Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-23 / 4. szám

1*41 Január 23. Verhovayak Lapja. 5-ik OMtl SZEMTŐL SZEMBE A MUHKÁSPROBLÉMAKKAL “ Megrendülve olvastam a napokban egy londoni munkásuj Ságot egyik nyilvá­nos könyvtárunk olvasóter­mében. A lap leírja, hogy milyen szenvedéseken, halál­­félelmeken megy ma keresz­tül az angolországi munkás a gyárban, a műhelyekben és a dologtermekben. A munka azért folyik. A gépek zugnak, ordítanak, tulharsogják a német bombák robbanását és nem egyszer elnémítják a vészjelző szirénák már any­­nyira ismert hangját is s csak akkor veszik észre a támadást, amikor a gyújtó bombák záporesőként hulla­nak rá a gyártelepre. Mi nagyon szeretünk do­bálózni ilyenfajta jelzőkkel: reménytelen helyzet, nincsen többé remény, pedig egé­szen lent a lélek mélyén mégis csak ott ég és pislákol valami, ami nélkül nem tud­­nók az életet elviselni. Ez a reménység! Az angol mun­kásságban az életösztön már maga is reménység. Ez adja az angol munkásnak ma azt az ellenálló, rettenetes erőt. A gyárak vezetői el­mondják nekik, a reggeli la­pok is megírják minden ál­dott nap, hogy ne csügged­jenek, mert Amerika jön. Már is ott van a teljes se­gítség. Hatalmas teherhajó­­kon özönlenek a hadiszerek. Egész repülőgéprajokat visz­nek át a fürge kanadai pi­lóták. Száműzik tehát a re­ménytelenséget, mely a leg­­szörnyübb szó valamennyi között. Az ógörögök mithológiájá­­nak van egy sötét rész­lete. A címe: Odhin viga­sza. Löki, a tűz és a gonosz­ság istene halálosan megse­besítette Odhinnek, az iste­nek királyának fiát, Bal­­durt. És az apa elindul az alvilágba, hogy reményt és tanácsot keressen fia meg­mentésére Egyik szemét kell odaadnia érte, hogy belenéz­hessen a jövőt rejtegető kút­ba, — de ő nem sajnálja az árat. Látja, amint tűzzel pusztul el a világ, melynek ő az ura. Hiába néz meg­maradt félszemével, hiába kutatja, kémleli kétségbe­esetten a jövőt: nincsen semmi többé, csak hamu, ür és halál. És Odhin, az iste­nek királya, aki kormányoz­za az egész vüágot, megren­dül hitében, önmagában és véget akar vetni életéneik, mert a világ vége — a re­ménytelenség. Ilyenre nem szabad most gondolnunk! A reménységnek mindenkor és minden körülmények között meg kell találnia a kivezető utat. Az angol munkásság is hisz benne oly erővel, hogy eltörpül bennük minden egyéni kívánság és gondolat. Számára a halál és a meg­semmisülés gondolata nem rémes többé és azért meri az az angol munkásuj ság oly határozottan állítani, hogy “Anglia győzni fog, mert győznie kell!” És mi is el­hisszük neki, amit ir, mert szépen ir, gyönyörűen ir, bátran, haláltmegvetően néz szembe,.. szemtől szembe a mai munkás problémákkal. H a szemtől-szembe nézünk mi is az amerikai mun­kásproblémákkal, semmi okunk sincsen a reményte lenségre; — sőt a remény­ség oly biztatóan sohasem integetett felénk, mint ép pen most, amikor a nemzet­­védelem a munka felfokozá­sát követeli — szinte a vég­letekig. A gyárak teljes gőzzel dol­goznak s a munkások mil­liói nehéz munkájukkal ma sokkal hathatósabban és eredményesebben veszik ki részüket a nemzetvédelem­ben, mint katonáink és ten­gerészeink, akikre csak ké­sőbb kerül rá a sor. örven detes jelenség, hogy a mun­kások jogaikat folyton érvé­­nyesithetik és semmi féle diktatórikus nyomásnak nin­csenek kitéve, mint más or szágokban. A sztrájkolás jo­ga sincsen megcsorbitva. Ma itt, holnap ott sétálnak ki a munkások ezrei a gyá­rakból és ultimátumot kül­denek a munkaadónak, akik igyekeznek gyorsan kibékül ni, mert érzik, hogy a “régi jó idők” elmúltak már, ami kor a munkásokat, mint rabszolgákat kezelhették s amikor a “sztrájkjog” csak papiroson volt meg és a bér­­mozgalmakat, a sztrájkokat, a munkásság bérharcának önvédelmi eszközét, ahol csak lehetett, letörték és nem egy helyen vérbe fojtották. A munka frontján itt Amerikában sokkal na­gyobb tevékenység észlelhe­tő, mint odaát az -európai háborús frontokon. Nincsen nap, hogy a rádió, vagy a sajtó ne jelentené, hogy hol itt, hol ott történtek újabb és újabb összeütközések. A kongresszusban is a munkás­kérdések állandóan az érdek­lődés fókuszpontjában van­nak. A szenátorok érzelmei azonban igen különbözők. Néha úgy vesszük észre, hogy még mindig nagyobb azoknak a szenátoroknak a száma, akik a TŐKE kocsi­jának dűlve, nagy igyeke­zettel tolják azt előre — másnap meg úgy látjuk, hogy tévedtünk, aminek csak örvendünk. Mert mégis csak vannak már őszinte, igaz barátai a MUNKÁNAK isi Wagner szenátor, a leg­­liberálisabb honatyák egyike a napokban nagy rádióbeszé­det tartott s figyelmeztette a T7-ik kongresszus tagjait, hogy ne kíséreljék meg a je­lenleg érvényben levő társa­dalmi reformokat hatályon kívül helyezni, mert az csak a nemzetvédelem kárára lenne. “Azok a reformok, — mondotta többek között a szenátor, — melyekét az utóbbi évek folyamán hoz­tunk, nem luxus-cikkek, sem nem díszítmények hazánk érdekei szempontjából, ha­nem fokmérői a demokrácia szimpátiájának a nép és an­nak jóléte iránt. A most összeült kongresszus elé egész sereg oly javaslat fog kerül­ni, mely el akarja törölni a munkásság sztrájkjogát, sőt még aláásná a közös alku­dozás jogát (collective bar­gaining) is a munkaadók­kal.” “Egy pillanatig se felejt­sük el, amikor ilyen javasla­tot tárnak elénk, hogy csak a totális országos mentesek teljesen a munkaadók és munkások közötti viszályok­tól. Ezért a mentességért azonban ama országok oly borzalmas magas árat fizet­nek, amelyet e szabad Ame­rika nem hajlandó fizetni. Ez az ár nem más, mint a mun­kásság szolgasorba való sü­­lyedése, erkölcsi lezüllése, ipari balesetek és szabotázs. Mi itt Amerikában nem küzdhetünk valóban a sza­badság és a demokrácia esz­méiért és azok győzelméért, ha ebbeli harcunkban Hitler és Mussolini eszközeit hasz­náljuk!” Wagner beszéde oly igaz­ságokat tartalmazott, me­lyeknek hangsúlyozására napjainkban egyre nagyobb és nagyobb szükség van. Mert az önző iparbárók, a magánérdekek Borbánjai, csakugyan lázasan dolgoz­nak azon, hogy a “honvé­delem” ürügyének felhasz­nálásával elrabolják a mun­kásságtól nehezen kivívott jogaikat. Ez a törekvés pe­dig éppen olyan veszedelmet jelent Amerika számára, mint Hitler győzelme. Wag-' ner szenátor beszéde bízó-Joe Penner — Pintér Jóska Semmi egyebet nem tett, csak derűt fakasztott... Szomorúvá csak egyszer tet­te az embereket, amikor el­aludt, hogy soha többet ne ébredjen fel... A magyar Pintér Jóska az amerikai rá­diónak, filmnek, varietének, színpadnak egyik legna­gyobb mókamestere, legnép­szerűbb sztárja lett s azok­nak szemében, akik nem tudták, hogy magyar, az igazi amerikai humornak megtestesítője... Kedves, drága, szerény fiú volt, noha ezreket kapott fel­lépéseiért és milliókat ját­szott össze magának, család­jának ... Senkisem irigyelte, senkisem sajnálta, hogy Fortuna asszony, a kényes és gőgös dáma, hajlongva bókol előtte s a bőség szarujának minden javát elébe szórja, mert Joe Penner nem is vette észre a sikert, sohasem szállt a fejébe hirnév, gazdagság, taps, mindig csak azon járt az esze, hogy holnapra, hol­­naputánra is uj tréfákat ta­láljon ki... Egyszerű hotel szobában érte utói a halál, a nagy­­nagy sikerből neki is csak annyi jutott, mint más egy­szerű halandónak: a hajlék, az ágy, a szerető hitves, a napi munka utáni pár óra pihenés, szórakozás... Sem­mi ~3bb, mert senki sem kaphat többet ennél, ami ezentúl van, az már legfel­jebb csak gond, vesződség, vagyonőrzés, pénzszaporitás lehet, amit nem lehet hozzá­adni, legfeljebb csak le kell vonni, a sok pénz által sze rezhető úgynevezett élveze­tekből Joe Pener, az egykori det­roiti kis magyar fiú, a Pin­tér Jóska, sohasem enged­hetett gondokat, nagy ter­veket fejébe lopakodni, mert neki jókedvűnek, vidámnak, ötletesnek kellett lennie s meg kell nevettetnie az em­bereket ... Egyszerű embe­rek kedvence volt, egyszerű eszközökkel nevettetett, de talán, ha humora később fi­lozófiává mélyül, ha átgon­dolhatja az életet, ha a ka­cagó orkánok már nem kényszerűik bohózati eszkö­zök kiaknázására, szóval az érettebb és idősebb Joe Pen­ner esetleg még egy Charlie Chaplin magasságaiba is fel­emelkedhetett volna... így is vele tartottak a gyermekek s a gyermeki lel­­kületüek... Milliók mulat­nyiték arra, hogy az állam­férfiak legkiválóbb jai tuda­tában vannak ennek és po­rondra fognak állani a nép érdekeinek védelmére. Ebbéli harcukban joggal számíthat­nak az amerikai közvéle­mény támogatására! tak rajta, tízmilliók... Az amerikai rádiónak tünemé­nyes alakjává nőtt, de ugyan ilyen népszerű lett a filmen és a színpadon is... ő pe­dig pazarul szórta ezeket a gyermekes, de éppen ezért viharos kacagást keltő, ár­tatlan és tiszta tréfákat, amiknek humora épolyan kristályosán egyszerű, mint a jó emberek, a drága, jó amerikai közönség lelke.., Senkit sem bántott, de min­denkit segített kibékülni az élettel, boldognak és ön­feledtnek lenni, ha csak egy-egy félórára is ... Nem volt történelmi nagy­ság s mégis emlékezni fog­nak reá a milliók ... Most felnövő gyermekek késő agg­korukban is emlékeznek majd reá, legendák fognak szólani róla... De a leg­szebb legendát, mi amerikai magyarok szövögethetjük a neve körül: — Egyszer volt, hol nem volt egy Pintér Jóska nevű magyar fiú Detroitban, aki szegény szüleinek segített kenyeret keresni, aki beván­dorlók gyermeke lévén is, úgy betalált ennek a nagy­szerű országnak szive-köze­­pébe s ez a jó ország olyan szívesen látta a bevándor­lók gyermekét a szivében, hogy elmulatott és eljátszott vele s elhalmozta minden­nel, amit csak adni képes.,, Olyan jókedvű lett ez a Pin­tér Jóska és olyan hálás a jótéteményekért, hogy min­dig tréfált, mindig mókáz­­gatott, mindig csiklandozta a jóságos Uncle Sam sza­­kállát... S egyre nőtt sze­­retetben és vigságban, mig végül már nem lehetett sem jókedvübb, sem ragasz­­kodóbb Amerikához s ek­kor szépen elaludt s nem is kelt fel többet... Mese ez gyerekek, de ti künn az életben, folytat­hatjátok a mesét azzal, hogy úgy szolgáljátok s úgy szeretitek Uncle Sam népéi, mintahogy a szegény ma­gyar Pintér család gyer­meke szerette, akiből Ame­rika dédelgetett Joe Penner­­je lett... Még a mennyor­szág is derűsebb lesz attól, hogy ő most odaköltözött.., (Am. Magyar Népszava) Asthma Mucus Coughing, Gasping Thanks to a Doctor's prescription called Mendaco, thousands now palliate terrible re­curring attacks oi choking, gasping, cough­ing, wheezing Bronchial Asthma by helping nature remove thick excess mucus. No dopes, no smokes, no Injections. Just tasteless, pleasant tablets. The rapid, delightful pal­liative action commonly helps nature bring welcome sleep—a “God-send." A printed guarantee wrapped around each package oi Mendaot* insures an immediate refund oi the full cost unless you are completely sat­isfied. You have everything to gain and nothing to lose under this positive money back guarantee so get Meadaoe f-----------­druggist today for only 60c.

Next

/
Oldalképek
Tartalom