Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-06-05 / 23. szám

1941 Junius. 5 5-ik Oldal _____________________Vcrhnvavak Lapja A FILOZÓFUS ÁLMA Kwang-tung-tól északra harminc kilométernyi távol­ságra, Ching-anban, egy kis vidéki városban, valami álla­mi épitkezésnél végzett ása­tásnál, mélyen a föld szine alatt, kőzetes talajban két bambusznádlevélre vésett ki­­nai könyvlapot s régi pénze­ket, miegymást találtak. (Ki tudja, mióta rejtőztek a föld mélyén ezek a képirásos la­pok?) Csodálatosan épségben megmaradt ez a két levél az utókorra. A munkások ter­mészetesen nem tudták meg­­áilapitani, hogy miről szól­nak ezek a képjelek, de a városka jeles szülötte, az ifjú filozófus, dr. Lü-Wang-Mi csak ránézett és mindjárt látta: két régi kínai könyv egy-egy lapjáról van szó. Dr. Lü teljesen jártas volt a Konfucius és tanítványainak filozófiájában és könnyű volt megállapítania, hogy Jang- Chu és Mo-Di Krisztus előtt a 4-ik században élt bölcsé­szek könyvének egy-egy lap­ját őrizte meg a föld mélye. Az egyik lapon ilyeneket ol­vasott: “Az egyetlen állandóság és realitás: a halál, amely örök. Az élet értelmetlen, múlan­dó és hiábavaló. Te, aki tegnap király vol­tál, ma élettelen, hideg hulla vagy. Gazdagság, pompa, rang, hatalom, dőzsölés mind elmúló a halálban. Mig éltél: szenvedtél, nél­külöztél, harcoltál, reméltél, csalódtál, elbuktál. A halál­ban: örök nyugalom és csend vár. “Ott, ahol a sárga vi­zek folynak.” Szent, hős, tudós, költő, művész, feltaláló, — gyilkos, rabló voltál életedben: a ha­lálban mindegy itek csont, hamu, elmúlás. A hóditó hatalma, a tudós tudománya, a művész reme­ke. a feltaláló találmánya, a kereskedő óriási raktárai, az arany tündöklése, a lan ling bor gyöngyöző isteni nedűje, — lelkesedés, küzdés, má­mor, verseny, szerelem, áldo­zat, szeretet, jótékonyság, bosszú, megbocsátás — nem segít rajtad: el kell múlnod. Egy eredőben találkozik minden bánat, remény, sze­retet, harc, siker, hősiesség, gyávaság: a sir setét magá­nyában. A csontok nem har­colnak, a porrámállott test­részek: szív, szem, fül, tün­­déri s^rép haj, bóditó szépség, — minden elmúlik a néma sir ölén. “S mi marad az életből? Süppedt sir hant, hol a kóró, mint vörös fák­lya ég” — mondja Konfu­cius. Ha az élet ilyen múló aján­dék, mig él, a szem szépet akar látni, a fül zenét élvez­ni, a nyelv finom falatokat ízlelni, a gyomor pazar éte­lekkel akar megtelni. A to­rok lan-ling bort nyelni. Az érzéki vágy tombolni, — mi­nek a takarékosság, lemon­dás, szolidság, igénytelenség? Élvezni kell ezt a rongyos, rövid életet. Aztán jöjjön, aminek úgyis jönnie kell; várjuk nyugodtan a néma Kaszást!” Jang-chu azt mondta — mert ő volt az egyik bölcselő, hogy egy hajszálat sem ál­dozna fel a világ megmen­tése végett. A másik könyvlap Modi müveiből való volt. Dr. Lü ilyeneket olvasott belőle: “Emberek, szeressétek egy­mást és segítsetek azon, aki rászorul. A legtöbb baj a kölcsönös szeretet hiányának következ­ménye: az erős legyűri a gyengét, az előkelő lenézi az egyszerű embert, a gazdag lenézi a szegényt, a ravasz megcsalja a butát, nincs egyetértés apa és fiú, se a testvérek közt, se a fejedelem és alattvalói közt. Ez az ego­izmus következménye. Ha mindenki felebarátját úgy szeretné, mint sajátma­gát, akkor ezek a hibák nem volnának és az egész nép bol­dog lenne.” Aki tudomást szerzett a le­letről, érdeklődve beszélt a két régi bölcsész kései taní­tásáról. Csodálatosképen Mo­di mellé állt a túlnyomó többség, őt emberibbnek, jobbnak, bölcsebbnek, köve­tendőbbnek tartották, mint a cinikus nihilistát, Jang­­chu-t. Dr. Lü teljesen a különös lelet hatása alatt volt. Mit jelent ez? S mit akarnak vele régi pályatársai? Misz­tikusnak látta ezt az üzene­tet. Egész eddigi fiatal életét íróasztala mellett és könyv­tárakban töltötte. Bizony nem kímélte magát. Gyen­ge fizikumú, sápadt ifjú volt, idegrendszerét érthető mód különösen izgatta ez a régi korból eredő lelet. Képze­letében egymást kergették a letűnt korok jelesei. Eltűnő­dött azon, hogy mily külö­nös üzenetet hozott ez az ásatás neki a rég letűnt idők jeles bölcsészeitől. Egész este késő éjjel nyargaltak agyá­ban gondolatai. (Kinek van igaza? kinek van?) s fárad­tan elaludt. S jótékony ál­mában Modi jelent meg neki, aki szive szerint való tanítá­sokat üzent a kései utódok­nak. Az álomkép elvezette Dr. Lü-t a Tung-lin-i tó partjára s ott látta Modi-t. Smaragd­­szinü bambuszok fái hajla­doztak a langyos szellőben s tündöklő napsugárral csóko­­lóztak. A viz tükrén kék, pi­ros, fehér és sárga lótuszok ringtak. Modi ütött-kopott régi csárda udvarán, boros­kupa mellett ült egy asz­talnál ismerős arcok között. Vidáman szürcsölték az is­teni nedűt. Kinek jutna most eszébe a Nirvana? Sen­ki sem vágyik fel Wu-Sun­­hegyére, “a világ elfeledéskö­­véhez.” Ott ült az ifjú Cheng- Hu, a tüzes bordalok poétája, Mellett a filozófus, Ting­­ming, az öreg festő, Mong- Wei s a tudósok és költők barátja, a császár tisztje, a daliás An-Lu-Shan kapitány, aki a Si-king legtöbb dalát kivülről tudta. (Úgy ültek ott, mint ahogy Wang—Hsi- Chi megénekelt hasonló mű­vészi költői együttest “Az Orchideák pavillonja” cimü versében.) A Niu-Chen-i buddhista ko­lostorban — amely fölött hajdan szent főnixpár rakott fészket, — épp akkor kondult meg a kis harang, áhítatra hivón kongott: giling-galang, mikor a pap el kezdte olvas­ni a szent Sutrát. Az Égen puha ludak “húzták” a ro­hanó Han folyó felé, melynek füzes partján éneklő lányok hazafelé ballagva, a “diótö­rök dalát” dalolták. A leány­kák szépek voltak üde fiatal­ságukban; hisz “A délvidéki kisleányka arca Szebb, mint a Hold, szebb, mint megannyi Csillag. Bokája, mint a frissen hullt hó csillog. És nem hord csizmát, mint az uri-fajta Dámák." A kis hegyikocsma vendé­gei közül éppen akkor kezdte mesélni az egyik költő aWu- Chen-i kolostorhoz minap rendezett kirándulást. A vad­regényes természet szépsé­geit nem győzte magasztal­ni, megemlítve az útban lá­tott szép To-Pao pagodát, ahol egykor Buddha Kas­­hyapa pihent és elnyerte a Nirvánát. Áhítattal beszélt az ősi és ragyogó Buddha relikviákról. A Lan folyó in­digókék vizében ott, ahol a viz a legtisztább, ott bugyog fel, amint mondják “A sár­kányméreg.” Fehér galam­bok szálldosnak a viz felett, ezek hoztak csőrükben vizet annak a szent remetének, aki itt, mint mondják, át­változott és égberagadták a “sárga darvak.” A császár tisztje kedvenc régi dalát énekelte: “Fütyüljünk hát minden kínra! Pusztuljon ma bu és bánat! Hozzatok bort asztalomra, terítsétek vallóimra: Hófehér selyem ruhámat!” A daliás és sokszorosan dekorált katona remek éne­kes volt, csengő, zengő hang­ján mágikus erővel ragadta magával a vidám cimborá­kat. Hisz a dal hatalma örök, mint a Hoang-Hó hullámai. MAGYAR RÖVIDHULLÁMÚ MÜSORTERVEZET az 1941 junius 8-tól 15-ig terjedő hétre, V a HAT4 hivójeles adón, 9.125 kilocikluson, 32.88 méteren Amerikai Eastern Standard időszámítás szerint este 7:30-tól 9 óráig VASÁRNAP, junius 8. Hírek magyar nyelven. — “Jönnek a vitézek” — induló. — Hírek angol nyelven. — “Találka LehárnáL” — egyveleg. Közreműködik Gyurkovich Mária, Angyal Nagy Gyula és a Székesfővárosi Zenekar, vezényel Fridi Frigyes. — A “rádió postája". — Magyar nóták. — Himnusz. Rákóczi induló. — Hírek, szlovák és ruszin nyelven. HÉTFŐ, junius 9. Hírek magyar nyelven. — “Görgey Arthur** induló. — Hírek angol nyelven. — A Székesfővárosi Zenekar mű­sora. — Biró Sándor előadása: “Amerikai magyarok dalai". — Ma­gyar nóták. — Hírek eszperantó, szlovák és ruszin nyelven. Himnusz, Rákóczi induló. KEDD, junius 10. Hírek magyar nyelven. — Induló. — Hírek angol nyelven. — Magyar müvészlemezek. — A Magyarok Világszö­vetsége közleményei. — Magyar nóták. — Hírek szlovák és ruszin nyelven. Himnusz. Rákóczi induló. íj SZERDA, junius 11.-Hírek magyar nyelven. — Sándor Jenő keringőjét játsza a rendőrzenekar. — Hírek angol nyelven. — “Két magyar művész” Basilides Mária énekel, Ákom Lajos orgonái. — “Miről beszélnek Magyarországon?” — Hir összefoglaló magyar és angol nyelven. — Magyar nóták. — Hírek szlovák és ruszin nyelven. Himnusz. Rákóczi induló. , -» CSÜTÖRTÖK, junius 12. Hírek magyar nyelven. — “Három gömöri népdal” (Ifjúsági Énekkar) — Hírek angol nyelven. — “A király és népe.” Vers. próza és zene a magyar népről. Közreműködik; Abonyi Géza, Tasnády Ilona, Orsolya Erzsi, gitáregyüttes és szalon­­zenekar. — Magyar nóták. — Hírek szlovák és ruszin nyelven. — Himnusz. Rákóczi induló. 1 PÉNTEK, junius 13. Hírek magyar nyelven. — “Előre” induló. Hírek angol nyelven. Szórakoztató zene. “Heti híradó az óhazából”, (The Week in Hungary) Máthé Elek előadása magyar és angol nyel­ven. — Magyar nóták. — Hírek eszperantó, szlovák és ruszin nyel­ven. Himnusz. Rákóczi induló. ^ SZOMBAT, junius 14. Hírek magyar nyelven. — “Jókedvűen’* (Ságody fivérek xylophon-kettőse). — Hírek angol nyelven. — “Operettrészletek.” Közreműködik Osváth Julia, Nagypál Béla és a Székesfővárosi zenekar. — “Miről beszélnek Magyarországon?” —« Hírösszefoglaló magyar és angol nyelven. Magyar nóták. — Himnusz, Rákóczi induló. , A korcsmáros uj kupákat töltött. Most egy taoista ének következett: “Tudás és könyvtár mitsem ér. Könyv és bölcsészet mitsem ér, A lelkem majd az űrbe tér!" Lao-Dze is élvezné, ha köz­tük lehetne. Most Fao-Jüan- Ming dala következett a Chu császárok sírjához tett ki­rándulásról. A végső sort há­romszor is megujrázták: “A bölcs a mára gondol és setét Gondjait kialussza holnapig.” Lan-Ling borát itták. Csi­nos és temperamentumos leányka a hires Lungmeni wutung fából készült citerá­­ján játszott. Mámoros arca mint piros rózsa tündöklőit. Tánca szebb, mint Fé-jing-é, a hires császári kegyencnője, akit rajongói Repülő fecské­nek nevezték. Emelkedett hangulat volt. Modi a filozófus elmélá­zott. (így látta őt dr. Lü.) A feledés fátyla borította em­lékezését, mindent elfelejtett a tegnapból, amikor még a setét sírban ciprusok árnyá­ban pihente “örök álmát.” Csak a jelennek élt: an­nak, ami szépet, lelkesítőt látott maga körül, a vig cim­boráknak s a mámort hozí isteni italnak és zenének Nagyot fohászkodott és hálál adott a felséges Tao-nak, a vett jókért, a napsugárért, a kék Égért, a dalért, a nőéiig A MAGYARSÁG EZREI ad­nak találkozót egymásnál! junius 22-én Chicagóban, a Verhovayak 55 esztendő^ jubileumán! ^ NEW! “BACTERIOSTATIC” FEMININE’ HYGIENE now finding great favor ,, among women... , Many doctors recommend regular usd of douches as a precautionary meas­ure for women who want to be clean, dainty-for women troubled by offend­ing odor or discharge. Some products may be harmful to delicate tissues. But not Lydia E. Pinkham's Sanative Wash! Pinkham’s Sanative Wash is gaining great favor because it’s NOT a harmful germicide. Instead—it’s a mighty effective “bac­teriostatic” (the modern trend). It not only discourages bacterial growth and infection but thoroughly cleanses, deo­dorizes. Very soothing-relieves minor irritations and discharge and has a tonic effect on delicate membranes. Inexpensive! All druggists.

Next

/
Oldalképek
Tartalom