Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-10-31 / 44. szám

1940 október 31 Verhovayak Lapja 5-ik Oldal A MAGYAR GYÜMÖLCSRŐL az idén is azt Írhatjuk, mint minden istenadta esz­tendőben, hogy olyan édes­sége a szőlő nemes gyümöl­csének csak magyar földön van — és sehol másutt. Azt mosolyogja az alma, is, hogy zamatja üdítő s egészséget jelent, hogy csak le kell szedni a fáról és késő ta­vaszig van a háznál friss gyümölcs. Kínálja a papir­­héju dió is fehér, ízletes belét és a legszebb őszi barack, a kékes-hamvas szinü pompás "szilva, a sárga-piros körte megannyi mosolygó, kiáltó dicsérete a magyar gyümöl­csöskertnek! A magyar mi­niszterelnök éppen most mu­tatott rá a magyar gyü­mölcsben rejlő nagy értékre, amikor azt mondotta, hogy “A gyümölcs nálunk — köz­­gazdasági faktor, — és üzleti fantázia van mindenik ma­gyar gyümölcsöskertben! ” Csak a külföldön járt ma­gyar ember tudja igazán fel­ismerni azt a különbséget, amely a magyar gyümölcs és más országok gyümölcsei között van. Mintha külön ér­lelő, édesítő sugara volna á napnak odaát, amely a ma­gyar földre hull. Ott a gyü­mölcs édesebb, izletesebb, hú­sosabb, mint bárhol másutt. Máshol talán ékesebb a gyü­mölcs külalakja, díszesebb a köntöse, hiszen a kertésztu­domány — főként Califor­­niában — csodákra képes, de a gyümölcs izét, hiába, a nap melegének és a föld erejének nagyszerű összetalálkozása adja! * * * OKTÓBER HARMINCEGYEDIKÉN sárgult, foszladozó újság­­kivágások között találtunk egy igen érdekes hírre. Ép­pen huszonkétéves az. Hu­szonkét esztendő! Mennyi minden történt azóta! A tu­dósítás fölött ott van a dá­tum: Budapest, 1918 októ­ber 31. Ma gyilkolták meg Tisza Istvánt, Magyarország nagynevű, volt miniszterel­nökét a Hermina ut 35. szám alatti lakásán. Este ha­todfél órakor többé-kevésbé rendetlen katonaruhában nyolc fegyveres ember tört be az előszobába. Négy kint maradt, négy beljebb nyo­mult, tüzelésre emelt puská­val, a fogadóterembe, ahol Tisza István állott feleségé­vel és rokonukkal, Almássy Denise grófnővel. “Mi van a kezében?” kérdi a katonák egyike. “Fegyver, a magok kezében is puska van!” vá­laszol Tisza. “Tegye le!” szól a katona. “Tegyék le magok is a puskát!” De nem vitat­kozik, eldobja a revolvert és teljesen védtelenül áll a me­rénylőkkel szemben, akiknek egyike most ráripakodik: “Tudja maga, hogy maga miatt nyolc éve szolgálok és hogy maga miatt sok millió ember pusztult el?” “Sok millió elpusztult — feleli Tisza, — ezt én is fájlalom, de nem én vagyok az oka!” “A nők menjenek odébb” rendelkezik az egyik táma­dó. Tisza Istvánná és Almás­sy Denise grófné Tisza elé állanak, de Tisza gyöngéden kilép közülök, egyet-kettőt előre, miközben három puska dördül el, három golyó ta­lálja Tisza mellét. A gyilko­sok kiszaladnak. Tisza össze­rogy: “Végem van!” Fele­sége ráborul. A sebesült még csak ennyit mond: “Ennek igy kellett lennie!” Mentők, orvosok már nem segíthet­nek. öt perc alatt kiszenve­dett. * * * BUDÁN TÖRTÉNT egy iskola tantermében. Megnyílt most az iskola és a tanító beszélt tanítványai­hoz meghatott hangon: Fiaim, ti szerencsés, bol­dog gyermekek vagytok. Ti nem ismeritek az emberi lé­lek legnagyobb fájdalmát: a haza elvesztésének fájdal­mát. Mi huszonkét évvel ezelőtt — akkor ti még nem éltetek — elszenvedtük az összeom­lást, ezeréves földünk felda­rabolását. Fájdalmunkat fo­kozta a marcangoló önvád, mert mindannyian hibásak voltunk: megdermedtek a magyar karok, mikor a ha­zát kellett volna véderii, megbomlott a rend, mikor a legnagyobb rendre lett vol­na szükség. De akkor, huszonkét év előtt megfogadtuk: fogunkat összeszoritva dolgozunk s nem nyugszunk, mig hazánk földjét vissza nem szerezzük. Fiaim, ti a megnagyobbo­dott Magyarország boldog ifjúsága vagytok. Szép jövő rajzolja elétek nagyszerű vo­nalait. Nézzétek, ideirom a táb­lára: visszatért Nagyvárad. Szent László ősi városa, Nagykároly, melynek megye­­gyűlésein Kölcsey küzdött a jobbágyok felszabadításáért, Szatmár, ahol Rákóczi zász­lója 230 évvel ezelőtt leha­nyatlott, Nagyszalonta, cson­ka tornyában, kicsiny szobá­ban őrzik a legnagyobb és legpuritánabb magyar köl­tőnek, Arany Jánosnak egy­szerű bútorait, asztalát, ame­lyen Toldit irta, ágyát, mely­ben kilehelte nemes lelkét. Fiuk, figyeljetek, még nincs vége a sornak: visszajött Máramarossziget, Dés, Zilah, visszajön Kincses Kolozsvár, Marosvásárhely és a széke­lyek az ősi határon, kikről Petőfi énekelte: nem fajult el még a székely vér, min­den kis cseppje drága kin­cset ér. Egykor egy nagy költő megható sorokat irt az utol­só leckeóráról. Fiuk, ti ezen az első lecke­órán adjatok hálát. Isten­nek: béke van hazátokban, bevonult édesatyátok rövide­sen visszatér közétek a ki­csiny családi körbe. Ti szép uj ruhában, cipőben ültök itt jó reggeli után, gondos szülétek már iskolakönyvei­teket is megvásárolta. Ne ismerjétek meg soha a haza elvesztésének fájdal­mát. Tanuljátok meg, hogy a hazának mindig szüksége van és szüksége lesz erős hadseregre, mely védi a ha­tárokat. Most államférfiatok böl­csessége elérte azt, hogy vér nélkül kaptuk vissza jó da­rab régi földünket, de az ál­lamférfiak tárgyalását meg­erősítette, hogy az ellenfél tudta, a határon erős had­sereg állt őrt, készen arra. hogy életét feláldozza. És ez a derék hadsereg áll­jon őrt továbbra is és ne aludjon ki soha a harci eré­nyek lángja a magyar szi­vekben. És fiaim, ünnepi hangu­lattal a szivetekben, tanul­jatok, dolgozzatok, mei’t a ti tudásotokra, munkátokra szüksége van a hazának, a megnagyobbodott Magyaror­szágnak. Gyönyörű és nagyon ak­tuális volt a beszéd, azért iktatjuk ide mi is! SZÁZ SZÓNAK IS órákig tartó beszédnek, hosszúra nyúló vitának nagyon sokszor nem sok értelme van. Letagadni nem lehet, hiszen mindennél beszé­desebb bizonyíték a több mint félszázados múlt arra, hogy a Verhovay Segély Egylet mindig tel­jesítette kötelességét. Ha még nem tagunk, álljon sorainkba. Hiszen minden földi halandónak egyformán EGY A VÉGE amikor beköszönt az öreg kaszás. Erre a láto­gatásra mindenkinek minden pillanatban ké­szen kell lennie; szerettei sorsával törődő, azok jövője iránt aggódó apának, anyának biztosí­tásra éppen úgy szüksége van. mint a falat ke­nyérre, vagy a korty vízre. TAGSZERZÉSI VERSENYÜNK, KARÁCSONY KÖZELEDTE A LEGJOBB ALKALOM ARRA. HOGY HOZZÁNK CSATLAKOZZÉK. ARATÁS UTÁN Igen érdekes hirt kaptunk át e héten a Magyarok Vi­lágszövetségétől, mely szó­­ról-szóra ezeket mondja: Bánffyhunyad, az ősi észak | erdélyi város. visszajutása napján, a budapesti rádió­ban felolvasták Ravasz Lász­ló püspök gyönyörű meg­emlékezését szülővárosáról. A költői irásmüben a püspök többek között ezeket mond-1 j ja: “Eszembe jut 1919 Áldozó­csütörtöke. A román ura­lom erőszakossága akkor volt tetőpontján. Kimentem a szülőfalumba prédikálni. Tudtam, hogy beszédemet gyorsírók írják, a templom tele lesz detektivekkel, csen­dőrök járnak a cinteremben. Ezért többször átolvastam s I szinte nagyitóüveggel vizs­gáltam meg kéziratomat, hogy véletlenül se legyen benne semmi politikum, úgy nevezett ‘üázitás”, mert a { I helybeli lelkipásztornak és1 az egyház elöljáróságának is baja lesz belőle. Meg voltam győződve, hogy tisztán val­lásos, sőt dogmatikus tétel­ről beszélek. Amikor azután vége volt a templomozásnak, a cinteremben vártak az atyafiak. Komoran álltak sorfalat, csendesen köszön­töttük egymást; hátunk mö­gött csendőrszurony s rőt sastoll vetett árnyékot, mint­ha sáslevelek imbolyogná­­nak. Nagy csendben előáll egy öreg magyar. Köszönjük az Igét, mondja, mindent megértettünk, mindent tu­dunk, csak azt tessék mon­dani: aratás előtt jön-e Hor­thy Miklós, vagy aratás után? Aratás után jött; a huszonkettedik aratás után. Amikor a rádió meghozta a hirt, hogy Bánffyhunyad új­ra magyar föld, Leányfalu­ról táviratot röpített a posta egy baráti címre: tegyenek viz'ágot az édesapám sírjára.” UJ MAGYAR BÉLYEGEK A magyar posta gyönyörű szép uj bélyegeket hozott forgalomba Mátyás király születésének ötszázéves év­fordulója alkalmából. A mű­vészi kivitelű bélyegek, a hol­lós címert, a tudós és had­vezér Mátyást, stb. örökítik meg s feleárral kerültek forgalomba. Erdély visszatérését is uj bélyeg kibocsátásával ün­nepli a magyar posta. A ma­gyar szent koronát ábrázoló kép mellett két vitéz áll disz­­őrséget. A bélyeg felírása: “Kelet visszatért.” Lemon Juice Recipe Checks Rheumatic Pain Quickly If you suffer from rheumatic, arthri­tis or neuritis pain, try this simpla inexpensive home recipe that thousand* are using. Get a package of Ru-Ex Compound today. Mix it with a quart of water, add the juice of 4 lemon*. It’s easy. No trouble at all and pleasant. You need only 2 table­spoonfuls two times a day. Often within 48 hours — sometimes over­night — splendid results ar* obtained. If the pains do not quickly leave and if you do not feel _ better, Ru-Ex will cost yon nothing to try as it it sold by your druggist under an absolut* money-back _ guarantee. Ru-Ex Compound is for sale and recom­mended by Good Drugstores Everywhere-PATRONIZE Our Friend AMERICAN DUTCH HENRY’S 322—328 Diamond St. Pittsburgh, Pa. Ha Szorgalmasan Dolgozik Nap-nap Után ■■HHIlMiflmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom