Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-05-22 / 21. szám
í6-ik Oldal Verhovayak Lapja 1941 Május 22 MTTLE JULIUS SNEEZE* BT BAKÉI! HEROES OF SPORT By BILL ERWIN, Babe Both is one op the greatest of natural PLAYERS ON RECORD. HE ROSE TO FAME AMD FORTUNE BECAUSE OF HIS OWN EFFORTS AND DETERMINATION - NEVER LETTING POPULARITY TURN HlS HE.AD. RUTH WAS BORN IN BALTIMORE. OF HUMBLE PARENTAGE King of Swat /f OUTFIEDERS DURING RUTHS REGIME WEPF i OFTEN OVER-ACTIVE !d' Tilden X.NNIS NEVER HAD A MORE PICTURESQUE «.AYER THAN TILDEN. A WIZARD WITH THE SPIN ON THE Ball,he is ,through his POWERFUL DRIVE, A LEGEND OF THE TENNIS COURTS OF HE CERTAINLY KNOWS ur 'HE \ ENNIS LOUR1SOF HIS^ACRET»‘ i-3. the WORLD. ONCE, AS AN • ACTOR,HE HAD THE LEADIN A OackDempse-/, THE ''MANASSA MAULER*'was BEYOND A DOUBT THE MOST COLORFUL AND BEST KNOWN MEMBER OF THE RING. HlS STYLE OF FIGHTING, Essentially thatofa SLOG6ER ,COMBINEDWITH THE BRAINS NECESSARY TO OUTWIT OPPONENTS WAS THE ANSWERTO A ' TlCKETSELLERS PRAYER HIS COLORFUL Personality created for many A PROMOTER A COMPLETE SELL OUT AT THE 6 ATE. IT IS ODD THAT REIS MORE POPULAR TODAY THAN HE EVER VAS AS A CHAMPION . HE IS MARRIED TO HANNAH WILLIAMS, A FAMOUS STAGE BEAUT/. BROADWAY PLAY/ jé % TM EL MANNASS A MAULER u 66 ÖZVEGY MENYASSZONYOK Kendy al akarta némitani, mielőtt a haragja a többire is átragad. — Csikó még, hát ficánkodik, — legyintett kicsinylőleg. — Ha nem fér a bőrében és felénk rúg, akkor majd megkapja a kegyelmed ostorát. De akkor is bölcsebb, ha egy kéz töri a rúd mellé, nem száz, különben csakugyan ároknak ront a rakott szekérrel. Kövessenek kegyelmedék. A két ajtónálló darabont utat nyitott. Behaladtak a tanácsterembe. Marini az egyik oszlop mögül figyelte Kendyéket. Megvárta, amig az utolsó tanácsur is átlépte a küszöböt, akkor futott kifele. A belső várudvaron már hangos vigadozással mulatott sj. várnépség. Bökös egy magos farakás előtt ült Balázzsal. Kupát kupa után ürítettek, Balázsnak az arca már vörösben játszott az elfogyasztott teméntelen menynyiségü italtól Bökös eddig hiába ravaszkodott, hogy valamiképpen belekössön, az idomtalan testű, nagyerejü pecérlegény ritka jókedvében volt, nem akart semmiképpen összeakaszkodni vele. Marini a farakás mögé húzódott, onnan intett Bökösnek. hogy megjött, figyeli őket. Bökös visszaintett, öntött Balázsnak, aztán oda koccintotta a pecér kupájához. — Igyunk no. Egy kortyintás ráfér a Boldizsár ur egészségére is. Balázs a szemesarkából Bökösre sandított. Nagyobb urat, hatalmasabb gazdát nem ismert Boldizsárnál. Éktelen indulat fogta el, ha valaki kicsinyelni merte előtte. Most is rúgással felelt volna a rosszmájú megjegyzésre, de Bököst nem vette emberszámba. Harag nélkül lökte oda: —. Nagyobb egészsége vagyon az én uramnak egymagának, mint a többi Báthorynak együttesen. Bökös sietve itta ki a borát. Rögtön ugrik a szöcske, ÖZVEGY MENYASSZONYOK 67 csak jobban meg kell piszkálni alatta a füvet. Köpött egyet, aztán mintha csak becsületből szólna, megadta a választ: — Hát az én uram, fejedelmem, Zsigmond király, még fektében is különb legény Boldizsár urnái! Balázs csuklott egyet. A csuklás sosem jelentett jót nála. — Az a baja éppen — mondta összébbvonva a szemöldökét. Bökös fölhúzta maga elé a térdét. — Micsoda? Most Balázs köpött. — Hogy fekszik, alszik mindétig az ártatlan. — De legalább nem hortyog úgy, mint a disznó. Balázs most már pislantott. Megnézte jól Bököst. Mit akar ez a csahos? Talán csak nem Boldizsár urat akarja ócsárolni? Csöndes mozdulattal előrébb tolta az egyik lábát. — Sertvést, mondtál, komám? — egyenesedett föl ültében. Bökös látta, hogy a vére kezd sűrűsödni. Pillantást lopott Marini felé. A hadnagy hallotta minden szavukat. Intett Bökösnek, hogy csak folytassa, ne féljen, nem történhetik semmi bántódása, ő résen van, majd eléugrik, ha szükség lesz rá. Bökös a biztatásra mostmár hetyke hangon vágta oda: — Jól hallottad. Azt mondtam. Sertvést. Balázsnak a rengeteg bortól már amúgy is nehezen forgott az esze kereke. Sehogyse fért a fejébe, hogy Bökös csakugyan csufondároskodni merne vele. De hozzá lévén szokva, hogy nagyra engedte nőni mindig a haragját, mielőtt az öklét fölemelte, hát előbb most is el akarta aprózni a szót, hogy a düh minden tagját átfütse. — Csakhogy a sertvésdisznó ólban röfög — mondta most már ő adva alá a szót Bökösnek. Amaz ugyenezzel a szándékkal felelt:
