Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-19 / 38. szám
12-ik Oldal 1940 Szeptember 19. Verhovayak La pja tOO^o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 'MOZI VILÁG” HANGOS HETI HÍRADÓ A Grand Színházban SZERDÁN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZEPT. 25 ÉS 26-ÁN A NANTY GLO-I FAMILY SZÍNHÁZBAN pedig VASÁRNAP, SZEPT. 29-ÉN DÉLUTÁN 2 ÓRAKOR "KÖSZÖNÖM HOGY ELGÁZOLT" és a "LILA AKÁC" cimii filmek lesznek újra bemutatva EZ LESZ AZ UTOLSÓ ELŐADÁS AZ ŐSSZEL “LILA AKÁC” A SZERELEM ÉS IFJÚSÁG FILMJE Agai Irén, Kabos Gyula, Biller Irén, Nagy György, Gézán Gyula, Rátkai Márton, Eszterházy Ilona, Pethes Sándor, Somogyi Nusi, Dezsőfi László és Király Ernő a főszerepekben A “LILA AKÁC" előtt újra meg fog nyílni a magyarok által kedvelt Grand és Nanty Glo-i színház. Magyar nóta, magyar tánc és magyar beszédet fog hozni a hangszóró a sziveinkbe. Mert a LILA AKÁC cimii filmet Szép Ernő közismert regénye után csinálta meg a magyar film vállalat, amit csak el lehet képzelni, az mind benne van ebben a filmben, nem is csoda, mert ha a szereplők névsorát nézzük, ott látjuk vezető szerepekben Kabos Gyulát, Agai Irént, Gózon Gyulát. Biller Irént, Somogyi Nusit, Nagy Györgyöt és még rengeteg jobbnál-jobb magyar filmszínészt. A LILA AKAC a szerelem és az ifjúság filmje, tele zenével és hangulatos jókedvvel. A LILA AKÁC nyerte meg a nagy magyar dijat úgy rendezésben, mint kiállításban. Ilyen jól rendezett film nem került soha a néző elé, mint amilyen a LILA AKÁC. A film tíz felvonásból áll. azért ilyen hosszú, mert mindent bele tett a rendezőség, amit a közönség szeret. A LILA AKÁC nemcsak hires magyar virág, hanem hires magyar Mim is lett belőle. KÖSZÖNÖM, HOGY ELGÁZOLT A legnagyobb sikerű szinmagyar, énekes, táncos filmvigjáték. — Főszereplők: Jávor Pál, Turay Ida, Erdélyi Mici, Páger Antal, Kabos Gyula, Salamon Béla, Pethes Sándor, Gárdonyi Lajos Dr. Balázs Sándor vagyonos földbirtokos néhány napos autóturára indul. Útközben megfürdik a Dunában. Amíg Dr. Balázs fürdik, Péter, egy állásnélküli színész ellopja az autóját. Egy utkeresz tezésnél az autó összeütközik egy kétkerekű hajtőkocsival, amelyet Galambos Panni, egy környékbeli birtokos bájos leánya hajt. Palimnak az ijedtségen kívül semmi baja nem történik, ha csak az nem számit bajnak, hogy beleszeret a jóképű színészbe, aki persze az ellopott autó gazdájaként szerepel. A leány megigérteti Péterrel, hogy visszatér hozzá, a szinész azonban örül, hogy ép bőrrel megússza a kalandot és esze ágában sincs Pannit többé felkeresni. Panni tehát Pestre utazik és lakásán felkeresi Dr. Balázs Sándort. Persze ott az igazi Balázszsal találja magát szemben és ebből származik aztán a bonyodalom, mert Panni apja közben felutazott Pestre és a leányát a földbirtokos lakásán találja meg. Ferenc, az inas menti meg a helyzetet, aki azt hazudja, hogy a fiatalok egybekeltek. Ezer mulatságos bonyodalmon keresztül jut el a film a A NANTY GLO-I FAMILY SZÍNHÁZBAN MOST VASÁRNAP, SZEPT. 22-ÉN, D. U. 2 ÓRAKOR "TITOKZATOS IDEGEN" és az "ÉDES MOSTOHA" Agai Irén és Biller Irén a “Lila Akác’’ egyik jelenetében megoldásig, amelyet itt nem áru-befejezéssel mindenki meg lesi lünk el — az bizonyos, hogy a elégedve. 146 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 147 hez hajolt, csókolta. A kezét is. Véres szeme könnybe lábadt. — Megismertél, Nagyasszonyom? . . . Hát megösmertél? — Itt voltál s nem jöttél hozzám? — korholta az asszony. — Nem mertem... Hogy mertem vóna? ... Mi vagyok én s ki vagy te?... Hát rámösmertél annyi sok időre? Áhítattal vigyorodott rá, szivéhez szorította az illatos kezeket s csókolta ismét. Sarolt lelkén édes emlékek borzongtak át. Sokszor járt a székely hegyek közt, apjával, aki megbecsülte ezeket a kicsi embereket. S ő apja leánya volt. Megszerette a vad hegyeket s a vad, romlatlan székely népet. Ajtony némán nézte őket. — Emlékszel, öreg Tompa? — mosolygott a Nagyasszony. — A Hargitában, hányszor? ... — Bátor leány voltál, Nagyasszony, akár a legjobb férfi... S megszabadítottad a szegény ember tinóját a mándruc szájából! ... Szerettél minket, árva székelyeket. Nálunk laktál, velünk ettél, segítségül voltál nekünk mindenben... Sok bajunkban jó szót tettél a Nagyurnái, Atyád-, uradnál . . , Fehér Nagyasszony! ... így emlegetnek nálunk ma is téged s visszavárnak, mindig, mindig... — Én se felejtelek el titeket, soha. Csak köztetek voltam boldog igazán ... — Visszajössz hozzánk valaha, Nagyasszony, a te szép fiaddal? Ajtony türelmetlenül dörr ént közbe: — Menjünk! Sarolt búcsúra nyújtotta kezét s halkan suttogta: — Mondd meg, hogy várjanak. Hogy a fiam visszavisz. S örökre ott maradok, köztetek. ... Haldokoltak az erdők. Egy részük lázvörösen viaskodott még az életért, más részük már sápadtan adta meg magát a halálnak. Ezüst dér szemfedője alatt feküdtek a füvek. Egy reggel megérkezett Tibold ur, a bajor lovag. Alig tudták a lóról leemelni, olyan fáradt volt a nyargalástól. De ő nem akart pihenni, egyenesen a Nagyurhoz vitette magát. A Nagyasszonyt találta nála s Radla urat. A beteg arca kigyult s szivéhez kapott, mikor meglátta. Sarolt halk sikollyal ugrott fel mellőle. Radla ur izgatottan kapott szakállához s megráncigálta. Ez volt nála a belső feszülés jele. — Mondd hamar! — hördült rá a Nagyur Tiboldra. — Jót hoztam, Nagyuram! — krákogta tikkadtan a lovag s erős, sárga lapátfogai kivigyorodtak gyér bajusza alól. — Hála Istennek! — hanyatlott Sarolt ura ágya szélére. S a Nagyur is felsóhajtott: — Dicsértessék az Isten! — Sarolthoz fordult: — Istvánt, szivem! ... S bort... Felült. Kezét oldalához szorította s kitágult szeme mereven csillogott. A Nagyasszony Istvánért futott s bort hozatott. — Igyál, hogy beszélhess! S ülj le amoda! — intett a Nagyur Tiboldnak. A bajor meghajtotta magát. Felemelte, urára köszöntötte s kiitta a kupát fenékig. Leült a lócára s vidámultan dörzsölgette zsibbadt combjait. István érkezett. Meglepett, kérdő arccal köszöntötte Tiboldot: — Hol jártál ilyen sokáig s hogy vagy? — Mingyárt megtudod, urfi. Most már jól, köszönöm. — Ide ülj! — intette Istvánt maga mellé a Nagyur. Sarolt is odahuzódott s mintha bátorítaná, átölelte fia vállait. Mintegy véletlenül, a Nagyur hideg keze is végigsimitott István karján. István körülpillantott. Minden szem rajta. Érezte,
