Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-12-05 / 49. szám

1940 December 5 ß-ik Oldal VERHOV AY ÉLETBIZTOSÍTÁSI JOGGYAKORLAT kérdésekben és feleletekben A MAGYAR JÖVŐRŐL talán soha annyit nem írtak az óhazai magyar la­pok, mint éppen mostan, midőn minden oldalról is­mét vészfellegek tornyosul­nak a láthatáron. Sokan gondolnak odaát arra, hogy milyen is lesz majd a hely­zet, ha ezt a borzalmas vi­lágégést sikerül eloltani? “A mi jövőnk attól függ majd akkor,” — írja az egyik pesti újság, melyet légipos­tán most kaptunk át, — “hogy meg tudjuk-e őrizni szétszaggatott magyar faj­tánkat nemcsak a határo­kon belül, hanem a határok mentén és a körülöttünk el­terülő utódállamokban is. Meg tudjuk-e akadályozni pusztulásunkat, melyre el­lenségeink még mindig nap­nap mellett törekednek? Nagy kérdés az is: biztosí­tani tudjuk-e azt, ha eljön a NAGY TÖRTÉNETI PIL­LANAT, hogy az legalább 15 millió magyart találjon itt a Duna völgyében magyar nyelvvel és magyar kultúrá­val?” Most kezdődött el az Ad­vent odaát is. A ködös de­cemberi hajnal szürkületét egyedül a templomablako­kon kiszivárgó fényesség töri meg. A harang szava Roratera hívogatja a korai órákban az ájtatos hívőket. Bug az orgona — kiszűrő­dik az utcára — s bizony nemcsak a határokon belül, hanem a határokon kívül is sok, igen sok meggyötört magyar lelke szívódik tele most odaát a krisztusvárás magasztos hangulatával. Szép az advent a falun, de szép a városokban és a fő­városi Babilonban is. A pia­cokat kicsiny-nagy kará­csonyfák ligetté varázsolják. Milyen szép ma már az a gondolat is, hogy ezek a ka­rácsonyfák immár nem az elszakított végekről jönnek, hanem Erdélyből, a Felvi­dékről, a Kárpátaljáról. És milyen szépek is lesznek ezek a zöld fenyők, ha a meleg szeretet gondos kézzel feldíszíti majd őket! Mi ideát úgy képzeljük el a mostani adventi napokat, hogy a karácsonyi ünnepek csendjében minden becsüle­tes magyar ember magába száll, számot vet nemzete, magyar fajtája sorsával, je­lenlegi helyzetével, jövő re­ményeivel és keresi, kutatja a helyes utat, mely a boldo­gabb magyar jövendő felé vezet. A magyar jövő érdekében hűvös nyugalommal mi le­vonjuk ideát is a tanulságo­kat. Magyarország nem cse­lekedhetett másként, mint azt most megtette. A dol­gon keveset segít Bethlen Istvánnak és Eckhardt Ti­bornak kirohanása, akik azt állítják, hogy “elhamarko­dottan” cselekedtek Magyar­­ország mai vezetői. Lehet, de jóslásukra is ugyanazt mondhatjuk, ők azt mond­ják: “ne higyje azt senki, hogy a tengelyhatalmak fog­ják megnyerni a most dúló háborút, mert napról-napra ezzel éppen ellenkező jelek mutatkoznak”. Mi azt hisz­­szük, hogy senki ezen a föl­dön momentán nem tudja megmondani, hogy ki fogja megnyerni ezt a háborút. Nem tudjuk tehát, hogy mi­lyen égi jelekre alapítják ál­lításaikat? Mi azt hisszük, hogy légből kapott dolgok­ról lehet itt csupán szó s kár a közhangulatot felka­varni. A magyar jövőnek szüksége van minden ma­gyar életre, minden magyar lélekre, határokon innen és határokon túl. Szeressék most, most igazán a sokat szenvedő, küzdő fajtájukat s akkor megtalálják majd ők is az utat a magyar jövő felé! A MAGYAR VASUTAS BECSÜLETE Egy szatmármegyei ma­gyar jellemző esetet mond el erdélyi lapunk hasábjain annak igazolására, hogy mi­lyen más világban él most Erdély népe. Az illető ur csa­ládjával Muzsdájra utazott. Amikor leszálltak a vonatról, véletlenül a vasúti kocsiban felejtették kézitáskájukat, amelyben apróságokon kívül, több mint száz pengő kész­pénz volt. Mire észrevették, a vonat már messze járt. A muzsdáji állomásfőnök táv­­irógépen értesítette erről Luna-állomást s pár perc múlva már jelentették Lu­­náról, hogy a kézitáska a pénzzel megkerült. El sem veszett. Amint ugyanis az utasok leszálltak, a kézitás­kát egy Kelemen nevű, gö­­mörmegyei illetőségű kalauz, aki a vonaton szolgálatot teljesített, magához vette, tartalmáról leltárt vett fel s azt szabályszerűen leadta az állomásfőnökségen. Há­rom hónappal ezelőtt bi­zony máskép történt volna a dolog. Az elvesztett kézi­táskák tartalmukkal együtt pillanatok alatt úgy eltűn­tek volna, mint a kámfor. SZÉPIRODALMI PÁLYÁZATUNKAT a. Szabadság a napokban az alább következő vezércikké­ben méltatta, mely ország­szerte feltűnést keltett: AZ VJ VERHOVAY­­PÁLYÁZAT A Verhovay Segély Egylet, mely időről-időre érdekes pályázatokkal élénkíti hatal­mas családja életét, most né­pies irodalmi müvek meg­írására tűzött ki pályázatot. A cél nyilvánvclóan messze túlszárnyalja magát a Ver­­hovay-érdekszférát. Itt álta­lában a magyar betű támo­gatásáról és arra érdemes, tehetséges magyarok megju­­tclmazásáról van szó. A pá­lyázati munka, mint közlik, "szabadon választható akár az amerikai, akár a magyar történelem köréből, vagy a műszaki élet, a mesterségek, a felfedezések, az zitazások, stb. világából, — akár kor­szakot, akár eseményt, alko­tást, vagy személyt állítva a munka központjába ... Le­het önálló kis regény, mely­ben magyar vonatkozások is helyet találhatnák ..stb. Az értékes pályadijaktól el is tekintve, méltán gyakorol­hat vonzó hatást ez a pályá­zat mindenkire, akiből érde­kes, értékes mondanivaló kí­vánkozik ki. A feltételek nem tartalmaznak irodalmi terü­leti megszorításokat; nem rögzítik le egyetlen körre a feladatot, hanem megnyit­nak minden kaput, hogy mi­nél többen jöhessenek be, minél nemesebb és izgalma­sabb vetélkedés következzék. Méltó ez a pályázat a Ver­­hovayckhoz. Az adminisztra­tív sikert magábavéve bizto­sítja a pályázatok terén év­tizedek folyamán szerzett sok-sok tapasztalatuk. Az er­kölcsi sikert már maga a pályázat kiírása és a jelen­tős áldozat meghozatala eredményezi. Az irodalmi si­ker pedig nem fog elmarad­ni, mely a Verhovay Segély Egyletet a nemes verseny ki­írására késztette.--------------O-------------­WILLIAMSON, W. VA. 343-ik fiók SZERETETTEL KÉREM a fiókunkhoz tartozó tagokat, hegy a december havában tartandó évzáró gyűlésün­kön, amely DECEMBER 15- ÉN, vasárnap d. u. 1 órakor kezdődik New Campen a Rec­reation Hallban, a saját érde­kükben megjelenni szíves­kedjenek. A december havi gyűlésen lesznek megválaszt­va 1941-re a fiók tisztvise­lők és egyéb fontos ügyek is napirendre kerülnek. Tagtársi tisztelettel Hegedűs János, titkár. Verhovayak Lapja (Folytatás) 12. KÉRDÉS: Egyesületünk kötelékébe fióktitkárunk fel­vett egy tagot 1940 október 10-én. Ugyanazon a napon a jelentkezőt az orvos is megvizsgálta és egészséges­nek találta. Az illető azon­ban nem fizette meg csak november 20-án az első hó­napra járó $1.75 tagsági diját s igy az előbb felter­jeszthető nem volt. Emiatt a Központi Hivatalunk csak november 30-án állíthatta csak ki a tagsági igazolvá­nyát, mely kézbesítésre csak december 4-én érkezett a fiókhoz. A szervezőnk, aki éppen .december 4-én jelen volt vá­rosunkban azt mondotta, hogy az életbiztosítási köt­vény (tagsági igazolvány) már nem kézbesíthető ki, egyrészt mert az orvosi bizo­nyítvány kiállításától számít­va már 55 nap telt el, más­részt mert a jelentkező idő­közben betegen az itteni közkórházba került, ahol ki­sebb bajával még ma is kór­házi ápolás alatt áll. Helyes-e a kerületi szervezőnk felvilá­gosítása? Kit terhel itt a fe­lelős' és miután legjobb tu­domásunk szerint a jelent­kező a kórházat már a na­pokban elhagyja, nem le­hetne-e addig a tagsági iga­zolványának az érvényét fenntartani? FELELET: A kerületi szer­vező felvilágosítása és állí­tása helyes. Itt felelősség magát a jelentkezőt terheli §s senki mást, mert ha elol­vassák Alapszabályaink 29-ik szakaszának 9-ik bekezdését, tisztán megértik, hogy a tag­sági igazolványt törvényeink szerint csak akkor szabad kézbesíteni, ha a jelentkező egészséges és az orvosi bizo­nyítvány kiállításától az alá­írásig 45 nap még nem telt el. Ennek a feltételnek a hiánya semmissé teszi az iga­zolványt és az érvénytelen s a fiók titkára, illetve ügy­kezelője köteles azt a köz­ponti hivatalhoz haladék nélkül visszaküldeni. Köz­ponti hivatalunk pedig a je­lentkező által befizetett tag­sági dijat visszautalja. A tagsági igazolvány érvényét ebben az esetben fenntartani nem lehet. 13. KÉRDÉS: B. M. D. egye­sületünkbe felvételét kérte — de el Tett utasítva a köz pont által. Erre ő megjeleni a fiók gyűlésén és arra hiv ta fel az elnköt, hogy tudjs meg a központtól, hogy mi ért lett elutasítva? Megte­hetne ezt a jelentkező érde­kében a fiók elnöke és kér­heti-e betekintés végett a2 orvosi bizonyítvány vissza­küldését? FELELET: B. M. D. ké­rését se. a fiók elnöke, sem Központunk nem teljesítheti mert Alapszabályaink 29-ik szakaszának 10-ik pontja egyenesen kimondja, hogy “a központi hivatal a felvé­teli kérelmet és az orvosi bi­zonyítványt semmi körülmé­nyek közt sem küldheti visz­­sza, sem pedig a felvétel meg tagadásának okairól semmi­féle felvilágosítást nem ad­hat.” 14. KÉRDÉS: Olyan helyzetbe kerültem, hogy a tagsági iga­zolványomra a magas havi dijakat többé nem fizethe­tem be és nem is akarnám azt megtenni egyrészt azért, mert nincsen keresetem, másrészt azért, mert a mun­kámat is, úgy látszik, végleg elveszítettem. Nincsen sem családom, sem törvényes örö­kösöm. Szeretném megtudni, hogy mennyit kapok vissza a már befizetett pénzemből? (J. K., Detroit, Mich.) FELELET: Jelenleg az ön tagsági igazolványának, il­letve életbiztosítási kötvényé­nek $275.95 a készpénz tar­taléka. Kölcsönt arra nem vett fel és másnemű tarto­zása sincsen, ami esetleg le­vonásba kerülhetne. Az élet­biztosítás összege pedig $500.00. Ennek 1%-a, vagyis $5.00 kezelési költség címén levonandó s igy $270.95 ma az ön kötvényének a vissza­váltási értéke. Ezt az összeget visszakaphatja a már befize­tett pénzéből. Természetesen ki kell jelentenie, hogy ezt mindennemű jogainak te^es kielégítése címén el is fo­gadja és minden további kö­vetelésről lemond. (Folytatjuk) INDIGESTION may affect the Heart Gaa trapped in the stomach or guUet may act like a hair-trigger on the heart At the first sign of distress smart men and women depend on Bell-ans Tablets to set gas free. No laxative but made of the fastest­­acting ^medicines known for acid indigestion. If the FIRST DOSE doesn't prove Bell-ans better, regien ottle to us and receive DOUBLE Money ^ • n. Ha Szorgalmasan Dolgozik Nap-nap Után ■tftflMfeMflHHH «u*m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom