Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-06-26 / 26. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 31”^^,72 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JUNIUS 26. NO. 26. SZÁM Ml, MAGYAROK, — a föld szerelmesei, — ismerjük Szerelmünk lelkületét és életét. Felismerjük jelképes üzeneteit. Kalendárium sem nagyon kell hozzá. Ha megrepedezik a gyalogút és nyakig poros lesz a keserülapu meg a pirosszivü bogáncs, már verhetjük is a kaszát, ha van hozzá vágnivaló. A többi: Péter és Pál dolga, akik éppen olyan jó gazdái a vetésnek is, mint Isten igéinek. Az ö dolguk “felmérni” a vetések állását, az őszi búza és a rozs “állapotját.” A kalász teljességét, a mag bőségét vagy csekélységét, a szalma erősödését és nekik sem kell hozzá nagy körültekintés, csak épp egy szép este vagy mégszebb hajnal, amikor enyhe a fuvallat és megszólal a fürj. Ha szép, suhogó zsongások érkeznek ki a poros mezei útra, érett a vetés és biztos az “élet.” Magra, szalmára egyformán jó az, mert, ha nem igy volna, akkor nem suhogna. Gyengelábú vetés, üresfejü kalász, éppen csak hogy zizzen, mint a száradó gaz, aminek nótája bizony nem igen van. De, ha suhog, akkor igazkodhat is már keményizmu Péter. Es tudja ezt a fürj is. A fogolymadár is. Egyre harsogóbb a pitypalaty s a fogolykakas rekedt riadója. Mondja is Pál erre: — Szökik már a fürj! Hát szökhet is, mert mindenképpen mozdul már a tanya. A kasza künn lóg a külső gerendán és mellette a zsaku, benne a szaruval, a makkal, a fenőkővel. És ott van bizony már a “lelkem Rózsi” szerszámja is, a sarló, mert ugy-e, ki arathat marokszedő nélkül? Meg is szólal Rózsi, ahogy a “kaszás-levest” főzi: — Aratás se vóna, ha nem vóna asszony! Nagyot bólint erre Péter is, meg Pál is, de Pál gazdának csak megmozdul a bajsza, merthogy úgy találja és szóval is mondja: — Aratásho, leiköm, még az asszonynál is fontosabb a búza! t Ez meg már olyan igazság, hogy sző sem férhet hozzá, ftózsi lelkem is csak behabarja már a levest és beloccsantja a füles köcsögbe, mert ez az a leves, ami leginkább való az aratónépnek. Jó savanykás, tejfölös, tojásos élelem, ami melegen, hidegen egyformán kiváló. Mostmár csak felszedelőznek, keresztet vetnek és már mennek is az “életért.” Mert igy hivja a magyar a búzát, a kenyerét, az . . . életét. A fecske most röppen ki a fészkéből; a bakter és a lappantyú most tér nyugovóra; az eperfán a sárgarigó, a juharon a kakukk most szólal meg először. Mire kiérnek, talán felkel a nap is, mert a hold ábrázatja már éppen eléggé fakó s a hajnalcsillag is nagyon fáradtan pislog. — Menten elalszik, — mondja rá Péter. — Legalább lesz majd, aki alszik, — évődik Pál gazda. Lelkem Rózsi pedig igyen szólal ki a csendes libasorból: — Csak aztán majd ne utánozzák, kentek! No, ettől aztán igazán nem kell félni. Péter és Pál soha nem volt még álmos, ha “életet” kellett vágni. Hiszen amúgy sem vághattak még soha eleget belőle. Ugyan: mit teremhet egy lánc-föld, két lánc-föld, legfeljebb egy-két magyar hold? És hol az a Péter vagy Pál, akinek több is jut a földből, örök szerelméből? — Ammá báró, — mondja rá Péter. — Vagy tán má királ is, — szól hozzá Pál gazda. Lelkem Rózsi pedig igyen vélekedik: — De a gazdagságot nem Is Isten ággyá. És nincsen is annak ollyan jó marokszedője, mint a szegénységnek. És hát nekilendül Péter is és Pál is a drága kevésnek. TARNÓCY ÁRPÁD. AZOKAT KÖVESSÜK AKIK A MAI VILÁGKAOSZBAN A CSILLAGSÁVOS LOBOGÓT A KEZÜKBEN TARTJÁK Még ha szemeinket behunyjuk, akkor is észre kell vennünk, hogy vajúdik a világ, mert hasztalan vagyunk még ma távol a csatatereknek rettenetességeitől, mégis minden mozdulat, ami körülettünk történik a most folyó ádáz küzdelemnek szolgálatában áll; s hasztalan tudjuk, hogy az Egyesült Államok által kifejtett rettenetes erőfeszítés az emberi szabadságok, a demokráciának megvédelmezésére történik, mégis hallani véljük az ágyuk dörgését, a bombák robbanását s az utánuk következő csöndben a haldoklók fájdalmas nyögését, a sebesültek szivetrepesztő jajgatásait. Nem tudjuk ugyan, hogy a nagy drámának hányadik felvonásánál tartunk, de annyi bizonyos, hogy az események, — ha talán nem is vesszük észre feltűnően, — de most már rohamléptekkel haladnak a végkifejlés felé___ Felettünk ma még derült az ég, de ki tudja, hogy a holnapi nappal nem érkezik-e el hozzánk is a mai háborúnak gyilkoló gyorsasága s nálunk is ugyanaz a káosz nem lesz-e észlelhető, mint a glóbusnak azon a részén, ahol a Hitler és Mussolini féle “népboldogitó” gondolatoknak a nyomában arat a halál... Még meggondolni is nehéz és annál nehezebb megállapítani, hogy a világdráma mi körül forog? Az róla a fáma, hogy azért kezdődött, mert a javak szétosztásánál nagyon is félrebillent a mérleg egyes nemzetek javára, egyes kasztoknak boldogulása felé hajolva, és emberáldozat kell hozzá, hogy elérkezzünk annak a jussnak élvezetéhez, amelyet maga a természet jelöl meg, mikor bennünket világra hoz, dokumentálva azzal, hogy mindenkinek joga van az élethez s az élettől megkövetelt életfeltételekhez! ... De aki a történelemben kevésbé is jártas, annak is kételkednie kell abban, hogy a most folyó vérengzés előidézésének oka az volna, amit Hitler és “izmus”-a emleget, — mert hiszen nagyon is kivehető abból a germán hatalomratörekvő gőg és faji fensőséget hangoztató uralomravágyás. A német nemzetnek, éppen úgy, mint magának a német embernek sajátságait ösmerve, nagyon is elképzelhető, miszerint győzelem esetén hogy taposna azoknak a nyakára, akiket akár szép szóval, akár gazdasági, vagy politikai erővel már most is sarka alá kényszeritett, akik ma már egyebek se, mint a német nemzeti fensőbbségtől hangoztatott parancsnak megfogadói, teljesitői... Vegyük az axishez csatlakozott magyar nemzetet példának, akinek nincs ma már egy szemernyi szabadsága. A német mindenben az ur a Duna és a Tisza közén; pedig hát úgy volna, hogy mint szövetséges társnak, meg volna engedve a hangos beszéd; aminek ellenében az az igazság, hogy minden kiejtett szó, ami magyar ajakról elhangzik, már nem is szó, csak halk suttogás... Igaz, hogy nem igy Írják, igaz, hogy másként állítják, másként mutatják azok a hírek, amelyeknek hozzánk való elérését megengedik, DE IGY VAN, mert másként nem is lehet, mivel a saját természete ellen huzakodna ki a német, ha másként volna s ha a rabjátus germán gőgnek bilincsébe bele nem verte volna azt az országot, ahol a mi bölcsőnk valamikor ringott... ... Káosz van ... megfejthetetlen és tisztán nem látható zavar ma a világot uraló helyzet s minden mondások és írások soraiban fellelhető a következtetésre, vagy képzeletre épített megállapítás, valamint a jövendőmondás ... Én érzem, hogy teljes igazam van akkor, amidőn úgy amerikai, mint magyar szempontból kívánatosnak tartom, hogy Hitlerrel együtt bukjék el az “uj rend” behozatalát erőszakoló háborús akarat, mert lehetetlennek tar“ÉLET”
