Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-02-06 / 6. szám

1941 Február 6. Verhovayak Lapja 15-ik Oldal LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKER HEROES OF SPORT By BILL ERWIN KI© ONE KNOWS WHEN ARCHERY BEGAN, IT OATES FROM ANTIQUITY AS A MEANS OF WAR­FARE AND HUNTING. Moderns have no monofoiv on crafts­manship OR SHOOTING ABILITY/-PERSIAN BOWS WERE WEAPONS OF GREAT PRECISION AND RANGE, frequently ornamented with jeweis//-records? • SELIM,SUTÁN OF TURKEY, SHOT AN ARROW 836 YDS/ 320 YDS FURTHUR THAN THE BEST MODERN SHOT OF - 518 YDS. BY CURTIS HIU IN 1933. THE BRILLIANT AMERICAN INDIAN HUNTERS USED POOR BOWS/-WITH A RANGE UTTLE BETTER THAN 200 YDS.- BUT COULD THEY OTALK ŰAME? vSaXON EN6LAND, DURING FEUDAL TIMES PRODUCED THE GREATEST BOWMEN INTHE WORLD. THEY PERFECTED THE FAMOUS 10N6B0W ORIGINATED GAME HUNTERS. SUCH AS ART YOUNG AND DR SAXON POPE HAVE STALKED MOOSE,GRIZZLY BEAR, AND LIONS SUCCESSFULLY./ ^>©fax: A MAKER OF 80WÍ * -------IS KNOWN AS A ' ßOWYEft" A MAKER Of ARROWS IS A “FLETCHER? I, MiUir THEY PERFECTED THE FAMOUS 10N 6B 0W O R IG IN A T E D r flbWM«y'y BY THE NORSEMEN; SUBSTANTIALLY THE SAME TYPE IN U5E TbPAYl GOOO ARROWS ARE. MORE ESSENTIAL THAN GOOD 0OW9, SA/ EXPERT' 8 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 5 Annál hangosabb volt a várudvar. A kapun belül szekértábor zárta el az utat, a körülkerített széles tér­ségen vigadt a várnépség, meg a szolgaság. Szekérből vont sikátor vezetett a táborba, itt ittak a földön ülve a fullajtárok, meg a kiebrudalt inas szakácsok. Odább körben máglyák lobogtak, a kör közepén vad kurjonga­­tások között ropta a fiatalja a táncot. Sivitott a sip, ri­koltott a duda, pergett a dob, zengett a török cimba­lom s ez a fülsiketítő hang összekeveredve a dobogással, hujjozással, nevetéssel és csiklandós sikoltozással, átfor­­rósitotta a levegőt, amely amugyis nehéz és fullasztó volt az áporodni kezdő borgőztől, meg a lángok fölött sercegő véres húsok átható, érdes szagától. Puskás gya­­loghajduk, huszárok, pattantyúsok, dobosok, szabad vi­tézek, lőcslábu koncosok, sereghajtók rúgták a csürdön­­gölőt a várbeli asszonynéppel, amihez az istállók, kutya­ólak kamaszai rázták a kelepelőt, a madarászok meg kis­­pecérek a tülköket fújták, a bojtárok pedig a hegedűs cigányok előtt pattogtatták a karikásaikat. Az egyik máglyánál, Lázár udvari kapitány főpe­­cérje, Bökös forgatta a nyársat, amelyen nagyobbacska szopósmalac pirult. Amikor megpillantotta a tántorgó alakot, fületövéig fölhasitott szája gonosz mosolyra rán­­dult. Könyökével oldalbabökte a mellette ülő ittas tűz­mestert. — őkegyelme valahol hordócsap alá szorult. A tűzmester felpislantott­— Kicsoda? — böffentett egy akkorát, hogy a tor­kából kicsapó borgőzös levegő csaknem kioltotta a mág­lyát. — Balogh hadnagy őkegyelme, — hunyoritott sze­mével balfelé a pecér. A tűzmester morgott valamit, aztán visszaejtve a fejét a mellére, tovább horkolt. Balogh elkapott a párbeszédből néhány szót. Úgy tett, mintha belebotlott volna a kardjába. — Hé! — orditott megtorpanva, belevágva öklével ezt a tisztátalan bakot, akinél fajtalanabb fattyut nem szült még szülőanya erre a világra- Akkor hóhér vágná ki a íertelmes kelevényt, amely előbb-utóbb megemészti és enyészetbe dönti Erdélyországot. Leereszkedett a nyergéből. Leült a nyomorék mellé egy kiálló földkupacra. Darabig várt, akkor megszólalt: — Megehültél? — A velőm apadt ki. — Megkehültél? — A belem csavarodott össze. — Na, majd ad a királyod uj velőt, a beleidet pedig kibogozzák a tálján komédiások. Mert ujholdra nekünk fújják a dudát. — Nekem ugyan fújhatják. — Félsz? — Nem. Csupán a csurdé nyavalya kerülget. — Akkor bele is kap hamarosan az inadba. A nyomorék a csípőjét tapogatta. -— Már bele is kapott, aztán nem máshová, hanem egyenesen ide a vékonyamba. Hallod-e, pajtás, aszon­­dom én, mármost egyél te magad az urakkal egy tál­ból. Nekem nagyon megrontotta ez a hosszú ut az ét­vágyamat-Balogh mosolygott a bajusza alatt. — Majd megjön, ha beleverik az orrod a tehénhu­­sos káposztába. A nyomorék eltekintett a Maros felé. — Igazat beszélsz, komám, nem hiába vagy ra­gyás. Dehát okos csikó megvárja, amig az anyja elrúgja. Ráér nyeriteni aztán is. Nem az ülepünk, hanem a fejünk bánja, ha rajtavesztünk ezen a fene nagy buz­­góságon. Balogh belebámult a sötétbe. — Kendy Zsuzsánna ifjasszonynak mindörökkétig tartó hatalma vagyon azon a pápista emberi állaton. A szeplős nekifeszitette a nyelvét a legodvasabb fo­gának. Szitt rajta egyet, aztán kiköpött. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom