Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-05-22 / 21. szám

1941 Májú« 2t 5-ík Oldal Amerikai Magyar Balaton Irta: DR. PÓLYA LÁSZLÓ Jól állunk, de dolgoznunk kell Mi, akik érthető okokból igen nagy figyelemmel kisér­jük azt a gyönyörű haladást, amelyet a taglétszám növe­lése, gyarapítása körül hónapról-hóncpra mutat fel a Verhovay Segély Egylet, megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a saját tizedik kerületünk nem áll rosszul, sőt bát­ran mondhatjuk, hogy jól áll. Ezt azonban csak viszonylagosan értjük és nemcsak jobban szeretnék, hanem sürgetjük is, hogy sokkal na­gyobb erővel feküdjön be kerületünk a most folyó ver­senybe és a sikert minden eddigit felülmúlóvá tegye. Mikor összehasonlításokat csinálunk, akkor termé­szetesen tekintetbe kell vennünk a külömböző erőket, ame­lyek a dicsőségért versenyeznek egymással. Ez a verseny ugyanis kerületi jellegű és az igazgatóság annak idején minden kerületnek egyenlő összegeket adott dijakra Tö­kéletesen mindegy tehát anyagi szempontból, hogy egyik vagy másik versenyző kerület milyen eredményeket ér el a megkívánt minimumon felül. A kitűzött dijakat a ver­senyzők megkapják és csupán az erkölcsi dicsőség jut osztályrészül annak, aki a legtöbbet tudja majd felmutatni. De éppen ez ez erkölcsi dicsőség az, amely a Verho­vay életet kezdettől fogva jellemezte. Verhovay tagok lel­kesen dolgoztak nagy egyesületünk érdekében és dolgoz­nak ma is anélkül, hogy azért bármi anyagi elismerést várnának. És igy is van ez rendjén! Ennek tudatában állapítjuk meg a következőket: A mi tizedik kerületünk, amelynek Detroit tudvalevőleg a központja, a verseny területek beosztásánál egyedül ma­radt, saját kerületi szervezőjének fiókjai tartoznak hoz­zánk, semmi más. A másik három verseny területet egy helyen három szervezői, a második helyen öt szervezői és a harmadik, helyen négy szervezői kerület alkotja. Több igazgató és több kerületi szervező áll tehát a versenyzők segítségére, mint a tizedik kerületben, válunk, amelynek csak egy igazgatója és egy kerületi szervezője van. Azt ne gondolja azonban senki, hogy mi talán pa­naszként mondjuk ezt. Nem, ezt mi magunk igy akartuk és meg vagyunk vele elégedve. A biztosítási actuary számítása szerint a tizedik ke­rület egyetlen egység lévén, azt kell száz százalékos alap­nak venni és igy számítva a dolgokat, azt látjuk, hogy mi igen nagy eredményekkel állunk az első helyen. Há­rom kerületből álló terület se tudott annyit felmutatni, mint mi egyedül és öt kerület együttesen se érte el a mi munkánk kétszeresét. Ez mutat arra,, hogy a versenyben — erkölcsi szem­pontból -w mi jól állunk. De minket ez az egyszerű tény, hogy jól állunk, a tizedik kerületben nem elégíthet ki. Mi azt óhatjuk, hogy nem jól, hanem nagyon jól álljunk. Azt óhajtjuk, hogy a mi kerületünk e verseny során mész­­szire kiemelkedjék minden más erkölcsi versenytárssal szemben. Nekünk, mint igaz Verhovay érzésű embereknek, nagy öröm az, amikor például a chicagói verseny-terület ered­ményeinek jó voltát látjuk. Bárhonnan jönnek ez uj ta­gok, csak a Verhovay egyetemességet erősítik. Ennek tehát mi őszinte szívvel örvendünk. Ellenben és egészen termé­szetszerűleg arra kell kémünk a tizedik kerület verseny­zőit, hogy most már teljes erejükkel feküdjenek neki a munkának és tegyenek meg mindent, hogy eredményeik feltűnően fényesek és dicséretreméltók legyenek. Ezt várjuk minél hamarább. Ezt várjuk e sorok meg­jelenésétől kezdve AZONNAL minden tizedik kerületi ver­senyzőnktől. “Mare Nostrum” (a mi tengerünk) néven tartotta a magáénak Róma és Olasz­ország. bár ebben a számítá­sában sok hiba esett úgy a kréta, mint különösen Kréta körüt, ma is tulajdonának tekinti as Adriát (Földközi tengert). A magyar király címei kö­­eött az Adria partján elhu­­*ódó Dalmácia is a magyar korona birtokként szerepelt, de Budapest sem sokat törő­dött azzal, bogy ténylegesen az osztrák kétfejű sas gyom­rába került. Most, hogy Mussolini ön­álló királyság címén Horvát­országot Itália vazallusává tette, hozzácsatolta Dalmá­ciát is. A mondvacsinált or­szág királya Aimone néven az olasz király egyik unoka­­testvére, Spoletto hercege lett és a területi rendezés Magyarországhoz állítólag visszacsatolni rendelte a ro­mán határ egy részét is. Ezek szerint Horvátország olyan címzetes királyság-féle lett. ahoi Róma sajátítja ki a rendelkező szerepet. Hogy mi lesz betóie, az majd kisül a vallatásnál?! De tulajdon­képpen nem is erről akarok én beszélni, hanem arról a régi szép világról, mikor "a magyar korona gyöngyének” nevezett Fiúmén át a tenge­rek viiágforgalma szabad volt a magyarnak is! Büszkék voltunk Fiúméra. Felékesitettük és a kormány­áén palota fényes udvartar­tása mellett kismiskává tör­­pült néhány balkáni királyi palota is. Ha igaz az a hír, hogy Hor­vátország határainak meg­szabása Magyarországnak is yisszajuttat valamit a tria­noni Romániából, az a kér­dés motoszkál a fejünkben, hogy miért nyújtja olyan messzire a kezét, mikor az volna elsőrendű kötelessége, hogy visszaadja Magyaror­szágnak Fiúmét, a tengerek világforgalmára nyíló azt a kis, de fényes kaput, ame­lyen át örömének nagy mi­voltában a magyar is Maré Nostrumnak szerethette az Adriát?! “ös Tihanynak riadó leá­nya,” mint ahogy Csokonay a környékbeli hegyekben minden hangos szóra vigyá­zó visszhangot elnevezte, kü­lönleges magyar jelleggel tisztelte meg a beszédet, az érzést, a vizet, a hegyeket, a szőlőt, mit több, a fogast is. Egyszóval egész tájékával együtt: a Balaton minden­ségit! “Tó"-nak hívtuk, mert csak a sósvizet illeti meg a “tenger” neve, de nekünk küiömb, “tengerebb" volt akármelyik Óceánnál! Min­den tulajdonságában, min­dé megnyilatkozásával a ma­gyar érzés kótáján járt. Eöt­vös Károly prókátorból azért lett valóságról beszélő nagy mesemondó, mert teljes mi­voltában megmutatta neki magát: a Balaton! Nem volt egyetlen ország­nak soha olyan igazi Maré Nostruma mint a magyar­nak: a Balaton! Mennél jobban kerülöm a szobát, annál tovább elten­gődhetek még szabad leve­gőn. Tehát gyerünk! De ha már mennünk kell, kövessük Amerikában a magyar fejlő­dés nyomát. Zimankós, viharos éjszaka. Állok pedig az Erie tó part­ján és belebámulok a jég csillogásában meg-megbotló sötétségbe. Megdorgál az Erie! Csak sejtem, hogy vé­get messze kereső hosszában megreped a jég. Ni-ni: ria­nás! Bárcsak gyertyám kialvása előtt, ha csak ilyen haragos kedvében is még egyszer meg láthatnám a Balatont! öreg gyalog-társam, aki nyugdiját nyughatatlanságá­­nak lecsendesitésére költi el, megszólal: “akár csak a Ba­laton”! Az ám! így fedeztem fel az amerikai “Balatont”! Hozzáillő szeretettel ille­tem azóta! Igaz ugyan, hogy nem keresztelhettem meg névadójának messze-vizével, de az óceánon át annyi ma­gyar ömlött át e partjára, amennyi az igazi Balaton tá­jékán sem lakik! Azután meg az Erie is vigyáz magára. A nagytavak birodalmában olyan önálló, egységes való­ság, akárcsak magyarországi névrokona! A Niagarán át zivataros haraggal adja fel saját part­jait, de másutt csak ott ve­gyül a többi nagy tó vizével, ahol a hajózás csatornák kö­vetésére kényszeríti. Az Erie az Egyesült Álla­mok és Kanada feles-tulaj­dona. De a tulajdont csak itt-ott őrzi néhány emléknek ott hagyott ágyú, amely ijed­tében a puskapor szagára is szétrobbanna! Egyszóval se a politika, se a jó öreg tó nem tudja, hol hagyja el egyik, vagy másik határát! Hogy hol kezdődik? Ki tudja? De , tulajdonképen csak ott végződik, ahol a hajózás forgalmában az ösz­­szes nagy tavak vizözönét megállítja a terra firma! Milyen szabad eddig az Erie és milyen terra firma, milyen szabad a legnagyobb demokrácia minden talpa­latnyi földje! Kanadában is majdnem úgy, mert ott ugyan “His Majesty” nevé­ben beszélnek, de a nép aka­rata szerint cselekednek? Verhovayak Lapja Magyarországról érthető okok miatt, alig ka­punk hirt. A Magyar Táv­irati Iroda kábeljelentései is cenzúrázásnak vannak kité­ve s igy meg kell eléged­nünk azokkal a sokszor szűk­szavú, sokszor tisztán nem érthető hírekkel, melyek hoz­zánk átérkeznek. Ezekből szedjük az alábbiakat olva­sóink tájékoztatására. Több kábeljelentésből azt következtetjük, hogy rend van a magyar délvidéken. Az egész ország óriási lel­kesedéssel üdvözölte a Délvi­déknek visszatérését. Ennek az újabb területgyarapodás­nak a jelentősége annál na­gyobb, mert tudvalevő, hogy a Bácska dús televény földje a legbőségesebb termést biztosítja és búzatermése bé­keidőkben több mint egyha­­toda volt az egész ország ter­mésének. A katonaság bevo­nulása után még több napig tartott, amig a mindenre el­szánt álruhás csetnik orvtá­madóktól megtisztították a vidéket. Ezeknek a messzi Szerbiából oda telepitett, az ottani lakossággal semmiféle közösséget nem tartó és a magyarság elleni lesipuskás harcokra gondosan kiképzett és jól felfegyverezett komi­­tácsiknak a garázdálkodásá­ról valósággal rémregénybe illő történeteket beszélnek a honvédség nyomán bevonult a&jtótudósitók. De a lakos­ság most már boldogan lé­legzik fel. A tisztogatás mü­ve alapos volt és a vidék bé­kéjét többé egyetlen orvtá­madás sem fogja megzavar­ni. A megszállt területeken a birtokbavétel befejezése után mindenütt bevezették a katonai közigazgatást. A városokban szuronyos ma­gyar rendőrt*, a falvakban kakas tollas csendőrt* őrköd­nek a rend és nyugalom fenntartásán. Ezzel meg­szűnt az egyes helyeken hir­­telenében megalakított ma­gyar polgárőrség önfeláldozó szerepe. Dacára az orvtáma­dásoknak, a magyar seregek vesztesége hihetetlenül cse­kély volt és a fegyelmezett, kitünően képzett honvédek pompásan megállták helyü­ket. A magyar lapok egyön­tetűen megállapítják; senki sem vádolhatja Magyaror­szágot azzal, hogy a délszláv államnak drámai gyorsaság­gal bekövetkezett felbomlá­sában bárminő szerepe lett volna. Ez a szétesés magától következett be, elsősorban Nem mondom, hogy felfe­dező körutamban nem mu­tatok itt-ott hüvelyk-ujjat egyik-másik ütött-kopott gép kocsi hajtójának, de ha az Erie tó partjára érek, gya­log folytatom az utat. Tes­sék velem jönni. Első állo­más: Cleveland! az ó-szerb politikusok végze­tes hibái és tévedései követ­keztében. Tudvalevő, hogy Belgrádban az egy államba tömöritett különböző dél­szláv elemek soha nem is igyekeztek egységbe tömörül­ni (leszámítva a legutóbbi években Pál herceg és meg­értő munkatársainak igye­kezetét), sőt a szerb elem diktátorikus hajlama, amely a jóval kulturáltabb elemek­kel szemben is kizárólagos fölényt igyekezett a maga számára vérrel-vassal bizto­sítani, örökös belsőharcot teremtett. Ezt a nagyszerb politikát Jugoszláviának leg­lelkesebb barátai — neves angol és francia politikusok és közírók — már évekkel ezelőtt nyomatékosan kár* hoztatták és előre megjósol­ták, hogy ez a politika a dél­szláv fennmaradását előbb utóbb veszélyezteti és a meg­semmisülésbe sodorja. A jóslás betürői-betüre be­teljesedett. <$Scntdmf£i& for quick relief from itching of eczema. ptepica. athlete's foot, scabies, rashes and other es* temafr caused skin troubles, use world-famous^ rooling. antiseptic, liquid D.D. D.Prescription. Oeaadc—, stainless. Soothes irritatio« mm§ quickly stops intense itching. 35c trial boltig prores it. or your Money back. Ask jm«C in—i* Mar 9mm. m.m. f—emmwk

Next

/
Oldalképek
Tartalom