Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-08-22 / 34. szám

■ • " 16-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Augusztus 22. 1007OIVIAOYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG" HANGOS HETI HÍRADÓ A Grand Színházban SZERDÁN, CSÜTÖRTÖKÖN, AUGUSZTUS 28 és 29-ÉN A Három Sárkány' és Meseautó' c. filmek lesznek újra bemutatva A LEGSIKERESEBB ZENÉS, NÓTÁS MAGYAR FILM­­VIG JÁTÉK, A “HÁROM SÁRKÁNY” Városunkban a Grand Színházban augusztus 28 és 29-én A pompás magyar filmek sorai­ban díszes helyet fog kapni a leg­újabb. ragyogó magyar zenés film­komédia, a HÁROM SÁRKÁNY, amely újból feleleveníti bennünk az igaz magyar életet. Nézd meg a Kút és menj felesé­gül az apjához! Egy mondatba összesüriisitve ez történik a Hu­­nyady Sándor HÁROM SÁRKÁNY cimü vigjátékában. Szerencsés té­ma, ötletes, pergő meséjü törté­net, jó figurák vannak benne és amellett — ami talán legnagyobb értéke — meg van a magyar leve­gője. Ez a magyar levegő reszket a tájakban, az emberekben, az ese­ményekben, anélkül azonban, hogy erőltetett népszínmű ize leune a filmnek. Magyar téma — modern szemmel nézve, modern eszközök megelevenitésében. Egyéni ize van a filmnek! A HÁROM SÁRKÁNY sikerének egyik titka RAJNAY GÁBOR, aki­vel a magyar hangos filmkészítők eddig nagyon mostohán bántak, de ezután annál kapósabb lesz. Az idősebb Csaholyit játsza, a magyar urat, aki lenn a vidéki magányá­ban vágyakbzik Pestre, kisértik a régi, mulatós emlékek és aztán mi­kor felkerül újra, a régi, mulatós huszárkapitánnyá változik. Együtt mulat a fiával s egy nő kerül kö­zéjük. Rajnay Csaholyi Balázsa élettel teljes, csupa derű, meleg­ség, könnyedség — minden szava, gesztusa keresetiekül őszinte, nem a szinész játsza a szerepet, hapem Csaholyit látjuk, a kávási földes­urat. Rajnay Gábor alakítása em­lékezetes lesz minden filmbarátnak. Ám az együttes többi tagjai is méltók a főszereplőkhöz: Lázár Mária, akit a magyar sajtó joggal da«»'. f ■ . . '.-i--. Jelenet a “Három Sárkányából nevezett el a magyar Lili Dagover­­nek, elragadóan szép és finom. Márkus Emília nemesen egyszerű. Sziklay Szeréna és Berky Lili “sárkánysága” mögött pedig vidá­man csillan meg a jóság. Persze, mint mindig, most is állandó kaca­gást vált ki Kabos Gyula utánoz­hatatlan. aranyos humora, aki mellett Gózon Gyula. Rózsahegyi Kátmán és Pethes Sándor adnak vidám alakításokat. A HÁROM SARKANY-nyal együttesen lesz a EB URA FAKÓ' Crescent-i Magyar Házban ---------- Vasárnap, Aug. 25-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban, Vasárnap, Aug. 25-én este 8-kor “MESEAUTÓ” BEMUTATVA A sikeres magyar filmek sorá­ban is díszes helyet foglal el a MESEAUTÓ. ízig-vérig magyar ze­­nés-nótás filmvigjáték. Eddigelé ez az egyetlen magyar film, amely­ből óriási költséggel angol nyelvű verziót is készítettek “CAR OF DREAMS’’ címmel és világszerte a legnagyobb siket aratta. Törzs Jenő. Kabos Gyula, Per­­czel Zita, Gömbaszögi Ella. Gózon Gyula e szenzációs szépségű, pom­pás muzsikáju nagyszerű filmvig­játék főszereplői és éppen úgy, mint Európában, Amerikában is egy csapásra meghódította a né­zőket és ez a film, melyet minden­ki szívesen néz meg többször is. Márkus Alfréd fülbemászó énekszá­mai világslágerekké váltak és nép­szerűségük ma már itt Ameriká­ban is olyan, mint otthon. Derű, vidámság, napsugaras szerelem, ez mind benne van a MESEAUTÓ- ban, amelynek megtekintése pom-Jelenet a “Meseautó" c. filmből pás, kellemes kétórás szórakozást jelent. Jön a MESEAUTÓ! Senki na maradjon le a vidámság, kedély, szórakozás autójáról. 130 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 131 két kicsi ember sorsának villámai csaptak keresztül. Dölit most mellbevágta valami, amire eddig soha nem gondolt, mikor ébren vagy álomban Bogárka körül röp­­dösött a vágya. Mire gondolt ő eddig, ezzel a latorral kapcsolatban? Arra az undok mozdulatra, ahogy Bogár­kához kapott akkor. S ettől olyan szilaj harag markolja meg a torkát most is, hogy rögtön megölné. De akkor mégis a saját semmisége fájt neki, az, hogy az ur nem is törődött vele: lehet valaki másé is a lány. őt meg se láthatta s ha látta volna is, a katonaur gőgjével köpött volna rá. Ez, ez gyújtotta ki benne a régen, mindig lappangó elhatározást: lenni valakivé, egyenlővé lenni, megmutatni neki, megtanitani, fegyverrel!... De Győr ur nem törődik ezzel, nem is tud róla, nem is fog tudni egész addig... Ez volt a gondolata, máig. Most azonban egy szempillantásban más lett min­den. Az az arc, amelyik szembemered vele onnan, nem az ur gőgös, pökhendi, semmibevevő ábrázata... s nem a közönyös idegené... Hanem a vetély társé! ... Sőt: az alulmaradt vetélytársé! Úgy megérezte ezt Dőli romlatlan ösztöne, mintha szemtanúja lett volna mindennek. Csúnya forradás gyűlt ki s lüktetett kékvörösen azon az eltorzult ajakon. Dőli élesen emlékezett most, hogy nem volt akkor ilyen hibája. Szinte hallotta a fogak dühödt csikorgását s az ádáz szemek halált löveltek feléje. — Mi történt? — nyilallott Dölibe a kérdés. — Mert történt valami, Bogárka s e között, biztosan! ... Hiszen, jaj, védtelenül hagyta!... S nagyobb volt a farkas ét­vágya szegény báránykájára, mint ahogy gondolta volna... Beő jutott eszébe a nyillal s tarisznyával és hogy elég lesz az Győr urnák! ... Igen, akkor is mar­­dosta a gondolat, hogy Bogárka megejtésére készül­nek ... s most bizonyos lett... S ha aztán megrohanta a leányt, mint a du vad? ... De hiába rohanta meg! — öntötte el az igazság hirtelen. — Boglárka nem hagyta, megvédte magát! ... Hiszen ez lángol Győr emberevő. gyilkos gyűlöletében feléje, ez! ... Föllélekzett, csodálatos könnyűség áradt el benne... Most már Isten s ember előtt joggal hivhatja száma­dásra, hiszen el akarja őt emészteni ez az ember! ... Ezek pedig, itt Győr körül, akik rámutattak, szövet­ségben vannak vele az ő ifjú ura ellen. Azért is nem bánnák, ha ő elpusztulna, hogy ne legyen a fiatal fejede­lemnek őrizője. Gyalázatos hálót szőnek, rosszabbat a nyilt lázadásnál. Csak a Nagyur halálát iesik, hogy le­vetve álarcukat, Koppányhoz álljanak. Vagy talán még most, ma akarnak valamit? Miért szállingóznak, to­­mörödnek az asztal felé? ösztönösen hátrapillantott a tűz mögé. Rakták, folyton rakták a máglyát a szolgák, a Nagyasszony pa­rancsából. Láng és füst függönyként takarták Koppá­­nyék elől a hátteret. Ahol Vecelin gróf áll s a lovag­urak mind, a láncingesekkel. Dőli közelebb lépett urá­hoz s a mozdulatában elszánt kihivás volt. Győr látta ezt s Dőli is a farkasvigyorgást, mely ellenfele képén átvonaglott. De most elhalt a lakoma zaja. Mindenki néma figyelemmel fordult Koppány ur felé, aki, kezében telt kupával felállt, hogy köszöntse a vendéglátó Nagyurat. Egy zörrenés nem volt többet, sehol. Dőli úgy látta, hogy még a csillagok hunyorgása is megszűnt. — Uram, szabad magyari nemzetségek hadnagya, Nagyur! — Hallgatjuk, atyánkfia! — Minden nemzetségek fejei, akik itt vannak, kö­szöntének téged az én számmal! A mi eleink tisztességes szokása szerint vendégül láttál minket. Megelégitettél házad javaival: jó vadüzéssel, bő lakomákkal, atyafi in­dulattal. Köszönjük Neked és a Nagyasszonynak, aki a te házad ékessége s csillaga. Az asszonyra pillantott, fellángoló szemmel. Sarolt bűvölő mosollyal viszonozta s feje intésével köszönte a szép szavakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom