Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-27 / 26. szám

1940 Junius 27. Ott is ______Verhovayak Lapja Itt is . . . 7-ik Oldal Kl MINT VETI ÁGYÁT úgy alussza álmát ... — tartja a magyar szólás-mondás. Ez az igazság nagyszerűen bebizonyosodik tagszerzési versenyünk so­rán is. Aki csak benevez a versenybe s az­után nem fárad uj tagok után, az a ver­senyző ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT mint akit kemény földön nyomott el a fá­radság. Aki azonban tettrekészen minden nap a talpán van, jár, fárad, időt áldoz az­ért, hogy uj tagokat szerezzen, az majd ró­zsalevelekből vetett ágyon pihen versenyünk végeztével, hiszen ha elnyeri az első jutal­mat, akkor egyezer dollárt kap kezeihez! 1936 NYARA A budapesti keleti pálya­udvarra a berlini gyorsvonat­tal kis csapat amerikai ma­gyar fiatal lány és fiatal em­ber érkezett. A zene szólt, a szónokok meleg, lelkes szavakkal üd­vözölték őket. Az első Verhovay követek voltak az ünnepeltek, akik ifj. Dobos András igazgató vezetésével érkeztek az óhaza megismerésére. Akkor még — ezt bevall­hatjuk — nem sokat tudtak az amerikai magyarokról, azoknak intézményeiről az óhazában. A Verhovay arany­könyvből hitetlenkedve ol­vasták sok helyen, hogy van egy intézmény Amerikában, melyhez harmincezer magyar tartozik és közel három mil­lió dollár vagyona van. * * * 1937 NYARA Wienbe egy meleg nyári délben Brémából befutott egy külön vonat. Sárga-kék sapkás fejek mosolyogtak az ablakokból. Amikor a vonat megállt, bol­dogan ugráltak le az utasok a kocsikból. Tagtársaim, ba­rátaim, most már huszonöt Verhovay követ, akiket Ben­­cze János főtitkárunk ho­zott az óhazába. Budapesten a keleti pálya­udvaron ezrek várták tagtár­saimat. A zene újra szólt, újra meleg fogadtatás, köny­­nyes ölelkezés. Az óhaza fo­gadta távolraszakadt gyer­mekeit. A budapesti lapok már erősen felfigyeltek a Ver­hovay követek érkezésére. Hasábokat Írtak róluk, egy­letünkről, a rádió utján az ország népe is ismeretséget kötött a Verhovay követek­kel. Debrecen, Szeged, Bat­­tony, Pécs voltak az 1937-es követek emlékezetes állomá­sai. * * * 1938 NYARA Hegyeshalom. Forrón tü­zelt a nyári nap. Annak az évnek talán legmelegebb nap ja volt. Hegyeshalom népe aznap ünnepet tartott. Az egész község lakossága, a fiatalok, gyermekek magyar ruhák­ban . — ott volt az állomá­son, a Verhovay külön vo­natot várták virágcsokrokkal kezükben. A vonat több mint öt órát késett, a falu népe türelme­sen várta az amerikai test­véreket. Emlékszem, vödör­számra hordták a vizet a fa­luból, hogy szomjukat oltsák, a meleg napon. Végre befu­tott a vonat. A zene szólt, hatalmas sárga-kék sapkás csoport érkezett. Abban az évben ötven bol­dog tagtársunknak tette le­hetővé egyletünk az óhaza meglátogatását. Daragó József főelnökünk volt ez évben a zarándoklat vezetője, Ari Béla képviselte az igazgatóságot. Az amerikai magyarok mi­kor a vonat megállt, leug­ráltak a kocsikból, ölelkeztek, csókolóztak soha se nem lá­tott testvéreikkel annak örö­mére, hogy magyar földre tették lábukat. Budapest. A keleti pálya­udvar érkezési oldala nem tudta azt a hatalmas töme­get befogadni, mely a Ver­hovay külön vonat utasai­nak fogadtatására összese­­reglett. A Baros térre szorult a töjneg egyrésze. Az érkezési csarnokban mozogni is alig lehetett, mi­kor Báró Perényi Zsigmond, a Magyarok Világszövetségé­nek elnöke, elfogódottan, könnyes szemekkel üdvözölte a Verhovay követeket. És milyen fergeteges éljen­zésben, tapsban tört ki a tö­meg Daragó József főelnö­künk válasza után. És végig a Rákóczi utón, amikor Verhovay zászlók alatt bevonultunk a szál­lodába: egy éljenzés volt az útvonal. Éljenek a Verhovayak! Másnap és azután is na­pokig valamennyi pesti új­ság oldalakat irt a Verho­­vayakról, fényképek tömegét közölték, a csoport tagjaival interjúkat csináltak a lapok munkatársai. Egy epés újságíró kolle­gám igy jellemezte az ese­tet: Verhovayba borult Ma­gyarország. Mindenki ismerni akarta egyletünket, csodálták an­nak szervezetét, hihetetlen­nek tartották, hogy 13 egy­szerű bányász ember alapí­tásából ilyen hatalmas intéz­mény fejlődött. De legfőké­­pen azt tartották hihetetlen­nek, hogy intézményüknél az igazgatóság egyszerű mun kásemberekből áll, hogy azok nem kapnak tízezer dolláros javadalmazásokat, mint az hasonló magyarországi intéz­ményeknél szokásos. Az ünneplés nem ért vé­get Budapesten. Amerre jár­tunk: Debrecenben, Szege­den, Pécsen, Egerben a vá­ros banketteket rendezett a Verhovay követek tiszteleté­re. Nyugodtan leírhatom: Ma gyarország népe keblére ölel­te, szivébe zárta tagtársai­mat. Ebben az évben ébredtek otthon igazában tudatára, hogy egyletünk milyen ha­talmas erőt képvisel. És arra is, hogy egyletünk úttörő munkát végzett és végez az óta is a második nemzedék­nek magyar szellemben való nevelése érdekében. Akkorában hallottam han­gokat Budapesten, hogy a magyarországi hatalmas — és állami támogatást is él­vező — szövetkezeteknek a Verhovay Segély Egylettől kellene példát venni áldozat­készség tekintetében. ❖ * * 1939 NYARA Gdyniából, a lengyel nem­zet kikötőjéből jöttem az 1939 évi tagszerzési verseny győzteseivel. Volócnál lép­tük át a határt, aztán Mun­kácsra érkezett a vonat. A város népe — képviselő­jével, polgármesterével az élen — az állomáson egetve­rő éljenzés, ölelkezés, üdvöz­lések. Kun igazgatónk beszél, szem nem marad szárazon, amikor leborul és megcsókol­ja az édes anyaföldet. Budapest. Fellobogózott pályaudvar, újra hatalmas tömeg, zene, szónoklatok, Varga főpénztárnok könnyei­vel küzd, amikor megköszöni a feledhetetlen fogadtatást. És az ünneplés folytató­dott Debrecenben, Ungváron, Kassán, Miskolcon — min­denütt, ahol csak megjelen­tek a Verhovay követek. Budapest nyarához már szinte hozzátartozott a sárga­kék sapkás Verhovay csapa­tok érkezése. Szeretettel várta őket Bu­dapest, az egész ország népe. És a Verhovay követek be­csülést szereztek ott egyle­tünknek. * * * Ez- évben elmaradnak a Verhovay követek az óhazá­ból. A háború lehetetlenné tette, hogy a tag-szerzési ver­seny jutalma ebben az évben is óhazai utazás legyen. És eljöttem én is Magyar­­országból, ahol három éven át tagtársaimat fogadtam, velük együtt örültem az ér­kezéskor — s aztán egyedül sirattam őket, amikor vissza­utaztak. * * * 1940 JUNIUS 23 Youngstownban Országos Verhovay Napot rendeztek az ottani 21, 108 és 364 osz­tályok. Nem tudom kinek az ötlete volt, de akárki gondolta ki: nagyon helyesen tette, elha­tározták, hogy az Országos Verhovay Napra meghívják azokat is, akik egyletünk jó­voltából az óhazában jártak. Akiknek a meghívó szólt: határtalan örömmel fogad­ták a meghívást, amit bizo­nyít, hogy nagyszámban je­lentek meg a gyönyöiü ün­nepen. Vasárnap borús volt az idő. a rendezők féltek elázik a sok munkával előkészített gyö­nyörű ünnep. Az aggodalom — ezt már délelőtt láttuk — felesleges volt. Autók százai, autóbuszok hozták a kedves vendégeket. A pittsburghvidékiek autó­busza hozta Daragó József főelnököt, Bencze János fő­titkárt, Révész Kálmán fő­számvevőt — családjaikkal — a központi iroda hölgy­­koszorúját, hivatalnokait és rajtuk kívül az uj Overseas Club tagjait. Clevelandiról a 14-ik fiók száz főnyi hatalmas küldött­ségét Szalay József alelnök vezette, de szép csoportok jöttek a 364-ik női osztálytól, a 45-iktől is. Canton, Akron, South Bend, Alliance, Sharon, Far­ral, Sharpsville, New Castle, Beaver Falls, Windber, Daisy­­town, Homestead, Pittsburgh, McKeesport, Buffalo és még sok más fióktól, de még Nebraskából, Omaha város­ból is jelen voltak tagtár­sak. Nem hiszem, hogy volt va­laha annyi nép a Barta erdő árnyas fái alatt, mint a va­sárnapi Országos Verhovay Napon. Mikor délben ebédhez kel­lett ülni — pompás ebédet szolgáltak fel a derék Ver­hovay asszonyok — a hatal­mas terem asztalainál egy üres hely ' sem maradt. • * * * És örült mindenki, boldog volt — legalább egy napra — aki ezen az ünnepen részt­­vehetett. De különösen boldogok voltak a magyarországi gyö­nyörű napok részesei, akik újra találkozhattak egymás­sal. Az 1936-os csoportból meg­jelent Bessenyei Gusztáv, Clevelandból. Az 1937-es nyertesek kö­zül ott volt Érdeky Kálmán, Pittsburgh, Pa., Balha Róza, South Bend, Ind., Buzogány Mihály, Alliance, O., Hertel István, Cleveland, O., Kun­­stadt Ernő, Chicago, 111., Pálinkás Mihály, Mentor, O., Szabó István, Jacobs Creek, Pa., Kohuth Vilmos, Home­stead, Pa. Az 1938-as győztesek közül eljött a találkozóra: Barkó Jánosné, Youngstown, O., Drótos József, Cleveland, O., Hornyák Mariska, South Bend, Ind., Hernicz Lajosné, South Bend, Ind., Sári Jó­­zsefné, South Bend, Ind., Tu­­bicsák Györgyné, South Bend, Ind., ifj. Érdeky Kál­mán, Pittsburgh, Pa., Boro­­vich István, Coraopolis, Pa., Orosz Sándor, Cleveland, O., Vékony Mariska, Buffalo, N. Y., Taylor József, Buffalo, N. Y., Mazalin János, Can­ton, O., Puskás Gyula, Pitts­burgh, Pa., Horváth István­ná, Detroit, Mich., Small Margaret, Chicago, 111., Mé­száros György, Pittsburgh, Pa., Juhász Jánosné, Cleve­land, O., Mondok György, Windber, Pa., Nyikon Gyu­­láné, Detroit, Mich., Medve Ferenc,- Scalp Level, Pa., Komjáthy Ferencné, Medina, O. , Balogh Lajosné, Cleve­land, Ohio. 1939-es követek közül meg­jelentek: Nagy József né, South Bend, Ind., Lukács Vendelné, South Bend, Ind., Varga Ferencné, South Bend, Ind., Bálint Ferencné, South Bend, Ind., Gallovich Mary, Detroit, Mich., Józsa Mihály, Detroit, Mich. Debreceni Sándor, Daisytown, Pa , Per­...-------------—

Next

/
Oldalképek
Tartalom