Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-08-08 / 32. szám

1940 Augusztus 8 5-ik Oldal Verhovayak Lapja ANYÁK ÉS NAGYANYÁK Vajmi kevés olyan korszakot mutat fel a civilizált világ, amely élesebben választott volna el két remzedéket, mint ez a mostani. Hiszen sohasem vette át az ifjú generáció az előd hagyományait azzal a merev konzervatizmussal, amely érthető volt a kultúra lassú és nehézkes fejlődése idején, amikor merészebb technikai újítá­sok csak nagy ritkán módosítot­ták a megszokott életformákat, gazdasági rendszereket és társa­dalmi szokásokat. De a művelt­ségnek, főleg a technikai tudo­mányoknak az a példátlan ütemű előhaladása, ami körülbelül a re­pülőgépekkel és a hangos filmek­kel kezdődött, olyan alaposan fel­bolygatta a nagy tömeget és bennük az egyes ember életét, hogy ha az elmélkedés egy-egy csöndes percében visszagondo­lunk a tegnapra, már csak romo­kat és hozzájuk^ tapadó elmo­sódó emlékeinket találjuk. Borzalmas világban élünk most, de a háború, a népirtás, a test­vérgyilkosság szennyes hullámai akármilyen magasra csapkodnak is, a meggyötört emberiség — cse­kély kivétellel — híven kitart ma­­gasabbrendü eszményei mellett... A huszadik század első évtize­dei mély barázdát hasítottak nem­zetek és fajok közé. De az ellen­téteket nem lehet büntetlenül fel­idézni. A felzaklatott lelkek nyug­talansága behatolt a legszűkebb emberi életkörbe, a családba is is ellentéteket támasztott az idősebb és a fiatalabb generáció között. Két táborra szakadt a társadalom és beékelődött a megnemértés a családok idősebb és fiatalabb tag­jai közé. S mivel a családi élet nagyobb hangsúlya az asszony ténykedéseire esik, a diszhar­mónia első jelei is a két női ge­neráció egymáshoz való viszo­nyában mutatkoztak. Anya és leány közt ásta az uj korszellem a legmélyebb árkot és azuttal igazán nem lehetett túlzásnak mondani, ha “anyai mártiromság'’­­ről hallottunk panaszokat. A diva­tos nyegleségek, a mohó szóra­kozások, a könnyelmű életmód kicsapongásai ellen, az anyáknak kellett felvenni a harcot, amint­hogy nekik kellett gondoskodni a megzavart háztartási egyensúly fenntartásáról is. Kettős gond őrlőmalmának kere­kei közé került az anyai szív. És ehhez a gondhoz járult még sok esetben az a lelki harc is, ame­lyet a haladás sodrából kiesett nagyanyák provokáltak az élethez alkalmazkodni próbáló leányaik, az anyák ellen. Minden családban, ahol a há­rom nemzedék: nagyanya, anya és leány egymás mellett él, szá­mos érdekes tapasztalatra lehet szert tenni, állításaink helyessé­gére vonatkozólag. A konzervatív nagyanyák, unos­­untalan szemrehányást tesznek asszony-leányaiknak és a maguk múltjának bőségszarujából alig győzik kirázogatni a bölcs taná­csokat, nem gondolva arra, hogy az Idők bizony alaposan megvál­toztak. Az anyák hasztalan igye­keznek jóindulatúan felvilágosítani az öreg szülőket, akik a női mun­kának csupán a háziértékével van­nak tisztában és szinte dermedten állnak az élet uj talánya előtt, amely arra kényszeríti a nőt, hogy maga is vegye ki részét a család gazdasági ellátásának gondjaiból. A nagyanya valamikor el sem tudta képzelni, hogy a család­anya hivatalba, irodába, műhely­be, gyárba járjon, hogy a férfi majdnem valamennyi hivatásában méltó versenytárs legyen. A nagyanya hozzá volt szokva, hogy a családi élet szigorúan ketté­osztott legyen, vagyis hogy a kül­világban a férj, otthon pedig a fe­leség gondja legyen a család, a ház fenntartása. A nagyanya te­hát sokkal szükebb működési térre volt szoritva s ehhez képest alakult az erkölcsi felfogása, a szellemisége, egész lelki világa. Ezért vblt a nagyanya romantiku­­sebb hajlamú is. Hiszen az élet hullámverései alig érintették, azokról a küzdelmekről és nehéz­ségekről amelyek a kenyérkereset körül tornyosulnak, legfeljebb csak a férje, vagy a felnőtt fia közléseiből volt tudomása. Misem érthetőbb tehát, hogy a nagyanya a maga csöndesebb és talán szebb múltjából leszűrt ta­nulságait siker nélkül alkalmazza a mai viharos és bonyodalmas életre: a leánya életére is. A régi anyák idejéből jóval több jutott aprólékos házimunkákra, családi vonatkozású dolgok alapos meg­beszélésére és intézésére, mint a mai anyának, aki az élet magas hullámverései közt uj fogalmak­kal, uj helyzetekkel, változott szo­kásokkal találja magát szemben és ha nem akar lemaradni a hu­szadik század robogó vonatjáről — vagy inkább a repülőgépjéről — gyorsan alkalmazkodnia kell, feledve az elhervadt divatokat, túlhaladt szokásokat és ha a lé­nyegben nem is, de a formákban megváltozott társadalmi felfogást. A nagyanya derűs, nyugalmas családi légköre, — fájdalom, — a multté. a mai asszony idegein a kor minden áramlata elemi erő­vel száguld végig, állandó ébren­létet és készenlétet követelve. A mai anya úgyszólván szakadat­lanul ott áll az élet kegyetlen tűzvonalában s ezért több meg­értést, több kíméletet és több szeretetet igényel, mint a hason­líthatatlanul könnyebb viszonyok között élő nagyanya. Vannak itt Amerikában fiatalos lelkű, ru­galmas gondolkodású nagyanyák, akik kellő megértést mutatnak asszonysorba kerülő, anyákká lett leányaik iránt. Ezeket természetszerűen na­gyobb szeretet és ragaszkodás veszi körül a hálás utódok részé­ről. Azok a nagyanyák, akik a múlt emlékein keseregnek, gyak­ran akaratuk ellenére a környe­zetüket is elkeserítik; pedig az asszonyi okosság nincs életkorhoz kötve. Az okosság első parancsa a családi életben; az alkalmaz­kodás. Ami aztán kölcsönbe megy. Mert az alkalmazkodó nagyanya a leányától és az unokáitól még több figyelmet és kedvességet kap cserébe.---------------o------------— Small radio receiving sets have been developed with built in, shielded loop an­tennas. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KERÜLETI SZERVEZŐI: I. MOLNÁR LAJOS, 23-59 26th Street, Astoria, L I,- N. Y. II. CHER FERENC, 300 Wil­liam St., Trenton, N. J. III. CIBOLYA JÓZSEF, 426 Main St., Dickson, Pa. IV. CINCEL LAJOS, 1406 Mifflin Street, Homestead Pennsylvania. V. FÜLÖP JÁNOS, 240 Lang ley Ave, P. O. Box 6352, Pittsburgh, Pa. VI. KARL ALBERT, 8637 Buckeye Road, Cleveland, Ohio. VII. TAKÁCS MIKLÓS, 113 Hall Heights Ave, Youngs­town, Ohio. Vili. SIMÓ MIHÁLY, South Li­berty St., Alliance, Ohio. IX. ALBERTY LAJOS, Box 12, Sta. B., 416 N. Conover St., Dayton, Ohio. X. GYULAY SÁNDOR, 2449 So. Liddesdale Ave., Det­roit, Mich. XI. TÓTH GYÖRGY, 1436 Sunnymede Avenue, South Bend, Ind. XII. GYŐRFFY LÓRÁNT, 9255 Cottage Grove Ave., Chi­cago, III. A NAGY NAP — AUGUSZTUS 11 LESZ A Detroitban és környékén lakó gyermekeknek nagy napja augusztus 11-ike, va­sárnap lesz, mert ekkor tart­ják az öreg Amerikas Ma­gyarok farmján a nagy Ver­­hovay Gyermek Majálist. öt nyári magyar iskolát tartott fent Detroitban az idén a Verhovay és az isko­lát hallgató gyerekek meg­­jutalmazására tartják a jó Verhovay lelkek ezt a nagy majálist. Ingyen viszik ki a detroiti Verhovay Otthon elől a majálisra a gyerme­keket, ingyen hozzák oda vissza és meg is vendégelik őket. Berky és Deák zene­kara muzsikál majd és moz­­gófónyképeket vesznek fel a majálison jelenlévő gyerme­kek és felnőttekről. Nem kell Verhovay tagnak lenni ahhoz, hogy e gyer­mek majálison résztvegyen, sőt arra kérik, hogy min­denki hozza magával a gyer­mekeit is, akiket szintén megvendégelnek és bevesz­nek a nagy mozgó fény­képbe. Az öreg Amerikás Magya­rok farmjára a Telegraph Roadról jobbra kell fordulni az Eureka Roadra, amelyről viszont a James Daly Rd.-ra kell jobbra térni és azon fi­gyelni a Verhovay Gyermek Majálist jelző táblára. Mindenkit szivesen látnak.--------------------o-------------------­ELÁRULTA MAGÁT Egy lakásfosztogató a mi­nap a bíróság elé került. Természetesen konokul ta­gad. Az a vád ellene, hogy éjjel beosont egy idegen la­kásba és azt ki akarta fosz­tani. — Kérem, én nem oson-AZ IDEGENEK REGISZTRÁLÁSA AUGUSZTUS 27-ÉN KEZDŐDIK Earl G. Harrison, az Egyesült Államok Igazságügy­­minisztériumához tartozó Idegen Regisztrálási Hivatal igazgatója bejelentette, hogy a nem-polgárok regisztrá­lása és ujjlenyomatozása augusztus 27-én, kedden kez­dődik és tart 1940 december 26-ig. E négy hónap tartama alatt az Egyesült Államokban lakó minden idegennek, aki 14-ik életévét elérte, regisztrál­tatnia és ujjlenyomatoztatnia kell magát. A 14 éven aluli gyermekeket a szülők, vagy gyámok regisztráltatják. Amint a gyermek elérte 14-ik évét, személyesen jelent­kezik regisztrálás és ujjlenyomatozás céljából. A regisztrá­lás elmulasztását az Idegen Regisztrálás Törvénye értel­mében 1000 dollár pénzbírsággal és hat havi bebörtönzés­sel sulythatják. A regisztrálás valamennyi első és második osztályú postahivatalban történik, vagy a megye székhelyén ta­lálható postahivatalban, tekintet nélkül, hogy az milyen osztályú. Két héten belül a postahivatalokban beszerez­hetők a minta-űrlapok, amelyek felsorolják a kérdése­ket és részletes utasításokat. Ajánlatos, hogy mindenki szerezzen be ilyen minta-ivet, akinek regisztrálnia kell, hogy a válaszokat beírhassa magának. “Ha a mintaivet regisztrálás előtt kitöltjük,” mondotta Hamson igaz­gató, “úgy a regisztrálást megkönnyitjük az idegennek és a kormánynak is.” Mr. Harrison hangsúlyozta, hogy úgy a mintaiv, mint a regisztrálás és ujjlenyomatozás teljesen díjtalan. “Már­is kaptunk jelentéseket,” mondotta Mr. Harrison, “hogy a regisztrálással kapcsolatban pénzt akarnak egyesek ki­csikarni az idegenektől.” “Egyelőre a csalás abból áll, hogy bizonyos egyének díjazás ellenében felajánlják az idegen ujjlenyomatozását. Nos, elsősorban, csakis olyan ujjlenyomatozást fogadunk el hivatalosan, amelyet a postahivatal végez a regisztrá­lás idejében. Másodsorban, nem szabad és nem is fognak e szolgálatért dijat felszámítani. Azonkívül a regisztrálás még nem vette kezdetét és csak augusztus 27-én kezdődik hivatalosan. Figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy ne üljenek fel eféle csalásnak.” “Hadd hangsúlyozzam ki ezúttal,” mondotta Mr. Harrison, “hogy a regisztrálás és ujjlenyomatozás nem vet senkire sem árnyékot. Minden esztendőben a polgá­rok ezrei önként jelentkeznek ujjlenyomatozásra. Az Egyesült Államok Hadserege és Tengerészete valamennyi tagja ujjlenyomatot nyert, valamint számos kormány­hivatalnok is. Az ujjlenyomat az egyetlen biztos formája a személyazonosság igazolásának és ezért fogadta el ezt a módszert a Kormány a regisztrálással kapcsolatban is. Az Idegen Regisztrálás törvényét azért hozták, hogy az Egyesült Államok megállapíthassa, hogy pontosan hány idegen él az országban, kik azok és hol laknak. A re­gisztrálás és ujjlenyomatozás nem fog sérelmet okozni a törvény tisztelő idegennek. Az összes jegyzeteket titok­ban fogják tartani és őrizni és nem adják ki senkinek, kivéve azokat, akik ehez az Egyesült Államok Attorney General-je hozzájárulásával bírnak.” “Amikor az elnök a törvényt aláírásával szentesí­tette, kijelentette: ... A regisztrálás nem jelent megbé­lyegzést vagy ellenséges érzést azokkal szemben, akik nem polgárai az Egyesült Államoknak, de ennek dacára lojálisak az országgal és annak intézményeivel szemben. Az idevándorló idegenek legnagyobb része azért jött ide, mert hittek az amerikai demokrácia eszményeiben és ennél fogva megilleti őket teljes joggal a törvény védelme.” Mr. Harrison ugyancsak idézett Francis Biddle Soli­citor General közelmúltban tartott rádió beszédéből is, aki ezt mondotta: “Emlékezzünk rá, hogy minden ame­rikai valamikor bevándorló volt. Amerikát sok ország géniusza, sok faj ősi aspirációja építette fel. Sajnos vannak olyan idegenek is, akik nem lojálisak Amerikával szem­ben, akik a mi életmódunkat nem akarják magukévá tenni és akik a szólás és sajtószabadságot egyenetlenség szitására és lázadásra igyekeznek felhasználni. Az üyen egyének működését igyekezünk megakadályozni, de ügyel­ni fogunk egyben arra is, hogy néhány egyén ilyen maga­tartása miatt a lojális amerikai idegeneket ne érhesse igaztalan támadás. A regisztrálás védelmet fog nyúj­tani nekik.” tam be sehová, — védekezik a vádlott. — Hát akkor miért ve­tette le a cipőjét? — kérdi a biró. — Mert azt hallottam, hogy a lakásban egy nagy­­beteg van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom