Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-30 / 5. szám
16-Ik Oldal Verhovayak Lapja. 1941 Január 30. 1007c MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK \ *MOZI VILÁG r i HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Feb. 2-án d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, FEBRUÁR 3 ÉS 4-ÉN A Grand Színházban .'TISZTELET A KIVÉTELNEK" és a /FIZESSEN NAGYSÁP" A NAGYSIKERŰ “FIZESSEN NAGYSÁD” CIMÜ FILM FŐSZEREPLŐI: JÁVOR PÁL, KABOS GYULA, MURÁTI LILI, GOMBASZÖGI ELLA ÉS LATABÁR KÁLMÁN Amikor egy leány a fejébe veszi, hogy egy férfivel elvéteti magát, az Isten őrizze meg azt a férfit, ■— akármit csinál a szerencsétlen, a végén úgyis be kell adni a derekát. Ez a témája a “FIZESSEN NAGYSÁD”-nak, amely most vasárnap. február 2-án Nantj Glo-n, hétfőn és kedden pedig a Hazelwood-i Grand színházban a “TISZTELET A KIVÉTELNEK” c. film mel egy műsoron kerül bemutatási', i. Az amerikai magyarság az óha zából kiérkező filmek közül a vígjátékokat szereti a legjobban. Nőm is csoda, hiszen színházba, moziba legtöbbször fáradt emberek mennek, akik pihenni és szórakozni vágynak. A “FIZESSEN NAGYSAD” a szórakozást szolgálja és célját tökéletesen el is éri. A film témája: Egy dúsgazdag i malomigazgató, aki saját erejéből küzdötte fel magát, jómódú özvegy ember, akinek három öröme van. Az első. a szép felnőtt leánya, a második, a hatalmas, jólmenö mai-' ma, a harmadik pedig, a napi jó szaftos tormás virstlije. hozzá egy korsó friss pesti sörrel. Kabos Gyula játsza ezt a figurát a tőle megszokott vidámsággal. Csak egy felhő háborgatja malomigazgató barátunk egyébként zavartalan boldogságát. Halmának igazgatói kivétel nélkül szemet vetnek csinos, fiatal leányára. — akit ő egyébként a konkurens ma lom tulajdonosának fiához akar adni. Kabos kénytelen malmának alkalmazottait sűrűn változtatni és igy kerül hozzá Szilágyi Péter — fiatal igazgató — akit Jávor Pál személyesít meg. Jávor Pál állást kap a malomban azzal a feltétellel, hogy nem lesz szerelmes. — nem veszi el az igazgató leányát. Akik az emberi természetet is merik, jól tudják, hogy az Ilyen tilalmak rendszerint csak olajac öntenek a tűzre. Jávor megtartja Ígéretét — de Zsuzsi, — igy hívják a malomtulajdonos leányát, meg akarja hódítani magának a gögös fiatal embert. Rengeteg mulatságos helyzei származik Kabos Gyula. Jávor Pál és Muráti Lilly harcából. Hogy ki győz. azt nem áruljuk el. a végén' azonban a közönség a nyertes, — mert két óráig tartó szakadatlan kacagás a jutalma mindenkinek, aki ezt a szellemes, pompás muzsikával élénkített filmet megnézi. “TISZTELET A KIVÉTELNEK” ÉS A “FIZESSEN NAGYSÁD” elmü Jávor film egy műsoron lesz bemutatva Nanty Glo-n és Pittsburghban Amikor Budapesten a “TISZTELET A KIVÉTELNEK” c. szinmagyar filmet bemutatták, akkor a budapesti újságok három megállapítást tettek. Először azt. hogy végre ez az első film. amiben a fiatalok vezetnek. Másodsorban megállapították, hogy ennek a filmnek van a legérdekesebb meséje. Harmadszor egy jószemü budapesti kritikus azt irta. hogy “ebből a történetből alighanem az amerikaiak is szívesen csináltak volna filmet.” Ráday Imre, Tolnay Klári, Ró zsahegyi Kálmán, Rátkai Márton. Juhász József, Sziklay Szeréna és Bilicsi József játszák a “TISZTELET A KIVÉTELNEK” főbb szerepeit annyi kedvvel, szeretettel, hogy minden néző a szivébe fogja zárni őket. Egy ismert hollywoodi szakember mondotta: A filmgyártásnál a jó téma olyan, mint a háznál az alap, — az a legfontosabb, mert arra kell épiteni, — nos a “TISZTELET A KIVÉTELNEK” cirnü filmnek remek alapja van. — a második kellék a szakértő szerint az ügyes rendező, — a harmadik — és talán legfontosabb. — a jő művészgárda. A “TISZTELET A KIVÉTELNEK” c. film mindezt egyesíti magában, a siker tehát elmaradhatatlan. Aki egy kellemes szórakoztató estét akar eltölteni. az nem is fogja elmulasztani ezt a bájos, tavaszi hangulatú filmet. Ráday Imre és Tolnay Klári a “Tisztelet a Kivételnek” című filmben A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Feb. 9-én, d. u, 2-kor “LÉGY JÓ MINDHALÁLIG’’ “HARAPÓS FÉRJ” 2 ÖZVEGY MENYASSZONYOK I. A gyulafehérvári utón két lovas vágtatott az irdatlanul sötét éjszakában. Nagy utat hagyhattak már maguk mögött, mert a két ló zihálva fújtatott, meg erőskegyetlen hányta a farát. Fekete, kihalt csend ülte a tájat. Nem hallatszott más, csupán a két paripa tompa dobogása. Odébb lapultak a hegyek, itt hallgatott a völgy, csillag nem ragyogott, fűszál nem dalolt, nesztelen volt az éjszaka, akár a kihalt világ. A hátulsó lovas a nyeregkápát fogta, előre dőlve feküdt a ló nyakán- Keserveseket nyögött, hol ide, hol oda kapott, hogy fenntartsa valahogyan magát a paripáján. — Hé, komé! — könyörgött előre. — Hé, Balogh komám, ha Istened van, ránts már zablát. A jobblábam már Alvinc alatt odamaradt. A másik lovas, Balogh hadnagy, feleletül lova oldalába nyomta a sarkantyúját, aztán szárra eresztette a kantárt. — Bújj a hevedered alá, ha megzsibbadtál. A lábadat pedig ne féltsd. Majd utánad hozza a pogány, — mondta bosszúsan. A hátulsó ló megbotlott, előrebukott, de szerencsére nem vágódott el. A lovas feje hatalmasat koccant a paripa száraz koponyáján. — Hej! Azt a keservit! — vágta halántékon ököllel a lovát. — Még cifrázod, te nyavalyás. Élűiről hahota hallatszott. A hátulsó lovas, Kajsza, néhai való jó Gálffy uram árván maradt kisbotos udvaribolondja, eleresztett egy savanyú sóhajtást, aztán megint előre kiáltott: — Komé! Hallod-e? — könyörgött félig sirva. Balogh hadnagy megsajnálta- Lassított. —. Mingyá, na, — mondta valamivel barátságosabban. — Mikor mingyá? — Mingyá. ÖZVEGY MENYASSZONYOK 3 A két lovon habot vert a tajték a szerszám alatt. Elérthették a beszédet, mert erejük utolsó megfeszítésével újból sebes vágtára fogták. A török nyereg nyikorogva rázkódott rajtuk, patkójuk szikrát csiholt a halványan világitó ut kövén. A magasságból tovább szitált a sötétség, de élűiről mintha kísérteties, vörös világosság szűrődött volna át a messzeség kárpitján. Az ut mentén itt is, ott is árnyék suhant el s Gyulafehérvár felöl mintha feltetszett volna a szemhatár. Az ut kanyarodott. Kajsza örömteli hangon kiáltott fel: — Váradja iránt vagyunk, pajtás! Balogh kiegyenesedett a nyeregben. A távoli derengést nézte. Tudta, hogy nem a hajnal hasad s táguló orrlikakkal szimatolt a messzi világosság irányába. — ökröt sütnek a kutyák. Idáig hozza a szél a zsíros csont szagát, — mondta összeszoritott szájjal. Dombnak vitt az ut. Amikor fölértek a hajlásra, Balogh egyetlen térdszoritással megállította a lovát-Gyulafehérvár fölött gőzös volt az ég, a levegőben gomolygó, vörhenyes párafelhők úsztak. Kajsza szemében örömláng lobbant. Kihúzta keszeg, nyomorék derekát, vigyorgás suhant át szeplős, öreglegény arcán, teleszivta a tüdejét levegővel, szivére szorította a kezét, aztán boldogan felfohászkodott: — Vacsorával vár bennünket Erdélyország királya. Balogh nem felelt. Hatalmas teste fenyegető mozdulatlansággal meredt bele a sötétbe. Sebhelyes homloka egyszerre elborult, bozontos szemöldöke összébbrándult. — Vagy torra, — mondta rejtett, nehéz indulattal. A nyomorék hangos nyögések között lekeverkődzött a paripájáról. Az árokhoz vánszorgott, ott végignyult az égi harntattól ázott füvön. — A súly essen beléjük, aki olasz, meg német fattyú a világon van, azok nehezítik mindig az átkot. Balogh nézte a várudvarból fölszálló füstfelhőket.
