Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-22 / 34. szám
8-lk Oldal 1940 Augusztus 22. Verhovayali Lapja MOSOLYOGJUNK ÍGY TÖRTÉNT: Egy magyar alföldi faluban történt, ahol az öntözéssel kapcsolatban nagy kubikusmunka kezdődött. A szomszéd városból átment néhány városi ur megnézni, hogy hogyan folyik a munka. Egyikük kritizálni kezdett. Hogy igy nem jól csinálják, kezdetleges dolog ez, egy ásónyomásra ennyi és ennyi energia pazaroló • dik, amit kedvezőbb testtartás mellett jobban lehetne befektetni, stb. Egy öreg kubikus végül is odaszólt: — Tessék csak ránk hagy ni, nagyságos ur, tudjuk mink aztat, hogy hogyan kell; — az ur ehhez laikus. Ez tetszett a városi népeknek s az érdekelt leereszkedve megkérdezte: — Hát aztán tudja-e, mi az, hogy laikus? — Hogyne tudnám, kérem alássan, már bocsánattal szólva, az, hogy marha.-----o----KATONAHISTÓRIA Egy skót katona a francia fronton harcolt, levelet kapott feleségétől: “Egyetlen munka képes férfi sem maradt itthon s most majd magamnak kell felásni az egész kertet.” . A katona azonnal válaszolt feleségének: “Kedves feleségem, egyetlen rögöt se mozdíts meg a kertben, mert fegyverek vannak benne elásva.” A levél természetesen a cenzúrára került s már másnap egy csapatszállító autó állt meg a ház előtt s a kertet hosszában-keresztben olyan mélyen felásták, mint még soha. Természetesen semmit sem találtak s az asszony megint irt a férjének, hogy most már mit csináljon, mert a kertben egyetlen rögöt sem hagytak a helyén. A katona egész röviden felelt: — Vesd be a kertet burgonyával.-----o-----LEGENDA AZ ŐSERDŐRŐL Egy oroszlán és egy tigris barangol az őserdőben. Rettentő éhesek, napok óta egy falatot sem ettek. Végre megpillantanak egy embert, aki édesdeden alszik egy banánfa árnyékában. — Tudod mit? mondja a tigris, — sorsoljuk ki a pasast. Aki nyer, az fogja megenni. Kisorsolják és az oroszlán nyer, — a tigris korgó gyomorral lefekszik, az oroszlán pedig odamegy a nyereményhez, hogy felfalja. Ránéz, aztán visszamegy a tigrishez ... — Na, mi az — csodálkozik a tigris, — nem etted meg? — Sajnos, nem bánthatom — búslakodik az oroszlán, — mert rokonom az illető. — Rokonod? Hogy hogy? — Rá van írva a bőröndjére a neve: Löwy Leó, Mór... (Kárpáti Magyar Hirdap) ------o----A RÉGI JÓ IDŐKBŐL Budapesten a Hűvösvölgy felé egy újdonsült dada mindennap két kisgyermeket sétáltat csinos tolókocsin. Mosolygós, széparcu gyermekek s nagyon szemnek tetszőén vannak öltöztetve. A napokban egy uriaszszony megállítja a dadát és megkérdi tőle: — Ugyebár, ikrek a kicsikék? — Nem, kezét csókolom, izraeliták!-----o-----CSALÁDI IDILL Gyuri: — Szamár vagy! Bandi: — Te pedig, te disznó vagy! Az apa, karszékben ülve, felütve fejét a könyvéből, amelyet olvasott: — Ne felejtsétek el, hogy én is itt vagyok!-----o-----FRANCIA ELEMI ISKOLA Tanító: Dupont, miért hitték a régiek, hogy a föld lapos? Növendék: Mert nem volt világtérképük, hogy láthatták volna az ellenkezőjét.-----o----HOLDFÉNYNÉL. A két szerelmes egymáshoz simulva ül a pádon. — Harry — suttogja reszketve a leány, — Harry csakugyan szeretsz? A szerelmes ifjú csodálkozva néz a leányra: — De, szivecském, hiszen alig öt perce, hogy mondtam neked! — Igaz, igaz, Harry — sóhajt föl a leány megkönynyebbülten, — de mikor a férfiak érzelme olyan gyorsan változik-----o----IGY TÖRTÉNT: A hírneves orvosprofeszszorról köztudomású, hogy egy-egy vizsgálatért igen busás honoráriumot szokott kapni. Azt is tudja mindenki, hogy a vizsgálatok tarifája nála emberségesen hajlékony. Gazdag ember többet fizet, szegény ember kevesebbet, sőt néha semmit. Úgy tartja, hogy ki olyan nagyon tehelL a» fizessen valamit ahelyett is, akinek nincs. Ezt a jó szokását nyilván megtartja ezután is, akármit ir elő a szigorú orvoskamarai rendtartás. Rendszer nála is, hogy az első vizsgálat jóval többe kerül, ha a beteg másodszor jön, kevesebbet fizet. És végül sok más jótulajdonságai mellett félelmetes memóriája is van a professzor urnák. Jelentkezett nála egy szűkmarkúságáról hires gyárigazgató s meg akarván alapozni, mindjárt az ismerkedésnél, a második, enyhébb honoráriumra való jogosultságát, igy kezdte: — Alázatos szolgája professzor ur, már megint itt vagyok! A professzornak szeme se rebbent. Alaposan megvizsgálta és azt mondta: — Fizetnie nem kell semmit, igazgató ur és nyugodtan használja, kérem, tovább azt a kúrát, amit a múltkor rendeltem.-----o-----EGY NAGY NÉMETBARÁT tanfelügyelő ez év májusában odaát mint miniszteri biztos, református gimnáziumot vizitált. Mivel tudta, hogy a protestáns középiskoláknak — sokat szenvedvén a Bachkorszakban Thurn gróf “birodalmi” k u ltuszminiszter germanizáló törekvéseitől — a német nyelv gyenge oldaluk, minden osztályban megvizsgálta a német tanítást. A vizsgálat végén a német nyelv tanárának azt mondotta: — Kérem, kedves kollégám, hiszen ezek a fiuk nem tudnak semmit sem németül. A tanár nagy lelkinyugalommal felelte: — Nem biz az — de, — tessék nyugodtan lenni — amig én leszek itt a német nyelv tanára, — nem is fognak tudni a jövőben sem!-----o-----MISZTIKUS SZEMÉLY — Mondd, mibe halt meg tulajdonképpen Gramsby? — Az orvosok nem tudták megállapítani a halál okát. — Hm! ... Gramsby alapjában véve mindig ilyen misztikus ember volt. __ ? — Hát persze! Életében senki se tudta, miből élt és most senki se tudja, mibe halt bele.-----o----EZ AZTÁN AZ ÖRÖM — Nézze, én tudom, hogy ma£a ártatlan, csak az a baj, hogy nem tud alibit igazolni. Nincsen senki, aki a lopás elkövetésének idején látta? — Hála Istennek, nincs!-----o----GYERMEKSZAJ — Azt hiszem, kisöcsém fog születni. — Miből gondolod? — Múlt évben, amikor a mama volt beteg, kishugom született és most a papa beteg...-----o----- % AZ Ő CSILLAGA — Nézd, Feri, az ott a te csillagod. — Miért éppen az enyém? — kérdezi gyanútlanul a férj. — Hát, hasonlít rád. Egész éjszaka fent van és hajnalfelé egészen halvány.-----o----ALIG VÁLTOZOTT — Nos, szivecském, hogy ízlik a házasság? — Tudod, nénikém, alig változott valami. Amig Pista a vőlegényem volt, fél éjszakákat vártam, hogy elmenjen; most fél éjszakákat várok, hogy hazajöjjön.-----o-----A GYAKORLAT EMBERE — És hogy védekezik ön az ivóvíz bacillusok ellen? — Desztillálom. — És aztán? — Fertőtlenítem. — És aztán? — Bort iszom.-----o----A RENDŐR — Mari, hogy hívják a rendőrt, aki megkérte a kezét? — Póternek, asszonyom. — De a családi nevén? — Nem tudom, asszonyom. Nem kérdeztem.-r- Nem kérdezte? — Minek kérdeztem volna, asszonyom. Felírtam a számát.-----o----JEANNOT A kis Jeannotot — négy esztendős — megkérdezik, hogy a papát dobják-e ki az ablakon, vagy a tortásszeletet. — Dobják ki inkább a nevelőnőt — feleli a kis leány felcsillanó szemmel.-----o----VOLTAIRE Voltaire, a nagy francia gúnyolódó, asszonyokkal szemben mindig udvarias volt s egy ízben egy társaságban azt állította, hogy csúnya asszonnyal még nem is találkozott. A társaság egyik nő tagja, akinek lapos, nyomott orra volt s akinek sok érzéke volt a humor iránt, közbe szólott: — Nézzen meg engem s vallja be, hogy csakugyan csúnya vagyok. — Nagyságos asszonyom — felelte a sarokbaszoritott gúnyolódó komolyan, — mint a női nem valamenynyi tagja, ön is angyal, aki az égből pottyant le. Mindössze is különös szerencsétlenség volt — amit nem lehet rossz néven venni, — hogy ön az orrára esett. -----o----ÍRÁSBAN MINDENT LEHET A nyíregyházi törvényszék előtt egy tiszapolgári juhász bojtárnak folyik a bűnügye s az elnök a vádlott személyi adatainak azonosításával bajlódik. — Élnek-e a szüleid? — kérdi a legénytől. — Nem élnek, instálom. — Apád, ugyebár meghalt 1926-ban — kérdi az iratokból. — Instálorn alássan, édes apám nem halt meg. — Ne beszélj össze-vissza, hiszen az elébb mondottad, hogy nem élnek a szüleid, de meg az iratokból is kitűnik — fakad ki az elnök. — írásban minden lehet, instálom alássan, de csak nem halt meg az édesapám, hanem Böszörminy alatt a Duda-csárdában agyonverték. Ez az igazság, az irás pedig mellikes.-----o----PANASZ A biró: ön azt panaszolja, hogy férje egész keresetét elissza s önt és gyermekeit éhezni hagyja. Hát ez nagyon gonosz dolog. De mondja csak, sohasem kísérelte meg, mielőtt panaszt tett, hogy jobb útra térítse az urát? — Dehogy nem, biró ur! De a rendőrség mindig beleavatkozott!-----o----SZÍNHÁZI DEKORÁCIÓ Egyik délkarolinai állam polgármestere a városi színház hallját dekoráltatja az egyik hires amerikai festővel. — Mit gondol — kérdi a művész, — nem volna-e legjobb ha megfesteném, a kilenc múzsát? — Nagyszerű! De ha már ideutazott, fessen tizenkét múzsát...-----o----AZ ÉLET KEZDETÉN A mama először ad megbízást pár esztendős kisfiának: — Drágám, eredj át a szomszédba s kérj kölcsön egy szűrőt. Telik az idő. Az anya nyugtalanul néz ki az ablakon s látja, hogy a kisfiú az utcán játszik, pajtásaival. — Siess hát, kicsikém! Várom a szűrőt. — óh, mama, nem érdemes. Csupa lyuk volt, semmire se lehetett volna használni. Hát a kanálisba dobtam.
