Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-06 / 23. szám

1940 Junius 6. Verhovayak Lapja Május utolsó hetében irom e sorokat, amikor a francia­belga csatatereken a világ legnagyobb, legvéresebb csa­táit vivják a hadakozók. Természetesen, mint min­denütt, ahol csak gondolko­zó emberek élnek a világon, Budapesten is a lehető leg­nagyobb figyelemmel kisérik a csataterek eseményeit, mert hiszen ezekben a véres csatákban nemcsak a hada­kozók sorsa dől el, hanem azt mondhatjuk, egész Európáé, sőt egy kicsit még Amerika népeié is. Tudjuk, hogy a csaták ki­menetele fogja megszabni Európában az életet és ha­lált, a jólétet, szabadságot, függetlenséget vagy ennek ellenkezőjét, nyomort, szol­gaságot. Érthető hát, ha a ma még liáborunkivül élő nemzetek is nagy figyelmet szentelnek a csataterek eseményeinek. A budapesti utca, hála a Teleki kormánynak, éppen olyan nyugodt, mint máskor, rend és békesség uralkodik. Mindenki végzi munkáját a városokban épen úgy, mint falvakban. Minthogy a kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az or­szágban egyik hadviselő fél­lel szemben se nyilvánosá­nak zajosan véleményt, a közönség tartózkodik is et­től. Persze, mindenki saját be­látása szerint izgul valame­lyik hadviselő győzelméért. * * * A héten egy kicsit hullám­zott a magyar élet, két had­testet — mint erről tagtár­saim a napilapokból értesül­tek — mozgósított állapot­ba helyeztek, Mint a hiva­talos jelentésekből tudják tagtársaim: a tartalékosok behívása inkább gyakorlat­­szerű volt és nem irányult az senki ellen. Európában manapság üyen esemény nem ritka, az embereknek mindig készen kell lenniük arra, hogy megkapják a be­hívót, ott kell hagyniok csa­ládjaikat, munkahelyeiket és zászló alá kell vonulni. Még jó, ha a zászló alá vonulást aztán nem követik komo­lyabb események. Persze za­vart jelent az életben ilyen esemény is, főleg most, ami­kor a kedvezőtlen időjárás következtében úgy is hátra vannak a mezei munkála­tokkal. Május hónapban sok hideg, esős nap volt és igy bizony alaposan elmaradtak a munkákkal. _____FÁY - FISHER ANDOR budapesti szerkesztő Szerencse, hogy a mostani behívások igen rövid ideig tartják az embereket távol családjaiktól. A kormány azonban igy is intézkedett, hogy minden községben az itthonmaradottak a behivot­­tak családjainak segítségére siessenek. * * ❖ Az árvíz károsultak felse­gélyezésére, uj hajlékaik épí­tésére négymillió ötszázezer pengőt vár a kormány a magyar társadalomtól. E so­rok írásakor már csak körül­belül nyolcszázezer pengő hiányzik ebből az összegből s remélni lehet, hogy nemso­kára ez az összeg is együtt lesz. Aránylag rövid idő alatt gyűjtötték ezt a hatal­mas összeget, ami azt mu­tatja, hogy a társadalom baj esetén azonnal a szükségben levők segítségére sietett. Az újjáépítés munkálatai nagyban folynak, természe­tesen ehhez nemcsak az az összeg szükséges, amit a magyar társadalom adott össze, hanem a kormánynak is hatalmas összegeket, ter­mészetbeni segítséget kellett kiutalnia. Az elpusztult épületek he­lyére mindenütt jobb, mo­dernebb, egészségesebb haj­lékokat emelnek és olyan he­lyeken, ahol számítani kell a veszély esetleges megis­métlődésére, nem is engedik meg az építkezést. Ilyen csa­ládoknak alkalmasabh helyet keresnek és hozzásegítik őket, hogy ott építhessenek uj hajlékot. Az árterületeken ebben az évben persze a terméssel is baj lesz, épen ezért a kor­mány számit arra is, hogy az ilyen vidékek népének nemcsak most kell a hóna alá nyúlni, hanem a jövő­ben is. * ❖ * Mig más országokban öl­döklő háború folyik, itt hála Istennek aránylag békesség­ben élnek és igy a kormány ma még abban a helyzetben van, hogy más irányú hihe­tetlen erőfeszítései mellett a jövőre is dolgozhasson. A kultuszminiszter beter­jesztette a képviselőháznak azt a javaslatát, hogy hozza­nak törvényt nyolc osztályú elemi iskolák bevezetésére. Ha ebből a törvényjavas­latból törvény lesz, akkor a magyarországi népiskolák éppen úgy nyolcosztályosak lesznek, mint az amerikai public schoolok. Eddig Magyarországban csak hat osztályosak voltak az elemi iskolák, az azokból kikerült tanulók, ha nem mentek középiskolákba, már csak az ismétlő iskolákat lá­togatták 16 éves korukig he­ti két délutánon. Tagtársaim tudják, hogy a falusi népnél az a szokás, hogy amikor a tavaszi do­log idő beköszönt, akkor a nagyobbacska gyerekek ki­maradnak az iskolákból. Li­bát őriztetnek a gyerekekkel, vagy a kicsinyekre vigyáz­tatnak, sőt esetleg mezei munkálatokat is végeztetnek velük. A kormány figyelembe vet­te ezt a körülményt és igy szabályozta a falusi nép is­kolákban a tanidőt is. A fel­ső osztályokban csak hat hónapos lesz a tanitás, ilyen formán a falusi gyerekek nem lesznek dolog időben az iskolához kötve, viszont az év hat hónapjában olyan hasznos ismeretekre oktat­ják őket, melyeknek nagy hasznát vehetik majd azok között az életkörülmények között is, amelyekben a fa­lusi nép él. A nyolcosztályos falusi is­kolák kétségtelenül nagyban emelik majd a falusi nép tudását, látókörét. Ez azonban csak egyik ré­sze annak a törekvésnek, hogy a földmivelő népet tu­dásban emeljék. A kormány azt is tervezi, hogy mennél több téli gazdasági iskolát emel az ország falvaiban, hogy a nyolcosztályt bevég­­zett fiatalok, ha kedvük van hozzá, lakhelyükön vagy ahhoz közel, tovább gyara­­pithassák tudásukat.----------------O---------------­FONTOS FIGYELMEZTE­TÉS HÁTRALÉKOS TAGOKNAK Igazgatóságunk határoza­ta értelmében ebben az esz­tendőben is fizetünk osztalé­kot tagjainknak. Az oszta­lék október havában, a szep­temberi havijelentők elköny­velése után kerül utalásra. Minden olyan tagunk, aki­nek kötvénye 1939 december 31-i zárlattal már három éve érvényben volt, jogos lesz osztalékra, FELTÉVE, HA A SZEPTEMBERI ZÁRLAT­TAL nem lesz hátralékban. Komolyan kérjük hátralé­kos tagjainkat, hogy elma­radt havidijaikat rendezzék mielőbb, nehogy az osztalék­utalásból hátralékos havidi­jaik miatt kimaradjanak. ELNÖKI ÜZENETEK SZŐKE és MAGYAR 1AG­­TARSAKNAK, NORTH­HAMPTON, PA. Sok minden változik, sok hihetetlennek tetsző dolog valósulást nyer ebben a száz mértföldeí le­pő, haladós világban. Nem is olyan régen mese­mondónak tartottuk volna azt az elbeszélőt, aki mon­dókájábán azt igyekezett volna velünk elhitetni, hogy aki hozzánk beszél, ugyanakkor száz és száz mértföldes távolságban az igazak álmát alussza, avagy a konyhára szükséges gyuj­­tósnakvalót hasogatja. Azt kell pedig tapasztalnunk tisz­telt Szőke és Magyar tagtár­saim, hogy nem lett volna magnélküli a fantáziának vélt régi mese, mivel a gyantatányérra rakott be­szédet ma ott tálalják fel, ahol akarják. Nem voltam én jelen azon a rádió állomáson, amelynek villámos hanghullámain el­érkezett önökhöz a gramo­fon lemezekbe bemondott be­szédem s igy téves az a fel­tevésük, mintha valami ok­nál fogva elkerültem volna az önök hajlékát. Legyenek egészen bizonyo­sak abban kedves tagtár­saim, hogy ha közelükben lettem volna, nemcsak el nem kerültem volna hajléku­kat, hanem ajtóstól együtt nyomakodtam volna be an­nak a portának kapuján, ahol a 216-ik fióknak szive dobog, — becsületes jó lel­ke él. MINDEN TISZTVISELŐ TÁRSAMNAK, AKIK VE­LEM EGYÜTT RÉGI SZOL­GÁI A VERHOVAYSEGÉLY EGYLETNEK. Az ötven éves jubileum emlékére 1936-ban hozta be Egyesületünk Igaz­gatósága, hogy kitüntetések­kel legyenek jutalmazva azok a tagtársak, akik tel­jesítéseik révén arra rászol­gáltak. 1936-tól kezdve szá­mítódnak tehát a tisztviselő­­ségek huzamosabb idejének megállapításai is. Jussal tehetik tehát fel a kérdést az 1936 előtt is foly­tonos szolgálatot betöltött tisztviselők, hogy 1940 ele­jén miféle számitás alapján szavazta meg Igazgatósá­gunk a központi elnök részé­re a kitüntetést, ha igaz az, hogy a Verhovay Segély Egyletben a jogok egyenlők? 3-ik Oldal Nehogy félreértések szár­mazzanak az Igazgatóság­nak hozzám való jóakaratá­ból, szükségesnek tartom itt magyarázatként kijelenteni, hogy nem látta még senki szivemre borulva a Verhovay kitüntetésnek ezüst érmét, mivel azt nekem át sem ad­ták. El tud számítani a Ver­hovay Igazgatóság 1936-tól 1940 elejéig könnyen s tisz­tán látta, hogy csak az ötö­dik esztendő, amit elnöki szol gálatomban figyelembe ve­hettek. mikor a kitüntetés­re érdemes jogosultságot bí­rálták. Az is kitűnt azonban, hogy a feltételezett időnek második felét már megkezd­tem, azért az én és mások buzdítására úgy határozott, hogy elvben már is kitüntet, de az ordót csak akkor ka­pom meg, amikor annak ideje elérkezik. Ne tessenek tehát harag­­vó, vagy irigykedő szemmel az én kitüntetésem felé te­kinteni, mert hiszen ma még olyan az, mint a rész­vényhez csatolt Coupon, ami csak akkor érvényes, mikor beváltásának ideje elérkezik. T. L. TAGTARSNAK. AKI A 34-IK FIÓKNAK TAGJA. Kissé gunyoros izü levelére szabadjon a következőkben válaszolnom: A Verhovay Napok nem jelentenek sátoros ünnepe­ket, amint ön megjegyzi s nem is lesznek bűnbocsátó teljes búcsúk. Nem olyan természetűek tehát a Ver­hovay Napok, amint ön azt elképzeli, hanem igazában a saját egyesületi életünknek örömét megadó pillanatok­nak nevezhetjük a Verhovay Napokat. A sors szerte-szét szórt bennünket az Egyesült Ál­lamokban s mi, Verhovayak, akik egy nagy családnak tagjai vagyunk, szinte vá­gyakozunk egymás megisme­résére. A Verhovay Napok az érintkezés lehetőségét meg­adják és az egymás iránti érzésnek melegét kifejthetik, vagy fokozhatják. A Verhovay Napokban nincs misztikum, becsületes hajlamoknak természetes ki­elégítői azok a testvérsegitő egyesületi életben. Akit a szive nem vonz tagtársaink közül a Verho­vay Napokon való résztve­vősre, azt arra erőszakolni meg sem kíséreljük, de egyet elvárhatunk tőlük jog­gal, — ne igyekezzenek azt tréfás gúnnyal kicsinyíteni. SZENTMARIAY & HILPERT Magyar Hentesek Hazai módra készített hurka, disznósajt és debreceni kolbász frissen kapható 1540 Second Ave., New York (80th SL “L” állomásnál) Telefon: REgent 4-3713 A Verhovay Egylet tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom