Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-08-28 / 35. szám
2rik Oldal Verhovaydk Latija ez a szépség megmarad a lelkekben, éppen úgy követnie kell ezt a szépséget a cselekvésnek is, hogy tényekkel, uj tagok szerzésével mutassuk meg, miszerint nem köd, nem pára, nem füst volt csupán a Verhovay oltárokon meggyujtott tűz, hanem olyan forróság, aminek tüzében összeolvadtunk és Egyesületünknek előmenetelét segiteni megfogadtuk! DARAGÓ JÓZSEF. Egyesüietiink Magyar Szépirodalmi Pályázata Lejárt OLVASÓINK SZIVES FIGYELMÉBE A Verhovay Segély Egylet, — mint köztudomású — még a múlt esztendő őszén pályázatot hirdetett eredeti, szórakoztató és a müveit amerikai magyar nagyközönséget, valamint az ifjúságot is érdeklő népies irodalmi müvek megírására, melyet a Verhovayak Lapjában folytatólagos részletekben (hetenként) közzétehet. Kiemeltük azt is, hogy sikerrel csak — jeligés levéllel ellátott, — irodalmi értékű, ismeretterjesztő, az egyszerű képzettségű közönség számára is érthető munka pályázhat, amely akár mint regény, akár mint regényszerű Írás, fenn tudja tartani a közérdeklődést. A pályázat 1941 augusztus 15-én járt le. Nemcsak amerikai magyar, hanem magyarországi irók is pályázhattak s igy hetven pályamű érkezett be, melyek közül a kitűzött pályadijakat, igazgatóságunk határozata szerint, a lapunk szerkesztésével megbízott központi tisztviselők fogják odaítélni a legjobb és szerintök a legértékesebb szépirodclmi pályamüveknek. * * A jutalmazást érdemlők között a legelső helyen van a “TÉKOZLÓK” cimü gyönyörű, népies regény, melynek közlését lapunkban már a jövő hó folyamán elkezdjük s melyre már most felhívjuk olvasóink figyelmét. Ne mulassza el senki sem elolvasni ezt a szórakoztató szépirodalmi remekművet! A magyar falu derék népének gyönyörű pszihológiája ez, amely a népies regények minden szépségét felöleli. Két szintere van a regénynek: a falu és a város ... A faluban kezdődik és “happy end”-del ugyanott végződik ez a sok helyen megrázóan szép drámai regény. A magyar falu fajtánk bölcsője, a magyar erények, a magyar tulajdonságok ősi melegágya, ahol nem romlik meg az ember csak úgy és akkor, ha megrontja a sors. A regény úgy folyik, mint az alföldi patak, itt-ott megakad egy-egy kis belehajitott kövön, de azután megy tovább, mert hiszen a magyar élet útja mellett halad. Erős János és Tímár Panni megegyeztek abban, “hogyha Isten is úgy akarja ...” Sok viz lefolyt addig a Dunán, amig megérlelte az idő közös' tervüket. Csalódások, pletykák, lélekveszejtö esetek. János megsokalta a falut és elment a városba. Ahol is a gyárban munkát vállalt s mikor munkafelügyelő lett és nem tudta megakadályozni az igazságtalanságot — felmondott a gyáriszerszámnak s azután hazatért; — de mig a városban lakott, megismerkedett egy szintén odakerült falubeli leánnyal, akivel árva életét valahogy összegubozta a sors. Édes anyja már elköltözött a boldogabb világba akkor, mikor hazakerült. Nem fogadta senki... De mégis ... Tímár Panni, első szerelme nem felejtette el és Erős János is tudta, hogy az élet neki mennyivel tartozik és érezte azt is, hogy ezt az adósságot Pannivel szemben csak Erős János róheija le. Véletlenül arra vezetett az útja és beszólt Erős Jánoshoz, aki azonban úgy fogadta, hogy Panni szive majd megszakadt beléje. Azután Erős János ment el Tímár Pannihoz, nem szólt, nem mondta, hogy mi járatban van, dehát az ilyen hangtalan beszédet egyszeribe megérti a szív. Mikor belépett az ajtón, szóhoz is alig tudott jutni. Azután csak annyit mondott, “Eljöttem Panni, mert te is kin voltál tegnap nálam.” Panni nem kérdezett semmit, hiszen mit is tudott volna mondani. * ‘János szeme most szelíd volt és tiszta. Tekintete úgy pihent meg a Fanniéban, mint fáradt vándor a hűvös patak partján. Panni, szeretném látni a kis lányomat, azt, akit régi jó szerelmes boldog világban a János szerehne fakasztott ki a Panni szivéből.” Panni berepült a másik szobába, felkapta Pannikát, (slaní City 5® ®°«yby Pepsi-Cola Company NAGYOBB JOBB ZAMAT Authorised Bottler: Pepsi-Cola Bottling Co. of Pittsburgh Finnek a Nagy Háborúban Igen régi, de ma is nagyon találó és nagyon helyes az a szólás-mondás, hogy változnak az idők és változnak az emberek is. Alig egy esztendeje még az egész világ — s igy Amerika is — tele volt a finn katona és a finn nép csodálatával azoknak a páratlan hősi harcoknak a nyomán, amelyeket 1939-40 telén és 1941 tavaszán vívott Finnország a szovjetbirodalom haderejével. Itteni világlapjaink nap-nap után egész oldalakat szenteltek “a szovjet Góliát és a finn Dávid” harcának ismertetésére s akkor nem volt kedvencebb téma, mint Írni és szónokolni a finnek szabadságharcáról. Ennek az lett az eredménye, hogy az egész müveit világ rokonérzése megnyilatkozott Finnország mellett, amikor az ország vezetői megszüntették a hiábavaló vérontást és megkötötték azt a kényszermegállapodást, amely ugyanolyan békeparancs volt, mint amilyennel a magyar testvérnépet kötötték gúzsba Trianonban. Nem is képzelte senki sem, hogy a finnek egy pillanatig is belenyugodnak országuk és népük megcsonkításába és egész természetes volt mindenki előtt, hogy a legelső alkalommal a finn katona ismét fegyvert fog, hogy hazája szabadságáért küzdhessen. Ez az alkalom ez év júniusában elérkezett, csak az a szomorú a dologban, hogy a németek oldala mellé állt s igy Amerika rokonszenve nem kisérheti már hősies küzdelmüket, sőt több lap el is Ítéli a finneket, amiért a gyűlölt názi légiókkal együtt küzdenek elnyomóik ellen. Itt azonban meg kell állanunk egy percre. Történelmi tényeket meghamisítani nem lehet. Az igazság az, hogy a finnek bíznak a németekben. Nem Hitlerben, sem a názi tyrannizmusban, hanem a német nemzetben. Hiszen 25 évvel ezelőtt is éppen német katonákkal együtt sikerült kivívni a finn függetlenséget. Az 1917-18 évi finn szabadságharc legendás hőse, Mannerheim tábornagy ma is a finn hadsereg élén áll s ő szólította most is fegyverbe szózatával az egész finn nemzetet az ősi ellenség, a cári Oroszország örökét átvett Szovjet ellen. Igen érdekes faktumot találunk ebben az irányban a világtörténelemben. 1918-ban, amikor az akkor megalakult Szovjet Finnország felé is kinyújtotta kezét, Mannerheim, volt cári tábornok, régi finn család tagja állt a Fehér Gárda élére és szembeszállt a Szovjettel. Mindössze 2000 válogatott katonája volt a tábornoknak. Németországhoz fordult tehát segítségért és 1918 április 3-án már partra is szálltak Turku kikötőjében gróf Goltz Rüdiger német tábornok vadászai. Igazi villámháboru következett. 10 nap alatt a finnnémet sereg elfoglalta Hel“kislányom, néz csak ki van itt, nem ismered ugy-e? Ez a te édes apád.” ügyetlenül becézgette János a kis leányt, mikor édes anyja egy könyvet adott át neki. “Édes anyád halálos ágyán rámbizta, hogy juttassam a kezedbe az ő régi kedves imádságos könyvét.” János könnyes szemmel nézte a követ... “Neked adta ezt az én édes anyám, de én ikább téged is elviszlek, hogy az enyém is legyen. Eljössz velem?” Szép irás ez és igaz becsületes tudással és szándékkal szereti a magyar falu népét. * * * A többi pályázati müvek elbírálása még folyamatban van. A hetven közül ez a legelső regény, mely jutalmat érdemel. A legjobbak már ki vannak választva, de a pályadijak odaítélése még meg nem történt. 1941 Augusztus 28 singfors fővárost, amely akkor kapta a mai nevét — Helsiniki — és pár hét múlva meg is vonták a végleges határvonalat Finnország és a Szovjet között. A határ a Ladoga tavat keresztezte és Viipuri és Leningrád között körülbelül félúton metszette a Karéliai földszorost. A határmegvonásnál a finnek egyáltalán nem mutatkoztak mohóknak. Nem kívántak többet, mint annyit, hogy csupán a finn lakosságú területek kerüljenek vissza az országhoz. Még ezt sem sikerült teljes mértékben elérniök, mert a Ladoga tótól északra, JCaréliában a végtelen erdőségekkel borított területeken igen nagyszámú finn őslakosság maradt az egykori orosz birodalom örökségeként a Szovjet kezében. A múlt évben a Szovjet már egészen más alapokon diktálta a békét. Mdst már világosan látszott, milyen elgondolások vezették a szovjet diplomatáit, amikor a finnektől a stratégiai szempontból legértékesebb támasz pontokat és területeket vették el, tekintet nélkül arra, hogy a Szovjet számára akár gazdasági, akár népi tekintetekben van-e valamilyen jelentősége az elvett területeknek és városoknak. A Ladoga' tavat, valamint Vi-* ipuri városával együtt - a2 egész Karéliai földszorost azért vették el a finnektől, mert Leningrád védelmét akarták biztosítani — egy szovjet-názi háború esetére. A finneket természetesen fájdalmasan érintette a Szovjet elnyomás s igy senki sem csodálkozhatik azon, hogy a Szovjet nagy háborúja kitörésekor ■«azonnal szembe találta magát Mannerheim tábornagy hős katonáival, akik egyedül is szembe mertek szállni a százszoros túlerőben levő ellenséggel. Két hónapja küzdenek a finnek ismét az oroszokkal, ősi elnyomóikkal — s most már az összes tartalékcsapataikat harcbavetették. Maga a Szovjet is elismeri, hogy ha a finnek elvágják a Moszkva-Leningrád vasútvonalat, ezzel elszigetelik Leningrád védőit. Rohamosan közeledik arra felé a kemény orosz tél is. A finnek azonban, akik hozzá vannak szokva a tél zordságához, nem igen félnek tőle s minden reménységük meg van arra, hogy a végső győzelmet kivívják. FIGYELŐ. MAGYAR PATIKA Ha gyógyszerre van szüksége, keresse fel teljes bizalommal REICHMAN ZOLTÁN budapesti és amerikai gyógyszeres* magyar patikáját REICHMAN ZOLTÁN 1519 First Ave. New York, N. Y. (a 79-80 utcák között) Regent 4-9415 A Verhovay Egylet tagja
