Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-03 / 14. szám
19-ik Oldal 1941 Április 3. little JULIUS SNEEZER . Verhovayak Lapja BY BAKER [How BEAUTIFUL it was in \iemce, To GO oOT FOR A FLOAT AV/f iSOMPpiA 1 [thats a new OIVE ON At! RHXfVG IN' A GONDOLA, WHAT PO YA I HAVE AN IDEA! MY FA HAS A GONDOLA! WHAT YA SAY WE TAKE A RIPEJY SHOW AAE WHERE IT IÍ A NO WE'LL TARE A RIDE Down the ------1 RIVER? A GONDOLA SOMETHING EVERY Dopy HAS'NT GOT.' WELL- HERE YOU ARC! wHATS THAT FOR? ^RE'NT we GOIN’ TO A TAKE A RIDE IN PA’S gondola r HEROES OF SPORT By BILL ERWIN •ffHIS ONE OCCURRED WAY BACK BEFORE FRANKIE. WIT THE BIG TIM6.WE was PCAVme an exhibition game against PITTSBURGH . frankié Cftosern the Horatio alger hero of baseball. FROM THE TIME HIS FOND MOTHER OBJECTED TO HIS PLAYING BASEBALL BECAUSE HE MIGHT GET HURT- HIS RISE TO THE FRONT IN BASEBALL HAS BEEN A SERIES OF THRILLS“ PITCHING TO HIM VJAS FRANK DAWSON OF the Pittsburgh TEAM TT WAG A TIGHT ONE, BASES WERE ALL LOADED-THE CROWD WAG GTANQING — DAWGON TOSSED HIM A HOF ONE — 40 ÖZVEGY MENYASSZONYOK — Erissz! Meddig gyötörsz még? Komédiás. Menj, fuss, rohanj. Szerettelek! Egész világ volt s most egyetlen lehelleteddel örökre eltörölted. Menj, nem tudlak nézni. Zsigmondban fagyos hidegre vált az élet. Feje lecsüggedt, karja lehullott. Zsuzsánna nézte és úgy hátrált az ajtó felé. Zsigmond megvárta, amig a küszöbhöz ért, akkor minden titkos fájdalmával fölkiáltott: : — Zsuzsánna! A leány már az ajtónál állt. Alakja megnőtt, homloka és arca sugárzott. — Késő... Báthory Zsigmond, Isten veled! S az ajtó nesztelenül becsukódott mögötte. V. Napok teltek el, de Zsuzsánna még mindig nem tért magához abból a kábulatból, amely a lelkére nehezedett. Testének minden porcikája fájt, lelkének minden része sajgott. Zsigmond nemcsak szerelmében alázta meg, hanem büszkeségében is. Képzeletében megelevenedtek azok a boldog és lelkes órák, amiket együtt töltöttek, amidőn egymást átölelve járták a hallgató völgyeket, nem gondolva mással, csupán mélységesen áhitatos szerelmükkel, amely hasonlatos volt a virágok illatához és a madarak énekéhez. Amikor vérük pezsdülten, szilaj izgalommal vadat űztek, vagy megállották a hegytetőn, eltekintve a messzeségbe, amely a dicsőség, a hatalom, a királyi trón délibábos képét festette föl a távoli felhőkre. Megelevenedett előtte az egész boldog múlt és lelke végképpén elárvult keserű fájdalmában. így váltotta egymást bu és bosszúvágy a szivében, de hasztalan könnyezett, hasztalan tüzelt, sem a sirás nem hozott enyhülést, sem tettreváró elhatározása nem tudott megszületni. ÖZVEGY MENYASSZONYOK 37 — Veled, Zsuzsánna, de nélküled, — mondta csüggedt, lemondó hangon. Zsuzsánna megrezzent. A férfi bus sóhajtása reményt szökkentett föl a szivében. Zsigmondot bu emészti, tehát még nem veszített el mindent. Ha esze és szive összefog, még mindig meggyőzheti, hogy kárhozatos útra tévedt, amikor föl akar kelni a pogány ellen. Erőt vett magán és valamivel engedékelyebb hangon kérdezte: — A császár szövetséget ajánlt Nagyságodnak? Zsigmond mostmár szilárdan állta tekintetét. — Carillo atya az éjjel megérkezett, — mondta csendesen. Zsuzsánna elfehéredett. — Nagyságod nemes és békességes indulataiban, vitézlő a csatán, de rövidlátó ott, ahol messze kell tekintenie, — szólalt szemöldökét összevonva. — A császár, ha Nagyságod megsegíti és egyesült erővel visszaüzik keletre a pogányt, egy földön nem tűr két urat. Zsigmond homloka egyszerre kitisztult. — Nem a császár, én határozok! — keményedett meg hirtelen a hangja. Zsuzsánna látta, hogy kezd átszellemülni. Sietett megelőzni a leikesültségét. — Halál! Halál! — tiltakozott borzalommal a hangjában. — Merre megy Nagyságod? Merre megy és kivel indit hadat? Zsigmond keveset várt. Akkor csaknem zugó hangon mondta: — Mindenkivel, aki Jézus nevére hallgat. Engem ez a föld szült. Ez a föld, amelyen most is állok. A sorsa, lelkem. Ez a sors velem és bennem teljesül. Zsuzsánna ismerte. Nem először beszélt ezekről a dolgokról vele. Előrelépett, egészen közel Zsigmondhoz, hogy az arcába mondhassa, mielőtt az teljesen megittasul a saját hangjától. — És Mária Krisztierna?
