Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-11 / 28. szám
6-ik Oldal ___________________________Verhovayak Lapja Az uj taktika csak addig jó, amig az ellenség azt el nem tanulja A PÁNCÉLOS HADVISELÉS A háború első menetét kétségtelenül megnyerték a németek. Köszönhették ezt annak, hogy helyesen ismerték föl az uj fegyvernemek: a repülőgépek, a páncélos ko esik és a fantasztikusnak látszó ejtőernyős csapatok harcászati értékét s ezeknek a tömeges és tervszerű felhasználásával, teljesen uj taktikával lepték meg a világot. Megtörték a régi frontális támadás rendszerét, repülőtámadásaikkal, előretörő tankhadosztályaikkal, ejtőernyős csapataikkal harctérré tették az egész ellenséges országot. Az uj taktika, amely sokszor egészen uj fegyverek és uj hadászati módszerek alkalmazására épül fel, rendszerint nagy kezdeti előnyöket jelent a támadó számára. Ennek a végzetes következményét csak akkor sikerül elhárítani, ha a hátrányba került félnek ideje van arra, hogy az uj taktikát maga is eltanulja, vagy annak az elhárítási módját kitalálja. Pyrrhos, Epirus királlyá, a heraclei csatában, ahonnan a “pyrrhosi győzelem” szállóigéje származik, annak köszönhette nagy véráldozattal kivívott diadalát, hogy amikor a világhírű macedóniai falanx már órák óta hiába mérkőzött a hasonló világhírű római légiókkal, a magával hozott elefántokat bocsátotta rá a római lovasságra. Négy évvel később, Maleventum mellett, azonban már hiába szerette volna ugyanezt a taktikát alkalmazni: a rómaiak égő nyi lakkal riasztották meg a rájuk rohanó elefántokat. Az ókor vastagbőrü tankjai riadtan visszafordulva, Pyrrhos seregét gázolták le és megnyitották az útját a római győzelemnek. A honfoglaló magyarok nyugati kalandozásaik közben szintén egy újfajta taktikának köszönhették legendás győzelmeiket. Lóháton támadtak, rendkívüli gyors mozdulataikkal meglepték az ellenséget, ügyeltek arra, hogy közelharcba ne keveredjenek a páncélos német lovasokkal, hanem elárasztották őket nyilaikkal, azután szinlegesen megfutamodtak, majd amikor az ellenség fölbomlott hadrend• del üldözte őket, hirtelen visszafordultak, rajta ütöttek és lemészárolták őket. Ez a taktika igen jól gyümölcsözött addig, amig a németek is ki nem tanulták. Egészen a merseburgi csatáig. Merseburg előtt Henrik király seregei egészen uj taktikát alkalmaztak. Tömör hadrendben állva, pajzsaikkal fölfogták a magyar lovasok nyilzáporát, azután /illámgyorsan rávetet ték magukat a magyarokra. A meglepett magyarok a régi t a k t i k á val próbálkoztak: megfutamodtak. A németek azonban tudták, hogy ez a megfutamodás csak szinleges, nem bontották fel hadrendjüket, zárt sorokban üldözték a magyarokat, nem engedtek nekik annyi lélekzetvételt sem, hogy nyilaikat újra kilőjék. A magyarok igy a csatát elvesztették. És ezzel elvesztették a legyőzhetetlenség varázsát. Amint egy régi krónikás szomorúan megénekelte: “A magyarok felkerekedének, de Merseburgnál igen megveretének. Azután újra felkerekedének, és újra megveretének.” Gonzalo de Cordoba, Itália Calabria nevű tartományában, Cerignole mellett, a tizenhatodik század hajnalán, szedett-vedett akasztófavirágokból, csapszéktöltelékekből álló seregével megverte az akkori világ két legnagyszerűbb fegyverneméből álló francia hadsereget: a francia lovagok virágát, közöttük a hires Bayard lovagot és a svájci zsoldosokat, akik mint a modern gyalogság előfutárjai, akkoriban fegyelmezett, kollektiv együttműködésükkel, a legfélelmetesebb katonák voltak. Gonzalo és Cordoba csürhéje minek köszönhette ezt a váratlan győzelmet? Annak, hogy sánc és árok, primitív töltés, természetadta magaslatok nyögött, árokfolyásokban húzódott meg és front akadályt állított az offenziva ellen. A lovagok nagyon fölvoltak háborodva ez ellen a “gyáva és alattomos” hadviselés ellen. Cerignole mellett mégis a hadviselők uj korszaka kezdődött. Gonzalo egy kortársa ezt irta erről a fordulatról: “A háborúk nem dönthetők el többé tüzes bátorsággal, ehhez ezentúl okos kitartásra és a katonai módszerek kiművelt tudományára van szükség.” Ma a páncélos hadviselés, valóban kiművelt katonai tudomány, melyről Suhay Imre a következőket írja: Nagy Frigyes, Napoleonhadjáratai idején a nehéz “csat a-lovasság”, vértesék, dragonyosok, tömeges bevetésével erőszakolták ki a döntést. Ma ezt a szerepei; a korszerű páncélos lovagok, a harcikocsik, közismerten a tankok töltik be. Tényleg úgy alkalmazák őket, mint annak idején a lovasságot; verjenek éket az ellenség soraiban, egyengessék a nehezen előrejutó gyalogság útját, erőszakolják ki a döntést és üldözzék gyorsan és kíméletlenül a hátráló ellenséget. Cambrai, Soissons, Amiens neveit 1917—18 óta,, mint a tankcsaták iskolapéldáit, az - uj fegyvernem győzelmeinek színhelyeit e m 1 e gethetjük, pedig hol vannak már az akkori idők harcikocsijai, a mai gigantikus páncélszörnyetegek mellett! A spanyolországi hadjáratban nem alkalmazták őket helyesen, kevés is volt belőlük; egyenkint, vagy csak néhányat dobtak be ott, ahol a gyalogság támadása megakadt, működésűk nem is hozott különös sikert. A japán-kinai háborúban sem volt döntő szerepük, a finnorosz hadjáratban pedig, legalább szovjet orosz részről egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Náluk a harcikocsik még nem dolgoztak elég szoros kapcsolatban a többi fegyvernemmel, a repülőkkel, tüzérséggel és gyalogsággal. Egész más képet kapunk azonban, ha a német páncélos kötelékek harcmódját figyeljük meg. A német páncélosok a légierőkkel a legs z orosabban működtek együtt a lengyelországi hadjáratban, a mostani nyugati csatákban pedig bevetésük, felhasználásuk mintaszerűnek mondható, valósággal iskolát csinált. Egyes beérkezett hírek, rövid, még nem teljes értékű jelentések szerint a németek a nyugati harctéren, . Vervins, Avesnes környékén páncélos kötelékeik nagy részét — állítólag 2500 tankot — vetettek harcba. Nagy sikerüket a következő harceljárással érték el: először nagyszámú bombavető alacsony repüléssel támadta meg az ellenfél vonalait; ezeknek fedezete alatt nyomultak előre széles arcvonalban a harckocsi-kötelékek. Ha nagyobb ellenállásra bukkantak, ha könnyű tábori tüzérség, a páncéltörő tégy verek megakasztották előretörésüket, egy terephullám fedezete alatt megálltak és rádió utján ismét a csatarepülők, bombavetők segítségét kérték. v Csak ha a “Stuka”-k (zuhanóbombázók) támadásukkal az ellenfél páncéltörő fegyvereit, tüzérségét legalább részben elhallgattatták, folytatták támadásukat. 1940 Julius 11. A terep általában kedvező volt a német tanktámadásoknak, a tankelháritó akadályokat a repülők és a német tüzérség tömegtüze küzdötte le, illetve hárította el. Egy-egy páncélos dandár 2—4 km. széles és 3—5 km. mély sávban támadott. A páncélos csapatok sikeres támadásának három előfeltétele van: a) a meglepetés; b) a tömeges bevetés; c) a kedvező terep. 1939 ősze óta a német sikerek nagy részét, eltekintve a gondos előkészületektől, a csapatok vitézségétől és önfeláldozó magatartásától, a meglepetésben kereshetjük. A hadtörténelem tanulsága, hogy eredményeket, különösen a háború kezdő fázisaiban csak meglepetéssel és gyorsasággal érhetünk el. S ezt a tanulságot a németek nem felejtették el, hanem mindenütt alkalmazzák. Meglepni csak gyorsasággal és az előkészületek eltitkolásával lehet, vagy pedig ha egészen újszerű, hatásaiban félelmetes harcieszközt alkalmazunk. A lezajlott franciaországi csatákban, mint a szövetségesek hadijelentései megállapítják, a németek uj, eddig még ismeretlen tanktipust alkalmaztak, melynek kivédésére katonáik nem voltak felkészülve. Mivel a tankcsata igen gyors lefolyású, a sikereket a többi csapat segítségével hamar ki kell aknázni, mert a harckocsik csak utat törnek, állásokat foglalnak el, de azokat huzamosabb ideig megtartani nem tudják. A német gyalogság részben gépkocsin követi a páncélosokat, zöme természetszerűleg gyalog. S mivel a gyalogságnak a páncélosok harcmodorához kell alkalmazkodnia, óriási menetteljesítményeket végeztek, hogy idejekorán érkezzenek a célhoz és a tankok sikeres áttörését k i h asználhassák. Ahol ‘betonbunkerek’ akadályozták meg a harcikocsik előtörését, 2—3 tlank feláldozta magát, amennyiben közvetlenül a lőirányban eléje feküdt. Ezeket persze összelőtték, de elvették a védők amugyis csak korlátolt megfigyelési lehetőségét a betonerdők lőrésén át s igy a páncélosok zöme folytathatta előtörését. Oly nagy mértékben, mint a legutóbbi nagy csatákban, még sohasem alkalmazták a páncélos alakulatokat. 2500 3000 német gépről beszélnek, a francia., angol harcikocsik számáról még csak féligmeddig megközelítő adatokat sem árultak el. Csak az összehasonlítás kedvéért említjük fel, hogy az 1918 augusztus 8-iki nagy csatában az antant 420 tankja a német frontot 30 km szélességben és 15 km mélységben tépte szét, mig a legutóbbi nagy mérkőzésben a német páncélosok 100 km szélességben törték át a szövetségesek megerősített vonalait. De fel kell még említenünk, hogy a németek nemcsak a francia állások gyengéit fedezték fel, hanem tekintettel voltak arra is, hogy a terep a harckocsik tömeges bevetését ne nehezítse meg. Először történt, hogy páncélos hadosztályok, hadtestek egymással ütköztek össze. Miképpen folytak le ezek & harcok, arról eddig nincsenek megbízható értesülések. Az angolok az ágyukkal felszerelt nehéz harckocsikat a támadásnál részben ott osztják be, ahol a súlypontot képezik, részben azonban az egyes hullámok között is alkalmazzák a legnehezebb típusokat, hogy ezek ágyúikkal segíthessék bajba jutott társaikat. A tankok harcát — sebességükön kívül — a tűz dönti el. A védelemnél legveszélyesebb ellenfeleik az ellenséges tankokon kivül a gyors tüzelő ágyuk; a könnyebb és gyöngébb jármüvekre, a felderítő szolgálatot végző páncélgépkocsikra pedig a kitünően rejtett, alig felismerhető páncéltörő fegyverek válhatnak végzetessé.----------------o---------------TŰZVÉSZ UTÓLAGOS ZSAROLÁSSAL Nemrégiben leégett özv. Hollósi Lászlóné Bodor-utca 7 sz. alatt lévő esztergályo* üzeme és Hollósiné a rendőrségen tizennégyezer pengő kárt vallott be. Hollósiné két nappal azelőtt levelet kapott, melybeii az állott, hogy tudják mint történt a tűzvész és ha nem fizet 800 pengőt, öngyújtó-, gatás címén fel fogják je- j lenteni. özv. Hollósiné természetesen bejelentette az esetet a főkapitányságon, ahonnan detektívek mentek ki arra a helyre, egy óbudai propeller állomásra, amit a levélíró megjelölt, hogy ott veszi át a 800 pengőt. özv. Hollósi Lászlóné meg is jelent a találkozón, sőt j kezében tartotta a virágcsokrot is, amit a levélíró ismertetőjelként tőle követelt. Vitéz Percei detektivnek és társának sikerült elfogni és letartóztatni Lauffer János 20 éves tanoncot és Galgóczi Gyula 21 éves bélyegzőkészítőt, akik az asszonyt meg akarták zsarolni. A kölcsönös tanúkihallgatások folytán az is kiderült, hogy a vádlottak tanúvallomásával ellenkezően özv. Hollósi Lászlónének semmi szerepe sincs a saját üzemében támadt tűzvész előidézésében.
