Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-09 / 2. szám
TWO SECTIONS VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JANUÁR 9. ‘ NO. 2. SZAM AZ ÉJJEL bizony sok kis dunyha kirepedt a menyországban és annyi pihe hullott a földre, hogy még egy tenyérnyi se látszott a feketéjéből. A fácskák. a bokrok, a házikók mingyárt csináltak is maguknak belőle süveget. Szép, divatos, bóbitás sapkákat és ilyen bóbitásan kacagtak rá egymásra, amikor kibujdostak az éjszakai sötétből. Verhovayéknál öreg Péter volt az első, aki a nagy, puhalelkü havazásra ráébredt. Korán kelt. mert munkábaindult. Még sötét is volt némileg, amikor a szalonnáját befalatozta és felhörpintett rá egy kupica “tavalyit”. Jólesőt nyelt rá, megtörülgette a bajuszát és . . . kinézett az ablakon. —, Hüjha! Kedves mosoly szaladt ki a bajusza alól, mert mindig meglágyította a szivét az ilyen égi fehérség. Es — bolond dolog, — de nagy kedve lett volna szánkóra kapni és lesiklani vele néhányszor a völgybe, mint ahogy Kishegymegen csinálta valaha, amikor még nem volt egyéb gondia ilyen havazások idején. De mostmár az is eszébe jutott ám. hogy a havat bizony el is kell takarítani a ház elöl, hát első sorban is a gyerekszobába szólt be játékos hangon. ahol négy kis csemete szuszogott a párnákközt: — Hej hó, nagy a hó, nyakunkon a takaró! No gyerekek, ki hánnya el a havat? Még meg is csörgette zsebében az aprópénzt, hogy nagyobb hatása legyen az invitálásnak. de a gyerekszobából semmiféle választ nem kapott. Erre aztán a “legény” szobája felé fordult a hanggal, még mindig évődve: — Pali te, vájjon ki hánnya el a havat a ház elül? Van ám hozzá elég hó is. lapát is. De. bár a “legény” szobájából hallott némi határozatlan mozgolódást, választ innen se kapott. — Ej, — gondolta magában. — csak lesz annyi esze Palinak, hogy hozzálát, hászen neki épn olyan havas az ut. mint énnekem. És erre már indult is munkába, mert nagyot fütyült a gyár. Jó ropogósán tapodta a friss havat és. —.mert eléggé nehezen lépkedett. — az suttyant ki az eszéből, hogy lám-e. milyen fura ez az ügy. Olyan lepkésen szálldogál a hópihe, hogy egy pipafüsttel tizet is elfuj és mégis hogy lelassítja az ember járását; hogy megakasztja az autókat. És megállítja a vonatot. De ment és munkálkodott ma is. mint máskor. Egészen késő délutánig. Akkor azonban hazatért és látva látta, hogy a havat bizony senki sem hányta el. A gyerekek benne hancuroztak ugyan, letaposták egykicsjt a járókelők, a legény is biztosan átvádolt rajta, de egyébként úgy volt biz az. ahogy reggel volt. Ennélfogva Péter azonmód elévette a lapátot és hozzálátott újra a munkához, mert letaposott havat elhányni már inkább munka, mint játék. De vidáman, jó kedvvel csinálta, csak éppen az nem tetszett neki az egészben, hogy a lapátolást a legény fia is ráhagyta. Hát rájött a gondolat: — Úgy vagyok én vele itthun is. akárcsak az egyletben. Oszt egyik olyan, mint a másik. Mi hányjuk el a havat ott is előlük, öregek. De legalább azon az ösvényen járnának, amit mi kapargatunk ki őnékik . . . Este aztán rá is olvasta a dolgot a restelkedő legényre: — Hát ki hányta el a havat. Palikám? — Édesapám__ — Hát csak azé kérdezem, mert a Verhovayban is ötvenkétéve hányom már a havat előled. Erre csendesen felkelt Péter a székről és hunyorogva nézett rá a fiára, aki közben háromszor egymásután gyújtott már rá az égő cigarettára. Nagyon mosolygott befelé. Ismerte ■ fajtáját. Hát most már biztos volt abban, hogy Palival találkozik a vasárnapi gyűlésen. TARNÓCY ÁRPÁD. “KI IIÁWYA EL A HAVAT?” Ä BÉKE ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE A Verhovay Táborba tartozó tagtársaink 85%-a loyális állampolgára az Egyesült Államoknak, 5%-a' olyan, akik hűségnyilatkozatot tettek s várják polgárleveliiknek a kiadását és csak 10°/o-a regisztrált idegen s ezeknek a túlnyomó része is csak olyan, akiknek az életfenntartás nehéz gondjai, kemény munkái és küzdelmei szinte lehetetlenné tették azt, hogy esti iskolákba járjanak, megtanulják az angol nyelvet szóban és írásban úgy, hogy le is vizsgázhassanak s megszerezhessék polgárleveliiket ... A Verhovay Tábort tehát az amerikai állampolgárok olyan közösségének tekinthetjük, melynek hazafiasságán, hazaszeretetén még a legélesebb kritika sem találhat foltot, vagy megrovandót. — Mi tudjuk mindnyájan mi a haza fiúi kötelesség, mi tudjuk mit jelent, — ha kell, —. áldozatot is hozni az Egyesült Államokért, — de viszont a demokratikus eszméknek is zászlóvivői vagyunk, —< tudjuk mi a polgárjogok szc.bad gyakorlása s ezért mint jó amerikai polgárok élünk is a jogainkkal. A Sajtó szabad és éppen itt a leg szabadabban elmondhatja véleményét s igy Amerika állampolgársága előtt tisztán állhatnak a világesemények, a világkrizis újabb és újabb fordulatai... Ilyen újabb fordulatot fog jelenteni minden valósziniiség szerint Roosevelt elnöknek elmondott beszéde is, melyben kihangsúlyozta, hogy a.3 Egyesült Államok soha olyan veszélyben még nem volt, mint most van, mert Hitler kijelentette, hogy a mi életformánkat el akarja söpörni. A bombákkal nem lehet vitatkozni és a diktátorok zsarnoki könyörtelenségével nem lehet kiegyezni, mondotta az elnök s megmagyarázta a, népnek érthetően azt is, hogy mi az az “uj rend”, amiről odaát a diktátorok beszélnek? Szerinte nem lenne az más, mint a leg gyalázatosabb rabszolgaság, mely ellenkezik minden igazság, szabadság, isteni és emberi jogok elvével. Szuronyokon nyugszik és célja a népek rabláncra verése. Anglia ez ellen küzd és polgárai nemcsak azért ontják vérüket, hogy megvédhessék a. saját földjüket, a saját országukat, hanem a természettől megrajzolt és teremtett helyzetéből kifolyólag Amerika partjaitól is távoltarthassák a háború szörnyűségeit /... Kijelentette az Elnök azt is, hogy amikor ez angolokat segítjük harci eszközök átszolgáltatásával, ugyanekkor a saját biztonságunkat is meg erősítjük. EZ AZ ELNÖK VÉLEMÉNYE, de több szenátor másként gondolkozik és nem akarják az anglománia betegségével megfertőzni az egész országot... Mert szer intök a nagy ijedelemre nincsen olyan komoly ok, mint azt az elnök állítja ... Roosevelt beszéde alig hogy elhangzott a National Radio Fórumán, Montana harcias szenátora, BURTON K. WHEELER is megszólalt. Igen érthetően megmagyarázta a népnek, hogy az amerikai názi invázió csak fantasztikus feltevés... Wheeler szenátor szerint egy ilyen invázióhoz legalább is két millió embernek az átszállítására volna szükség, akik szereléküket, harcikocsijaikat, repülőgépeiket, lőszereiket ha át akarnák hozni, nincs a földön annyi szállító hajó, melyeken az idehozható volna azon a 2500- 3000 mértföldes hosszú tengeri utón, ha figyelembe veszszűk azt is, hogy az Egyesült Államok haditengerészete, a föld kerekségének egyik leghatalmasabbika s hadihajóink, tengeralatti naszádaink és repülőgépeink bizonyára nem néznék tétlenül az ilyen “átkelést”.. De rámutatott orra is Wheeler szenátor, hogy Hitler már hét hónap óta akar átkelni egy 20 mértföldes csatornán, mely ce Európai Kontinenst elválasztja az Angol Szigetországtól s ez \
