Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-04 / 27. szám
Mintin'iimur ' I ITT (Verhoray Journal) VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 JULIUS 4. NO. 27. SZÁM VÉDEKEZNI KELL AZ IDEGENGYŰLÖLET ELLEN Amerika! Varázslatos név volt sokáig, igen sokáig. Szűz terület; — emberi lehetőségek földje. Akinek szűk volt a világ, akiben kalandok vágya feszült, vagy akiben tervek bontakoztak, akinek számára nem volt hely odaát, vagy akiket sorsuk kergetett; lázadók, kalandorok, üldözöttek és politikai menekültek, gazdasági számiizöttek és rajongók mind idejöttek — ha tehették, — erre a földre. És országot teremtettek maguknak. Uj hazát és ebben az u] hazában összeomlott százféle nemzetiség, százféle vér, százféle terv és százféle ösztön. És harcben, munkában s öldöklésben: földdel, rengeteggel, zabolátlan folyókkal, a természettel és egymással való küzdelmekben kialakult Amerika sajátságos arca. Kialckult az amerikai társadalom: szétfeszítő ellentmondásokkal, éles osztálykülönbségekkel, melyek mégis egyre magasabbrenűü létformában vitték ezt a még mindig forrongásban élő hatalmas fiatal országot. Az idők múlása azonban nyomokat hagyott Amerika egész arculatán, egész lelkületén. Már hosszú évekkel ezelőtt egy polip kapcszkodott bele a társadalom testébe. Undorító állat ez s a közönséges neve idegengyűlölet! A huszadik századnak ez a szörnyszülöttje most érte el erejének a teljességét. Európában a két világnézet pokoli harca itt Amerikábcn is — szinte észrevétlenül — megduzzasztotta az idegengyűlölet emlőit, melyeken furcsa generáció cseperedett fel. Az Egyesült Államok törvényhozását valósággal elárasztották olyan törvényjavaslatokkal, amiknek éle a külföldi születésűek, elsősorban pedig azok ellen irányul, akik nem polgárai ennek az országnak. És az előítélet meg a gyűlölet hallatja a meggyanusitás szavát a külföldi származásitokkal szemben. * * * A múlt hónapban úgy a képviselőház, mint a szenátus elfogadta az idegenek nyilvántartására és lajstromozására vonatkozó (H. B. 5138. Cal. No. 1802. sz.) törvényjavaslatot, melynek kettős célja van. Az egyik, hogy megaakadályozzon az Egyesült Állomokban minden olyan alattomos igyekezetét, amely a katonai rendet és fegyelmet sérteni, vagy magát a kormányformát mgdönteni akarja. (Kommunista, názi, fascista, stb. törekvések.) Ilyen szemszögből nézve a törvényjavaslatot annyira érthetőnek találhatjuk azt a mai nehéz időkben, hogy mindnyájan csak helyeselhetjük. Igen ncpy hibája azonban a törvénynek az, hogy összekapcsolták és igen drasztikusan kifejezésre is juttattak benne egy másik, most már testet öltött gondolatot is. A törvény u. i. szigorúan elrendeli, hogy mindenkit, aki nem polgára ennek a hazának, nyilván kell tartani, lajstromozandó és ujjlenyomatait be kell adni a szövetségi kormány illetékes közegeinek. Aki ezt elmulasztja, 4 hónapon belül deportálandó. A törvényhozás most folyó lázas időszakában, midőn e törvényjavaslat a képviselőházban keresztül siklott, sokan azt remélték, hogy a szenátus mégis csak el fogja vetni, de sajnos, ez nem történt meg. Junius 15-én Thomas Cornally texasi demokrata szenátor váratlanul a szenátus színe elé hozta a javaslatot és azt egy kis lényegtelen módositásscl elfogadásra ajánlotta. A szenátusban ellene egy honatyánk sem emelt kifogást és senkinek sem jutott az eszébe az, hogy mennyire sérti ez az önérzetét a tisztességes, a jóakaraiu és a jellemes bevándorlóknak, akik lojálisok és tisztelik ennek a szabad és hatalmas országnak az alkotmányát, tör-> vényeit, megértik a demokrácia princípiumait és ilyen szellemben cselekesznek és élnek is. És hogy az alaptalan megvádolás lesújtó rájok nézve, azt külön nem is kell T ÍI ZI JÁTÉK TŰZIJÁTÉKOK ideje ez, Csillagot hullat a boldog ég és csillagot hullat a boldogtalan föld is. CsiMagos örömtüzeket, mert örvend: az Isten és örvend az ember, ha júliusra fordul az Univerzum, a földi élet legszebb emlékeivel. Es Így van már ez vagy százhatvan és még néhány éve, amióta aláírták Philadelphiában a FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATOT, az istentölvaló népjogok legpecsétesebb dokumentumát. Jefferson elnök vetette Írásba a tökéletesen szabad ember s egy tökéletes ország szabadságlevelét. írván az Írásba kitörölhetetlenül, hogy: “Itten pedig nem parancsol többé a király, hanem egyedül maga a nép, mert ezentúl már az kormányozza a maga országát.” így volt valahogy. Ilyen egyszerűen. Mert hiszen ennél nincs is dolog, gondolat egyszerűbb. Hát hogyne gyújtana erre örömtüzeket az ember és hogyne hullatna Isten csillagot! Es most is igy hull a csillag a nagy évfordulón. Hull pásztásan, hull koszorúsán. Hull égről, földről. Mindenünnen. Gyönyörű ez az éjszaka. Kábitóan, álmodóan szép. És szól öregamerikás Jómagyar Péterné édesegy lányának olvadoző szívvel: — Eriggy mán lelkem, hozz be egy kötényrevalót. Mert, — teszi hozzá kedves mosolygással, — bánkódó bus szívre nincsen jobb orvosság a hullócsillagnál. Elindul hát a leány . . . csillagot szedni. Kibontott köténnyel áll ki a tetőre s nagy Amerikának zengő himnuszával hívja a csillagot: CSILLAGOK, CSILLAGOK, HULLJATOK, HULLJATOK. ÉDESANYÁMNAK VINNÉK EGY KÖTÉNYRE VALÓ, BÁNATOKAT OLDÓ, RAGYOGÓ CSILLAGOT. És durrog, pufog a temérdek rakéta. A százhatvan és egynéhány éves ifjú ország népének rengeteg öröme. De még magasabb régiókban is záporoz a csillag, a “mégszebb tűzijáték”, mert a szóbeszéd is mondja, — hogy Isten is akkor teremt uj világokat, amikor az ember dicsőségeset alkot. Dicsőségeset, örökéletüt. Es szedi a lány a csillagot, mint a piros meggyet. Szedi boldogan, sz^di álmodással. Gyönyörű látomással. Mert, — Isten tudja mért, — szülők szülőföldjére gondol. Arra az ősi maroknyi földre, amelyik talán szintén csillagból hullt ki és mégis mindig küzd, — immár ezer *ve> — egy kis boldogságért, egy kis szabadságért. És amit örökké, jaj, most is, most is, durrogva durrog, dörög, dübörög körül a földi indulatok tüze ... a pokoli tűzijáték. Nézi az eget a gyönyörű látomást, a koszorúba nyílt világosságot, magyar szivek vágyódásának égi vetületét s szép Magyarországnak édes himnuszával szedi a csillagot: CSILLAGOK, CSILLAGOK, HULLJATOK, HULLJATOK. MAGYAROKNAK VINNÉK SZABADSÁGOT HOZÓ, BÁNATOKAT OLDÓ NEGYVENNYOLC CSILLAGOT. Mert egy nép boldogságához mégis csak kell vagy negyvennyolc csillag! Tiiuór.v ÁRPÁD.
