Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-06 / 23. szám

1940 Junius 6. Verhovayak Lapja 5-ik Oldal Megmozdul bennünk a magyar vér Egy idő óta gyakran meg­mozdul bennünk a magyar vér, ami a nagy világháború előtt vajmi ritkán szokott megtörténni, ha ugyan egy­általában megtörtént. Mi öregebbek és nagyon öregek emlékezzünk csak vissza az eltűnt osztrák-magyar mo­narchia békés idejére, ame­lyet az óhazában vagy már itt töltöttünk. Éltük az éle­tünket, végeztük a dolgain­kat, kinek mi adatott; örül­tünk a sikereinknek vagy küzdöttünk az élet mostoha­­ságával; meg voltunk eléged­ve a körülményekkel és vi­szonyokkal, vagy nem vol­tunk; szomorkodtunk vagy vigadtunk, de hányán gon­doltunk arra, hányán éltük az életet azzal a tudattal és érzéssel, hogy magyarok va­gyunk. Persze hogy magya­rok, mert mik is lehettünk volna mások? Aki magyar már a világháború előtt is itt élt Amerikában, az még ugyabban úgy volt, mert itt a törik-szakad megélhetés nagy problémájával volt el­foglalva; ezzel kellett meg­küzdenie, ez foglalta el az itt élő magyarok egész gondolat­körét s magyar voltunkra épp annyira nem gondoltak, mint arra nem, hogy fehé­rek-e vagy négerek. De “megnehezült az idők járása fölöttünk,” az óhaza s a magyar nemzet fölött és mindnyájan tudjuk, hogy mióta és miért. Azóta a ma­gyar vér sokszor megmozdul bennünk amerikai magya­rokban s talán gyorsabban és jobban mint az otthon lévőkben. Mert azok politi­zálnak, pártoskodnak, jó pénzért rosszakaratú kül­földdel cimboráinak, de nem mint öntudatosan magyarok, hanem mint a saját külön érdekeiket néző egyedek. Ró­lunk amerikai magyarokról azonban már lehámlottak a részletek, mi nem a ma­gunk, hanem a drága óhaza sorsáért aggódunk, örömé­ben csak a távolból osztoz­hatunk s ez más, mint ha egy nemzet minden fia együtt örülhet vagy együtt szomorkodik. Nekünk a tá­volból nemzetünk viszontag­ságait tehetetlenül kell néz­nünk azzal a fájó tudattal, hogy nem segithetünk. Ilyen­kor meg-megmozdul ben­nünk fajunk vére s ilyenkor a legkisebb rossz fordulatra is felszisszenünk és ráeszmé­lünk arra, hogy magyarok vagyunk. Mi itt révpartra értünk, sokunknak jól, sőt igen jól, sokunknak pedig rosszul, sőt még rosszabbul megy; de akár igy, akár úgy, a mi szemünk most állandóan Napkeleten, azon a drága népen függ, amelynek fájá­ról ide sodort levelek va­gyunk. Az itteni jólét és nyugalom burka felpattan, de az itteni szükségről és szomorúságról is elfeledke­zünk, ha óhazánkat legtá­volabbról is fenyegeti valami. Ilyenkor a vér megmozdul bennünk, gondolataink el­­komorodnak s fölszisszenünk. Hiába sikerült itt nekünk az élet úgy, hogy a saját magunk szerzetté házban la­kunk, vagy hiába fog elő minket a gond, hogy honnan teremtjük elő a jövő havi házbért, ha jön a hir, hogy óhazánk északi vagy nyu­gati határán erős idegen se­reg gyülekezik. Megint fel­szisszenünk. Mit akarhat az az idegen katonaság? A leg­újabb hihetetlen s mégis megtörtént esem ényekből tudjuk, hogy a határon min­denféle lehetőségek gyülekez­nek. Merre mehetnek azok az idegen mechanizált had­oszlopok? Csak le délre s mellékes, hogy mi a végső céljuk, de bizonyos, hogy csakis Magyarországon ke­resztül érhetik el. Az újságok távirataira meghalkul a szi­vünk verése; még jókedvű baráti társaságban is elakad torkunkon a szó s egy-egy pillanatra nagyon elkomolyo­­tíunk s elgondolkozunk. Meg mozdult bennünk a magyar vér; mellünket, torkunkat, agyunkat szorítja egy átko­zott lehetőségnek a gondo­lata, mely feketén látók sze­rint több mint lehetőség s inkább félbizonyosság. Szabad földön élünk mi kivételesen jóljárt magya­rok; a legemberibb szabad intézmények levegőjében s épp akkora testi-lelki bizton­ságban, mint a született amerikaiak és az elhagyott óhaza nagyon messze van, de ha csak kissé kellemet­len hirt olvasunk is róla, újra és újra megszólal ben­nük a magyar vér szava. Taplószivü emberek szerint ennek nem is lenne szabad, mert hiszen Amerikát vá­lasztottuk uj hazánknak, hűséget fogadtunk neki s ezt becsületesen be kell tar­tanunk, ha már teljesen el­szakadtunk a magyar állam kötelékéből, ó rideg és hi­deg okoskodás! Elszakad­tunk a magyar állami és politikai kötelékből, de nem szakadtunk el magyar né­pünktől és fajunktól. Uj ha­zánk nem néz a lelkünk fe­nekére, nem követeli, hogy magyar faji érzésünk kiszá­radjon belőlünk, sőt helyén­valónak s természetesnek tartja, ha szeretjük azt a ne­mes népet, amelytől sok ok­nál fogva el kellett szakad­nunk s ha továbbra is érdek­lődünk, sőt aggódunk a sor­sa fölött. Kis nép, gyönge nép s Amerikának sem tetsző két óriási fenyegeti megmaradt önállóságát. Ez is elég nekünk, hogy aggód­junk azért a népért, amely­­lyel a távolság dacára is egy test s egy vér vagyunk Magyarok vagyunk, hol­tunk napjáig és azok mara­dunk s lelkünk mindaddig nyugtalankodni fog, mig drága óhazánk sorsa jobbra nem fordul. S ezt törhetet­len reménységgel várjuk. YARTIN JÓZSEF.----------------O---------------­Magyar reménység A Kárpáti Magyar Hírlap egyik legutóbbi számában kitűnő szinekkel ecseteli a mai Magyarország helyzetét és a magyar reménységek­ről szólva, azoknak közeli beteljesülését sejteti, mikor a következőket irja: Szent István egykor bol­dogabb birodalma megpró­báltatásokkal teli, nehéz na­pokat él. De él, ha nehezen is. Ezt az okos, mondhatni bölcs életvitelt, amit ebben a ragyogó történelmi múltú, szép országban látunk és lát a külföldi is: egyetlen más ily nagyságú és ilyen körül­mények közé került nép sem tudná igy élni, mint a ma­gyar. Az örökküzdésre berendez­kedett magyar élet nevelte erre a tökélyre ezt a fajtát. Múltjának évszázadai folya­mán alig-alig voltak pihenő­napjai. Ha rövidke időkre el is csendesült körötte a nagyvilági lárma, zaj, ezek a lenyugvások csak apró ál­lomások voltak, jóformán csak az újabb harcos holna­pokra való készülődések kicsike pihenő idői. Nem volt ez az idő soha béke, legfeljebb csak tartalékba kerülések. Ez a szüntelenül zajló élet nevelte, csiszolta, tökéle­tesítette, edzette ezt a né­pe évszázadok óta amely előtt mélyen hajlik meg az elismerés és a tisztelet zász­laja. A szentistváni magyar Haza zárt tömör egység, olyan, amilyen nem volt még egy másik is Európá­ban. Ideális a végletekig. 1914-ben azután meggon­dolatlanul nekirugaszkodott a béke babérain pihenni már nem tudó világ, gyilkolta egymást éveken keresztül, majd amikor kimerült: meg­kötötte a háborúnál is rom­bolóbb “békét”. Ez a békekötés darabolta fel Magyarországot is, azt a középeurópai gyémánt da­rabot, amelyet Árpád és I Szent István zsenialitása csiszolt mindennél csillo­góbbá. A XX. század meg­törte ennek a gyémántnak a fényét. Jól tette? Nem! KIEW YORKI " ^ hajózási és levélpostai hírek (árfolyamok) E HÉTEN ÚTBAN VAN Amerika partjai felé a menekülők 2 nagy hajója, melyek amerikai állampolgárokat hoznak át Európából. Ezek az amerikai gőzösök: a S. S. Roose­velt és a S. S. Manhattan. Olasz hajók már nem közlekednek s miután a fenti amerikai hajók csak utasokat hoznak, ezen a héten már a levélpostai for­galom is teljesen megbénult. A postaügyi miniszté­riumtól nyert értesülésünk szerint az átmenő és át­jövő leveleket teherhajók fogják felszedni s juttatják el rendeltetési helyükre. LÉGIPOSTÁI LEVELEK az óceántulra most is küldhetők, de a Clippereknek nincsen már előre megállapított rendes menetrendjük. E héten szerdán ment át egy és a legközelebbi vasárnap, e hó 9-ikén repül át egy Clipper a légiexpressz leveleinkkel. Legtanácsosabb ezeken küldeni fontosabb leveleinket, mert a többi rendes levelek útja ma már teljesen bizonytalan. A levélboritékon jelezni kell: “By Trans-Atlantic Air Mail”. A portó dija 30 cent minden fél ounce súly után. A PENGŐ ÁRFOLYAMA — az American Express Company junius 4-iki hivatalos értesítése szerint — rohamosan emelkedik. Mig a múlt héten az árfolyama $17.50 volt, addig ma 100 pengő $18.15, tehát az emelkedés 60 cent egy hét alatt. — Pénzátutalásnál a leghelye­sebb a kábel küldést igénybe venni, mely csak 1 dol­lárral emeli az átutalás diját, de a címzett nehány nap alatt megkapja a pénzt. Vétkezett vele mindenki el­len, önmaga ellen is. Azután ismét telt-mult az Idő. Az Idő folyását meg­állítani nem lehet. Az élet­folyás az a nagy Törvény­szerűség, amely egy földön­túli, láthatatlan, lebirhatat­­lan Hatalmasság alkotó böl­csessége. A békeokmányok fakulni kezdtek, koptatta az idő s ezzel parallel engedett me­revségéből a gyülölség is. A józanabb ész követelte már a maga jussát-jogát és vitte a világ sorát előre. A hibákat itt-ott őszinte bünbánással, itt-ott kény- 3:\rre reparálni kezdték. A reparációk során jöttek az­után rá arra, hogy mily na­gyot, hogy a legnagyobbat rétették Magyarország ellen. Meglátták még azt is, hogy zz az igazságtalanság az jurópai békétlenség csiráit s magában rejtegeti. És — megkísérelték a hibát jóvá­tenni. S jött 1938 novem­bere ... 1939 márciusa és így érezzük és valljuk, hogy önni fognak a további íjabb dátumok is...------------o-----------­SZER DOLLÁR üti annak markát, aki ;agszerzési versenyünk első ryertese lesz! Ha még nem elentkezett a versenyzők so­­ába — még ma Írjon s kő­­mije, hogy ön is részt óhajt renni versenyünkben. Hozassa Ki Rokonait Amerikába A Népszerű Amerikai] Zászlós Hajókon Intézkedhet az előre kifi- 1^3 zetett hajójegyek iránt. — fciiS Rendszeres hajóindulások minden két hétben New Yorkból és a semleges olaszországi Nápoly és Ge­nua kikötőiből. S. S. MANHATTAN New Yorkból Junius 15 Olaszországból Junius 2b S. S. WASHINGTON New Yorkból Junius 2£ Olaszországból Julius lt (és ezután kéthetenként) Teljes felvilágosításért for­duljon hajó jegy ügynökéhez vagy U. S. LINES527 Union Trust Building PITTSBURGH, PA. EVES----TAPASZTALAT áll a rendelkezésére, Pénzküldés Bankbetét Utazási Kihozatali ozjegyzoi vagy bármilyen bankszakmába vágó ügyben bizalommal fordul hozzánk PAN AMERICAN TRUSTCOMPANIÍ HARBOR STATE BRAUCH Alapította: KISS EMIL FOURTH AVE. AT Vtk ST., NEW TORR M omberFederalDe posit InsuranceC or poratioa 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom