Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-03 / 27. szám
(Verhovay * Journal) 31 72 ,VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JULIUS 3. NO. 27. SZÁM. SZÁZHATVANÖT évvel ezelőtt irta le Thomas Jefferson a következő szentenciát: “Önmagától értetődik, hogy minden ember egyenlőnek születik s hogy a Teremtő elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel az embert és ezek között foglal helyet az életre, szabadságra és a boldogságra való törekvés is.” A Függetlenségi nyilatkozatnak egyik legszebb és legtermészetesebb mondata ez. Abban a kontinentális kongresszusban pedig, amelyik a nyijatkozatot aláírta, nemcsak a régi amerikai családoknak a leszármazottai voltak együtt, de bevándorlók is. Helyesebben: valamennyien bevándorlók voltak, akik — 1776 julius 4-én, — ilyen szellemben helyezték le a világ legdemokratikusabb álladalmának alapjait, mert hiszen: valamenynyiük családfája más világrészek talajából származott át Amerikába. Talán nem is születhetett volna meg ez a nyilatkozat máskép, mert a szabadsághoz, az élethez, a boldogsághoz vezető utat csak olyanok jelölhették meg ilyen pontossággal és határozottsággal, akik már a boldogtalansághoz sodró jogtalanságokat, az elnyomatást is ismerték. A nemzeti függetlenség kinyilatkoztatása és az abban lefektetett demokratikus életelvek, felmérhetetlen javakat jelentettek a fiatal köztársaságnak és népének s ezeknek egészséges, izmos gyökereiből — alig másfélszázad alatt, — a földkerekség legkincsesebb nemzeti törzse lombosodott ki. Valóban boldogságot hozott tehát a nemzetre, a népre, az a tisztaagyu megállapítás, hogy a “Teremtő elidegenithetlen jogokkal ruházta fői az embert.” Ezekkel a jogokkal a legcsodálatosabb alkotásokra volt képes itt, a maga természetes életében háborítatlan honpolgár és azok, akik nem embernek való sorsokból menekültek ide, — mint az ojtott ágak, — szintén kiterebélyesedtek, kivirágoztak és azonnal megtermették ők is a boldogabb élet természetes gyümölcseit. íme, itt van a Verhovay is! Ez sem más, mint szabaddá tett emberek, lelkek alkotása és érdekes, hogy — miként az Egyesült Államok, — a Verhovay is 13-as egyesüléssel kezdte meg, minden amerikai-magyar alkotást felülmúló, — hatalmas építkezését. A Verhovay család otthonában ismét magasan leng a csillagsávos lobogó és a család minden tagjának szemében ott ragyog a nemzeti évforduló “tüzeket gyűjtő" öröme. — Mert Verhovay ünnep ez, — állapítja meg a család. — Mert Verhovay ünnep IS, — igazítja helyre a családfő, aki — miként minden más bevándorló, — szintén ismeri már a boldogtalansághoz sodró eltévelyedéseket is. Es valóság az, amit mond, mert az életre, a szabadságra és a boldogságra való törekvés; Verhovay-program is. Nem csupán nemzeti tüntetésekre szánt ünnep tehát julius 4-ike; nem csupán örömtüzek rakétázására szánt lelkesedések kitörése, hanem egészen mélyértelmü, sorsdöntő emberi életstáció, aminél illik is a boldogabb élet feltételeiről elgondolkozni. Illik elgondolkozni és illik újra és újra leszegezni az utánunk érkező idők és nemzedékek számára, hogy “... a Teremtő elidegenithetlen jogokkal ruházta fel az embert" és hogy: a szabadság . . . boldogság TARNÓCV ÁRPÁD. ..BOLDOGSÁGSZABADSÁG. “Akkor és Most, Akkor és Most, Ép’ Ilyen Volt az Idő” .... Úgy van jó Petőfi Sándor, hogy mindenben ráillik a Te versbekezdő állapot-kifejezésed az 1776 és a mostani julius 4-én kialakult helyzetre. Akkor is, most is a szabadság utáni vágyakozás tüzének lángja kölcsönözte a fényt julius 4-ikének és ennek hevében edződött meg a nemzeti függetlenséget hozó akarat s ennek a lelki megnyilatkozásnak ereje feszül ma is a Fourth of July ünnepi köntöse alatt. Az Amerikai Egyesült Államoknak keleti sávján kialakult kolóniákat 1775-ig a maga vazalusainak tekintette Anglia s teljesen figyelmen kívül hagyta abbeli törekvésüket, hogy a saját ügyeiket intézhessék. Hatalmának gőgjében, megkérdezésük nélkül adókat vetett ki rájuk, aminek fizetését a kolóniák azonban megtagadták s ellenálltak annak a katonai nyomásnak, amelylyel III. György angol király őket szófogadásra akarta kényszeríteni. Ez volt az American Revolution kezdete s az angol uralom ellenében kihuzakodva alakult meg az a független kormányzat, amely 1776 julius 4-én a függetlenségi nyilatkozatot kiadta s megszervezte a Washington György vezérletére bízott hadsereget, amely tönkreverte 1777-ben Saratoga, N. Y. mellett az angol hadosztályt és 1781-ben Yorktown, Virginiában pedig megadásra kényszeritette Cornwallis generálist. Nem jelentett ez mást, mint az angol uralomnak megszűnését s kezdetét annak a független országnak, amely teljes mértékben megadta polgárainak a megélhetésnek és boldogulásnak alkalmait. Az 1776-ik esztendő julius 4-én kitört indulat arcába vágott az elnyomó hatalomnak s a dicsőséges emlékű ősök fogadalmába belehangzott az eltökélt szándéknak szava: Élni és halni a szabadságért! Nem is tűrt ez a nemzet szolgasort akkortól idáig s ennek a mai julius 4-ikének ünnepén is minden becsületes amerikai polgár megismétli s az emberi szabadságot tipró hatalmasságnak odakiáltja; hogy mint akkor, úgy most is élünk és ha kell, halunk a szabadságért, ennek a nagyszivü országnak függetlenségéért! Mi Verhovayak, akik érezzük ennek a mi kedves fogadott hazánknak milliói között kicsiségünket, még is hivalkodva jelentjük ki ezen a julius 4-iki ünnepen, hogy mindent amivel birunk, ami a mienk, odaajánljuk a szabadság jogok védelmére, az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének oltalmazására. Hogy félreértés vagy kicsinylő fitymálás ünnepélyes kijelentésem felett ne es-sék, leszögezem itt, miszerint aki a Verhovayak nagy Családjának természetét ismeri, az már bizton tudja is, hogy a mi erőnket hatványozza az a hála és tisztelet, amely bennünket az Egyesült Államok irányában eltölt s ez a fokozott erő annál inkább is jelentős, — mert hiszen csöppekből áll a tenger! DARAGÓ JÓZSEF.
