Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-03 / 40. szám
' - • - awra - ■ ' « ny. '■ " . 1 'PPfWÜ VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 OKTÓBER 3 NO. 40. SZÁM * O K T Ó II E IC <* KILENC év hijján: százéve. És egy évszázad már nagy idő. Sűrű a függönye. Nehéz átlátni rajta. De ez a dátum mégis hozzánk sötétlik a múltból. Átver a függönyön, mint ruhán a vér. A legszerencsétlenebb 13-as számmal együtt. És megnehezül a szivünk, bár nehéz bizony az enélkül is. És előveszem a történelmet. Isten tudja, hányadszor már. Hogy megértsem valahogy ezt a gyásznapot, mert . . „ nem értem, nem értem. A történelem Így beszél: — 1848. A szent tavasz. Debrecenben megszólal a Rákóczi harang. Kossuth hisz a forradalomban. Görgei hadiparancsa: “Honvédek gyözelemröl-gyözelemre hordjátok zászlótokat!” A békepárt. A függetlenség kimondása. Háború az osztrákok ellen. A honvédek minden vonalon győznek. Budavára a miénk! Az oroszok beavatkozása. Háború az osztrákok és oroszok ellen. Vagy hat oldalt fordítok át egyszerre, hogy ne szenvedjem át újra a magyar szabadságharc keserű tragédiáját. — Haynau hatszoros erővel támadja Pöltenberget. Kmety Pápa felé húzódik vissza. Görgey haditanácsa. Az utolsó diadal. Rüdiger kozákjai. Segesvár. Pöltenberg födözi a visszavonulást. Görgey beteg. Rüdiger folytatja az üldözést. A Tiszavidék és Erdély elvesztése. A fegyverletétel. A Szentkorona menekül: Szegedre Nagyváradra, Aradra és az orsovai füzesekbe. Kossuth búcsúzik. A kivégzések. Es megint átfordítok néhány nehéz oldalt, de a legnehezebbet mégis olvasom: — ARAD, OKTÓBER 6. Latour halálának évfordulója. Egyetlen hajnalon 13 vértanúja lett a magyar szabadság szent ügyének. Kiss, Schweidel. Lázár, Desewffy, Pöltenberg, Török. Lahner. Knezics, Nagy, Leiningen. Aulich. Damjanich, Vécsey. Tizenhárom név. Tizenhárom magyar tábornok neve. Magyar nevek és idegen nevek. Érdekes nevek mindenképpen. Különösen így. együtt. Mért harcoltak ezek a nevek együtt? Kétségtelenül egy közös ügyért: Magyarország szabadságáért, amiben, — miként a Rákóczi harcok idején, — akkor is benne zengett az általános nagy emberi cél: a minden béklyókat lerázó szárnyas gondolat és egy tűzhelyet jelentő testvéri érzés. Milyen különös és mennyire fájdalmasan fájdalmas ma erre a napra visszatekinteni, Egy évszázad távlatából. Amikor újra a szentistváni elgondolásokat bogozzák. Az egyik név magyar, a másik szerb, a harmadik szláv, a negyedik német, az ötödik lengyel. És mind eg^ korona alól való. Damjanich vörös sapkában harcol. Schweidel, Pöltenberg, Aulich, Leiningen Knezics aranysujtásos magyar dolmányban. Es most valamennyi egyformán magyar gyász. Minden magyarnak gyásza. Itt. Amerikában is ezer és ezer gyászfátyolos lobogó hajlik meg a nagy nevek emléke előtt. Szónokok dörögnek, mint az ágyuk; friss magyar apróságok lelke villog fel az ünnep sötétjéből; koszorúkat hordunk az aradi 13-hoz s az amerikai földön született Verhovay-lány könnyesen dűl a bitófához. amig újra és újra énekeljük a magyar imádságot: “MEGBÜNHÖDTE MÁR E NÉP A MULTAT S JÖVENDŐT!” ' Mert, Istennek hála. mégis csak összeverődünk mindig, ha szenvedünk. Egy fa alá. Mint hideg szélben a lombok. TARNÓCY ÁRPÁD. EGY LEVÉL MELY A FRONTOLDALRA KÍVÁNKOZIK 1940 szeptember 12. VERHOVAY SEGÉLY EGYLET NAGYÉRDEMŰ IGAZGATÓSÁGÁNAK. PITTSBURGH. PA. Mélyen Tisztelt Főelnök ur, Igazgató urak! Mi alulírott fiók-titkárok a 21, 108, és 364-ik Youngstown, Ohio-I fiókok által rendezett és a folyó évi junius 23-án megtartott Országos VERHOVAY NAP közös bizottsága nevében óhajtjuk kifejezni köszönetünket önöknek azon bölcs intézkedéséért, amelyen keresztül a fenti országos Verhovay Napot anyagilag is méltóztattak támogatni. Tudjuk azt. hogy ezt egyletünk elöremenetelének érdekében tették, és ugyan ilyen értelemben tudatjuk a nagyérdemű igazgató urakat, hogy azt a pénzt jobb helyre nem költhettük volna el, és mondhatjuk, hogy ANNAK ELLENÉRTÉKÉT SOKSZOROSAN KAPTUK MÁR IS VISSZA. Négy hónapig tartott a Verhovay Nap propagandája, és ezen idő alatt KÖZEL 300 UJ TAGOT VETTÜNK FEL A KÖRNYÉKEN; alakult egy uj fiók, amely tudtunkkal szépen halad előre, erkölcsi téren pedig olyan gyönyörűnek mondhatók az eredmények, hogy írásban nehéz azt kifejezni. Megismételve, mi is egyletünk érdekét szolgáljuk, amikor ezekről írunk és a jövőt illetőleg ajánljuk ilyen országos Verhovay Napok megtartását más vidékeken is, mert tapasztalatból tudjuk, hogy sem a kifejtett munkánk, sem az elköltött pénz nem ment kárba, és ha másutt is, csak annyi eredményt is érnek el, mint mi, akkor is mindnyájunk megelégedésére szolgálhat a nagy közös célért való munkálkodás: a Verhovay haladás Mégegyszer megköszönve szives jóindulatukat a bizottság nevében. Maradtunk tagtársi tisztelettel: KALUCZKY JÁNOS, TURNER JÓZSEF, a 21-ik fiók titkára a 108-ik fiók titkára, MIGLETS W. A. a 364-ik fiók titkára ¥ ¥ ¥ — Ritka, mint a fehér holló az ilyenféle levél, ami neiu azért volt kedves és feltűnő az Igazgatóságunk előtt, mert köszönet van abban iránta kifejezve, hanem azért az igazán furcsa tüneményért is, hogy a youngstowni fiókok titkárai saját maguk munkáját méltatták magában a levélben és mégis az igazgatóság határozatát, előrelátását köszönték meg abban. — Mit köszöntek??... Azl, hogy nagyobb méretekben alkalom lett nekik adva, hogy a tagszerzésnek köteles munkáját kifejtsék s eleget tegyenek az Alapszabályok azon rendelkezésének, amely kötelességévé teszi minden tagnak a tagszerzést. Ok a fiókban élő tagságnak kötelmeit látják teljesítve abban a alkalmi munkában, amit a youngstowni Verhovay Nappal összekötve kifejthettek s ők vélik magukat hálára kötelezetteknek,, holott igazában azoknak jár ki a köszönő szó, akik a Verhovay Napot a tagszerzés eredményén keresztül sikeressé tették és elvégezték azok helyett is a munkát, akik az Alapszabályokban megkövetelt tagszerzési kötelesség felé soha nem hajlanak. . De különösen is ritka eset, — mint fentebb említettem: — valóságos^ fehér holló a fióktitkároknak abbeli viselkedése, hogy nem várnak mindent a központi irányítástól, nem támaszkodnak főleg a Verhovay közös kasszára,—sőt!—helyzetüket felfogva ök maguk tesznek. cselekszenek, és nem is kívülről szerzik be Verhovay munkájuknak irányitó gondolatát, hanem ök, saját maguk határozzák meg ami kívánatos, jó és a Verhovay Segély Egyletnél hasznothajtó cselekvés. Nem sok szó eshet itt arról, hogy ki kezdeményezte a Verhovay Napot, a fő az. hogy a youngstdwni fiók titkárok munkája tette azt sikeressé s mégse emelik fejüket nagy büszkeséggel az égnek, hanem a fáradságos munkájuk végeztével, ők érzik magukat adósnak, holott a teljes elismerés őket illeti!! — Okosak, szerények s ami fontos: igazi Verhovayak a youngstowni fiókok titkárai s megérdeVili cselekvésök, hogy az mindnyájunk előtt példának forgatódjék! DARÁGÓ JÓZSEF ■■ ír ff ■■■*— T
