Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-03-06 / 10. szám

1941 Március 6.

19-ik Oldal

Verhovayalt Lapja

LITTLE JULIUS SNEEZER - - - bt *akm

HEROES OF SPORT

By BILL ERWIN

24 ÖZVEGY MENYASSZONYOK

— Váltott lóval, vágtában idáig.

— Mit hozott kegyelmed?

— Félmarék búzát, telizsák ocsut.

Zsuzsánna alig birt az izgalmával.

— A dologra. Kezdje kegyelmed mingyárt a végén.

Balogh nyelt előbb, aztán a szemébe nézett Zsuzsannának.

— A seb fölszakadt! — mondta a torkáhól.

Zsuzsánna mély lélegzetet vett.

— Mi történt?

Baloghnak zengett a hangja.

— Az ország kettészakadt. Kendy uramék elvégezték, hogy leszámolnak Zsigmonddal. Bizonyosságot szereztek, hogy Zsigmond készül, fegyverkezik, titokban véres kardot hordoztat körül. Fel akar támadni a porta ellen.

Zsuzsánna az ajkába harapott.

— Tovább.

— A tanácsurak valamennyien Kendy uram mellé állottak. Fölesküdött Boldizsár őkegyelme is. Elérkezettnek látja az időt, hogy fejére tétesse a fejedelmi koronát.

Zsuzsánna lelkében egyszerre lángoló szakadék nyílott.

— Rudolfus? A császárról beszéljen kegyelmed.

A hadnagy arca eltorzult. ^Homloka kigyulladt.

— A német eb... — hörögte, — ismeri Zsigmondot, tudja, hogy feje ködös, lelke zavart, királyságra meg hírnévre vágyik,''— hát elrántotta a szája előtt a mézes madzagot.

— Hogyan?

— Fölajánlotta a kardját.

Zsuzsánna indulatosan toppantott a lábával:

— Tovább- Ne harapófogóval huzasson ki kegyelmed magából minden szót.

Balogh összecsikorditotta a fogát.

— De ez a vakond szemmel akar látni a sötétben is. Nem bízik Rudolfusban. A frigyet friggyel akarja

ÖZVEGY MENYASSZONYOK 21

Kint a külső termekben ugyanekkor hirtelen zajos lótás-futás támadt. Bocskay futott át a tróntermen. Zsigmondot kereste. A belső poharasházban talált rá, Gesztiék társaságában.

— CariMo páter, Rudolphus császár követe — súgta lázas izgalommal Zsigmondnak a fülébe — útban van Prágából Gyulafehérvárra ...

III.

Zsuzsánna, amikor beült anyja mellé a leeresztő hintóba, kívülről, belülről fázott. Még hallotta, amikor az apja utánuk szólt, hogy ügyeljenek, meg ne legyintessék magukat a hűvös éji fuvalattal, a többire azonban nem emlékezett. Akkor eszmélt ismét magára, amikor Sára néne, öreg dajkája lesegitette otthon a palástját.

Az öregasszony mécsiilágnál várta őket. Meggyujtotta a gyertyákat is, megoldotta Kendynének a topán-' ját, aztán parancsra várva, hátrahuzódott. Kendyné egyedül akart maradni Zsuzsánnával.

— Menj, nénje, — küldte aludni a dajkát.

Sála néni odament Zsuzsánnához.

— Mond... — bujt hozzá elömlő szeretettel. — Ugy-e, te voltál a legszebb?

Zsuzsánna megsimogatta az öregasszony jóságos arcát.

— Én, nénje... — mondta bágyadt- mosolygással.

— Hanem most menj, eleget választottál.

Az öreg dajka a szemébe nézett. Zsuzsánna visszatekintett rá. A néma kérdésre elhangzott a néma felelet

— s Sára néni magukra hagyta őket.

Zsuzsánna révedezve tekintett körül a szobában. A bal belső sarok fülkéjében ott állt megvetve a habfehér, díszes mennyezetű oszlopos ágy, mellette a kecses mivü, aranyos, fiókos tükör, jobbról a barna, kívülről füthető gömbölyű kandalló, előtte az aranykaros gyertyatartó, a faragott karosszék, középen a fehér állati