Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-12-05 / 49. szám

8-ik Oldal 1940 December 5 Verhovciyak Lapja BAJ AZ, HA NEM TUDJA VALAKI MILYEN ÉRTÉKES DOLOGNAK VAN A BIRTOKÁBAN Irta: DARAGÓ JÓZSEF, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető Bizottságának elnöke Parancsot kaptam, közös szükségünk hangjából ki­­áltót, hogy az amerikai magyarok elé álljak s önmagám­ból kiindulva, szót ejtsek arról a dologról, ami bennün­ket édes mindnyájunkat érdekel. Mindjárt fel kell azonban tennem ezt a kérdést: “Vájjon szabad-e következtetni az egyesről az összes­ségre?” A lelki működésekkel ismerős tudomány a feltett kérdésre igy felel: lehet. Erre a kijelentésre támaszkodva úgy veszem tehát, amint velem történt, hogy az amerikai magyarok sziveibe épp úgy belehasitott egy éles nyilalás, mint az enyémbe; amikor eljutott hozzájuk a hir, hogy a tengely hatalmak szövetségébe most már ténylegesen belépett Magyarország. Ha ez a fájdalmat okozó nyilalás sokunkkal megesett, úgy nincs azon semmi szégyelni vagy titkolni való, mert hiszen az ember nincsen fából. Érzések uralják, felemelik avagy lesújtják; gondolkozni, tenni kényszerítik. Tehát gondolkozzunk! Az itteni hangadó lapok szerint Magyarországnak állásfoglalása várható volt mint a törőbe szorított dió­nak reccsenése; ehhez a megállapításhoz hozzáfűzhetjük mi, akik a németek iránt érzett magyar szerelmet ismer­jük, hogy “Nincsen abban semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus!” Mert hiszen a német ölelésért minden­kor nagy árat fizetett a magyar nemzetség s ennek a csattanós parolának elhangzásába is belekordul már is sok éhes magyar gyomor s ki jósolhatná meg, hogy annak visszhangja hány hun-ivadéknak halál-hörgésében verő­dik majd vissza. Gondolatunkat tovább fűzve az volna részünkről a tárgyilagos megállapítás ebben az ügyben, hogy helyze­tünket tekintve, törődjünk mi amerikai magyarok csupán önmagunkkal, hiszen annak a rettenetes vajúdásnak láza, ami a világot ma felemésztéssel fenyegeti, hozzánk is elér és mondjuk meg őszintén, hogy gyanakodnunk kell az amerikai magyarság ellenálló képességében, mivel nem vagyunk egy acélos izmu tömör test. Nem okozhatunk azonban ezért senkit, mert hát bennünk van. Hogyha belátjuk is helytelenségét szét-tagoltságunknak, még sem vagyunk képesek legyőzni az “Én”-t s abban lesüritve véljük az emberi erények összeségét és melléjük képzel­jük pontnak a csalhatatlanság tulajdonát. Ezért nem születhetne magyar anyától magyar Mózes, mert hiszen ki nem volna Mózes mi közöttünk? Jó, hogy elborult estéken az égnek ablakába kikö­nyököl néha egy-egy csillag; jó, hogy töprengő gondola­taink felhőjére is ráesik az a fény, ami az Amerikai Magyar Szövetség híradásából világit felénk. Van e szerint három országos egyesületből, bizonyos számú hitközségekből s néhány magányos embernek össze­fogásából kialakult Amerikai Magyar Szövetségünk. Van egy összefogás, amelynek erejével meg lehet emelni több olyan súlyos helyzetet, ami az amerikai magyarság életé­ben gyakorta felmerül. Az Amerikai Magyar Szövetség titkári jelentésének nem dicsekvő a hangja, mint ahogy a három irányban végzett munkában is csak egyetlen mozdulattól olvasható ki a hangosság, amikor a new yorld kiállításon megmu­tatták az ott összegyűlt magyar testvérek, hogy megbe­csülik a múltnak hagyományait s még ma is tüntetni tudnak nemzetségünk kidomboritása ügyében, fényes pa­rádés rukkolásban. A többi százával végzett munkák mind zajtalanok. Segítségek, jótékonyságok s általánosságban az amerikai magyarság ügyével foglalkozók, de amelyek­nek nyilvánosságát nem kívánja meg a helyzet. Én, aki megbízatásomból kifolyólag az Amerikai Ma­gyar Szövetség ügyeinek intézésében és ellenőrzésében a legelső helyen részt veszek, helyeslőleg aláhúzom a titkári jelentést, még azt is hozzáteszem, miszerint az adott kö­rülményeket tekintve kiváló volt az a teljesítés, amely nem egész egy évnek leforgása alatt történt. Meg kell azonban mondanom, hogy csak részben lett megköze­lítve az a cél, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség köte­les volt maga elé tűzni. Tudatosan írtam a célkitűzés tényének megjelölésére ezt a kitételt, “köteles volt,” mivel a Szövetség természete követelte meg, hogy abban benne foglaltassák mind az, ami általános amerikai magyar érdek. így nem is annak az aránylag kis csoportnak tulajdona az Amerikai Magyar Szövetség, mely feltámadása óta életbentartásáról gondos­kodik, hanem mindnyájunké: Az Amerikába szakadt össz­­magyarságé. Baj, hogy valójában nem tudjuk ezt vala­mennyien, mert igy nincs olyan becsben tartva az a nagy érték, amelynek hasznos hatása nélkül nagyon gyorsan érne el hozzánk a vég. Következetesnek tartom itt felhozni, hogy mit is akar tulajdonképen az Amerikai Magyar Szövetség. 1. Pusztulástól megóvni és lehetőleg tovább fejlesz­teni — a közös akarat nagy erejével — mindazokat az intézményeket, amelyeket az Amerikai Magyarság több, mint félszázad óta verejtékkel felépített. 2. Meg akarja nyerni az amerikai ifjú nemzedéket (saját gyermekeit) annak a gondolatnak, hogy minden hozakodás nélkül vallja magát az érdemes magyar nem­zetség leszármazottjának s átvegye tőlünk, mint élőktől ezt az örököt, amelyet intézményeinkben rájuk hagyunk. 3. Felvilágosító, kultur munkában megvédelmezni a magyar nemzet történelmi igazságait és küzdeni annak meghamisítása ellen. 4. őrködni afelett, hogy ebben a hazában élő ma­gyar véreink élvezhessék mindazokat a jussokat, amelyet részükre úgy az államok, mint a természetnek törvényei biztosítanak. Célul tűzi ki tehát: a) gyermekeink tanítását. b) idősebb magyarjaink megvédelmezését. c) a köz és segély-munkák megszerzésének elősegítését. d) az igényjogosultak részére aggkori nyugdijak meg­szerzését. e) szót emelni törvényhozóink előtt a bevándorlóit a­­kat érintő esetekben. f) kidomboritását a közös megmozdulásnak. g) a szeretet intézmények segítését. h) s az itteni magyarság jó hírnevének törhetetlen bátorsággal való megvédését. i) az óhazai ügyekben való eljárást. Ezeknek a célkitűzéseknek elérése nem történhetik meg azonban, ha mindazok akiket illet, oda nem vetik vállukat ehhez a szekérhez, amelyen a Magyar Szövet­ség megujhódtan útjába kezdett. Itt meg merem jegyez­ni egyébként, hogy ha a fenti célok elérése nagyrészben nem sikerül, úgy gyors tempóban siet majd felénk, ami­nek elképzelésétől is borzogunk — a nyomot sem hagyó megsemmisülés. Úgy érzem, hogy az én helyzetem minden amerikai magyarnak helyzete is s velem együtt érzik, amit az em­lékezet fakaszt; érzik azt a bizonytalanságot, amely 1917- ben bennünket körül fogott, érezzük magunkon a velünk szemben támasztott gyanakvásnak hiuszemeit, a bántal­mazásoknak és sértéseknek sokoldalú megnyilvánulását, valamint azt az árvaságot és gyöngeséget, amelyből kifo­lyólag velünk szemben annyian és annyiszor visszaéltek. Az Amerikai Magyar Szövetség akkor már belekez­dett hosszú alvásába s nem volt egy szoros összefogás, amelynek erejébe bizva, az igazságok pajzsát magunk elé emelhettük volna. Ez a nagyszivü ország megtűrt ugyan bennünket, de arra nem hivatott emberek nézete után igazodott mind­addig, mig az ebbeli tévedést felismerve az arra nem hiva­tottak hitelüket el nem vesztették. Ma külömb a helyzet s csak akarnunk kell, hogy azt magunkra nézve hasznossá tegyük. E végből először is vegyük észre és lássuk meg azt a nagy értéket, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség mindenkor, de különösen most mindnyájunk részére jelent s abban összeforrva, ^ekezzünk közös erőnknek kifejtésével még a gyanúnak árnyékát is elhárítani magunktól, mintha mi részesei vol­nánk a Magyarországon most történteknek. Nézzünk sze­mébe emberül azzal, aki itt az amerikai magyarság hű­ségében kételkedni mer és le ne tagadjuk, hogy a szülő­haza, valamint az otthagyott testvérek helyzete felett nagy a mi szomorúságunk. Ez a mi drága fogadott hazánk megért bennünket, ha nem tagadjuk meg a szeretetet, amelyet véreink iránt maga a felséges erejű természet oltott mindnyájunkba. Jó és alkalmas arra az Amerikai Magyar Szövetség, hogy azok előtt, akik előtt kell, az össze-vissza kiabálás helyett közös gondolatainkat szóba foglalja s ne mondjon mást, mint ami lelkűnkben él; különösen akkor, ha az Amerikai Magyar Szövetség életében valamennyiünknek szive egyszerre dobban. Egyházak, egyesületek s a velük egyetemben tisztelt sajtó, ne vegyék másnak, mint egy becsületes amerikai polgárnak, de nemzetségének javát óhajtó rimánkodás­nak, mikor arra kérem: Ve­gyék úgy, mint van az Ame­rikai .Magyarság nagy érté­kének a Szövetséget s an­nak életbentartására tegyék meg, ami tőlük telik és el­várható.--------------o-------------­ÁRTALMAS-E A LÉGHUZAT? így téli időben, amikor meghűlések ellen óvatosság­ból ajtót-ablakot becsuknak és becsukatnak velünk vil­lamosokon és nyilvános he­lyeken vájjon annyira ár­talmas-e a léghuzat, hogy az ember meg is betegedhet tőle. A tudománynak ebben a tekintetben is megvan a maga álláspontja. A lég­huzat többé-kevésbé hideg légáramlat, mely valami hé­zagon át beomlik a zárt helyiségbe, vagy akkor kelet­kezik, ha két egymással szemben lévő ablak van nyitva, melyeken át t-artó­­sabb, hűvös levegőáramlat folyik. Aki a légáramlat kör­zetében tartózkodik, érzi egyes testrészeinek lehűlését 5 érzékenysége szerint meg is hülhet. A mindig egy test­részt érő hideg légáramra a bőrben lévő finom hajszál­erek erősen összezsugorod­nak és addig maradnak zárva, mig a hideg tart. Ülő embernél elmarad a mozgó ember izommunkája által fejlesztett meleg is, ami odavezet, hogy a haj­szálerek révén rosszultáplált bőrréteg sokkal érzékenyebb lesz, jobban hajlik a megbe­tegedésre, mint a vérrel jól­táplált szövetek. Vagyis a leghuzat hidegingerére bizo­nyos helyen csökkentett el­lenállóképesség váltódik ki, mely könnyebben megbeteg­szik, mint a melegben ma­radt szomszédos felületek. Léghuzattal szemben kü­­lc-jsen a nyákhártyák ér­zékenyek, ha nincsenek jól ellátva vérrel, megszaporod­nak a bacillusok. így érthe­tő, hogy sokan a léghuzat­tól náthát vagy torokgyul­ladást kapnak. Tartósabb Jéghuzattól izomreumát és arcidegfájdalmat, ami fog-, íül- avagy halántékfájásban nyilvánul meg. Orvosok szerint, aki lég­huzattól lesz beteg, már előzőleg sem lehetett egész­séges, mert a teljesen egész­séges és edzett embernek nem kell félni a léghuzattól. Csak egy szunnyadó beteg­ség éled fel, nem idéz elő újat. Meg kell szokni a lég­huzatot, mint az ameri­kaiak, akik állandóan hu­zatos lakásokban laknak.--------------Q-------—— A LEGSZEBB ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ a Verhovay Segély Egy­let biztosítási kötvénye. Akkor is örömet szerez, HA MIKULÁS HELYETT A postás viszi a házához!

Next

/
Oldalképek
Tartalom