Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-12-05 / 49. szám

IMk Oldal Verhovayak Lat)ja. 1940 December 5 100*/o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 1 t MOZI VILÁG r fHANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Dec. 8-án d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN. DECEMBER 9—10-ÉN A Grand Színházban AZ UTOLSÓ ELŐADÁS JANUÁR 5-IKE ELŐTT VARJÚ A TORONYÓRÁN MAGA LESZ A FÉRJEM A ‘VARJÚ A TORONYÓRÁN- és ‘MAGA LESZ A FÉRJEM' szenzációs zenés vígjáték Ágai Irénnel. Jávor Pállal és Kabos Gyulával EZ LESZ AZ UTOLSÓ ELŐADÁS JANUÁR 5-1KE ELŐTT Három kedvenc filmszínésze van az amerikai—map;yarságnak. Az a három miivész, aki először alapoz­ta meg a nevét. — az a három művész, aki elöliarrosa volt a ma­gyar filmeknek. Agai Irén. Jávor Pál. Kabos.Gyula. Ha ők hárman szerepelnek egy filmben. akkor annak a filmnek nem kell hangos reklám, a közönség tudja, hogy jól fog mulatni. Biztos a siker. Kár. hogy ez a három kiváló művész az utóbbi időben csak ritkán kerül össze egy filmben. Mos! ismét együtt játszanak a “MAGA LES ZA FÉRJEM" cimii remek vígjátékban. Agay Irén, aki a “Feleségem a Kisasszony” cimii Film óta még nem jutott halasabb szerephez. Jávor Pál. aki sohasem játszott több kedvvet. sohasem mulatott jobban szívből, mint eb­ben a filmben és Kabos Gyula, a nagy mókamester, aki minden ed­digi sikerére rádupláz. ‘MAGA LESZ A FÉRJEM" cimü pesti vígjáték. Egy kedves kislány­ról, aki egy nyári vakációján a7\ üazudja egy férfinek, aki nem ‘ikar.pi észrevenni, hogy ő már férjes asszony. Hogy ebből mi­lyen bonyodalmak lesznek, az el­képzelhető. mert amikor Agay Irén megjelenik Jávor Pál laká­sán, érthető, hogy Jávor felháboro­dik a leány vakmerőségén. A ha­ragból azonban lassanként szere­lem lesz és Ágay Irén ezer csala­fintaságon át végre meghódítja Jávort. Kabos Gyula egy szórakozott Idegorvost játszik. Mint mindig, most is megaranyozza szerepét az i> páratlan egyéniségének varázsá­val. Kitűnőek a többi szereplők is, — Kiss Manyi. Hajmássy Miklós. Vizváry Mariska és Sulyolf Mária.' A film kitűnő meséjét Nóti Ká­roly irta. a hangulatos muzsikát Márkus Alfréd szerezte. Gaál Béla kezét dicséi t a rendezés munkája. Ugyanazon a műsoron a “VARJÚ A TORONYÓRÁN" kerül bemutatásra. Pittsburgh és Nanty Glo ma­gyarsága őszinte érdeklődéssel var­ia Csathó Kálmán regényének filmváltozatát, a “VARJÚ A TO­RONYÓRÁN" cimü mulatságos, zenés filmslágert. A regény régi boldog idők em­léke. Csatbó Kálmán legsikerül­tebb munkái közé tartozik. — Hí­men csak nyert, mert a film kor­látlan lehetőséget kínál a nyomta­tott betűvel szemben. Az elsőran­gú szereposztás 4nár magában ga­rantálja a sikert. A főszerep Raj­­nay Gábor kezében jó helyen van. Ez az örökifjú szinész olyan fiata los kedvvel viszi előre a darabot, vmely valósággal elragadja a körülötte játszó színészeket, a szép és nagyon kedves Kosáry Emmyt. Simor Erzsébetet. Egry Máriát. Rózsahegyit. Üngváryt. A humorról a mindig mulatsá­gos Vaszary Piroska gondoskodik. Mindent összevetve, a VARJÚ A TORONYÓRÁN mulatságos, érde­kes. kitünően megjátszott film, a melyet senki sem fog elmulasztani. KEREK EGYEZER DOLLÁR a verseny első dija, de mindenik dij GAVALLÉROSAN MEGFIZET a ráfordított munkáért. Jelenet a “Maga Lesz a Férjem” cimü filmből 190 MAGYAROK CSILLAGA szélt, megnyugodva. — Nem hiába imádkoztál, Gyönyörű! — simogatta a ráhajló tejet. Az asszony föllélekzelve intett. Bizonyos volt már felőle ő is. Nem hatalmi szerződés, nem. Szivbéli, örök egyesülés. István nem azt kapta a társában, amire ő szorongva gondolt. Egészen mást. Sokkal többet. Min­dent ... — Végre, cselekedhetik! — mormolta a Nagyur. — Akarod látni? — kérdezte Sarolt. A fejedelem kis mozdulattal nemet intett. Sarolt is erre gondolt. Minek? ... ök mindent megmondták már. Elvégezték. Elég lesz fölriasztani a megtalált boldogság rövid álmából akkor is, ha már kötelesség. Hiszen, úgy lehet, azonnal kardot kell kötnie. Tört, apró szócskákat kivéve, ők se beszéltek többet egymással. Aztán lassan hűlni kezdett a kéz a kézben. Halku­ló. távolodó koppanásokkal osont el az élet s egyszer, gyönge hördülés után, időtlen csend ... Sarolt mellében zsibbadó hideg terjedt szét. Jégdarab függött már csak odabenn, értelmetlenül. Nincs egyéb, csak az utolsó kötelesség. Reggelig még egyedül akar maradni vele. Elsuttogni neki, megértetni, hogy mit s mért izén Koppánynak. És reggel Istvánt győzni meg, hogy a vérontást el­kerülni csak igy lehet. Csalás?.!. A vérszopó tigrist verembe édesgetni? . .. Az. De u hűség csalása. Meg kell próbálnia. Koppány gyújtogat, öl, máris. Itt settenkedik az erdőkben, prédájára lesve. Eléje kell menni, neki, egyedül... A kard elé magát, valahogy ... Lenn valami fojtott dobogás ... Elnyomott zaj... A súlyos kárpitokon túl, a nagyteremben, igen ott... sikkantást szorítanak valakibe s mintha zsákot dob­nának félre... Fölugrott, kisiklott a függönyön át, visszahúzta. Át­szaladt az előszobán, félrerántotta az ajtószőnyeget s MAGYAROK CSILLAGA 191 dermedten állt meg az ebédlőpalota küszöbén. A szőnyeg kicsúszott erőtlen kezéből, suhanva csapódott helyére. Az éjjeli mécses bizonytalan fényében három férfi, csillanó, meztelen kardokkal. S a vénasszony, széttárt karokkal elnyúlva a falmelletti csergés pad előtt. — Koppány! sikoltott Sarolt, az előlépő férfira. — Itt? Mellében valami renditő zuhogás s az agyában sebes villám cikázik ... — Felébred a Nagyur! ... — szakad ki a száján, mintha parancs kényszerítené. S kezével kapkod a föl­toluló gondolat felé, hogy megragadja. Koppány farkasfogait villogtatta, dühös morgással: — Egy lépést, Sarolt és nem ébred fel többet. Azt hitted, megcsalhatsz? Számadásra jöttem. — Az őrök! ... — dadogta Sarolt. — Többen meghaltak miattad, — vigyorgott Kop­pány. — De vannak, akik jobban szeretnek élni. Azt hiszed, mindenki a tiéd, aki körülötted lebzsel?... S az ostoba németjeid! ... Ládd-é, hosszú orránál fogva rán­­cigáltam el innen azt a Vecelint; minden barmával.... S én itt vagyok, a hegyekből, ahonnan nem is álmodtá­tok . .. Csak merni kell, Sarolt! ... Kifelé intett: — Nézz csak oda! ... A mécses ég... Virraszt az ifjú pár álma felett... — Te! — szisszent Sarolt. — Mit tettél velük? ... — Még semmit. . . Farkasok őrzik a báránykáidat! Az én legényeim ... Mire neszeinek azok? ... Sarolt a falhoz tántorodott. Forgott vele a világ. — Mit akarsz? — dadogta. — Engem nem lehet büntetlenül megcsalni! — Nem... nem csaltalak meg. — suttogta az asz­­szony. — Megmagyarázom ... De nem itt... A Nagyur ... minden pillanatban ... szólíthat... kijöhet... — Hir­telen közellépett hozzá s az arcába leheli te: — Mindent el akarsz rontani, Koppány? —- Hallgass, átkozott boszorkány! — sustorogta a

Next

/
Oldalképek
Tartalom