Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-04 / 1. szám

1940 Január 4. Verhovayak Lapja 8-ik Oldal jobban teszi, ha egy “B” osztályú 20 éven át fizetendő, halálesetre szóló kötvényt vesz ki. Ezt csak húsz éven át kell fizetni s tekintettel arra, hogy Kovács 20 éves, annak havidija mindössze $2.08. Ha egy évre előre fizeti, akkor $24.52, tizenkét hónapra letudja a biztosítás gondját. • Tegyük fel, hogy tiz esztendő után abba hagyja a befizetéseket s kötvényéért készpénzt kér. Ezen a címen $156.00-hoz van jussa. Befizetett 10 esztendő alatt $245.20-t, most visszakap $156.00-t, tiz esztendőn keresztül tehát $89.20-ért, egy éven át $8.92-ért volt biztosítva. Készpénz helyett kaphat egy $434.00-ról szóló KIFI­ZETETT kötvényt, vagy 23 évig és 3 hónapig érvényben maradó EXTENDED biztosítást. Az utóbbi esetet véve számítási alapul, azt látjuk, hogy $245.20 ellenében 33 évig és 3 hónapig volt biztosítva, ami azt jelenti, hogy ezen időtartam alatt havonta 61 centbe került számára az ezer dolláros életbiztosítás. \ Azok számára, akik öregkorukra óhajtanak maguk­nak tőkét gyűjteni, a legalkalmasabb a hatvan vagy het­ven éves korban kifizetésre kerülő “E” vagy “F” osztályú (endowment) kötvény. Egész természetes, hogy ha valaki fiatalon veszi ki, az keveset fizet s minél idősebb valaki, annál többet kell befizetnie azért, hogy amikor a hatvan vagy hetven éves korát eléri, készpénzben kézhez kapja azt az összeget, amelyről életbiztosítása szól. A húsz esztendős Kovács Jánosnak negyven éven át kell havidijat fizetnie, ha egy “E” osztályú biztosítást választ. Viszont ha Kovács János ötven éves korában vesz ki egy “E” osztályú biztosítást, úgy csak tiz éven át kell azért havidijat fizetnie. Tizenhat éves kortól kezdve, egész hatvan esztendeig minden testvérünk megtalálhatja azt a biztosítási formát a Verhovaynál, amelyik legmegfelelőbb anyagi és családi körülményeinek. Amint azt elősoroltuk, felnőtt osztályunk tagjai hat különböző biztosítási forma között választhat­nak, mindenki megtalálhatja a legmegfelelőbbet. Kétszázötven dollártól egész ötezer dollárig ad a Verhovay életbiztosítási kötvényeket s ezek összege még megemelődik, ha a tag baleset biztosítást is kivesz. Ezer dollárig dupla haláleseti összeget fizet egyesületünk az örökösöknek, ha a baleset következtében elhunyt tagtár­sunk tagja volt a baleset biztosítási osztálynak. Az életbiztosítási kötvényeinkkel kapcsolatban, beteg­segélyre és csonkulási segélyre is joga van a tagoknak, ha az ezért járó csekély havi dijat hajlandók fizetni. Havonta 90 centért kilencszáz dollárig terjedő biztosítást adunk betegség és csonkulás esetére. Ez egy olyan rendkívüli kedvezmény, ami igazán páratlan a biztosítás történeté­ben. A továbbiak során ezekre is visszatérünk. MÉLTATLANKODÓ TAG­TÁRSAM. — Ügykezelőjük ellen hozzám beküldött pa­naszos levelét átolvastam és úgy találtam, hogy minden, ami abban felsorolva van a fiók gyűlése elé tartozik és annak tagjai határozzák el: vájjon V. Gy. joggal kép­viseli fiókjuk össztagságát, mint kerületi delegátus, vagy sem? — Meg kell itt mondanom, hogy ha vala­mikor megválasztották V. Gy.-t de vissza nem hívták, úgy ő joggal képviseli, újabb megválasztás nélkül is, ke­rületében a 45-ik fiókot. Az sincsen Alapszabályainkban megírva, hogy külön meg­hívókon kell tudatni a fiók gyűlésének idejét, hacsak nem rendkívüli gyűlésről van szó. A rendkívüli gyű­lést ilyen esetben is az elnök hívja össze és nem az ügy­kezelő határozza el, hogy milyen módon és hol legyen a gyűlés összehiva? — De V. Gy. tagtársunk nagyon helytelenül állítja azt is, hogy 8 taggal fiókot lehet alakítani, mert ahhoz leg­alább 15 tag szükséges. Minden tagja a fióknak, aki Alapszabályaink követelmé­nyeinek megfelel, tagja le­het a fióknak, ha természe­tesen arra megválasztják. Világosan láthatja ezekből, hogy én nem tudok ebben az ügyben semmi mást ten­ni, mint amit előzőleg han­goztattam, jogorvoslást a fiók gyűlésétől kell önnek látnia. Jelentse be tehát kedves Tagtársam a fiók­­gyülést megelőzőleg kíván­ságait a fiók elnökének, akinek kötelessége az ügyet gyűlés elé terjeszteni s fö­lötte határozatot kimon­dani. Minden esetre a leg­jobb volna, ha barátságos és testvéries módon lenne ez az ügy elintézve s egy­mást megértve, testvéri sze­retettel vinnék előbbre az uj esztendőben a Verhovay kö­zös ügyét, ami önt éppen úgy, mint engem és mást egyaránt érdekel. — Jókí­vánságait köszönöm s ad­jon az Ég fenséges Ura önnek is boldog uj eszten­dőt! ... * * * T. T., NEW YORK, N. Y. Igaza van kedves Tagtár­samnak abban, hogy annak idején hirül adtuk az IWO elnökének eltűnését, de ab­ban a híradásban nyomát sem lelheti annak, (pedig joggal teszi fel hozzám a kérdést), hogy őkelme jelen­leg hol található? Tessék érdeklődésével az IWO magyar szekciójának a titkárához fordulni, aki FE­HÉR JÓZSEF névre hall­gat és cime: “Egyleti Élet”, New York City. Talán meg­súgja önnek, merre indult el az illusztris “amerikai pol­gár”, akivel pedig önön kí­vül “mások” is óhajtanának találkozni, igy főként és első sorban a megyei főügyésze az ottani Grand Jury-nak, aki az IWO elnökének nem­csak arcberendezésére kiván­csi, hanem viselt dolgainak elkövetését éppen tőle óhaj­taná megtudni. * * * N. J. TAGTÁRSAMNAK. Kedves ügyvezető Tagtár­sam! Hozzám intézett leve­léből nagyon is kiolvastam azt, amit • velem tudatni szándékozik. Kiolvasom be­lőle azt a részvétlenséget és nemtörődömséget, amelyek fiókjának tagjai részéről a gyűlésekkel szemben meg­nyilvánul. De ki lehetett ab­ból olvasni azt is, hogy mint mindenütt, ott is egy vagy két agilis emberből áll a Verhovay ügyeket intéző “sokaság” s azoknak a kész­ségétől és cselekvésétől függ a fióknak a helyzete, fejlő­dése és növekedése. Tisztelt Tagtársam! Higy­­je el nekem, hogy ez a szó­rnom jelenség nemcsak az ön fiókjánál tapasztalható, hanem megnyilatkozik az minden testvérsegitő egyesü­letnek a beléletében. Csodá­latos, hogy ez a megmagya­rázhatatlan viselkedés való­jában semmi más, mint a ta­goknak nemtörődömsége a saját ügyükkel. Tulelame­­rikaiasodtunk s ahogy kony­hánkba és fürdőszobánkba a kinyitott csapokon keresztül csurog be hozzánk a hideg és meleg viz, — ahogy a villanynak világa egyetlen nyomásra beragyogja szo­bánkat, — ilyenforma elké­­nyeztetéssel várjuk azt is, hogy ügyeinket arra ren­delt egyének végezzék s csu­pán akkor kiáltanak egyet, ha valami rendellenesség történik s akkor kezdünk össze-visszaságba lármázni, ha történetesen az érkező hírek veszedelmet jelentők. Ez az elpuhult magyar tár­sadalmi élet szüli azt kedves Tagtársam, hogy tagjaink egyes emberekre bízzák saját érdekeiknek munkálását s vállat vonva felelnek nekik, ha őket, — hacsak bizonyos alkalmakkor is, — segítsé­gül hívják, vagy egyleti kö­telességüknek teljesítésére szólítják. Ez ellen nehéz olyan harc­ba keveredni, ami eredmény­nyel kecsegetne és szinte be­le kell törődni abba, hogy mi, akiket a sors arra ren­delt, hogy a Verhovay sze­kerének jármát a nyakunk­ra illesszük, egyebet sem te­hetünk, mint huzzuk-vonjuk — ami tőlünk telik . . . Ne keseredjék el tehát a fiókja tagjainak viselkedése fölött, sőt mikor már tisztán látja, milyen hivatást tölt be a fióknál, minden jobbra­­balra tekintés nélkül végezze teendőit becsülettel, mert hi­szen nemcsak a mások javáért dolgozik, hanem ne­mes célokat is szolgál. * * * K. K. TAGTARSAM, CLE­VELAND, OHIO. — Nagyon hálásak vagyunk azok iránt, akik bennünket, a köznek munkásait nem felejtenek el mikor hozzájuk is elér az öröm, vagy mikor őket is el­lepi a gond a múltak fölött el­merengve cs a jövőbe veteti hittel reménykedve. Nagy az örömünk, hogy sok-sok tagtársunk szép, ékes Írá­sokkal biztosítottak minket arról, hogy meglátják a mi odaadó munkánkat s igaz szívvel kívánnak a további teendők végzéséhez erőt, egészséget. Nehéz is eszerint különb­séget tenni a hozzánk érke­zett egyik, vagy másik ked­ves tartalmú levél között. Hogy most mégis kivételt teszünk annak az az oka, hogy egy idősebb tagtársunk aki korban a VERHOVAY NESZTOROK között foglal­hat helyet, olyan üde, friss lélekkel irta meg melegség­től átitatott levelét, hogy in­díttatva érezzük magunkat azt teljes egészében lekö­zölni: Igen tisztelt Főelnök ur, tisz­telt tisztviselő urak, tkedves tag­társaim! Magyar szokásunk, vagyis az egész keresztyén világ népének szokása, — mikor a kalendárium pirosbetüvel jelzi a sátoros ün­nepet: EGYMÁSNAK BOLDOG ÜNNEPLÉST KÍVÁNNAK, rend­szerint várják azok megérkeztét. Azonban az összes sátoros ünne­pek között legjobban kedvelik és és legnehezebben várják a Szent Karácsonyt és az Uj Évet. Óriási jelentősége Is van ennek a két nehezen várt napnak. Az elsőt — különösen örömmel vár­ják (I) mert hiszen a jókívánsá­gokat a szeretett ünnepén némi­nemű ajándék Is szokta kisérnl. A másikat az Újévet, a régi, d© mindig megújuló reménységgel el­telve, ugyan, de kételkedve fo­gadjuk ma is. Vájjon hoz-e Job­bat, és vájjon hozhat-e jobbat az emberiségre, mint amilyent az el­múlt esztendő hozott. Ki tudja? Hiszen az emberiségnek, az egész világ népének ma sincs egyebe, csak a mi volt, amit nem tudnak tőle elvenni — az örök remény­ség. És ml Is Verhovay egyleti tagok uj reménységgel megyünk a következő 1940-ik esztendőbe, hogy egyletünk kebelében a BÉ­KE és a TESTVÉRI SZERETET verjen tanyát, amely nélkül nincs fejlődés, nincs haladás. Azzal a reménységgel, hogy £ Verhovay egylet életében egy uj korszak nyílik meg, hogy a tiszta, hófehér lapra, amelyben az 1940-ik esztendőben a Verhovayak történelme lesz Írva, kihagyunk egy rovatot belőle: Becstelensé­gek rovatát — és végig az egész esztendőben a haladás, a testvéri szeretet fogja árthatni minden Verhovay tag szivét, lelkét. Kedves Verhovay tagtársak!; Kedves Főtisztviselő Uraim! Ami­dőn köszöntőm Önöket az 1940-ik Újév alkalmából kivánok Önöknek jó egészséget! Áldja meg a gond­viselés önöket bölcs elmével és türelemmel, hogy egyletünket még virágzóbbá tehessék. Boldog Újévet kivánok kedves családjuk­nak, és minden Verhovay tagnak!. KASSAY KÁLMÁN, a Verhovay Segély Egylet 14-ik fiók tagja, Cleveland, Ohio. i •-----------0----------­A FEGYELMEZETLEN ZENEKAR Egy német tábornokról szól ez a való történet: A tábornok — ma is élő ember — egyszer részt vett egy ünnepélyen, ahol ka­tonazenekar is játszott. Ter­mészetes, hogy egyes szóla­moknál egy-egy muzsikus pihentette a hangszerét, amin a tábornok, aki nem éppen nagy zeneértő híré­ben áll, roppantul felhábo­rodott. Az ünnepély után magához rendelte a kar­mestert. — Hallja kérem, az em­berei külsejével ugyan meg volnék elégedve, a hangsze­reket is szép fényesre tisz­tították, abban sincs hiba, de a fegyelmet távolról sem ismerik azok a banditák! Magának mégis csak figyel­nie kellene arra, hogy a ze­nészek a hangszereiket egy­szerre használják, mert hol az egyik, hol a másik hagy­ja abba a muzsikálást. Lás­sa, nálam nincs katona, aki a vezényletemre mást csi­náljon,. amit akarok. Kö­vetelem tehát, hogy a jö­vőben, ha zenélnek, ilyen disznóság ne forduljon elő, minden zenésze játsszon, mig a hivatalos idő tart. -----------o----------­Depression periods have little effect on candy con­sumption in the United States.

Next

/
Oldalképek
Tartalom