Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-08-08 / 32. szám

TWO SECTIONS

VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 AUGUSZTUS 8 NO. 32. SZÁM

MAGYAR VIZSGA

MINDEGY: ideát vagy odaát. Es talán jó is, hogy mindegy. Mert ha már igy szétszóródtunk a világban, legyen a magyar nyelv is “világnyelv”. Értse meg minden magyar, széles e nagy világon.

Jó no, tudom én azt, hogy nem megy ez olyan könnyen. Dehát: mi mehet könnyen a magyarnak? Árva nép vagyunk és “árva gyereken tiz ház gondja lóg” — mondja a mondás. Jómagunknak is könnyebb elfelejteni a magyar szót, mint másokra rátanitani. Ha csak a magunk gyerekeire is, hiszen szegénykék százszor szólalhatnak meg addig más nyelven, amig egyszer magyarul. Nagy küzködés ez, de annál szebb a munka. Hát gyerünk csak el, levett kalappal, arra a vizsgára! Magyar vizsgára. “Verhovay vizsgára."

Bizony, minden küzködésnek van némi humora. Van ennek is. A második nemzedékbeli

“tanító bácsi” sem beszél úgy magyarul, mint Arany János tette. De a kikivánkozó kis mosoly

mögött mégiscsak sziklásán nagy ügy ez a “döcögés", amiből éppen a Verhovay szeretne szép,

folyamatos, boldog magyar gurulá$t kinevelni.

Magyar vizsga a vizsga, hát persze hogy talpig magyarban ülnek ott a gyerekek. És kedves “drukkolással” mormolgatják magukban a versikét, hogy, ha majd rájuk kerül a sor, — legalább az “indítás” jusson eszükbe. Aranyos kis magyar fejek. Mondom: mint odaát. A falon csillagos lobogó, azon magyar koszorú és a koszorún pont olyan szalag, mint a kislányok hajában.

— No, kis testvérkém, Johnny, —. szól a “tanító bácsi”, — mondd el a versedet!

Es Johnny mondja, azzal a különös ánglius melódiával, amit mi, öregek, megtanulni

soha nem fogunk.

JAJ A HÁTM. JAJ A H ÁT M ÓT H A VAN.

SZOMSZÉD BÁCSI KIPHÓROLT A TSUFOSAN.

De nem baj ez! Petőfi maga se bánja. Arany János meg éppen nagyon boldogan gyújt rá pipájára a felhők fölött, ahonnan a vizsgát hallgatja. És bizony, mi is mindannyian könynyesen bólintgatunk arra a nagy igyekezetre, amit szegény kis “árva Johnny” kifejt.

De jön Mary, Jean, Marianna, Andy, Louis s a többiek. Olyan sürü már az örömfelhő, hogy a “tanító bácsi” híjába mókázik, mi bizony csak könnyezünk. Huj, de megbuknánk, ha ne

künk kellene verselni most. Most! De valaki mégis megszólal:

— No, gyerekek, ki tudná ezt a szót leirni, hogy: VERHOVAY?

Szép magyar ruhában, kikopog a táblához “Frenk Negi.” Veszi a krétát és Írja gyors tempóval: V E R H O . . . De tovább nem jut. Kihuzakodik, meggondolkodik, a szemöldökét is

összerántja, de . . . nincs tovább.

— Hát ki tudja, hogy milyen betű következik rá?

—- Dabliju.

Hát nem “dabliju” ugy-e, gyerekek, csak egy V. betű. Aztán egy A. és egy Y. És, ha

most nem is tudtátok ezt a szót “kiszpellolni”, holnaputánra tanuljátok meg. Mert . . .

De minek beszéljünk most 'arról, hogy miért? Majd megtudjátok akkor, ha felnőttük és hálás szívvel gondoltok majd vissza a Verhovayra, hogy ti is megtanulhattatok magyarul.

TARNÓCY ÁRPÁD.

IGAZGATÓSÁGUNK

HATÁSKÖRE

Kifejtettem e helyen már nem egyszer, hogy mit jelent a Verhovay Alkotmányban az az intézkedés, hogy

EGYESÜLETÜNK ÜGYEIT IGAZGATÓSÁGUNK BÍRÁLJA FELÜL ÉS — ASZERINT, AMINT A HELYZET, VAGY A KÖRÜLMÉNYEK MEGKÍVÁNJAK, — INTÉZKEDIK AZ ALAPSZABÁLYAINKBAN ELŐIRT DOLGOKBAN.

Még az év elején egyik cikkemben megírtam azt is, hogy uj igazgatóságunk jelmondatát megkapóan tiszta világításba helyezte, midőn azt lakónikus rövidséggel ebben a mondatban adta ki:

•A VERHOVAY MUNKÁNK VÉGZÉSÉBEN IGAZ MEGGYŐZŐDÉSÜNK VEZÉRELJEN!”

E jelmondat elhangzása után uj igazgatóink ténykedése felé tagtársaink teljes bizalommal tekintettek, mert már a tavaszi gyűlésünkön is bebizonyították, hogy szivük sugallatát követik és intézkedéseikben a jövőben is bizonyára oda fognak hatni, hogy fejlődjék kiterjedéseiben a testvérsegités terén kifejtett munka és éber szemek keressék annak lehetőségét, hogy leszármazottaink is intézményeinkben otthont leljenek.

Igazgatóságunk hatásköre tehát ha szóba kerül, mindezeket jól át kell gondolnunk, sőt át is kell éreznünk, mert nagy kötelességek teljesítése vár igazgatóságunkra a közel jövőben is... De mikor kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítéséről beszélünk, tudnunk kell azt, hogy jogaink is vannak.

A jog körülveszi az embereket mint a levegő. Benne élünk és talán ezért nem látjuk tisztán. Nyomban meg tudjuk azonban, hogy mi a jog, ha eltűnik, vagy ha azt mások el akarják tüntetni és ezzel együtt éreznünk kell azt a kellemesnek éppen nem mondható érzést, hogy tekintélyünket is ezzel együtt megakarják csorbítani.

Tagtársaink bizalmának növekedése egyúttal igazgatóságunk tekintélyét gyarapítja — és én, mint a Verhovay Család feje, nem engedhetem meg sem igazgatóink jogainak megsértését, sem tekintélyüknek csorbítását.

Mi a Verhovay Portán mindnyájan tisztában vagyunk az Igazgatóság hatáskörével, melynek a fenti összefoglaló meghatározását azért tartom most szükségesnek, mert azt kell tapasztalnom, hogy közügyekkel foglalkozó tényezőink egyrésze még ma sincs azzal tisztában, hogj

A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET EGYÖNTETŰ MEG MOZDULÁSA CSAK ABBAN AZ ESETBEN TÖRTÉN HETIK MEG, HA AZ IGAZGATÓSÁG AZT KÍVÁNATOS NAK TARTJA ÉS ELRENDELI.

Visszatetsző tehát olyanokat olvasni, mint amilyenéi! most napvilágot látnak egyes magyar lapokban, igy pél, dául az Amerikai Magyar Népszavában is, amelynek szel lemi és üzletügyei irányítóiról mindenkor feltételeztem hogy tisztában vannak a. Verhovay Alkotmány legfőbt pontjaival; — hiszen a Verhovay elég öreg egyesület, öt vennégy esztendő vonult el felette — s az Amerikai Ma gyár Népszava sem tegnap került ki a boldog csecsemőkor ringó bölcsőjéből...

— A Népszava julius 31-iki számában (az ötödik oldalon) a new yórki világkiállításon rendezendő Magyar Nappal kapcsolatban azt olvasom, hogy: KÖZVETLENÜL SZENT ISTVÁN NAPJA ELŐTT AUGUSZTUS TIZEN NYOLCADIKaN A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET, — ÖSSZEKAPASZKODVA EGY CSOMÓ MÁS KISEBB-NAGYOBB EGYLETTEL ÉS EGYHÁZZAL, — HATALMAS--jriiiftetff ai íYékíhí