Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-06-06 / 23. szám
8-ik Oldal Verhovayak Lapja. 1940 Junius 6. A csárdás századeve Gróf Széchenyi István tette úri tánccá, Liszt Ferenc zenei műfajjá Budapesten az egykori fiatalok, akik még látták báró Podmaniczky Frigyest a Hatvani utcában a Nemzeti Kaszinó épülete mellett elsétálni, nem sejtették, hogy ez a kockáskabátu, pepitanadrágos, merevarcu emberi gép, mint gyerekifju, sorozatosan áVnulatta éjszakáit, majd mint fiatal férfi — saját szavai szerint — hires csárdástáncos volt és lelkesült cigánymecénás. A bárónak szivügye volt a csárdás és amikor 1887- ben sajtó alá rendezte Naplótöredékeit, nekikezdett a csárdás történetének megírásához. Munkaközben, 1887 január hó 30-án pillantotta meg az Egyetértés tárcacikkét, amelyben egy névtelen kortárs részletesen elmondta, hogy “ki tette a csárdást szalonképessé”. íme, valaki már elvégezte az ő munkáját, még pedig gyönyörűen, kifogástalanul! A báró nem haragudott meg érte, hanem önzetlen örömmel sietett a megbízható visszaemlékezést Naplótöredékei közé iktatni. ebből az előadásból csak azt E kettős tekintélyű cikk az első kaszinói bálra emlé kezik vissza. Ennek középpontjában t e r m é s z etesen gróf Széchenyi István állott. Körülvették őt az emberek s dicsérőleg emlékeztek mega bál sikeréről. Erre a gróf emelt hangon, mintegy a nyilvánossághoz szólva, a következőket mondta: — Különös dolog, hogy itt szebbnél-szebb idegen táncokat táncolnak, de a legszebb táncot, a magyar táncot nem. Nem értem, miért nem lehetne itt a magyar táncot szintúgy járni, mint a többieket? Kérdezem, nem ismernek-e önök valakit az ittlévő ifjú urak között, aki a magyar táncot a szünóra alatt eljárná? Hamarosan akadt ilyen ifjú báró Orczy Pista személyében, aki először egymagában, majd unokahugával, báró Orczy Erzsébettel együtt eleget tett a kívánságnak: karcsú derekát átölelte, jobbról balra többször megforgatta, véle helyben állva bokázott, majd mindketten külön, többnyire egymással szemben lejtve, gyönyörűen járták a páros táncot. Gróf Széchenyi boldog volt. Vastag szemöldöke és bajusza nem árnyékolták be szemmel látható gyönyörűségét a látványban. A közönséghez fordult és felhívta hogy ezt a táncot táncolják itt is és mindenütt. Báró Podmaniczky Frigyes vonta kétségbe, hogy ez az eset 1839-ben történt volna; ő úgy emlékezett, hogy 1840- ben történt. A legújabb tudományos irodalomban is az olvasható, hogy a csárdás premierje 1840 január 9-én volt azon a nemzeti kaszinói estélyen, amelyet mágnáshölgyek rendeztek Liszt Feren tiszteletére. Melyik évben s mikor volt tehát az úri csárdás születésenapja és ki volt a csárdás keresztapja: gróf Széchenyi István vagy Liszt Ferenc? Széchenyi n a p-ló jegyzetei az 1839-es év mellett döntenek. Ebben az esztendőben határozták el, hogy a Nemzeti Kaszinó kaszinóbálokat fog rendezni tagjai és meghívott vendégek részére. Széchenyi a tőle megszokott gondossággal feküdt bele a bálrendezésbe. Sorra járta Pesten az összes nyilvános bálokat és házimulatságokat, egyre-másra ülésre hívta össze a kaszinói báli bizottságát és nagy lelkiismeretességgel mustrálta végig a meghívottak listáját. Sok kellemetlenséget is szerzett magának. Ezek az előzetes huzavonák kimerítették Széchenyi idegeit, úgyhogy a bál nap ján ezt irta naplójába: komolyan gondolok arra, hogy életemnek véget vessek! Ily indokolatlan kedélyhullám zások azonban szinte napról napra előfordultak nála. E komor szavai után ez a szó következik: kaszinóbál. Széchenyi 1839 január hó 19-én este elég rosszkedvűen ment el az első kaszinóbálba, ott azonban jókedvre derült, amikor egyik dédelgetett gondolatát, a magyar népi táncnak úri körökbe való átültetését megvalósulni látta. Ezen az estén tehát már nemcsak táncoltak csárdást, de megindult a csárdás propagandája is. Ezt szolgálta még három rákövetkező Kaszinóbálja. Amennyire a farsangnak élt Széchenyi 1839-ben, époly kevéssé törődött vele 1840-ben. Nem is Pesten tartózkodott, hanem Po zsonyban, ahol élénk részt vett az országgyűlési tárgyalásokban. Ezidőben a hazájába visszalátogatott Liszt Ferenc is Pozsonyban töltött néhány napot. Széchenyi, amennyire csak tehette, Liszt társaságában időzött, de nem kisérte őt le Pestre. Pozsonyban maradt és itt mondta el január 11-én a Diétán hires szólásszabadsági beszédét. Ezekben a napokban Lisztet viharosan ünnepelték Pest-Budán. A sok ünnepség közül Liszt talán a legtöbbre becsülte azt a január 9-iki kaszinói estét, amelyről a Honmüvész-ben a következő tudósítás olvasható: “Tíz órakor Liszt ur megjelenése után kezdődött a tánc. Pezsgők hozattatván elő, három magyar köszöntés mondatott Jósika Miklós és Bánffy Pál bárók és Augusz Antal ur által, amelyeket dob-, trombitaharsogás s Liszt Ferenc urnák francia nyelven viszonzott szives köszöneté követet. Lakoma után magyar nóták zendültek meg s a lelkesült társaság közül mind a nőnemből, mind a fiatal férfiak közül többen vállalkoztak a magyar tánc eljárására, mi élénk tapsokkal fogadtatott. Liszt ur a legzajosabb tap solók egyike volt és örvende, hogy e tekintetben is epochát támaszta pesti mulatságainkban, mert a Nemzeti Kaszinónk léte óta ma járták el ott először a nemzeti magyar táncot.” A derék Mátrai Gábor, a Honmüvész szerkesztője ebben az utolsó állításában tévedett, mert az előző 1939 es évben, az első kaszinói bálon, bizony már járták a magyar táncot. Valóságban az történt, hogy Széchenyi István vitte be a társaságba a csárdás táncot, Liszt Ferenc pedig világszerte ismertté tette a magyar tánc zenéjét. Liszt Ferenc D’Agoult grófnéhoz irt levelében azt írja, hogy a rendező hölgyek mindegyike egy szalmavirágból (immortelle) és borostyánból (lierre) kötött csokrot tartott kezében. Immortelle szalmavirágot jelent (betüszerint: halhatatlant), amely egyike a legtartósabb virágoknak és igy legalkalmasabb arra, hogy a halhatatlanság jelképéül szolgáljon. A magyar dámák francia virágnyelven szóltak Liszt Ferenchez, aki franciául beszélt legjobban. A mester azonnal meg is értette a finom bókot. így ez az estély Liszt Ferenc művészete halhatatlanságának ünneplése volt. Ebbe kapcsolódott bele a csárdás nagy zenei rangemelkedése is. Ennek századévére érdemes visszaemlékezni. Siklóssy László. A REAL WORLD'S FARE! Like an army, visitors to the World’s Fair of 1940 in New York travel on their stomachs and Mrs. Ann E. Lewis and her brood of five take time out from seeing the marvelous sights of the biggest exposition of them all to stoke up for further adventures on one of the delicious and inexpensive box-lunches sold at the Fair. The Lewis family came all the way from Whitmire, S. C., to see the Fair. Opening date: May 11. etching CftBfucf This Fast Wat/ ________________-wMoneyßjck For quick relief from itching of eczema, pimples, athlete's foot, scabies, rashes and other externally caused skin troubles, use world-famous, cooling, antiseptic, liquid D. D. D. Prescription. Greaseless, stainless. Soothes irritation and quickly stops intense itching. 35c trial bottle proves it, or your money back. Ask your druggist today for D. D. D. PRESCRIPTION. EASY-TO-SEW PATTERN Easy Sleeve Dress No. 2852 is designed for sizes 16, 36, 38, 40, 42, 44, 46 and 48. Size 36 requires 3y8 yards of 39-inch material with iy2 yards of ric-rac. Send FIFTEEN CENTS for THIS PATTERN, coin preferred. Write plainly your NAME, ADDRESS and STYLE NUMBER Be sure to state size you wish. Cut your family’s clothing budget in half. Choose attractive Summer styles for yourself and your children from over 100 smart patterns in the new SUMMER FASHION BOOK. 15c a copy; 10c when ordered with pattern. Address PATTERN DEPARTMENT Verhovayak Lapja, 121 West 19th Street, New York, N. Y.
