Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-02-20 / 8. szám

1941 .Februar 20______________________yerhovajálC Lapja_______________________ is-ft Oldal

HEROES OF SPORT

By BILL ERWIN

HEWWTED FOR VEAR5 FORTERRV „ TO RETIRE SO HE (S’ COULD STEP IMTO WS SHOES ORLM TO BE RE

\ 1 /V

®E SET AN AU. TIME MAJOR LEAGUE RECORD 'R \^SZ FOR PINCH H\TSLAST VEAR

Respite a

SER\OUS INTERNAL INJURE, HE VWT. ^5

WOTTA tyMl

16 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 13

zsárhoz.

— Megyek akkor. Kegyelmed meg addig, amig visszatérek, tegyen becsületet helyettem is a táncban.

Boldizsár gőgösen szegte meg a nyakát.

—- Az inam is bírja úgy, mint a csizmám.

Zsigmond nem válaszolt. Már ment.

Boldizsár odalépett Zsuzsánnához. Bozontos üstöké, amely sertekeményen tolakodott ki prémes kucsmája alól, jóval idősebbnek mutatta koránál. Bronzarcát sürü. nyirott fekete szakáll borította, amelyből csaknem sötéten világított ki húsos, kissé lágy, vérpiros szája. Halvány meggyszin, alul kétoldalt felhasitott, elől apró gombokkal és keskeny zsinórgombolókkal sűrűn díszített dolmányát derékban csavart, zöld szövetöv szorította össze. Ugyancsak halvány meggyszin nadrágja, sárga csizmája erősen ráfeszült lábaira.

Intett a cigányoknak, azok rázendítettek a süvegestánc dallamára.

Zsuzsánna elfordult Boldizsártól.

— Vigyen kegyelmed asszony anyámhoz.

A férfi amugyis nagyindulatu volt, most sok bort is ivott, hát a szokottnál is erősebben zajlott benne a vér. De buzgott az ereiben más is. Az imént értett szót Kendy asszonyommal Zsuzsánna irányában, hát most azon igyekezett, hogy megjártassa Zsuzsánna körül is diadalát.

Derékon kapta a leányt; lépett vele, aztán lekapta fejéről a kucsmáját.

— Nosza, kaparintsd meg! — kezdte kirakni a táncot.

Zsuzsánna már fáradt volt. Elbágyasztotta a meleg,

meg az egyre növekvő lárma. Kedvetlenül kapott a levegőben lengetett süveg után.

Boldizsár nevetett:

— Magasabbra szökj, akkor eléred.

Zsuzsánna pihegett. A szívverése átlüktetett félig födetlen, habfehér keble bársonyán.

— Majd lejjebb tartja kegyelmed, ha úgy akarja, — mondta halkan.

félelmek gyötrik azóta, amióta Fehérváron farsangolnak, ha a szemére lobbantja Zsigmondnak, hogy máris megszegte vele szemben tett hűséges fogadalmát, ha megmondja neki, hogy ő, Zsuzsánna, nyilvánvalóan és bizonyosan tudja, hogy Zsigmond titkos tanácskozásokat folytat bizalmasaival királyi szándékairól és az ország sorsáról, úgy eshetik, hogy ezzel az elhamarkodott őszinteséggel helyrehozhatatlanul* elrontja a dolgát.

Másfelől, messzebbről kezdte tehát.

— Ma is, tegnap is vártam Nagyságod hívását, — mondta szemrehányóan.

Zsigmondot egyszerre meleg öntötte el.

— Ezért neheztelsz rám?

— A bánkódás még nem harag.

A fejedelem hálás akart lenni a szelíd szóért.

— üzentem volna örömest, — mentegetődzött, — de jól tudod, egy idő óta még hálni is gonddal hálok,

Zsuzsánna ügyelt, hegy el ne árulja magát.

— Mi különös gondja lehet Nagyságodnak? Az ország békében és jólétben vagyon, mióta Nagyságod ül a trónon, — jegyezte meg óvatosan.

Zsigmond nem gondolta meg, mit mond;

— A béke elernyeszt, a jólét megdölyfit, Zsuzsánna.

A leány egy pillanatra meghalványodott az áruló

elszólásra. De úgy tett, mintha nem tulajdonított volna különösebb fontosságot a kijelentésnek.

— Csalárd bölcsesség. Honnan veszi Nagyságod ezt a szofizmát?

Zsigmond észrevette, hogy akaratlanul és hangosan gondolkozott. Mosolyt erőltetett az arcára.

— A kisujjamból, — próbálta tréfával elűzni botlását.

Erős, bizakodó jóérzésben közelebb akarta magához vonni a leányt, de az gyengéden eltolta magától.

— Néznek bennünket.., — mondta kissé fázósan. — Ne keltsen Nagyságod hiábavaló botránkoztatást.

Zsigmod megrezzent. Idáig csupán játszott Zsuzsán-