Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-03 / 14. szám
e-lk Oldal 1941 Április 3. NAGY FIGYELMET KÉRÜNK! Ne Felejtse El! JÓL JEGYEZZE MEG MAGÁNAK! ÉRTESÍTSE ÖSSZES JÓBARÁTAIT és ismerőseit hogy a folyó évben, nagy egyesületünknek az ÖTVENÖTÖDIK JUBILEUMI ESZTENDEJÉBEN Cleveland, Detroit, Chicago és New York központokkal négy kerületben ORSZÁGOS VERSENYEKET RENDEZÜNK melyek 1941 november 30-ikáig fognak tartani. Ezeknek a versenyeknek feltételei és gyönyörű készpénzjutalmai Önt minden bizonnyal érdekelni fogják, ha elolvassa a mai lapszámunkban a NÉGY VERSENYKERÜLETNEK HIRDETÉSEIT ÉS HÍRADÁSAIT Tegye ezt meg! Ne kergesse és el ne szalassza a szerencséjét! Ragadja meg most a kedvező alkalmat! LÉPJEN BE MÉG MA A VERSENYBE! HÁBORÚ (Folytatás a 4-ik oldalról) Belgrádi német követség! körökben kijelentették, hogy “itt a tizenkettedik óra!” Nem csinálnak titkot abból, hogy már nem is remélik a viszony helyreállítását, mert Hitlert az sem elégíti ki, ha Simovitch tábornok, az uj miniszterelnök, teljes semlegességet deklarál. A német diktátor a még mindig börtönben ülő Cvetkovitch és Cincar-Markovjtch által Bécsben aláirt paktum teljes jóváhagyását követeli, ezt a paktumot viszont II. Péter nem hajlandó ratifikálni és a nép változatlanul tüntet a tengelybe-lépés ellen. Hogy hová fog fejlődni a jugoszláv háborús krízis, azt ma még nem tudhatjuk, de nem lehetetlen, hogy már a jövő héten fontos, sorsdöntő eseményekről számolhatunk be . . . A FÖLDKÖZI TENGEREN az elmúlt vasárnap zajlott le a második világháború legnagyobb tengeri ütközete. Angol flotta-sorok olasz hadihajó-láncolatra bukkantak. Az angol csatahajók, torpedózuzók, cirkálók és motoros őrhajók lőtávolba érkeztekor az olasz hajók menekülni kezdtek, de az angolok, bekerítő mozdulatok gyors végrehajtásával, harcra kény szeri tették őket, elvágva a bázisok felé vezető utat. Egyes jelentések szerint a harc tiz órán keresztül folyt. Az angol flottát a Földközi-tengeri főparancsnok, Sir Andrew Cunningham vezényelte. Jelentik, hogy egy 35,000 tonnás olasz csatahajó (a Littorio-osztályból) elsülyedt és egy másik oly súlyosan megrongálódott, hogy legalább két évig használhatatlan lesz. Két olasz torpedózuzó és két cirkáló elsülyedt, két másik cirkáló súlyosan megrongálódott, 9 repülőgép lezuhant. Angol részen csak egy Verhovayak Lapja VERHOVAY HÁLA Bizony Isten van ilyen. Legalább én mióta visszajöttem ebbe az országba, lépten-nyomon érzem, hogy van. Kezdődött ez mindjárt Youngstownban, ahol érkezésem után nem sokkal találkoztam azokkal a Verhova y tagtársakkal, akikkel Budapesten megismerkedtem. Akik úgy fogadtak, mint ha csak testvérük lennék és olyan szeretettel vettek körül, hogy ezt felejteni nem lehet. Aztán folytatódott Detroitban. Ahol életem első születésnapi partiját kaptam és hozzá egy arany Elgin órát, hogy többé ne viseljek dolláros órát. És South Bendben, hová az én igazán kedves ottani barátaim elhívtak és a végén kiderült, hogy ott is születésnapomat akarták ünnepelni azok, akikkel Budapesten egy életre szóló igaz barátságot kötöttem. A drága jó south bendi asszonyok és leányok egy drága bőröndöt vettek nekem, hogy ha majd egyszer újra szabad lesz az ut és visszamehetek az óhazába, — jaj, ki tudja mikor lesz ez — már meg legyen a táska. És ne higyjék, hogy ezzel már zárult a Verhovay hála. Szó sincs róla. Karácsonykor legnagyobb meglepetésemre Fejes Mihályné tagtársnőm emlékezett meg rólam és mert ő is arra gondolt, hogy én utazó ember vagyok: hát egy szép férfinak való utikészletet küldött nekem — de ennél még sokkal kedvesebbet is. Családjának fényképét jó kívánságaival egyetemben. Ez utóbbinak igazán szívből örültem, mert tudom, hogy családi képet csak annak küldünk, akit szeretünk, becsülünk és megbecsülésemet látom én a fényképben. Akikkel Budapesten örök barátságot kötöttem, azokkal ma se szakadt meg az érintkezésem. Egy csapattal épen úgy levelezek, mint legközelebbi rokonaimmal, másokkal is legalább egyszer évenként levelet váltok. A trentoni Kovácli Gyula tagtársam azok közé tartozik, akikkel sűrűbb a levelezésem, meg is látogatom ha Trentonban járok és miután c most Washingtonban lakik, nagy örömömre ott is találkoztam vele januárban. Tegnap levelet kaptam tőle. Ebben semmi különös nincsen, mert hiszen válasz volt egy levelemre. De ennek a levélnek tartalma újra azt mutatta nekem, hogy az én négy éves munkám mély nyomokat hagyott tagtársaimban, akiket Budapesten szolgáltam. Hogy érdemes volt dolgoznom, mert azzal kiérdemeltem tagtársaim becsülését, szeretetét. A munkámat én nagyon szerettem, örömem telt abban négy éven keresztül. Embertársaimat szolgáltam különféle módon. Kinek családi ügyeit intéztem, kinek otthoni anyagi természetű dolgait, kinek más bajában voltam segítségére. Vagy tagtársaim európai útjait tettem tőlem telhetőleg kellemessé, felejthetetlenné. Amikor munkámat végeztem, soha egy percig se gondoltam arra, hogy nekem ezért hála jár. Kötelességemnek tartottam, amit tettem. Úgy gondolkoztam: munkámért fizet egyletem, de én azonfelül is jutalmat kapok. Egy csapat ember barátságát. Mert akik ott voltak, azok úgy érzem: épen úgy gondolkoznak rólam, mint én felőlük: barátaim maradnak örökké. Ezt mutatja Kovách Gyula tagtársam levele, amiből egy részt közlök: — Azt sem tudom, hogy hogy is Írjam meg vagy mit is írjak, de csak azt akarom mondani, hogy mi mikor magát Pesten megismertük, mindjárt észrevettük, hogy Mr. Fisherben igaz barátot találtunk. Nem tudom magamat úgy kifejezni, mint ahogy szeretném, de remélem, Mr. Fisher megért, hogy mit akarok mondani. Maga mindig csak azután. szaladgált, hogy nekünk örömet szerezzen s mindenben kedvünket kereste. Soha se fogjuk mi ezt elfelejteni. — Mikor visszafelé kellett jönni, akkor is még a határig el is kisért bennünket, hogy ameddig csak lehet, gondoskodjon rólunk. Ezek a törekvései bennünk olyan mély nyomot' hagytak, hogy az örökké megmarad. — Azóta mindig bántott minket, hogy ezt mi nem tudjuk magának megszolgálni. — Tehát most megállapodtunk Berta húgom és Tóth Margit, hogy ezt a baráti szeretetet valahogy viszonozzuk. Hát azt gondoltuk, hogy küldünk Mr. Fishernek valami kis ajándékot, hiszen a detroitiak, meg a south bendiek már úgy is megelőztek bennünket. — Hát vettünk egy brief caset. Nem sok és nem mondom, hogy a legdrágább, de remélem, hogy ez a kis ajándék meg fogja mondani mindazt, amit mi nem tudunk szóval kifejezni, da olyan erősen érzünk Mr. Fisher iránt. — Tessék olyan szeretettel fogadni, mint amilyen szeretettel mi azt küldjük. És adja a jó Isten, hogy tartsa meg magát erőben, egészségben, hogy ezt sok évig használhassa. Az ajándék megérkezett és legnagyobb ámulatomra nem is olyan szerény az. Finom disznóbőr irattáska, amilyent azt hiszem Washingtonban is csak magas állású államhivatalnokok használnak. Higyjék el tagtár saim, nem az ajándék ütött szivén, hanem a levél, amit Kovách Gyula küldött nekem. A levél igazol engem azért» mert nekem az a véleményem, ha az ember becsiV lettel, szeretettel végzi munkáját, ha nem csak azt teszi, ami szárazon a kötelessége, hanem szivet is ad hozzá — méltányolják azt tag*társai. És azt is, hogy második nemzedékünkhöz is közel lehet férni, az egy családhoz való tartozás — tagtársi szeletet-érzését ki lehet váltani — alkalmas eszközökkel. Szeretettel, barátsággal. Köszönöm minden tagtársamnak a szeretetet, rólam való gyakori emlékezésüket és mindet biztosíthatom, hogy a szeretet nem egyoldalú, mert az nálam mindig meg volt és megmarad. Jól esik tudnom, hogy szolgálataim ilyen mély nyomokat hagytak lelkűkben. FAY FISHER ANDOR.------------------O-----------------A new wall table can be suspended from a picture molding by wires, two leg» holding it firmly in position. motoroshajó sülyedt el, egy repülőgép lezuhant, egy torpedózuzó megsérült. A kár méreteire jellemző, hogy a hajó felére csökkentett sebességgel volt kénytelen menekülni az éj leple alatt a csata színhelyéről. A hajót három torpedótalálat érte, amelyet az angol flotta vizirepülőgépei értek el. Betetőzte az olaszok katasztrófáját, hogy a megzavarodott és menekülésben levő többi olasz csatahajók egymásra tüzeltek. Ezzel az angol admiralitás szerint az olasz tengeri erő “végleg elvesztette jelentőségét.” Az emlékezetes tarantói és otrantói angol haditengerészeti akciók során az olasz flotta nagyrésze elsülyedt, vagy hosszú időre akcióképtelenné vált a mostani diadal, mint mondják, “angol szempontból Olaszországot, mint tengeri erőt, kikapcsolta a háborúból és ennek már a közeljövőben meg fog nyilvánulni a jelentősége.**
