeptember 11 5-ík Oldal Páncélszekrény, Ládafia, Bucsufia Uccu neki, de takarosán együvé kerültek; pedig alig van több tárgyi összefüggés közöttük, mint Paprikás Weiss, a jóétvágy és a paprikás csirke között. Hogy ez a tarka Babuskának is beillő fejrevaló miért is fércelődött össze, annak csakis az ide-oda ugráló kép­zelődés a megmondhatója. Mert ez fogott el, mikor a Verhovay páncélszekrénynek szám-rébuszait illesztgettem össze s nagyon is megcsiklandozta az elgondolásaimat. Eszembe ötlött ugyanis az a feltevés, hogy mi tör­ténne most a világon, ha egyetlen páncélszekrénynek sem nyilna meg az ajtaja. Egyszerre megállana az a vér­zivatar, amibe millió számba pusztulnak ma bele az em­berek és üdvösséges dolog is volna, mert a háborúk lehe­­tőségei-ezen a réven meg is semmisülnének. Hasztalan vagdalja szárnyait bele a nemzetséges vá­laszfalaknak csúcsaiba, az uralomravágyás hegyes karóiba, röpte nem szűnik a képzeletnek s mint az éjszakában pislákoló világos ablakra a kuvik, a képzelet is a páncél­­szekrények tetejére röppen és szinte megrettent folytonos kiáltásával: “Itt van, itt rejtőzik az emberiség veszedelme, a pénz, — ki ne nyisd!” El is párolog agyamból a páncélszekrény kinyitó számsorozatának egymásutánja s visszabotorkászom a tulipános-ládák egy kulcsrajáró világába. Mi minden gyönyörűséges sejtelmekkel telitett szép alkalmatosságok voltak is azok a mai páncélszekrények hideg keménységeihez hasonlitva. Nem csigákkal, emelő­­rudakkal húzták, vonták, hanem együtt érkeztek a meny­asszonyokkal, még pedig muzsikaszóval a házhoz. Nem is falba ásták, falazták, hanem illős helyre tették, ahol világosan viríthattak rajtuk azok a sok szép tulipánok amelyekkel be volt borítva a láda tetőtől-talpig. Mindenkor nagy tiszteletben álltak, akkor is, amikor még a friss festék szaga összevegyült körülöttük az uj fentyődeszka gyantás, ózonos leheletével; még akkor is. amikor már megbágyasztotta színüket az idő, de meg­növelte irántuk ugyanakkor a kegyeletet. Sokat örököltek ősapjuknak a frigyszerénynek szent­­séges voltából, mert hiszen komoly, meggondolt lépésekkel közeledett hozzájuk, aki födelüket megemelte; mert hát bennük lakozott a múlt, a jelen és a jövő. Különösen a ládafia volt a szentek szentje s nem Is koforázhatott bele avatatlan kéz. Annak egyik végé­ben ugyanis volt, ha volt, a bankó, ami az élet jelenének mécses olajára szükségeltetett, a ládafiának közepében a menyasszonyi koszorúnak egy virága, a vőlegény roz­maringjának egy ága: emlékek a múltból, Jánosnak (az elsőnek) horgolt csizmácskájával összeborulva. Mig az innenső ketrecben pedig a ház leányának jövőjére csil­logó bucsufia, a tükrös mézeskalács szív. Nehezen várt és kiválóan is kedvesek voltak ezek a bucsufiák és nagyon emlékszem porhajas gyermekko­romban mit jelentett egy mézeskalács kard, vagy egy cukros cifrázattal felnyergelt paripa. Kincs volt, tiszta gyönyörűség! Nem is talált egyetlen jóravaló gyermeket sem bent a falunkban a megtérő bucsusokat üdvözlő harangszó, mivel jó élőre elébük inditott a bucsufiát óhajtó kíván­csiság. Régen volt, talán ki is mentek már a divatból a bú­csúk, a bucsufiák, de akiknek olyan sokat jelentettek mint magamnak is, azok még' ma is hozzájuk mérik a szives megemlékezéseket, a kedves hajlandóságokat. Most is ahogy nyitogatom a Verhovay ládafiát, bele­melegszik a szivem a kedves érzésekbe, amikor az elmúlt Verhovay búcsúknak emlékeit, a bucsufiákat szerető szem­mel simogatom. Nem is tudom, hogy melyik szebb? Az e,' ami az első búcsúról került; a Chicagóban mérkőzött Verhovay labdázó ifjak vetélkedő tüzétől kipirultan, vagy azok a cukros öltözetű kis babák, akik körül ott piroslanak a szavaló apró huszárok? A new yorki esős időnek szemébe nevető jókedvnek hahotái-e, vagy az az egyirányba haladó sürgés-forgás, a’mely ott egy pillanatra sem vette tudomásul, milyen mostoha hozzájuk az, időnek járása? Mégis csak leginkább forgatom magam előtt a cleve­landi gyermekvizsgát s el elolvastattam velük az “Ár­vácska” történetét. Mert hát gyönyörű is az Árvácská­nak története s hozzá nagyon hasonló az amerikai ma­gyarok történetéhez. Az tetszik ki ugyanis az összeha­sonlításból eredő következtetésben, hogy ebbe a mesés gazdagságú országba is a jó tündér ültette be a mi nem­zetségünk magját. Magyar a Magyarért KONZULI KERESTETÉS Az alant felsoroltak vagy azok hollétéről tudomással birók fel­méretnek, hogy címüket vagy olyan egyénekét, kik a nevezet­tekről felvilágosítást adhatnak, sürgősen közölni szíveskedjenek a clevelandi magyar királyi fő­konzulátus pittsburghi kiküldött­­iével. Cim: 508 Magee Building, Pittsburgh, Pa. Bencsik György, So. Bethlehem. Pa. Bencsics Lajos, Salgótarján, N. S. Pittsburgh, Pa. Hloska Jakab, Nagykoszmály, Palmerton, Pa., vagy Cleveland, O. Hatte András és neje, Antal Margit, Veszprém megye, Canons­burg, Pa. Konnerth Székely Márton, Ko­lozsvár, Philadelphia, Pa. Kozár János, Nagytoronya, Zemplén m., Canonsburg, Pa. Torna Koleszár Gyula, kinek neje Lovranitz Teréz volt, Pe­­reszteg, Saltsburg, Pa. Lyách Mária, Utcás, Denbo, Pa. Móricz Ilona, kinek szülei né­hai Móricz Gábor és Kovács Bor­bála, Eszeny, Ung megyei lakosok voltak. Altik Palenik Pál születési he­­'yéről tudnak, nevezett apja Pa­lenik János, anyja Fajnor Judit voltak. Simon István, Eszteregnye, Zala megye, Freemansburg, vagy Beth­lehem, Pa. És mindazokat, akik az alább közölt elhunytakat ismerték, vagy hozzátartozóikról tudomással bír­nak. Antal Anna, szül. Schwager Anna, aki Philadelphia, Pa.-ban elhunyt. Asztalos Ilona, férj Fuszek Jó­­zseíné, volt Felsőviznice, Bereg megyei születésű, akik őt vagy férjét ismerték, vagy elhunytukrol tudomással birnak, jelentsék. Id. Bohács Andfás Zemplén megye, bodrogszentesi születésű, meghalt South Bethlehem, Pa.­­ban, aki hagyatékáról tud, je­lentse. Béres Menyhért, volt tiszake­­recsenyi illetőségű meghalt állító­lag Stonega, Va.-ban, aki elha­lálozásáról bővebbet tud, jelentse. Forrai András, volt hernádti­­hunyi illetőségűnek hollétéről vagy elhunytéról tudók jelentsék. Gólyán György volt Bethlehem. Pu.-i lakos, állítólag 1941 .évi január hó folyamán meghalt, aki ismerte őt, jelentse. Grossman Izidor meghalt 1938 december 12-én Philadelphia, Pa.-ban, aki őt ismerte, vagy ii­­ietőségi helyéről tudomással bir, jelentse. Majher Jánosné, szül. Köblös Erzsébet, itt újból férjezett Bod­­nárné, 1913 előtt Ungváron la­kott, akik otthon vagy itt is­merték, jelentsék. Itt állítólag North Braddock, Braddock és East Pittsburgh, Pa.-ban lakott. Verhovayak Lapja Amikor Magyarország és Anglia között megszakadt a diplomáciai összeköttetés és a magyar kormány vissza­rendelte a londoni magyar követség tagjait, Zsilinszky Antal, a követség titkára, nem volt hajlandó a názi uralom alá került Magyaror­szágra visszatérni, de mint hü magyar kötelességének tartotta, hogy szerencsétlen Szülőhazája érdekeit Angli­ában saját anyagi helyzeté­nek és jövőjének kockázta­tásával szolgálja. Sok fára­dozása sikerrel is járt és az alábbiakból arra következte­tünk, hogy nyilvánvalóan az angol kormány hozzájárulá­sával megalakította az “An­gol Birodalomban Élő Ma­gyarok Szövetségét.” Ezen örvendetes hírt Zsilinszky Antal az alábbi rádiógram­­ban adta az Amerikai Ma­gyar Szövetség tudomására: London, August 24, 1941 Tibor Kerekes, Executive Secretary, American Hungáriái Federation Washington, D. C. On occasion of foundation of Association of Hungarians in Great Britain we send our heartiest greetings and deep­est sympathies to Executive Committee and all members of American Hungarian Fe­deration. It is our aim to rally all Hungarians living in Great Britain who are in oégünek hollétéről vagy elhuny­téról tudók jelentsék. Ropos Vendel 'született 1913 szeptember 14-én Pittsburgh, Pa.-ban, Ropos Mihály és Gyé­­csek Szidónia róm. kath. szülők­től. Aki a családot ismerték, je­lentsék.--------------O-------------­ÉRTESÍTÉS a detroiti 443-ik fiók tagjai részére Alapszabályaink értelmé­ben osztalékra csak azon tag­társaink tarthatnak igényt, akiknek tagdijai 1941 szep­tember hónapra' is ki van­nak fizetve. Kérem tehát az e s e 11 e ges hátralékosokat, hogy tagdijaikat sürgősen rendezzék, hogy az ez évi osztalékot megkaphassák. Szabó József, titkár. solidarity with British and Allied cause, to give them moral and material support, to establish good understand­­ing ivith Hungarian comma* nities abroad, and to pro­­mote good relations with the British and their Allies. One of our first and outstand­ing tasks is to cooperate closely with óur compatriots in America with whom toe share the common ideals of Freedom, Humanity and De­mocracy. We hope to further our aims in the closest un­derstanding with our breth­ren in The United States. God bless you all. Sincerest greetings. Anthony Zsilinszky President of Association of Hungarians in Great Britain. 43 Pall Mall, London. (Magyar szöveg) Az Angol Birodalomban Élő Magyarok Szövetségének megalapítása alkalmából leg­­szívélyesebb üdvözletünket és őszinte megértésünket küld­jük az ügyvezető bizottság­nak és az Amerikai Magyar Szövetség összes tagjainak. A mi célunk egy zászló alá gyűjteni az Angol Biroda­lomban élő összes magyaro­kat, akik egyetértenek az angolok és szövetségeseik céljaival, nekik erkölcsi és anyagi segélyt nyújtani. Jó megértést létesíteni a kül­földön élő magyar telepekkel és jó viszonyt létesíteni ez angolokkal és szövetségese­ikkel. Legelső és legfonto­sabb feladatunk szoros kap­csolatot létesíteni Ameriká­ban élő honfitársainkkal, akikkel együtt élvezzük a. Szabadság, Emberiség és De­mokrácia eszményeit. Remél­jük, hogy céljainkat ez Egye­sült Államokban élő magyar testvéreinkkel való legszoro­sabb megértésben sikeresen előmozdíthatjuk. Mindnyá­juknak Isten áldását küld­ve, leg szívélyesebb üdvözlet­tel Zsilinszky Antal, i Az Amerikai Magyar Szö­vetség szeptember 5-én tar­tott ügyvezető Bizottsági gyűlése örömmel vette e hirt tudomásul. Megelégedés tölt­heti-el szivünket annak tu­datában, hogy az Angol Bi­rodalom területén ahoz a mozgalomhoz hasonló moz­galom indult meg, melyet az Amerikai Magyar Szövetség még január 7-én inditott meg szerencsétlen szülőha­zánk függetlensége és a ma­gyar nép szabadsága érdeké­ben. Az Amerikai Magyar Szövetség kábel utján üdvö­zölte Zsilinszky Antalt és Isten áldását kívánta haza­fias munkájához. Dr. Kerekes Tibor, az AMSz ügyvezető titkára. Kurinka András szuhai illető-Detroitból az Alapitó 13-at jelképező bányászok ale­­górikus csoportja húzódik meg a ládafiában, mint vá­sárfia s most is fülembe cseng a Verhovayak első gyü­­lésétr megelevenítő mondásaiknak komoly hangja: “Be­írjuk hát a jegyzőkönyvbe, hogy megalakult a Verhovay Segély Egylet az Urnák 1886-ik esztendejében.” De talán mindenek között az a kristály golyóbis a legértékesebb Verhovay vásárfia, amelybe bele varázsol ja a mágnesi erő a búcsúkon résztvett ezer és ezer Verho­vay hívőknek alakjait s ott jönnek-mennek, ismerkednek, kezelnek örömtől mosolygó arcokkal a testvéri érzéstől átitatott családunknak tagjai s megértő türelemmel hall­gatják azt, aki szavakba önti eszének, szivének sugallatát. Nincs is ennél külömb, nincs is ettől szebb, nincs is ettől értékesebb vásárfia ezen a kerek világon. Még a testamentumomba is meghagyom, hogy velem együtt temetődjék az el! . _ D. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom