Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-04-24 / 17. szám

1941 Április 24

Verhovayak Lapja

19-ik Oldal

LITTLE JULIUS SNEEZER

BT BAKEB

ANO YOU WfcNT ANOTHER. Piece of* Pi e*

I 006* YOUR M0TH6R ALLOW i '**-> TO HAVE TWO V If CCS

HEROES OF SPORT

By BILL ERWIN

THE PHENOMENAL 1NTHE: PRIZE RIM« OFAw fel "YEAR-OLD BOY OUST OUT OF THE

' AND'

I Just when

THE RING WORLD /■ACCLAIMED HIM .THE BOV r f :WONDER. HE WAS BATTERED ’ -UNMERCIFULLY BY VETERAN MAXBCRMEUNG---THE COLORED BOY REINSTATED HIMSELF BY THE CHAMP,

TO BECOME THE SECOND NEGRO TO EVER

heavyweight

CHAMPION AND ALSO THE YOUNG EST TO ATTAIN THAT HONOR—

HE FIRST STARTLED THE RINGWORLD WHENHE BEAT

52 ÖZVEGY MENYASSZONYOK

Zsuzsánna sikoltva kiáltott közbe:

— Szeret.

Kendyné hozzálépett, keblére vonta, hogy elhallgattassa.

— Hallgass. Ne szólj Zsuzsánnám!

Kendyt olyan hirtelen és olyan erővel rohanta meg az indulat, hogy máris kifullasztotta.

— Hallgass... Hallgassatok! ... — hörögte. — Ne szóljatok, ne szólj, hadd higyjem, hogy már eltapostalak.

Kendyné összekulcsolta a kezét:

— Én uram ... — könyörgött Kendynek, hogy csillapodjék.

Kendy fokonként roskadt össze.

— A becsületem tiszta volt... — nyögte elcsukló hangon, — tiszta volt, akár a gyolcs, most levetett szenynyesnél mocskosabb. Arcomba köpnek majd és nem lesz kéz, aki letörülje arcomról nyálukat. Ki hisz nekem, ki hiszi el, hogy hűségem nem adtam cserébe ezért a hitvány kegyért? Hogy idáig is a trónt védtem csupán, a trónt, védtem mindenki ellenében, nem ezt a kutyát? Hogy nem személye, hanem tett esküm volt a szent? Hogy a törvényt féltettem, nem ezt céda nászt? Hogy nem másért, csupán Erdélyért tartottam féken eddig is Boldizsárt? Ki hiszi ezt el most már nekem? Ki hiszi el, hogy Kendy még mindig áll, megdöglik, de bérért hazája vesztére nem alkuszik?

Nem birt magával, ráemelte az öklét Zsuzsánnára.

— Te! ...

Kendyné közéjük vetette magát.

— Ember! — tartotta vissza az urát.

Kendy fuldokolva nyelt.

— Nem... Nem öllek meg. Bemocskolnám véled a kezem — lihegte kimerültén. -— Élni hagylak, nem büntethetlek meg jobban. De most figyelj, ügyelj ide, hogy jól halld és megjegyezhesd minden szavam. Vitéznek vas, gyávának pecérkarró. Latrod vermet ásott nekem, hát vermet ások most én is neki. A legnemesebbre fájt

ÖZVEGY MENYASSZONYOK 49

Kendy tudta, mire gondol. Sejtette; hogy a múltkori megjegyzésére céloz, de mert közben Boldizsár elhagyta Gyulafehérvárt, Kovacsóczy kancellárius elé sietett, aki most igyekezett Gyulafehérvárra, nem akart szólni addig Zsuzsánnának, amig Boldizsár vissza nem tért.

Gyönyörködve nézte a leányt. Egyelőre kerülgette a szót, hogy később annál nagyobb örömöt okozzon a kimondásával.

— Hallgatok? — szegte meg a nyakát színlelt megütközéssel.

Zsuzsánna gyerekesen bólintott.

— Hallgat, apámuram, pedig megígérte, hogy beszél..

— Miről, te?

— Arról, amit a múltkor akart mondani.

Kendy csodálkozó szemet meresztett.

— Én?

— Apámuram.

— Nem akartam én semmi mást mondani, csupán annyit...

Elhallgatott, nem folytatta. Zsuzsánnára nevetett a szemével. De látva, hogy Zsuzsánna várakozva tekint rá, megsodorta a bajuszát.

— Csupán annyit, hogy Boldizsár szives szóval szeretne köszönteni, kislányom.

Kendyné lépett be. Kendy megfordult, odaszólt neki, hogy siessen.

— Éppen jókor jössz... Gyere már. Mond te. Az én számba elolvad, az én nyelvem érdes az ilyesmihez.

Kendyné odament hozzájuk.

— Mit mondjak? — tekintett rájuk mosolyogva.

Kendy meg vakarta hátul a fejét.

— Ejnye... Hát anyja vagy, nem mostohája. Nem tudod? Mégis csak nekem kell kiböknöm?

Zsuzsánna hátralépett. Anyjára emelte a tekintetét. Kendy csakem szégyenlősen kereste a szavakat.

— A fele lányunk vagy már csak, no! — nyögte

i ' : • . L..‘ » r AUB